Idén Lőrincrévén kötött ki a vándorrendezvény

Fehér megyében Szent István napját minden évben más-más szórványközösségben ünneplik meg, ezúttal a Maros- Küküllő közben, Nagyenyedtől 12 km-re elhelyezkedő Lőrincréve adott otthont a rendezvénynek, melynek központi eseménye az ökumenikus istentisztelet volt .

A szájhagyomány szerint valamikor réges-régen egy Lőrinc nevű ember a Maroson tutajozva fedezte fel a megélhetésre alkalmas helyet és letelepedett itt, őt tekintik a falu névadójának, egyébként a település első írásos említése 1348-ból való. Ezen a később néptáncairól és Karsai Zsigmondról híressé vált helyen ünnepelte méltó módon Fehér megye magyarsága Augusztus 20-át.

„ Mert nem beszédben áll Isten országa, hanem erőben”

2017 augusztus 20-án zsúfolásig megtelt a kis lőrincrévi templom, a résztvevők egyharmada kinn a padon követte figyelemmel a kihangosított istentiszteletet. Az ökumenia jegyében végzett lélekemelő igehírdetéseknek több közös jegyük volt: Szent István és Szent László alakját, történelmi szerepét idézték, Pál apostol tanításaira hivatkoztak, a szórványban élő magyarok számára pedig a megmaradás módozatait példázták.

Elsőként Gudor Kund Botond, református esperes, Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első leveléből idézett, miszerint most is szilárdok és rendíthetetlenek kell maradjunk, még akkor is, amikor a vanitas vanitorum, a minden hiábavaló általános érzése uralkodik társadalmunkban. Pál apostol – Krisztus jótéteményét és az örökkévalóság ígéretét ismerve – sose félt. Ez a jellem szilárdságának a függvénye, Pál apostol még az oroszlánok előtt is vállalta elveit, és a nemzet érdekében Szent István és Szent László egyaránt az apostol nehéz útját választotta. Számunkra, akik kívül esünk Szent István államán, létezik egy olyan virtuális ország, ahol a nyelv, a kultúra, a hit és a szív érintkezik, erdélyi magyarokként pedig száz év után egyértelműen a megmaradást ünnepelhetjük. A szilárdság napjainkban nem jelent mást, mint fogadalmaink, ígéreteink betartását, hitünk és nyelvünk megtartását. Gudor Kund Botond arra hívta fel a figyelmet, hogy aki nem vállalja ígéreteit, eltűnik a

történelem színpadjáról, éppen ezért az „igérem és akarom” konfirmációi fogadalma egész életünkben létfontosságú.

Oláh Zoltán gyulafehérvári római-katolikus professzor a megbocsátás és az összefogás közösségben betöltött szerepét elemezte. Példának Szent László királyt hozta fel, aki átlépett személyes érdekein és szorgalmazta első keresztény királyunk, István szentté avatását, annak ellenére, hogy nagyapját, Vazult, István király megvakíttatta. E két nagy királytól lényeges dolgot tanulhatunk: Krisztusra építeni, hiszen a benne bízó ember felül tud kerekedni a bosszúálláson, meg tud bocsátani és maradandót tud alkotni a közösségért. Számunkra királyaink intelme manapság így fogalmazható meg: a mi kis közösségeinkben tegyünk meg mindent az összefogás érdekében, a bosszúállás és a széthúzás felemészti a nemzetet. Oláh Zoltán ismertette egyik nemzeti büszkeségünket: azt az imádságot, amelyet a katolikus világban augusztus 16-án mondhatnak el és amellyel mindenütt első apostoli királyunkról emlékeznek meg.

Dimény József unitárius esperes is Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első leveléből idézett, hangsúlyozva, hogy nem csak beszédekre, hanem cselekedetekre van szükség, mert a cselekedetek határozzák meg életünket és jövőnket. A hit halott cselekedetek nélkül, nem elég meghallgatni a szép beszédeket, hanem tettekkel kell bizonyítani azt. A cselekedetekhez szükséges erő pedig ott van mindannyiunkban, a szórványban élőkben is, mely lehetővé teszi a ránk bízott örökség megőrzését és továbbadását. A gyermekáldás, a szülőföldön való megmaradás, a ránk bízott hagyományok és kulturális értékek továbbadása- ezek jelentik a hit, a tanítás gyakorlatba ültetését, ezek által lesz Isten áldásával teljes életünk.

Hitvallás a művészet erejével

Az ökumenikus istentiszteletet követően, melyen Basa Anna teljesített kántori szolgálatot, Horhát Miklós lőrincrévi lelkipásztor rendhagyó módon méltatta Holányi Julianna festőművész tusrajzkiállítását. Szerinte ezt a művészetet első sorban meg kell ismerni, a szemlélőnek szívével kell közelítenie az alkotásokhoz, csakis ezáltal értheti meg az Istenre mutató képi világ valódi üzenetét. „ Mindenik tusrajz egy prédikáció legyen számunkra a művésznő részéről!”- sugallta a lelkipásztor.

A Fehér megyei mélyszórvány- templomokat ábrázoló gyűjteményt évente bemutatják az Augusztus 20-i vándorünnepségen. A 2003-ban elkezdett tematikát idén a lőrincrévi templom tusrajza gyarapította, melynek eredetijét az egyházközségnek adományozták, a Dr. Szász Pál Egyesület pedig nyomtatott füzetek által népszerűsíti a továbbiakban is a munkákat. Érekes egybeesés, hogy az épp Augusztus 20-án születésnapját ünneplő művésznő maga kedveskedik ajándékkal: mindig két tusrajzot készít az ünnepséget vendégül látó templomról, egyik a gyűjteménybe, a másik pedig az illető egyházközség tulajdonába kerül.

A továbbiakban Horhát Miklós lőrincrévi lelkipásztor az egyházközség rövid történetét ismertette. Az építészeti szempontból első látásra érdektelennek tűnő, ám belül annál takarosabb templomról megtudhattuk, hogy az úgynevezett falusi barokk stílust képviseli, masszív téglából épült 1830-ban Pávai Vajdna Dániel támogatásával. Előde, egy 14. századi alapítású templom másutt, a mai parókia kertjében állott és a szájhagyomány szerint 1780-ban égett le, mára csak a bejárati ajtó maradt meg. Az épület legnagyobb érdekessége a hagymakupolás torony, ami ritkaságszámba megy a református templomok között.

Lelkesítő gondolatok a szórványmagyarságnak

Az ünnepi istentiszteletet kulturális program követte a templom előtti pázsitos téren, ahol az egyházközség tagjai rendkívül magas színvonalú verses-énekes összeállítással mutatkoztak be. Fecsendültek Vass János vajasdi népi költő hazafias, aktuális témákra reflektáló sorai és köszöntőbeszédek hangzottak el.

„A fejünket le nem hajtjuk!” – hangsúlyozta szókimondóan dr.Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere, aki a magyar hazát megteremtő I. István királyt méltatta, hozzátéve: „ Száz éve azt mondták nekünk, hogy ettől arrafele is ugyanígy szabadon ünnepelhetünk. Azt ígérték nekünk, hogy igaz, átcsatolnak, de mi maradhatunk, olyanok lehetünk, amilyenek voltunk és most száz év elteltével azt mondják nekünk, hogy ünnepelni kell, mert ha nem, akkor nem tisztelünk. Engem úgy tanítottak, gyermekkorom óta, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni, azt kell tisztelni, aki megérdemli, hogy tiszteljük… és akkor kell ünnepelni, mikor okunk van rá! Nekünk ma okunk van ünnepelni, március 15-én is okunk volt ünnepelni és akárhányszor okunk lesz rá, ünnepelni fogunk,

örülni fogunk annak, hogy vagyunk és ígérjük azt, hogy leszünk. Száz év távlatából azt mondhatjuk, hogy megfogyatkozva bár, de itt vagyunk és ígérjük, hogy leszünk, s tesszük azt, amit tennünk kell szeretetben, mosolyogva és együttértésben. Meg kell tanítsuk a fiatal nemzedéket arra, hogy jó itt élni, a mi feladatunk az és a mi kötelességünk, hogy élhetővé, széppé és lakhatóvá tegyük Erdélyt.”

A szervezők minden évben egy köztiszteletben álló személyt kérnek fel az ünnep üzenetének tolmácsolására. „Aki a múltról emlékezik, az a jelenről gondolkodik és a jövőről álmodik” – ezzel a gondolattal köszöntötte dr. Demény Piroska, a Babeș-Bolyai tudományegyetem tanára az egybegyűlteket. „E nap az államalapítóról és a nemzetről szól, mindarról ami összeköt minket” – emelte ki az előadó és kihangsúlyozta, hogy a lehetőségek kapuja csak azok előtt nyílik meg, akik előrelátó tervekkel, bátor és okos tettekkel módot látnak álmaik valóraváltásához. Szent Istvánt és az akkor élő magyarokat is az tette naggyá, hogy élni tudtak a lehetőséggel. Az államalapítás lehetősége más népek számára is adott volt, s akik nem éltek vele, azokat jórészt szétmorzsolta a történelem. „Nem kis büszkeség, hogy mi magyarok a megmaradó,az államalkotó nemzetek közé tartozunk, mindig képesek voltunk megőrizni jövőbe vetett hitünket, alkotókedvünket, életszeretetünket. És ami még ennél is fontosabb, nemzedékről nemzedékre megőriztük képességünket, hogy lelkünket felemelve akár a semmiből is újraalapítsuk államunkat.”

Demény Piroska arra is rámutatott, hogy a történelem számunkra is aktuális üzeneteket hordoz, csak le kell fordítanunk korunk nyelvére azt. Szent István tudta, hogy egy állam nem működhet rend és bizalom nélkül, ezért minduntalan az összetartozásra buzdított. A bizalmatlanság félelemből ered, de ha közösek céljaink, akkor megbízunk egymásban és egy olyan párbeszédre alapuló társadalom jön létre, ahol „gáncsoskodás helyett valódi építés és fejlesztés zajlik”.

A kolozsvári sajtó szerepe az ünnepség létrejöttében

Kerekes Hajnal, a Fehér Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, arról biztosította a jelenlevőket, hogy a szervezet ezután is mindent megtesz a Szent István Napi ünnepség folytatásáért. Lapunknak elmondta, hogy az ünnepség ötlete közvetve a kolozsvári sajtóhoz kötődik: amikor a Szabadság illetve a Kolozsvári

Rádió 2002-ben rákérdezett arra, hogyan ünnepel Fehér megye magyarsága, akkor merült fel a helyi RMDSZ-nél egy következő évi Augusztus 20-i kirándulás megszervezése a marosszentimrei templomhoz. Ebből nőtte ki magát a mai nagyszabású rendezvény, amelyet minden évben egy szórványtelepülésen tartanak meg.

A lőrincrévi ünnepség zárópontja a Fehér megyei RMDSZ Szent István Napi vándorzászlójának átadása volt, melyet Szász Csaba református lelkipásztor személyében a zalatnai képviselet vett át, 2018-ban tehát a Mócvidék szívében ünnepeli majd a környék magyarsága Szent István királyt és Magyarország születésnapját.

Rég nem fogott így össze Lőrincréve

A résztvevők utolsó állomása a helybeli református gyülekezeti ház volt, ahol Horhát Miklós lelkipásztor és neje, Ildikó, a falu híres szülöttjének, Karsai Zsigmond festőművésznek munkáiból kiállítást szerveztek. Karsai Zsigmond (1920– 2011) közismert magyar festőművész, népművelő volt, 1961-ben A Népművészet Mestere díjjal tüntették ki. 20 évig a Tokaji Művésztelep egyik vezetője volt. Természetelvű festőnek vallotta magát, rengeteg tájképet festett, szülőföldjének népi hagyományai, tájai, később Tokaj vidékének tájélményei ihlették.

Horhát Miklós rendkívül büszke volt 136 fős közösségére, elmondása szerint évtizedek óta nem mozdult meg ennyire a helyi magyarság. Azt mindenki meglepetéssel tapasztalta, hogy – először a rendezvény 15 éves történetében- disznót vágtak a jeles eseményre, mindenkit finom pörkölttel kínáltak meg. Megtudtuk, hogy az 50 éve konfirmáltak a gyülekezeti ház felújítási munkálataiba is besegítettek, és olyan lendületes adománygyűjtésbe kezdtek az Augusztus 20-i ünnepség tiszteletére, hogy a szeretetvendégség költségein túl maradt összeg más kisebb egyházi beruházások kivitelezésére is.

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.

BASA EMESE

Fehér megye legrangosabb néptánctalálkozója 2017-ben” címet is elnyerhetné a kétnapos program

Szombaton változatos kézműves tevékenységek, a Maros Művészegyüttes előadása és táncháza, vasárnap pedig a kolozsvári 19. Szent István-napi néptánctalálkozó résztvevőinek fellépése vonzott sok érdeklődőt a szőlőtermeléséről, egykori jó borairól ismertté vált településre.

Kellemes meglepetésben lehetett részük mindazoknak, akik ellátogattak 2017. augusztus 12-én és 13-án Miriszlóra: aki azt hitte, hogy az egy nappal korábban véget ért Nagyenyedi Nemzetközi Folklórfesztiválon már látta a néptáncprodukciók legjavát és egy vidéki rendezvény nem képes fokozni ezt az élményt, csalódniuk kellett, hiszen kivétel nélkül mindenik előadás a műfaj gyöngyszeme volt, a szervezők vendégszeretetének köszönhetően pedig késő éjszakáig tartott a jó hangulat.

Az előző évekhez hasonlóan, ezúttal is kézműves tevékenységekkel, többek között ujjbáb készítéssel, kőfestéssel, gyöngyfűzéssel, ostorfonással indult a program, idén először volt – a magyar körökben megyeszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendő- tányérfestés. A kibővült gyermekprogramok kínálata szükségessé tette három környékbeli pedagógus közreműködését is. A változatos technikák és az ízléses végtermékek látványa órákig lekötötte a gyerekek figyelmét, csak a következő programpont, a Maros Művészegyüttes fellépése állította fel a legkitartóbbakat a munkaasztal mellől.

A „Ha te tudnád, amit én…” című előadásban a Barabási Attila Csaba vezette csapat Maros megye valamint az erdélyi vidékek legszebb táncait válogatta össze. A közönség ízelítőt kaphatott a küküllőmenti, kalotaszegi, keszűi valamint a palatkai táncokból. Küküllő-mente a legdélebbi, peremhelyzetű magyar táncdialektus, mely máig megőrizte régies jegyeit nemcsak a férfitáncokban, hanem a páros táncokban is, ezért az összeállításban kiemelt szerephez jutottak. Kásler Magda széki, Vetési Orsolya ördöngösfüzesi népdalokat énekelt, kísért a Maros Művészegyüttes zenekara. Az előadás után a vásárhelyi fellépők nem siettek haza, hanem a rendezvény színhelyéül szolgáló kultúrotthon udvarán hangulatos táncházat rendeztek, a gyerekeket és fiatalokat táncolni tanították.

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten megtelt az 1843-ban a Bethlen Gábor Kollégium által építtetett református templom. Igehirdetésében Kórodi Kiss Ibolya lelkésznő a maroknyi kis közösséget identitásának megőrzésére, értékeinek ápolására, a fiatalokat kitartásra buzdította. A helybeliek szép ünnepi műsorral készültek a kivételes alkalomra, melyen két aranylakodalmas párt is köszöntöttek.

A Szent István-napi Néptánctalálkozó összes kolozsvári résztvevője idén is megtisztelte jelenlétével a miriszlói rendezvényt. Délután 4 órától kezdődött a néptánccsoportok látványos díszfelvonulása a falu utcáin, amelynek egyik jelképes mozzanata egy sváb pár keringője a magyar zászlóval volt. Mire a sereg a kultúrotthonhoz érkezett, a helyszínen már minden helyet elfoglalt a közönség, bár a gála csak fél 6 órától kezdődött.  Az egybegyűlteket Szabó Csilla Erzsébet óvónő, a Miriszló Gyöngye Egyesület elnöke és Alexandru Liviu Gigel polgármester köszöntötte, utóbbi szerint – aki végignézte a szünet nélküli négy órás rendezvényt- a mostani előadás „2-3 fokkal is jobb volt a tavalyi remek produkcióhoz képest”.  Sebesi Karen Attila moderátor stílusosan mutatta be mindenik fellépőt, találó bemondásaival sikerült mindvégig éberen tartania a közönség érdeklődését.

Elsőként a házigazda Miriszló Gyöngye Néptánccsoport kezdő- és haladó csoportja lépett színpadra, a nagyobbak most először mutatták be új, a ruhatárukból eddig hiányzó mezőségi népviseletüket, melyet szülők, falubeliek és vendégek egyaránt megcsodáltak. A fellépők közül nagy érdeklődés övezte a vajdasági, Páva-győztes Cirkalom Táncegyüttest, amelyik délceg hajdú viseletével már az utcai parádén is magára vonta a figyelmet. Hasonlóképp különlegességnek számított a csantavéri (Vajdaság) Mendicus Tamburazenekar hangulatos produkciója .

Idén a magyar népzene „uralta a teret”, csak két  Kárpát-medencén kívüli csoport volt jelen: az előadások alatt gyakran magyarul is dudorászó lengyelek (Ziemia Legnicka) valamint a temperamentumos Mygdonia Görögországból. Magyarországról  öt néptáncsoport volt jelen: a Józsa Gergely Néptánc Egyesület, a horvát kisebbséget képviselő Marica Kulturális Egyesület, a Taksonyi Dunamenti Fiatal Svábok Egyesülete, a csömöri Csicsörke Néptáncegyüttes és a magyarországi románokat képviselő Nyisztor György Hagyományőrző Néptáncegyüttes. A Kárpátaljáról (Ukrajna) idén is eljött a Ritmus Néptáncegyüttes, a Vajdaságból (Szerbia) itt volt a már említett Cirkalom és a Rizgetős Táncegyüttes, a Felvidékről (Szlovákia) pedig a Megyer Táncegyüttes. Az erdélyi néptáncmozgalmat pedig három kiváló fellépő képviselte, a házigazda kolozsvári Szarkaláb , a csíkkozmási Bojzás Néptáncegyüttes -aki szintén visszatérő vendég-, valamint a javarészt fiatalok alkotta marosludasi Hajdina Néptáncegyüttes.

A meglepetésekből sem volt hiány: Szabó Csilla megtudta, hogy csoportjából egyik kislány szombaton, a Marica Együttesből egy hölgy pedig vasárnap ünneplik születésnapjukat, ezért egy-egy tortával kedveskedett nekik.

„ Boldogságot, lelki elégtételt jelent azt tapasztalni, hogy a Miriszlói Magyar Napok egyre fontosabb identitásmegőrző szerepet játszik a községben és valamelyest a környéken is, ugyanakkor nagyon büszke vagyok a tánccsoportomra, remélem, a továbbiakban sem hagy alább a lelkesedésük. Idén külön örvendtem annak, hogy a marosdécseiek is bekapcsolódtak a szervezésbe és ezáltal a két szomszédos falu magyarsága nem csak szavakkal és érzésekkel, hanem tettekkel is bizonyította összefogását, remélem, a jövőre nézve még gyümölcsözőbbé válik ez a kapcsolat.”- nyilatkozta lapunknak Szabó Csilla Erzsébet főszervező.

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.

BASA EMESE

Fullasztó hőségben, a nagy fesztiválok árnyékában

A 2017 augusztus 5. és 6.-án megszervezésre kerülő Torockói falunapokra kezdetben úgy tűnt, nem fognak olyan sokan ellátogatni a környékről, mint szokás szerint, és nem csupán az elviselhetetlen hőség miatt. A közösség önerejéből – illetve a testvértelepülések segítségével- megvalósított rendezvény, bármennyire érdekes is legyen, nincs akkora vonzereje, mint a nem is olyan régen lezajlott Duna Napoknak vagy a Double Rise-nak, ráadásul épp most az Untold is sok fiatalt elcsábít.

Mindezek ellenére jó volt a hangulat, talán a megváltoztatott  helyszínnek köszönhetően is: a vajor melletti tágasabb tér helyett idén az iskola óriási gesztenyefái alá menekítették a tűző nap elől a színpadot és a sátrakat, így a kikapcsolódás egésszen kellemesre sikerült.

A rendezvényen ezúttal is képviseltette magát mind a hat magyarországi testvértelepülés, a kulturális programot is e találkozó szellemében állították össze. A műsort a torockói fúvószenekar nyitotta, amelynek fellépését mindig nagy érdeklődés kíséri. Két citerazenekar,a bócsai  illetve a torockói Sebes Pál Általános Iskoláé is színvonalas produkciót nyújtott. Természetesen nem hiányozhatott a népzene és néptánc sem: a házigazda Kis Szilas és Nagy Szilas Néptánccsoport mellett a felvinci Létom Néptánccsoport örvendeztette meg a közönséget.  A szombat esti program három attrakciót is kínált: a gyergyói No Sugar és a magyarországi Pannónikum Együttes koncertjeit, tűzijátékot, és a bócsai zenészek éjjeli utcabálját.

A Torockói Falunapok az ínyencek számára igazi kihívást jelentenek, hiszen a helyiek és a testvértelepülések közül is készítenek többféle pörköltet, továbbá ez az egyetlen falunap, ahol –a magyarországiaknak köszönhetően-nagyon finom halat lehet kapni, ráadásul ingyen vékonypalacsintával kínálják a résztvevőket, a helyi eladóknál a lángos és a fagyi  kifogástalan, vasárnap pedig a híres tordai pecsenye úgyszintén kihagyhatatlan.

A barátias hangulatú, Torockó testvértelepüléseinek találkozójaként is meghatározható esemény, melyre rekordszámú, kétszáz anyaországi vendég érkezett, a vasárnapi unitárius istentisztelettel, a szimbolikus közös imádsággal  ért véget.

BASA EMESE