Admin bejegyzései

HÍV A HARANG

Közzétéve Szerző:
AJÁNLÁS
A könyv címe láttán Kányádi Sándor-ars poeticaként is ismert – költeményének (Harangfölirat) a sorai csendültek meg a lelkemben: „azért harang a harang, / hogy hívja az élőket, / temesse a holtakat, / s hogy árvíz, jégverés, /tűzvész idején, / s hódító horda láttán / félreverjék.”
A szervező-költőtárs, Csávossy György is mint „világi rendben” lévő keresztény, hármas tagolású kötete megjelentetésével „harangozása”, illetve az igehirdetés nem könnyű feladatára vállalkozott azzal a nem titkolt célkitűzéssel, hogy felébressze lelki szendergésükből a bóbiskoló embereket, hogy „hívja az élőket”. S teszi ezt nem a „hivatásos igehirdetők” ajkáról általában gyorsan és különösebb nyom nélkül tovaszálló szóval, hanem bármikor kézbevehető és újraolvasható írással, hogyígy minél többen találkozhassanak életízű, sok-sok személyes tapasztalatot és élményt feldolgozó, gyakorlati tanulságokat is kínálni tudó gondolataival.
A közzétett három (A, B, C) liturgikus évet átfogó meditációknak lényegében egyetlen témája van JÉZUS, illetve az ő üdvözítő erejű, örömhírként megismert evangéliuma, amelynek hajdani lejegyzői és hiteles tolmácsolói a későbbi korok számára Máté, Márk, Lukács és János evangélisták voltak.
A kötet olvasása közben nemcsak lenyűgöző Jézus-képet, elégséges igemagyarázatot kap az érdeklődő, de teológiai és morális útmutatást is az élettel összefüggő legfontosabb kérdésekben. Emberi éltünk szempontjából úgyszólván minden fontos téma szóba kerül: Isten, ember, evilág, másvilág, születés, élet, halál, feltámadás, szerelem, munka, csoda, imádság, böjt, szenvedés, hit, család, egyén, közösség, remény, kegyelem, szeretet, bűn, erény, profán, szentség.
Izajás profétával hiszem és vallom, hogy „amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek” (Iz 55,10), úgy a Csávossy György szórta és a kegyelem vizével megöntözött magvak is meghozzák a termést a lélek földjén. Ezért is ajánlom könyvét jó szívvel – mindenkinek.
Kolozsvár, 2007
Jakab Gábor

Az egykori nagyenyedi Minorita Rendház könyvtárának régi állománya

Közzétéve Szerző:
Rácz Emese, a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár könyvtárosa értékes kiadvánnyal örvendeztette meg a bibliománokat. A nagyenyedi Bethlen Könyvtár alkalmazottjaként, négy éves szívós munkája során felleltározta és tanulmányozta az intézményminorita könyvtárának állományát.Elektronikus formában megtekinthető: itt

A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei sorozat 3. köteteként napvilágot látott munka az Országos Széchenyi Könyvtár és a Kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár kiadásában jelent meg Budapesten-Kolozsvárt 2009-ben, Monok István szerkesztésében.
          A könyv tömör, tartalmas előszavában a szerző bemutatja a minoriták nagyenyedi letelepedésének történetét felsorolja az ott szolgáló 172 házfőnök és plébános nevét 1332-től a rend megszűnéséig, 1985-ig, feltüntetve enyedi szolgálatuk idejét is. Ezután a rendház könyvtárának anyagáról, történetéről tájékoztat, kiemelve a gyűjtemény legértékesebb darabjait, fennmaradt katalógusait (1729-től 1980-ig). Innen tudjuk meg, hogy az értékes gyűjtemény egy részét 1948-ban a román állam lefoglalta és az ugyanakkor államosított, később a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár fiókkönyvtáraként működő nagyenyedi Bethlen Könyvtárban helyezték el. Itt őrizték a mindenkori könyvtárosok az állományt 2005-ig, amikor az Erdélyi Református Egyházkerület visszakapta az értékes egykori kollégiumi könyvtárat. Az 1948 után beleltározott könyvek azonban, így a minorita könyvtár anyaga is a Központi Egyetemi Könyvtár tulajdonában maradtak, és Kolozsvárra szállították.
„A teljesség igényéért fontosnak tartottam, hogy a minoriták könyvállománya mellett, jelenleg a nagyenyedi Bethlen Könyvtárban fellelhető minorita kéziratok is szerepeljenek a katalógusban.” – zárja a magyarul, románul (ford. Rácz Levente) és németül (ford. Deréky Géza) közölt előszót a szerző.
A több mint 300 oldalas kiadvány törzsanyagát a 836 könyv részletes leírását tartalmazó Katalógus képezi. A könyvállomány főleg katolikus kegyességi és vallási irodalmat tartalmazó régebbi és korabeli művekből áll (pl. a Tridenti Zsinat dekrétumai, V. Pius pápa Cathecismus Romanus-a, Pázmány Péter fő műve, az Igazságra vezérlő kalauz, Baróti Szabó Dávid majdnem egész életműve. A gyűjtemény értékét növeli, a hét Biblia, melyek közül legrégebbi az 1626-ban Bécsben kiadott Káldy-féle bibliafordítás). Kisebb számban, de protestáns egyházi szerzők művei is találhatóak a gyűjteményben, így Melanchton Philipp német protestáns teológus és filozófus egy 1537-ben Wittembergben kiadott tankönyve; Szenczi Molnár Albert 1611-ben Hannauban kiadott latin-görög-magyar és a Nürnbergben 1708-ban megjelent magyar-latin-német szótára, Pápai Páriz Ferenc enyedi professzor unikumként nyilvántartott egyik műve, az Ábrahám fia Izsák és Bathuel leánya Rebeka házasságok alkalmatosságával lőtt beszélgetés… című 1703-ban Kolozsvárt kiadott munkája, melyet Széki Teleki Sándor és gróf Bethlen Júlia házasságkötése alkalmából írt. A könyvek közt néhány antik irodalmi alkotás is fellelhető.
A fentiek mellett a minoriták enyedi iskolájának szükségleteit kielégítendő, a jezsuita oktatást szolgáló legnépszerűbb tankönyvek is megtalálhatóak a gyűjteményben.
A szerző a könyvanyag értékelésének csak kezdeti lépéseire vállalkozhatott, de megérdemli az elmélyültebb tanulmányozást is, melyben segítséget nyújt az adattár végén lévő szerzői-, nyomdahely-, nyomdász és possessormutató. Bízunk abban, hogy ezt is elvégzi.
Rácz Emese munkája egyház- és várostörténeti valamint könyvtártörténeti szempontból egyaránt figyelemre méltó alkotás.
 
Józsa Miklós 



Erőteljes kampánykörúton a vezetők

Közzétéve Szerző:

 

Markó Béla szövetségi elnök beszédében kiemelte: az elmúlt csaknem húsz esztendőt nem lehet csak a magyar viszállyal jellemezni. A gondolkodásunk sokkal egységesebb volt, mint más régiókban, kulcskérdésekben nem beszélhetünk kétféleképpen: az összefogással az erdélyi magyarság ismét példát mutatott, és ezt a közösség kényszerítette ki, többek között a Fehér megyei jelzések is. Jelenleg három értelmezés fontos: a brüsszeli képviselet, ahol egyre több döntés születik, az összefogás kérdése, aminek tartósan működnie kell, valamint a szavazással erőt kell felmutatnunk a román politikai vezetés felé. Ezt az üzenetet kell továbbvinni – összegezte Markó Béla.
Winkler Gyula tartalmas Fehér megyei kampánynapról beszélt, a regionális politikáról és annak útjairól, valamint az Európai Unió tizenegy tagállamában létező autonómia formákról.
A hallgatóság képviselői által felvetett problémák jórészt helybéliek voltak. Pl. a Bethlen Gábor Kollégium felújítása, a bürokratikus akadályok, a torockói út, amit még nem kezdtek el, a brüsszeli magyar liberális képviselő esete. A mindössze másfél órás fórum tanulságát Rácz Levente foglalta össze: meggyőződése szerint a magyar összefogásnak távlatai is vannak. Vigyék tovább ennek a magyar összefogásnak az üzenetét és erősítsék meg szavazataikkal – kérte hallgatóságát a megyei elnök.

Cikk: Szabadság, 2009. május 20.
Képek: adminisztrátor

 

Egy szobor kálváriája

Közzétéve Szerző:

Ma is rejtély, hogy miért került (különben legméltóbb helyére) a Nagy Fejedelem legmaradandóbb alkotásának tornakertjébe ez a szobor a diktatúra legsötétebb korszakában. Mivel 1980-ban ünnepelte az egyetemes magyarság Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének 400. évfordulóját, olyan hírek is elterjedtek, hogy ebből az alkalomból kellett volna emléket állítani Bethlen Gábornak az Erdélyi Fejedelemség egykori székvárosában, Gyulafehérvárt. Azonban a nemzetközi helyzetben és Románia nemzetiségi politikájában kedvezőtlen változások történtek. Ennek következtében a szobor nem került az őt megillető helyre, mi pedig nem ünnepelhettük meg iskolaalapító fejedelmünket.
1981 tavaszán tudtuk meg – nem hivatalosan, de illetékes forrásból –, hogy iskolánk Bethlen-szobrot kap a Fehér Megyei Művelődési Tanácstól. Egy szép napon megjelent az udvaron egy PH jelzésű Dacia személygépkocsi, melynek utasai, az igazgatóság megkérdezése, tudta nélkül megtartották az első terepszemlét, egy ma külföldön élő, annak idején egy enyedi általános iskolában tanító rajztanár kíséretében. Ezt követte a városi pártvezetők gyakori látogatása, terepszemléje.
A kollégiumnak szánt szobrot egy teherautón a Fehér Megyei Művelődési Tanács egyik munkatársa hozta el, vallomása szerint a bukaresti Országos Képzőművészeti Alap udvaráról, ahol régóta porosodott. A műalkotást lerakták az udvari bejárattól balra a fal mellé, mi meg sátorponyvával gondosan becsomagoltuk, hogy ne essen bántódása. Így várta Bethlen Gábor szobra egy éven át felavatásának időpontját, melyet többször elnapoltak az illetékesek, a legkülönbözőbb okokra hivatkozva. A legnagyobb gond „a megfelelő hely” kijelölése volt, melyben a döntő szó a városi pártvezetőké volt, akik nem voltak hajlandók figyelembe venni a mi elképzelésünket. A hatalmas udvart szürkesége, kopottsága miatt nem találták méltónak, az árnyas tornakertet viszont igen. Céljuk azonban nem a gyönyörű természeti környezet volt, hanem az, hogy lehetőleg minél eldugottabb helyen legyen a Nagy Fejedelem, lehetőleg elrejtve az iskolába látogatók elől. Tévedtek.
Miután a legmegfelelőbb helyet megtalálták, hozzáláttak a talapzat elkészítéséhez, melyet Piskiről hozott fehér és fekete márványlapokkal burkoltak. A szobor feliratának megválasztásában is az akkori hatalmasok döntöttek. Ezért nem kerülhetett a fejedelem neve magyarul a márványlapra, jobban tetszett nekik a „Gabriel Bethlen”. Jellemző, hogy a „legméltóbb hely” lázas keresése során a helyi Városgazdálkodási Vállalat egyik olténiai származású technikusa, a munkálatok vezetője azt mondta, hogy a szobor helye az iskola előtt vagy a város központjában kellene legyen. (Mit sem tudhatott arról, hogy az I. világháború előtt oda szerettek volna elődeink méltó emléket állítani Bethlen Gábornak.) – „Ennyit megérdemel Bethlen Gábor!” – jegyezte meg halkan a jóindulatú atyafi. A jelen levő hatalmasságok – Petőfit parafrazálva – „elsápadni méltóztattak”, és hallgatásra intették az illetőt…Nagy huzavona után helyére került a szobor, de rabságából még nem szabadulhatott ki: a leleplezésig gondosan becsomagolva, kötelekkel átkötve várt a „legalkalmasabb” pillanatra.
Az 1982. májusi kicsengetés a leleplezetlen szobor előtt zajlott le. Furcsa látvány volt! A ballagó diákok azonban megérezték-megértették, hogy rendkívüli körülmények közt búcsúznak iskolájuktól: elvonulva alapító fejedelmünk előtt egy-egy szál piros szegfűt tűztek a Bethlen Gábort gúzsban tartó kötelek alá, talapzatát virágokkal árasztották el. Megható, néma főhajtás volt ez, de tiltakozás is.
A leleplezésre két hónap múlva került sor, a városi és megyei hatalmasságok jelenlétében, az utolsó tanítási napon, amikor már csupán a IX. és XI. osztályos tanulók voltak az intézetben. A hivatalos román nyelvű beszédek után diákjaink gondosan előkészített, rövid, de szép műsorral: székely tánccal, magyar nyelvű szavalattal és énekekkel tették emlékezetessé az eseményt. A rendezvényen jelen volt a Román Televízió magyar nyelvű adásának titokban meghívott stábja is, így az ország magyarsága megtudhatta, hogy az enyedi kollégium tornakertjében a fehér márványszobor jelképében Bethlen Gábor szelleme őrködik felettünk. És nem hiába!
Az 1989-es fordulat óta kicsengetéskor a Bethlen-zászló meghajtásával és az eredeti Bethlen-himnusz eléneklésével tisztelegnek búcsúzó diákjaink a Nagy Fejedelem iskolájától, alma materüktől.

Szabadság, 2009. június 10.