IX. Nemzetközi Folklórfesztivál

Nagyenyed ünnepi ruhát öltött és újra kitárta kapuit

Javában zajlik az UNESCO által ajánlott  IX. Nemzetközi folklórfesztivál

Idén is két helyszínen Marosújváron (júl. 31- aug.2) és Nagyenyeden (aug. 4-6.) zajlanak a fellépések, utóbbi helyen a Made in Aiud jelszóval társítják a rendezvényt a város turisztikai potenciáljának növelése érdekében.

Ezekben a napokban, főleg az esti órákban, nagy tömeg árasztja el a nagyenyedi piacot és környékét, amelynek a központ felöli bejáratánál állították fel a színpadot. Az esemény a környéket is a városba vonzza, az elszármazottak közül is sokan ezekre a napokra időzítik a hazautazást.

A hangulatos fesztivál ötlete a helybeli Doina Aiudului néptáncegyüttes nevéhez kötődik. Az 1975-ben Doina Mureșului néven megalapított, majd a 2000-ben átszervezett és jelenlegi nevét viselő együttes sok külföldi meghívást követően jutott arra a következtetésre, hogy saját városukban is rendezhetnének egy nemzetközi fesztivált. Az ötletet felkarolta a városvezetés és 2011-ben megrendezték az első ilyen találkozót, amely azóta is évente elkápráztatja a lakosságot. Mindeddig 28 országból, a világ minden tájáról, érkeztek fellépők, összesen 50 tánccsoport fordult meg az enyedi színpadon. A nagyméretű rendezvény sikeréhez hozzájárul Nagyenyed város polgármesteri hivatala és városi tanácsa, a megyei tanács, a Liviu Rebreanu helyi és az Augustin Bena megyei kulturális központ.

A vendégek bemutatkozása mindig a városházáról induló, és Enyed több utcáját érintő parádéval kezdődik, amikor a hosszú sorban kígyózó menet hangos muzsikaszóval csalja az utcára az érdeklődőket. A pompás népviseletben tündöklő csoportok, amelyek bizonyos forgalmas pontokon megállnak és rövid bemutatót tartanak, mindig gyönyörű látványt nyújtanak. Idén 10 ország képviselői alkotják a néptáncok és népviseletek tarka bokrétáját, amelynek legegzotikusabb egyedei minden bizonnyal a kínai és a kanadai csoportok.

Az ünnepélyes megnyitón minden néptánccsoport ábécé sorrendben a színpadra vonult, ahol az illető országok zászlói díszelegtek. Oana Badea, Nagyenyed polgármestere, a rendezvény jelentőségéről beszélve, megköszönte a város lakosságának, hogy idén is szép számban megjelent az eseményen, hiszen „egyetlen hagyományt sem lehet éltetni anélkül, hogy legalább egyszer egy évben méltóképp meg ne emlékeznénk róla”. Lőrincz Helga alpolgármester kihangsúlyozta: Enyeden a nyár mindenik hónapjában van egy-egy nagy esemény: júniusban a csombordi rózsafesztivál, júliusban a míves sokadalom, augusztusban pedig a folklórfesztivál. „Nagyenyed csodálatos, mert csodálatosak annak lakói” – tette hozzá, majd magyarul is jó szórakozást kívánt mindenkinek. Dumitru Fulea, a megyei tanács alelnöke szerint a folklórfesztivál „egy olyan esemény, amelyről lesz mit mesélni egész nyáron”.

A feledhetetlen hangulatot kivétel nélkül nívós, gazdag szakmai tapasztalattal rendelkező  néptánccsoportok biztosították. A házigazda Doina Aiudului és a megye egyik legjobb magyar néptánccsoportja, a csombordi Pipacs mellett kilenc külföldi együttes villantotta fel az általa őrzött nemzeti hagyományt. Bulgáriát az 1943-ban megalakult Ognenite Néptáncegyüttes képviselte, amely a Szófia közelében fekvő Busmantci Elin Pelin Kulturális Központ keretében működik és a híven őrzi a bolgár néptánchagyományt.

Kanadából a „Nouvelle Époque” nevű együttes érkezett, amelyik a kanadai és az ún. Québécoise hagyományokra építette fel repertoárját, viseletük pedig, apró eltérésekkel, a 17. századi francia hétköznapi falusi öltözet leképezése. Kínát a Sárga-folyó mellett fekvő, az ókori Selyemút egyik fontos központja, Lanzhou képviselte. A Lanzhou City University Gansu nevű csapatának kecses tánca merőben eltért a többi csoport dinamikus előadásmódjától, mindazonáltal sikerült teljes mértékben lekötnie a nézők figyelmét.

Sikeresen mutatkozott be az Észak-Macedóniából, Grandskoból érkező Stobi nevű néptánccsoport, amely csak nevében emlékeztet az azonos nevű, a környéken található római rommezőre. Oroszország harmadik legnépesebb városából, Novoszibirszkből érkezett a Sibirskye Uzory nevű, gazdag múlttal rendelkező csapat. Többszörösen díjazott volt a szerb fővárosból, Belgrádból érkező Lada is, mindkettőt hatalmas tapssal jutalmazta az enyedi közönség. Hasonlóan nívós produkcióval remekelt az 1973 –ban, Zhytomyrban (magyarosan: Zsitomir) megalakult ukrán együttes, a Sonechko Dance, amelynek eredeti koreográfiája tűnt elsősorban érdekesnek.

Nem utolsó sorban a török és a magyar néptáncegyüttesek is felejthetetlen élményt nyújtottak. A három korcsoportra felosztott, 500 tagot számláló Ata Halk Oyunlari Törökország minden régiójára jellemző, egymástól sokban eltérő néptáncot elsajátította; Enyeden  az Artvin, Mardin és Zeybek történelmi tartományok tipikus táncait mutatták be. A gyomaendrődi Körösmenti Táncegyüttes 1967-ben alakult. Az elmúlt több mint 40 év alatt számos hazai és külföldi fesztiválon vett részt. A fesztiválok, versenyek alkalmával az együttes számos elismerést és díjat nyert meg, valamint az évtizedek folyamán megszerzett minden olyan elismerést, mely az amatőr néptánc mozgalomban megszerezhető. Az együttes az évtizedek alatt számos színészt, népzenészt, hivatásos táncost, néptánc pedagógust nevelt ki. Az együttes 2002., 2004., 2006. években kiváló minősítést szerzett. Az együttes állandó kísérő zenekara a Suttyomba Zenekar.

Erdély egyik legrangosabb folklórfesztiváljáról nem is kell ennél többet mondani, talán csak annyit tehetünk hozzá, hogy mindenkinek érdemes legalább egyszer végignéznie azt, például a kedd esti gálaműsort .

BASA EMESE

„ Van itt minden, mint a jó vásárban…” Míves Emberek Sokadalma Nagyenyeden

„ Van itt minden, mint a jó vásárban…”

Míves Emberek Sokadalma Nagyenyeden

 

  1. július 26-28 között rendezték meg első ízben Nagyenyeden a Míves Emberek Sokadalmát, azt a nemzetközi és interetnikus, a kézműves kultúrát népszerűsítő eseményt, amely a valós értékek népszerűsítésével igyekszik hozzájárulni a város turisztikai vonzerejének növeléséhez.

 „Vegytisztán” kapjuk kézhez a népi kultúrát        

A Míves Emberek Sokadalmának (MES) célja, hogy úgy ápolja az erdélyi népművészet és a sajátos mesterségek hagyományait, hogy kézműves partnereit egymás mellé tereli és  közösségformálásra ösztönzi, talán ezzel emelkedik ki a vidék nyári fesztiválkínálatából. Jó alkalom ez mindannyiunk számára, hogy pár napig „vegytisztán” kapjuk kézhez a saját kultúránkat.  A MES a globalizáció egyenlősítő hatása ellen a lokalitás értékeinek bemutatásával, a lokalitás egyediségével küzd, nevelő, ízlésformáló hatást érve el.

Az Artera Alapítvány és az Aranyosszéki és Alsó -Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület ( HHHE), mint  főszervezők,  megpróbálták közelebb hozni a székely kézműveseket a szórványban élőkkel. A rendezvényen elhangzott előadások népszerűsítették elődeink értékeit, érintették a  népművészeti alkotások készítésében alkalmazott technikákat, továbbá a hagyományos mesterségek bemutatásával és új tehetségek felkutatásával biztosították a folytonosságot a hagyományőrzésben.

A turizmus és a helyi kézművesség is fejlődhet

Különböző okok miatt idén a rendezvény már nem Udvarhelyen került  megszervezésre.  Mivel a nagyenyedi önkormányzat  felvállalta, hogy minden évben biztosítja a szükséges infrastruktúrát, e történelmi légkörű kisváros adott otthont ezúttal a MES-nek. A nagyenyedi kapcsolat kiépítésében jelentős szerepe volt Benedek Zakariásnak, az RMDSZ parlamenti képviselőjének, aki a szórvány mellett Udvarhelyszéket is képviseli a Parlamentben.

Az esemény megszervezése nagy kihívás volt a partnerek számára. Lőrincz Zsuzsánna és Czirjék Katalin, a MES frontemberei, összegyűjtötték a kézműveseket, Ladányi Árpád HHHE alelnök pedig oroszlánrészt vállalt a terepmunkálatokban és a pályázatok megírásában.  Lőrincz Helga alpolgármester segítségével a helyi és megyei tanács, továbbá a helyi és megyei kulturális központok is partnerré szegődtek, a szervezésből pedig az Inter- Art Alapítvány és a Dr. Szász Pál Egyesület is kivette a részét.  A csapathoz szép számban csatlakoztak fiatal önkéntesek is, akik példásan bírták a három napi strapát. A megvalósításhoz szükséges  pénzforrásokat az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától és a Bethlen Gábor Alaptól sikerült megpályázni.

Az új helyszín kiválasztásában az is szerepet játszott, hogy Nagyenyed környékén az utóbbi években fellendült a népi kézművesség iránti érdeklődés, létrejött a kézműveseket tömörítő Palmetta Egyesület, amelyik már több nyilvános kézműves foglalkozást és kézműves tábort szervezett a  környékbeli gyerekeknek, tehát létezik olyan emberi erőforrás a környéken, amelyik garantálja a minőségi kézműves-oktatást és szolgáltatásokat. A MES-re bejelentkező művészek számára, még akkor is, ha nehezebben vették fel a versenyt székelyföldi társaikkal, kiváló alkalom adódott megismertetni termékeiket az erdélyi és külföldi látogatókkal. Kínálatuk egyik legeredetibb eleme az egyik bástyában tartott merített papír előállítása volt, ezt a technikát használták a Bethlen-kollégium egykori papírmalmában a nyomtatáshoz szükséges alapanyag előállítására.

A kezdeményezéstől Nagyenyed önkormányzata a turizmus fellendítését reméli, közleményükben ez áll: „Kezdettől fogva egy olyan sokoldalú turisztikai terméket céloztunk meg, amelyik a történelmi városközpont látványosságainak, az egykori céhek által működtetett bástyáknak a kihangsúlyozásával, a kialakulóban levő turisztikai útvonalnak, a Nyugati Havasok Transzalpinájának a kiindulópontja is lehet”.

„Erdély üde színfoltja”

A MES rendkívül gazdag és igényes programajánlattal csalogatta az érdeklődőket.

A megnyitón Lőrincz Zsuzsánna, Czirjék Katalin és Ioan Hădărig kultúrigazgató köszöntötték a vendégeket, utóbbi a rendezvény interetnikus jellegét hangsúlyozta.

A rendezvényt Böjte Csaba ferences szerzetes nyitotta meg, áldást kívánva a kezdeményezésre. „ Nagyon megrendültek a generációk közötti kapcsolatok, mert kevés olyan tudomány van a mai gyerekekben, amely az ősöktől szerzett tudást felhasználja és ez a mai világ gyengeségét mutatja” – mondta a szerzetes, hozzátéve, hogy a népművészet, a népi mesterségek ezt az űrt pótolhatják.

Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa részéről Kőrösi Viktor Dávid konzul köszöntötte az egybegyűlteket és kihangsúlyozta: „Erdély népei mindig is büszkék voltak arra, hogy olyan szavak társultak hozzájuk, mint tolerancia, együttműködés, vallásszabadság. Egy prosperáló országban szabadság és kreativitás van” – majd hozzátette: „ Az erős, kultúrájához ragaszkodó magyarság Erdély üde színfoltja”.

Ezt követően Veress Emese Gyöngyvér erdélyi magyar néprajzi szakíró a barcasági csángó népviseletről, az azt ért nemzetiségi kölcsönhatásokról tartott egy információkban gazdag, nagyon érdekes előadást, régi népviseletekkel példázva magyarázatát. Simó Márton újságíró tavaly – magyar és román nyelven – megjelent kötetét, a Mi, székelyek és román barátaink című interjúkötetét mutatta be.

Egy másik érdekes könyvbemutatóra szombaton került sor: Szűcsné Novák Mária Hetven bibliai nőalak tűzzománc képe és története című terjedelmes munkáját az általa készített, páratlan szépségű tűzzománc alkotások kiállításán ismertette a Bethlen-kollégiumban.

Amit nem láttak még Enyeden

A három nap alatt párhuzamosan futottak a minden korosztályhoz szóló programok. A hangsúly természetesen a kézműves termékek tarka kirakodóvásárán és a kézműves bemutatókon volt. Népművészeti alkotások gazdag kínálatából lehetett válogatni, Erdély minden részéből érkeztek kiállítók, így a a Székelyföld mellett Kalotaszeg, Szék, Szatmár és a környék is képviselte magyar és román  hagyományait. Sokan népviseletben pompázva kínálták portékájukat, de rendeztek például viselet-divatbemutatót is. Természetesen lehetett kapni házi készítésű termékeket, például lekvárokat, szörpöket, gombaőrleményeket, különleges összetételű házi csokoládékat és a környék egyik legjobb fagyiját illetve saját pörkölésű kávét is, a gasztróstandokról nem is beszélve. A híres enyedi borok mellet a Délvidékről,  Bácskossuthfalváról származó  Móricz Árpád is bemutatta ízletes termékeit.

A helyi Inter-Art is jelen volt az eseményen: Balog István és Andrei Bakó utcai karikatúra- kiállítást szervezett,  az alapítvány gyűjteményének néhány példányát pedig a Bethlen- kollégium folyosóin tették közszemlére.

A színes vásári forgatagban a gyerekek is nagyon jól érezték magukat,  íjászat, pónilovaglás és folyamatosan működő gyereksátor csalta a helyszínre őket, ahol a fejlesztő ügyességi játékok mellett a mesterségbemutatókon az alkotás örömét is megízlelhették és próbálkozásaik eredményét haza is vihették.

A hangulatot néptáncelőadások, gitárestek, kamara- , citera- és fúvószenekarok koncertjei, humoros mesemondás és természetesen a nagyszínpadi koncertek biztosították, amelyek közül kiemelhetjük Marius Moga, Daniel Avram és a Gyulafehérvári Folkiskola,  Silva Stîncel és Ozana Barabancea zenés bemutatkozásait valamint Vízi Imre,  Cari Tibor Sculpting Sounds és Cari Tibor The Tango Orchestra &Koszika különleges produkcióit. A legnagyobb érdeklődésnek a Transylmania- koncert örvendett, amely azzal írta be magát Enyed történetébe, hogy ez volt az első magyar nyelvű koncert kinn a városban, és ezzel nagyon  meghatotta a helyi magyar közösséget.

Rendkívül népszerűnek bizonyult a gyulafehérvári római légió hagyományait felelevenítő bemutató illetve a székelyudvarhelyi  Arany Griff Rend harcművészeti mutatványai és reneszánsz táncbemutatója. Ha ezekhez hozzátesszük a miskolci Vaga Banda gólyalábasok  vásári komédia utcaszínház performanszát vagy a temesvári artisták éjjeli, roppant látványos tűzzsonglőr- előadását, akkor biztosra vehetjük, hogy nem látott még ilyet a város népe.

A nívós programmal természetesen a lakosság csak egy bizonyos részét sikerült megszólítani, azonban a kínálatból mindenki részesülhetett valamilyen élményben. A ma embere számára is példaértékű lehet a hagyományőrző íjászok precizitása, a római katonák virtusa, a reneszánsz táncosok kecsessége, a népi hímzésekben rejlő türelmes, szép és pontos munka, amiből oly nagy a hiány manapság. Legyen úgy, mint régen volt!…

BASA EMESE

 

Főtámogatók:

Departamentul Pentru Relații Interetnice

 (Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala)  

 

Nemzeti Kulturális Alap

Bethlen Gábor Alap

 

 

Főszervezők:

Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület

 

Artera Alapítvány

 

 

 

Partnerek:

Nagyenyed város Polgármesteri Hivatala és Tanácsa

 

„Liviu Rebreanu” Kulturális Központ

 

Fehér Megye Önkormányzata és az „Augustin Bena” Kulturális Központ

 

 

Inter – Art Alapítvány

 

Dr. Szász Pál Egyesület

 

 

A Fehér megyei kézműveseket tömörítő Palmetta Egyesület támogatója a

Communitas Alapítvány

 

FELVINC 800 ÉVES

  1. július 26-28 között került sor a Felvinc Egyesület, a Felvinc Létom Egyesület illetve a helyi református és római-katolikus egyházközségek szervezésében a 14.Felvinc napokra. Lapunkban már közöltük azt a gazdag kulturális programot, amely rangos könyvbemutatókat, történelmi, helytörténeti és néprajzi előadásokat, képzőművészeti kiállításokat, koncerteket és igényes szórakozási lehetőségeket kínált. A minden tekintetben sikeres rendezvényre ezúttal a 800 esztendőt igazoló dokumentum bemutatásával reflektálunk

Egy eredeti oklevél megszerzése, még akkor is, ha csak egy digitalizált másolatról van szó, mindig izgalomba hozza a kutatót, ha pedig felfedezője a nyilvánosság elé tárja, egy egész közösség közkincsévé teheti azt.

Ez történt Felvinc esetében is, amikor Lazsádi László marosvásárhelyi tanár elhatározta, hogy a jubileumra megszerzi annak a dokumentumnak a másolatát, amely először tesz említést szeretett szülőfalujáról. A 14. Felvinc napok megnyitóján, pénteken, bemutatta az oklevél-másolat megszerzésének érdekes körülményeit és ismertette történelmi vonatkozásait.

Aranyosszék egykori központjának első, 1219-i és 1221-i okleveles említéseire Orbán Balázs A Székelyföld leírásában hívta fel először a figyelmet, amelyekben II. András Winchet (Felvincet) az esztergomi káptalannak adományozta.Ezek az oklevelek eltűntek a magyar nemzet viszontagságos történelmében, de fennmaradtak a dédunokája, IV. László átiratában, amelyben szó szerint átmásoltatta őket.A dokumentumot az Esztergomi Főkáptalan Magánlevéltárában őrzik.

  1. június 4-én, nemzeti összetartozásunk napján, Lazsádi László megkérte a levéltár igazgatóságát, hogy osszák meg a felvinciekkel az oklevél digitális másolatát helységük 800 éves évfordulójára. „Június 4-nek köszönhetően, vagy az évforduló említésére, vagy egyszerűen nagylelkűségből, de elküldték. Kész csemege ez a 800 éves szöveg” – mondta Lazsádi László. A II. András, IV. Béla és IV. László rokonsági fokának és uralkodásuk korszakának könnyebb rögzítéséért a bemutatóra összerakta az Árpád-házi királyok családfáját és az egész kutatási folyamatról egy közérthető, de információkban gazdag vetítettképes bemutatót készített. Ebben kitért, többek között, a pergamen- magyarul bőrhártya- készítésére, az írnokok munkájára és az általuk használt szerszámokra, a korabeli tinta alapanyagára, mindezeket főleg a gyerekeknek szánta, hogy számukra is érdekesnek tűnjön a bemutató. A Felvincet igazoló dokumentumról megtudhattuk, hogy mérete 48×58,5 cm, pergamenre írták latinul, fekete tintával. A függőpecsét elporladt, csak a piros selyemzsinórja maradt meg. Az oklevél szövege törlés- és vakarásmentes, egyetlen elírás található benne: II. András adománylevelének átmásolásakor a MCCXXI (1221) helyett MCCXXXI-et (1231-et) írt a figyelmetlen írnok…

Felvinc első fennmaradt írásos említései II. András 1219-ben és 1221-ben keltezett adományleveleiben történtek. Ezek az oklevelek sajnos elvesztek, de fennmaradtak IV. László királyunk 1276. augusztus 9-én dátumozott átiratában, amelyben az esztergomi prépost és káptalan kérésére átírja és megerősíti dédapja, II. András 1219-i és 1221-i privilégiumát az erdélyi részeken lévő Wynch (Felvinc) nevű föld adományozásáról. IV. László oklevelében piros zárójelekkel megjelölték II. András adományleveleit, így könnyű az azonosításuk. A történelem vagy igazából IV. László fintora, hogy azt az adománylevelet, amelyben a Vinch név először felbukkan, az egykori adományozó 1289-ben felülírta, a helységet ugyanis a kézdi székelyeknek juttatta Aranyosszék részeként. Meg is indult egy 35 éven át tartó pereskedés az esztergomi káptalan és a székelyek között, sokszor az aktuális uralkodó közvetítésével. A per során mindegyik a saját adománylevelére hivatkozott. A peres iratokban Felvinc nevét nyolcszor említik. 1291-ben III. András, amikor Aranyosszék helységeit felsorolja, a falut már Felwinch néven írja, hogy Középvinctől (Mihálcfalva) és Alvinctől megkülönböztesse.
Ettől kezdődően a helység hivatalos neve Felvinc.

Miután az oklevél másolata a felvinciek birtokába jutott, a következő lépés a kézírásos, nehezen kibetűzhető szöveg nyomtatott változatának felkutatása volt. A fordítás talán még ennél is keményebb diónak bizonyult, ezért két szakemberhez, Babcsányi Judithoz és Istvánhoz (Historia fordító)fordultak segítségül, akik végül lefordították a teljes szöveget a Fejér György, Wenzel Gusztáv és Teutch Firnhaber nyomtatott átirata alapján. Lapunkban az eredeti, II.András által kibocsátott adománylevélből közlünk részletet. Az okirat első fele, a kor szokásainak megfelelően, terjedelmesen sorolja a király címeit, majd így folytatódik: „…mivel a főtisztelendő esztergomi érsekben, János atyában és egyháza kanonokjaiban felleltük az állhatatos hűség kiváltságát, úgy határoztunk, hogy örökre emlékezetül adjuk ezt, és úgy határoztunk, hogy – bár elégtelenül, minthogy az időleges jutalom minden mértékén felül áll – mégis királyi bőkezűséggel meg kell jutalmazni bőségesen. Mivel pedig mi teljesíteni szándékozva  a felvállalt zarándoklatot elutaztunk a tengeren túlra a Szentföldre, és a királyi gondosság előrelátásával az ország kormányzását – a legnagyobb békében és nyugalomban itthagyva azt – legjobb híveinkre, az említett János érsekre és néhány másikra bíztuk olyan állapotban,amilyenben volt elutazásunkkor. Országunk sok gazdag és nemes embere a sátán szolgája, akik nem mernek szembefordulni királyi Felségünkkel, de azt tervezték, hogy rendelkezéseinknek bűnös vakmerőséggel ellenállnak, megzavarva a békét és Magyarországra ellenségként lesújtanak. De említett érsekünk, az általunk rábízottak állhatatos őrzője, amikor inkább a halált választotta, minthogy azoknak a gonoszságaival egyetértsen, akkor azok a zsarnokok javaitól és jövedelmeitől megfosztva őrizetbe vették, és igaztalanul, igen nagy szégyenként Magyarországról száműzték, ahol a mi kegyünkért szívesen elviselve minden éhezést, egészen visszatértünkig száműzöttként élt. Az említett kanonokokat is igen nagy és súlyos károk és igaztalanságok büntetése és szenvedése sújtotta, de rendíthetetlenül megmaradtak hűségük szándékában. Mi tehát az ily nagy hűség emlékére és viszonzásaként, szenvedéseik és az őket sújtó bajok valamely vigaszaként ezeknek a kanonokoknak odaadtunk egy erdélyi területet udvarnokainkkal és az ő örököseikkel együtt, amelynek Wynchy a neve, hogy azt birtokolják örökjogon, és megbíztuk szeretett hívünket Nevke[Jenke?] vajdát azzal, hogy őket a mi felhatalmazásunkkal beiktassa az említett terület és az említett udvarnokok birtokjogába és haszonélvezetébe. Miután ő összehívott mindenkit, akiket kellett, és jelen voltak, akiknek ehhez kötelező a jelenléte, ezt az említett földet, amely bizonyos határjelek és határok között ki lett jelölve, ellentmondás nélkül átadta az említett kanonokoknak. Ennek a területnek az első határa Wynchy falutól indul és átlépi a Sonst [Létom?]nevű folyót, az első határjel a Kuen [Kövend] nevű falu, tudniillik Szent Királyunk faluja melletti úton lesz; innen azon folyón keresztül továbbmegy Muton határáig, öt vagy hat határjelen át, és ott, a Telukzad nevű helyen lesz egy határjel; és innen áthalad azon a helyen, ahol szénát kaszálnak, és elmegy a Bundrov [Dombró?] nevű helyig, és ott a dimisi egyházzal és Pastuhval határos; innen továbbmegy a Tulgistue nevű hely felé, és ott a Liqui nevű faluval határos, ahol a várnép lakik, és felmegy a Nyr [Nyír?] nevű hegy lábához; innen lemegy a Zudtelke nevű helyhez, és innen a Toutnetkuta nevű helyhez; ez után keresztezi a völgyet és az eperjesi egyházzal határos; innen lemegy Orod [Arad?] pap sírjához; ez után a Chazar nevű tóhoz; innen visszafordul Morisium [Maros] felé a Mycula [Miklóslaka?] nevű rétig, ott van két határjel, az egyik Szt. Adalberté, a másik eperjesi. Ezen kívül Wynchy falunak van még egy földje, és afölött van egy erdeje a Guchbrun hegyen és ott van két határjel, az egyik Szt. Adalberté, a másik Gyuláé; és innen átszeli az Eurmenes [Örményes?] nevű folyót, és elmegy a hegyig, ahol a nagy bükkfa áll; és innen Myroslov [Miriszló?] falu határáig megy, onnan pedig a Cachon [Csákó?] nevű hegyig és onnan visszatér Sycozovhoz. Az említett, ezen a területen lakó udvarnokok neve pedig: Cuzma, Bessu, Scesun, Scese, Andre, Andreas, Fakas, Jacobus, Hysce, Bundu, Kuke, Ruga, Regus, Varous, Farcas, Abel, Stephan, Elemdu, Zalas, Johannes, Scegne, Lessev, Fele, Farkas, Sune, Torda, Bud, Such, Povka, Ereu, Fele, Reuka, Bech, Teth, Cuzma, Ytheu. Mivel királyi Felségünk gondoskodásához nem kevésbé tartozik hozzá az adományok megőrzése, mint az érdemekért való jutalom adományozása, ezen adományunk bizonyságául és örök bizonyítékául pecsétünkkel megerősíttettük ezt az iratot. Kiadva Cletus, királyi udvarunk kancellárja, egri prépost keze által, az Úr megtestesülésének 1219. évében (…) királyi uralkodásunk 16. évében.”

A II. András által adományozott másik kiváltságlevél tartalma a következő: „András, Isten kegyelméből Magyarország királya. Üdvözlet és minden jót mindenkinek, aki ezt olvassa. Mindenkivel tudatni akarjuk, hogy – mivel az esztergomi egyháznak, ugyanis tőle mintegy a többi egyház anyjától és mesterétől kapjuk az egyházi szentségeket, különös előjogokat kell élveznie – megállapítjuk, hogy az Oronos [Aranyos] Wynch nevű helyen, amelyet tartozékaival együtt erre az egyházra ruháztunk át egyedüli tulajdonosként, kárpótlásul a püspök és a kanonokok által a mi érdekünkben elszenvedett károkért, amíg Jézus Krisztus szolgálatában voltunk; bármilyen kocsi, bárkié is, áthalad és sót szállít, egy darab sót adjon a káptalannak vámként, tudniillik két köbölnyit. És hogy ezen rendelkezésünknek erős hatálya legyen, kiadjuk jelen oklevelünket pecsétünkkel megerősítve. Ha pedig valaki megvetné rendelkezésünket, azt királyi bíráskodással megbüntetjük mint a királyi rendeletet megvetőt. Kelt az Úr 1231. évében, uralkodásunk 18.évében.”

Az adománylevél nem csak Felvinc, hanem több más környező település, így Miriszló, Csákó, Kövend, Dombró, Miklóslaka helytörténeti vonatkozásai tekintetében is releváns, hiszen mint szomszédos falvak kerülnek említésre. Hasonlóan értékesek a dokumentumban rögzített, azóta már eltűnt más települések vagy a dűlők, határrészek, erdők, patakok illetve családnevek vagy a korabeli egyház vezetőinek a felsorolása.

 „Remélhetőleg a 800 éves oklevél írásjeleinek azonosítása és az ősi szöveg zamatának megkóstolása sok látogatót fog vonzani a felvinci gyülekezeti házba, ahova azt kifüggesztettük, hiszen az esztergomi levéltár csupán egy példányban engedélyezte a nagybecsű dokumentum közzétételét” – mondta Lazsádi László.

BASA EMESE

III.VAJASDI FALUNAP : AZ EGYETÉRTÉS AJÁNLÁSA

III.VAJASDI FALUNAP : AZ EGYETÉRTÉS AJÁNLÁSA

Vajasd, az Erdélyi Hegyalja magyarságának írmagja, első látásra úgy tűnik, egymagában vívja szélmalomharcát a megmaradásért, miután az 1848-as vérengzésekben az összes többi környékbeli honfitársuk a mócok betörésének áldozatává vált. A Bethlen Gábor által ide telepített hajdúk utódai azonban nincsenek egyedül nemes küzdelmükben, hiszen a református egyházkerület és a megyei RMDSZ vezetősége mindenben támogatja kezdeményezéseiket, ráadásul pályázati forrásokból, a Bethlen Gábor Alapnak, a Communitas Alapítványnak és az Emberi Erőforrások Minisztériumának köszönhetően, olyan projekteket léptettek életbe, amelyek közép- és hosszú távon is eredményesek lehetnek. Néhány évvel ezelőtt felújították a templomot, apró lépéssekkel, de dolgoznak a közösségi házuk felújításán, szeptembertől beindul a délutáni oktatás, mindeközben közösségépítő rendezvényeket szerveznek. A falunapra meghívják összes Kárpát-medencei kapcsolataikat, akár testvértelepülés-találkozónak is beválna az alkalom, ha formálisan létezne ilyesmi. Az alsószeli (Szlovákia), hajdúnánási és zombai (Magyarország), az orosházi, a bodonkúti és sok más közelebbi erdélyi visszatérő vendégcsoport jelenlétükkel megerősítik a vajasdiakat abban, hogy nincsenek egyedül, az általuk hozott minőségi programokról nem is beszélve.

A 2019. július 20-án megrendezésre kerülő III. Vajasdi falunap ünnepi istentisztelettel vette kezdetét. Barta Aladár református lelkipásztor találó bibliai idézettel kérte híveit az összefogásra: „ Jó és gyönyörűséges amikor együtt lakoznak az atyafiak”, hiszen csak oda küld áldást és életet az Úr, ahol együtt, egy akaraton van a közösség. Az összetartás az ókori drága olajhoz vagy Hebron harmatjához hasonlatos, mely leszáll Sion hegyeire, zöldellésre serkentve azokat. „Isten az egyetértés által kíván nekünk örök életet ígérni; csak egyetértés és egység által maradhat meg a közösség” – figyelmeztetett.

Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa részéről Kőrösi Viktor Dávid konzul is biztató szavakkal szólt a vajasdiakhoz, kiemelve : egy olyan közösség, amely szervezi magának a programokat és lélekemelően tud fogadni vendégeket, hitet tesz arról, hogy élni akar és alátámasztja: a Kárpát- medence magyarsága együtt tudja írni a jövőjét, magyarul.

Az Ars Longa idén is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, előadásuk a program egyik legszínvonalasabb kínálata volt. A Rónai Éva (hegedű), Rónai István (orgona) és Cseterki Ferenc(ének) alkotta kamarazenekar klasszikus és preklasszikus repertoárja a Székely Himnusz eléneklésével zárult, a művészek ezzel fejezték ki nemtetszésüket az Úzvölgyi katonatemetőben történtekért.

Ezt követően az egybegyűltek a templomkertben levő kopjafánál elénekelték a Magyar Himnusz első szakaszát, annak folytatását pedig Czernák Ferenc aranyfokozatú szavalóművész mondta el. A lippai magyarság mindenese első ízben járt Vajasdon, hiszen az idén kezdeményezték a vajasdiak a kapcsolatfelvételt azzal a településsel, ahonnan Bethlen Gábor kitelepítette őket a vár törököknek való átadásakor.

A templomból a tarka, népviseletekben pompázó sereg, élükön Tatár József lovas zászlóvivővel, a focipályára vonult, ahol festői, előre gondosan kialakított  környezetben folytatódott a program. Nagyméretű humoros szalmafigurák, szalmavár, kirakodó- és UV –védett pihenősátrak fogadták a résztvevőket, a „libalegeltetőn” pedig az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület által felállított mongol jurta ígért jó szórakozást. Az egyesület nagyon aktív Kolozs- és Fehér megyei tagjain kívül jelen volt a felvidéki Alsószeli Zele törzs képviselete is, élükön Franciszki Lászlóval, aki a kassai lovasíjász iskolában elsajátított tudását társaival egyetemben egy lélegzetállító íjászbemutatón csillogtatta meg. Természetesen a résztvevők is kipróbálhatták az íjászatot és a sétalovaglást, Tatár József Csillag nevű kezes lovának jóvoltából.  A  délután folyamán az ún. parasztolimpiára sereglett össze az ifjúság, amely szalmabála- gurításból, talicskaversenyből, létracipelésből, traktorabroncs-hajításból és egyéb rusztikus versenyszámból állt. A jópofa megmérettetést az Állatok csapata nyerte, de a szervezők mind a hat csapatot megjutalmazták szép teljesítményeiért. A  sportolás helyett inkább a tányérfestést kedvelők is gyönyörű munkákat alkottak, Magyari Enikő óvónő és Szilágyi Adrienn önkéntes irányításával. A jó levegő és a sokféle tevékenység meghozta az étvágyat is, amelyet a több üstben rotyogó babgulyás, disznó-, juh- és vaddisznóhúsból készült pörkölttel lehetett csillapítani, persze ingyenesen.

Természetesen az egésznapos színpadi programok is sok érdeklődőt vonzottak a helyszínre, a konferálást Boros Anna Imola tanítónő végezte. A legnagyobb érdeklődésnek kétségtelenül a helybeliek produkciói voltak, így az óvodások és kisiskolások legújabb műsorszáma, egy látványos színes esernyős, gyermekdalokra koreografált tánc volt, továbbá a  Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes és annak utánpótlása, a Zálogos Néptánccsoport. Utóbbi a falu alatt csordogáló patakról (és legelőről) kapta a nevét, akárcsak a felvinci Létom Néptánccsoport, amelyik szintén szépen szerepelt az eseményen. Az élő zenét a Vajasdi Margaréta zenekar biztosította, amelyik az ördöngösfüzesi népdalokat éneklő fiatal gyulafehérvári tehetséget, Palkó Emmát is kísérte. Népdalokkal kedveskedett továbbá Boros Erzsébet többszörösen díjazott csombordi népdalénekes. Vastapssal jutalmazták idén is a Toláczy József kultúrigazgató vezette Zombai Hagyományőrző Néptáncegyüttest valamint a Zombai Székely Egyesület humoros mesemondó- mozzanatát. A kedvencek közé tartozott a Hajdúnánásról, a magyarországi fürdővárosból érkezett Nánási Népdal-, Nóta- és Tánckedvelők Egyesülete, amely „Korok és dallamok” című táncdal- és operett-összeállításával ismét belopta magát a vajasdiak szívébe, és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Bózsár Katalint és Sarkadi László közkedvelt nótaénekeseket már mint régi jó ismerősöket üdvözöltek sokan a helybéliek közül. A kulturális műsor keretében szavalatokra is sor került: a fentebb említett Czernák Ferenc mellett saját szerzeményeivel a vajasdi Vas János is meglepte közönségét.

A vegyes lakosságú Vajasdon a román falubelieket is megszólították, felléptek Cornelia Goția és Anamaria Motrici népdalénekesnők, a tövisi Dor Teiușan Néptánccsoport, a diódi Codrișorul Néptáncegyüttes valamint a gáldi gitáregyüttes. A falunap lampioneregetéssel és a közkedvelt szászrégeni együttes, a Titán koncertjével ért véget.

Farkas Attila főszervező, helyi RMDSZ tanácsos lapunknak elmondta: a harmadik falunap megszervezésébe már sokkal nagyobb létszámban és lendülettel kapcsolódott be az ifjúság, több napig dolgoztak kitartással, és a visszajelzésekből sikeresnek elkönyvelt rendezvénynek minden bizonnyal ez az egyik legfontosabb hozadéka.

BASA EMESE

Támogatok:

Bethlen Gábor Alapítvány

Communitas Alapítvány