„A buzgó, értelmes, egyenes jellemű papot szerette és becsülte minden ember” III.

„Alsófehér vármegyében nemes N.Enyed városa nincs többé, népét egy vad vidéki oláh csorda, az erdélyi katonai kormánytól kapott fegyverekkel, a várost előbb éjjel 40 helyt meggyújtván, a legirtózatosabb kínok közt leölte, a lakosság eme mészárlástól megszabadult része a rablók által köntös s általán lábbeliektől megfosztatván, 22 fokos hidegben, több mint 8 napon keresztül bujkált, minden nyomon űzetve az erdőben, farügy és hóval táplálván nyomorult életét; nincs toll mely az Enyeden elkövetett mészárlást, gyalázatosságukat, példátlan nyomort kellőleg festené. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

„A buzgó, értelmes, egyenes jellemű papot szerette és becsülte minden ember” II.

Az enyedi állapotok súlyosságáról a továbbiak során Wiszkoczy Henrik terjedelmes levélben számol be 1849. július 5-én Sárpataky Zsigmondnak – aki János testvérével együtt – a későbbiekben 50 155 forint alapítványt tett, melyből nagyenyedi születésű orvosnövendék-jelölt évente 500 forint segélyben, továbbá 50 kollégiumi tanuló évente legalább 5 forint értékű könyvjutalomban részesült, s ugyancsak a szóban forgó alapítványból évente 100 forint értékű papiros került kiosztásra a kollégium összes tanulója részére. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

„A buzgó, értelmes, egyenes jellemű papot szerette és becsülte minden ember” I.

Wiszkoczy Henrik neve és személyisége szervesen összefonódik az 1848–49-es forradalom nagyenyedi tragikus eseményeivel. Közvetlen részvevője, szereplője, szemtanúja s egyben súlyos szenvedője is a városra zúduló kíméletlen támadásoknak 1849 januárjában. Személyéről, szerepléséről viszont aránylag szűkszavúan szólnak napjainkban mindazok, akik a szóban forgó események fölidézésével foglalkoznak. Adózzunk tehát bővebben emlékének, hiszen élete legtragikusabb szakaszát itt Nagyenyeden élte át azokban a gyászos kimenetelű hideg, téli napokban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hajdani magyarigeni emlékünnepély Bod Péter születésének 200. évfordulóján

FOLYTATÁS 
Bodrogi János ünnepi emlékbeszédében hangsúlyozza: „Lelki szemeim előtt áll az erős akaratú, rendkívül önérzetes, nagy értelmes homlokkal bíró kis székely gyerek, aki árva és szegény létére, nem félve a reá váró nehézségektől, bátran megy neki az életnek. Pedig bizony akkor a Bethlen Kollégium is aránylag csak kevéssel segélyezhette, mert alig pár évvel azelőtt a labancok óriási károkat okoztak, úgyhogy Bod Péternek csak ingyen lakást és tanítást tudtak adni, de az élelmezésről gondoskodni nem tudtak. Ilyen helyzetben, csaknem kegyelemkenyéren él, egy jómódú enyedi polgárasszony vendégszerető házánál.” A továbbiakban életútja legfontosabb állomásainak fölidézése után irodalmi, történelmi, egyházi munkásságát tárja a hallgatóság elé. Bod Péter ilyen jellegű tevékenységét már teológus korában elkezdte, viszont tudományos munkássága javarésze a magyarigeni papsága idejére esik, mikor egyház- és irodalomtörténeti adatokat gyűjt, saját költségén könyvtárat létesít, kora tudós személyiségeivel folytat tudományos levelezést, részben saját költségén, részben áldozatkész főurak támogatásával adja ki értékes könyveit, amelyek által a magyar tudományos és irodalmi életben örök dicsőséget vívott ki magának. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….