TOLERANCIA, BEILLESZKEDÉS, SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS KÉZMŰVESKEDÉSSEL

2018 augusztus 4.és 11. között zajlik Nagyenyeden, a Cserevár Egyesület szervezésében az a kézművestábor, amelynek célja a Székelykocsárdon és környékén élő, különböző nemzetiségű gyerekek együttélésének és kommunikációjának javítása, elősegítése kézműves tevékenységek által. Ez nem az első ilyen jellegű kezdeményezés, hiszen két évvel ezelőtt rendeztek már olyan nyelvtábort is, ahol a magyar, román és rroma gyerekek közötti  párbeszédet az egyhetes intenzív angol nyelvkurzus teremtette meg. A kezdeményezést az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) is támogatásra érdemesnek tartotta.

  Ugyanakkor az sem titok, hogy a szervezők megragadták a lehetőséget és meghívták a táborba azokat a környékbeli diákokat is, akik a kialakulóban levő székelykocsárdi szórványkollégium potenciális haszonélvezői lesznek. Ez nem az első ilyen beszoktató tábor, hiszen két esztendeje, amióta megszületett az ötlet, folyamatosan rendeznek hasonló találkozási lehetőségeket. Februárban úszótábort szerveztek Marosludason, tartottak közös húsvéti bált, májusban a Kolozsvárott zajló nemzetközi Transilvania Football Festival rangadóira neveztek be, júliusban bibliahetet tartottak és cserkésztáborba mentek. Ilyenformán ősszel már nem egy „vadidegen” környezetbe csöppen a kollégiumi újonc, ahol csak tanulás és házik vannak, hanem legalább ugyanannyi szórakozás is.

  A jelentős kezdeményezést, amelyik a székelykocsárdi és környékbeli magyar nyelvű oktatás megmentését hivatott véghezvinni, a Bethlen Gábor Alap is támogatta: nemrég megvásárolt az egyesület egy kisbuszt, amellyel a diákokat szállítják és már szeptembertől a gyerekek étkeztetése, a szükséges üzemanyag és a bérköltségek is fedezettek a finanszírozásból.

  A kézművestáborba Székelykocsárdon kívül jelen vannak nagylaki, koppándi, aranyosgerendi, gerendkeresztúri, hadrévi gyerekek, de csatlakoztak kikapcsolódásra vágyók Nagysármásról és Kolozsvárról is. Több nagyenyedi és egy magyarlapádi cserkész őrsvezető is besegített folyamatosan a tevékenységekbe, így közel 70-re duzzadt a vidám, hamar összekovácsolódott  sereg. A kocsárdi szülők is egyre nagyobb létszámban segítenek az egyesületnek, és egy kedves gerendkeresztúri szülő felajánlotta segítségét egész hétre. A tábor vezetését Kónya Tibor iskolalelkész vállalta, aki a kézműveskedés mellett minden napra népdal- és néptáncoktatást, esti táncházat és érdekes szabadidős foglalkozásokat iktatott a programba. Megmászták az Őrhegyet, volt város-, templom- és múzeumlátogatás, különböző sporttevékenységek, ügyességi- és eszességi versenyek, megnézték a Bethlen-kollégium alatti legendás borpincéket, a meleg elől pedig a az egykori egyedi kaszinó melletti standra menekültek.

  A szálláshelyet a hangulatos Svájci Ház biztosította, a kézműves foglalkozásoknak pedig a Bethlen Gábor Kollégium adott otthont. A gyerekek csoportokra osztva, körforgásszerűen vettek részt a tevékenységeken. A mesterségek titkaiba való beavatást pedig a szervezők szakavatott kezekre bízták. Az oktatók Albert Ferencnek, a regionális Palmetta Kézműves Egyesület elnökének kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően jutottak el a táborba. A székelykocsárdi ezermester fafaragásra- s közben jó viccekre- tanította a gyerekeket.

  Mézespogácsa- készítésre a marosvásárhelyi Dénesi Ildikó oktatta a kicsiket, akinek munkái a Hagyományok Háza által zsűrizettek. A fiatal, kedves hölgy már egy többszörösen díjazott alkotó, például a Népművészet Ifjú Mestere és a Gránátalma-díj tulajdonosa. A gyerekek megtudhatták, hogy Erika először fába faragott mintákat vés- ezért a fafaragáshoz is ért-, ebbe „verik be” a nyersanyagot, ami aztán sütés után kerül díszítésre.

  A szalmafonás fellegvárából, Kőrispatakról Jakabfi Erika érkezett, akinek munkái megtalálhatók a Szalmakalap Múzeumban. Mivel első alkalom, hogy gyerektáborban oktatóként vett részt, csupa pozitív élménnyel távozik és követésre méltó példának tartja a kezdeményezést.

  Házigazdaként Szabó Katalin az Enyedhez kapcsolódó papírmerítés technikáját mutatta be a gyerekeknek, akik megtudhatták, hogy valaha a felenyedi papírmalom szolgáltatta a nyersanyagot a kollégium nyomdájának. A kis „nyomdászinasok” saját készítésű emléklapot vihetnek majd haza szerzett tudásuk igazolásaként.

  Az agyagozás rejtelmeibe a Torockószentgyörgyön élő Balázs Ilonka néni vezette be a gyerekeket, akinek remek pedagógiai érzéke fölöttébb hasznosnak bizonyult mindvégig. Ő foglalta össze lapunknak a Cserevár Egyesület által szervezett kézművestábor jelentőségét is: „Azért vállaltam el a felkérést, mert nem egynapos, hanem egyhetes táborról van szó: legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy nem megtanítani, hanem megismertetni lehessen az illető mesterséget és közben meg lehessen figyelni, kik tehetségesek. Ugyanakkor egy hét alatt már személyiségfejlesztő és közösségformáló ereje is van a tevékenységnek. A Torockószentgyörgyön levő teljes felszereltségű műhelyemben is, ahol rendszeresen szervezek táborokat például helyi és kolozsvári iskolásoknak, mindig arra törekszem, hogy egy közösségi témát válasszak. Most például készítek egy nagy tablót, amit a kocsárdi iskolában fogunk véglegesen kiállítani, ami a gyerekek által készített kis agyagtáblácskákból áll majd össze, így fontosnak érzik majd erőfeszítésüket, megbecsülik egymás alkotásait és mint egy szép közösségi emlékre tekintenek majd, hiszen nevük is ott lesz az alkotásuk mellett. Érdekes, hogy a szabadon választható díszítésnek köszönhetően, sok gyerek ezt cifrázta a munkájára: Ez volt a legjobb tábor!

BASA EMESE 

A tábor támogatója: AZ ETNIKUMKÖZI KAPCSOLATOK HIVATALA

NÉPTÁNCOKTATÁS ANGLIAI MAGYAROKNAK CSOMBORDON

Októberben a  Pipacs Néptánccsoport viszonozza a látogatást

    2018 július 27.-augusztus 5. között jó muzsikaszó szűrődött ki egész nap a csombordi kultúrotthonból, a faluban pedig hamar elterjedt a hír: Angliai vendégek érkeztek néptáncot tanulni a Pipacstól!

    Az egyhetes tábor résztvevőit szeretettel fogadták a csombordi néptáncosok, élükön Boros Erzsébet tiszteletes asszonnyal, népdalénekessel. A szigetországi vendégek Doka Sándornak, a Pipacs Néptánccsoport egykori oktatójának  köszönhetően kerültek kapcsolatba a csombordiakkal, de közreműködött két másik erdélyi származású néptáncos is. Nyolc táncos érkezett családjával együtt a Maros-parti faluba, hogy „ csak tiszta forrásból” tanulják meg a vidék jellegzetes táncait, népdalait.

Autentikus magyar hangzás: Readi Dance és a Folktone

    A kontinens két távoli részén élő magyarok hamar megtalálták a közös hangot, hiszen mindannyian jól beszélik anyanyelvüket és a tánctanulás terén is komoly tapasztalataik vannak már. A Readi Dance nevet viselő néptánccsoport tagjai Angliában élő magyarok, akik féltve őrzik anyanyelvük, nemzeti identitásuk, népi hagyományaik. Nevüket (…igen, nem elírás)  Reading város rövidítéséből  nyerték, ez egy Londontól 80 km-re fekvő település, ahol a próbákat tartják. A 2015 szeptemberében alakult csoport repertoárjában a Kárpát-medence táncai találhatók, nagy számban erdélyi (mezőségi, kalotaszegi, vajdaszentiványi ) táncok is. Jelenleg 13 tagot számlál az együttes, ez a szám folyamatosan bővül vagy apad, a kinti élethelyzettől függően. Próbára hetente egyszer sikerül összegyűlni, és azok minden bizonnyal eredményesek, hiszen már több fellépést vállaltak Angliában.

    Kísérőzenekaruk is van, a Folktone, csupa tapasztalt muzsikusokkal, ez a legismertebb Angliában működő magyar népi zenekar. Prímásuk, Römer Ádám, a City of Birmingham Simphony Orchestra szólamvezető brácsása, profi népzenész; a brácsán és kobozon játszó Ferencz Tamás a táncművészeti főiskola néptánc szakán tevékenykedik; Lovászi András kitűnő cimbalmos, de szinte bármilyen hangszert megszólaltat és sikeres hangszerkészítőként él Londonban, Alilovič Gojko, vajdasági származású magyar pedig nagyszerű nagybőgős. 

Életképek a szigetországban élő magyarokról

    Mivel mindenki nagyon szépen, akcentus nélkül beszélt magyarul, az ottani lehetőségeikről érdeklődtünk: hogyan sikerült ilyen szépen megőrizni anyanyelvük, szokásaik, identitásuk?

    A felnőttek esetében a néptánc, a gyerekeknél pedig az ún. magyar iskolák jelentik a legfontosabb megtartó erőt – hangzott a válasz. A harmadik fontos tényező, a vallás gyakorlására már kevesebb lehetőség van: Londonban létezik ugyan református, római katolikus templom illetve a Szent István Ház, ahol minden vasárnap istentiszteletet, misét tartanak, továbbá Oxfordban van az ökumenikus szellemiségű baptista gyülekezet, sajnos sokszor 2-3 órás autóutat kell megtenni vasárnap kora reggel ahhoz, hogy időben odaérhessenek, és ezt nem mindenki vállalja.

    Annál hatékonyabbnak bizonyulnak ellenben a vasárnapi iskolák, Angliában körülbelül 20 van belőlük. A kéthetente, szombatonként végzett foglalkozások teljes mértékben biztosítják a nyelvápolást, a ringatóktól kezdve a kézműves foglalkozásokon át az anyanyelvfejlesztő játékokig.

    Arra a kérdésünkre, hogy más kint élő nemzetekhez képest, mennyire fontos a magyarok számára az identitásuk megőrzése, nagyon biztató választ adott mindenki. A sokféle betelepedő vagy csak ideiglenesen munkát vállalók közül kiválnak a lengyelek, ők sokkal többen vannak és kitűnően ápolják hagyományaikat, de a magyarok is „tartják magukat”.  Volt olyan eset is, amikor egy vegyes házasságból származó gyereket is hozzájuk írattak, mert hasonló román nyelvű oktatási lehetőség nincs, csak az ortodox egyháznak van oktatási kínálata, de az kevésbé volt vonzó számukra. A szülők általában  lelkesednek a néptánc, a magyar iskolák, a cserkészet iránt és mindenfajta tevékenységbe besegítenek, a pozitív hozzáállás pedig ösztönzően hat a kezdeményezőkre. Mindenben önfenntartóak, most alakulnak szervezetté azért, hogy pályázatokon vagy a Kőrösi-programban részt vehessenek. A 26 éves múltra tekintő MAOSZ, azaz a Magyarok Angliai Országos Szervezete valamivel támogatja őket, például terembérre adott támogatást és egyszer kaptak népviseletre is pénzt.

    A szükséges anyagiakat ezért saját maguk próbálják előteremteni. Az idén tanultak be egy olyan koreográfiát, amellyel már belépődíjat is lehet kérni és amelyet mindenek előtt saját rendezvényükön fognak bemutatni, a Hungarian Culture Day-en, ahol a néptánc és a magyar ízek mellett kézműves foglalkozások is lesznek és legalább tíz magyar árus kínálja majd portékáit (ezeknek is van már saját egyesületük), a bevételt pedig a magyar iskoláknak osszák ki, amelyek ezáltal alapszinten fenn tudják magukat tartani. Az október 13-án megrendezésre kerülő eseményre meghívták a Pipacs Néptánccsoportot is, és remélik, hogy a kialakulóban levő testvérkapcsolatnak köszönhetően, jövőre ismét megszervezik a csombordi tábort.

Amit eddig sehol sem láttak…

    A barátságos, roppant közlékeny vendégek saját bevallásuk szerint nagyon jól érezték magukat Csombordon. Ilyen igazi táborban sem voltak soha együtt, csak kisebb csapatépítő foglalkozásokon- ezért is emlékezetes lesz számukra ez az erdélyi út. Kedves fogadtatásban volt részük, igazi barátságok szövődtek, a próbák mellett került idő másfajta tevékenységekre is. Nagy örömöt jelentett számukra, hogy meglátogathatták a helyi református templomot, ahol egy kis helytörténeti ízelítőt is kaphattak, egy másik napon pedig Torockóra kirándultak, ahol szívesen elidőztek a néprajzi múzeumban. A közös bográcsozás is jó kikapcsolódás volt számukra, élvezték a zsíros kenyeres „főzést” is és az is abszolút újdonság volt számukra, hogy fáról szedett friss gyümölcsöt kóstolhattak.

    A legnagyobb élményt mégis az jelentette, hogy az egyik néptáncos, Köble Tibi, meghívta a csapatot a nagytatája születésnapjára, akit szintén Tibornak hívják, akárcsak az édesapját is. A vendégek számára  szívet melengető látvány volt bepillantást nyerni a három generáció életébe és látni, amint együtt énekelnek- ilyesmit sehol sem tapasztalhattak, ráadásul az esemény a család jóhírű borpincéjében zajlott…

    Az egyhetes tábort közös fellépéssel zárták: a zsúfolásig megtelt kultúrotthonban pedig jól meg kellett figyelni, kik az itthoniak és kik a vendégek, hiszen népviseletben pompázva és a táncban is összekovácsolódva, egy nagy csapatnak tűnt mindenki.

    A csombordiak számára ezzel nem ért véget a táncolás és barátkozás, hiszen alig tették ki a lábuk a kapun az angliai vendégek, a tánccsoport tagjai Örkény felé vették útjukat, ahova a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően juthattak el. Az augusztus 5-12 között megrendezésre kerülő 33. Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánctábor kapui már a tavaly megnyíltak a Pipacs Néptánccsoport előtt, Boros Erzsébet pedig hat éve tanít ott népdalokat. Talán igaz a mondás, hogy a néptáncosoknak van a legtöbb barátjuk a világon…

BASA EMESE

TÁMOGATÓ: BETHLEN GÁBOR ALAPKEZELŐ ZRT.