II. „Kör, kör, ki játszik?”

„Játszani jó, együtt játszani még jobb!”- ezzel a gondolattal hívta meg a tavaly vendégeit a magyarlapádi óvodába Székely-Bányai Andrea, a rendezvény ötletgazdája, akinek javaslatára évente váltakozó helyszínnel rendezik meg a megye óvodásainak népi gyermekjátékok és versmondó vetélkedőjét. Idén Miriszlóra esett a választás, a versenyre benevezőket május 13-án várták tárt karokkal az itteni szép óvodában.

A gyülekező ideje alatt a kicsik kézműves foglalkozáson vettek részt, majd spontán játszóházat hoztak létre. Szülők és pedagógusok egyaránt örömmel állapíthatták meg, hogy a közös programoknak köszönhetően, a különböző falvak gyerekei nem zárkóznak el egymástól, hanem szívesen játszanak együtt, élvezik egymás társaságát.

„A néptáncoktatás, a népi kultúra iránti érdeklődés felkeltése a népi gyermekjátékok tanulásával kezdődik”- emelte ki köszöntőjében Szabó Csilla óvónő, aki a népi gyermekjátékok eredetéről is fölvázolt néhány érdekes adatot.

Mindenik óvoda műsora teljesen lekötötte a résztvevők figyelmét, öröm volt megcsodálni a gyerekek egymás munkája iránti érdeklődését és azt az őszinte törekvést, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Kiértékelőjében a zsűri elnöke, Varga Melinda torockószentgyörgyi tanítónő (akit Nemes Rozália miriszlói óvónő és egy enyedi tanárnő egészített ki)az óvodások őszinte mosolyát és nagyfokú lelkesedését emelte ki. Díjkiosztás- pedagógiai megfontolásból- idén sem volt, hanem a zsűri elnöke, a fellépések sorrendjében, külön-külön értékelte a bemutatkozók  pozitívumait, az óvónőket pedig, odaadó munkájukért, oklevéllel tüntettek ki.

A műsort a nagyenyedi óvoda Bóbita középső csoportja nyitotta meg. A Szakács Mária által irányított csoport esetében a program változatossága volt figyelemreméltó: a körjátékok, szavalatok, kiszámolók, énekek tartalmilag tökéletesen egybeilleszkedtek és nem volt sem formai törés, az egész jól összeszerkesztett műsorként hatott.

A torockószentgyörgyi kislányokat Szabó Emőke óvónő nagyon szép versekre tanította, nagyon szépen hangsúlyoztak és bátran legyőzték izgalmukat. Ugyanezek voltak érvényesek a magyarbecei óvodások kifejező szavalataira is, akik a Szabó Mária óvónő által kiválasztott versekkel valódi tavaszt csalogattak a lelkekbe.

Székely-Bányai Andrea magyarlapádi óvodásai a körjátékokban megtapasztalható dramatizálással tűntek ki és ezeket bátran, gyönyörű kiejtéssel adták elő, ami sok gyakorlásra és együtt játszásra vall.

A házigazda miriszlói óvodások között csak egyetlen lány volt, ezért Szabó Csillának az iskolások közül kellett kettőt „kölcsönöznie” ahhoz, hogy egy nagyobbacska kört ki lehessen alakítani. Az együttműködés nagyon jónak bizonyult, mert a legénykék végig nagy örömmel adták elő műsorszámukat. A jelenlevő pedagógusok felfigyeltek a sok ismeretlen körjátékra, amelyet az előadás után rögtön mindannyian el szerettek volna sajátítani. Ekképp a nap egy szép, szimbolikus gesztussal ér véget: gyerekek, szülők és pedagógusok egymás kezét megfogva egy óriási kört alkottak mindannyian és Szabó Csilla irányításával népi körjátékokat játszottak, legvégül pedig körbejárt a komatál, melyből a kicsik édességet halásztak elő.

A barátság, a hagyományápolás és az egymásra való odafigyelés céljából szervezett esemény lényegét legjobban a II. „Kör, kör, ki játszik?” mottója fejezi ki: „Táncban, játékban összefogjuk kezünk,/ Ezzel barátokra s szeretetre lelünk”.

BASA EMESE

II. Miriszló Gyöngye fesztivál

A tavalyi ünnepségen, amikor Szabó Csilla óvónő a színpadon bejelentette, hogy a rendezvénynek lesz folytatása, a csoport tagjai és néhány jó ismerőse – a több éves kitartó munkájából kiindulva- biztosnak vehették az ígéretet. És nem is csalódott senki, hiszen május 6-án újra megrendezésre került a fesztivál, ezúttal is a születésnapi bulival egybekapcsolva, hiszen a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport idén ünnepli megalakulásának 5. évfordulóját.

A csoport 2012-es alakulásakor néhányan már meg is jósolták a végét, olyan hihetetlennek tűnt, hogy két falu, Miriszló és Marosdécse fiataljait hosszú távon össze lehet fogni és néptáncot lehet tanítani ott, ahol ennek nincs kimondott helyi hagyománya, sőt, nagyjából minden fiatalt be kell kapcsolni ahhoz, hogy egy megfelelő létszámú együttes kialakuljon. A kishitűek pedig nagyot csalódtak, mert azóta már kezdő csoport is létrejött és ők is szépen haladnak, a nagyobbakat pedig nem csupán a szorgalom és kitartás jellemzi, hanem az a hagyományos előadásmódhoz való ragaszkodás is, melynek köszönhetően a kifinomult, kecses mozgásokra törekednek, ütemeik ropogósak de nem durvák, csujjogatásaik vibrálóak és nem túlordítottak. Látványos előmenetelük a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes két nagy tapasztalattal rendelkező oktatójának köszönhető: Varga Orsolya és Pillich Balázs irányításával pár év alatt a környék egyik legismertebb és legelismertebb néptánccsoportjává váltak.

A helyi kultúrotthonban megszervezett ünnepséget megtisztelte jelenlétével Lőrincz Helga, az RMDSZ Fehér Megyei Szervezetének elnöke, Nagyenyed alpolgármestere, aki felszólalásában a néptánc összetartó erejéről beszélt, továbbá Csép Tamás, Miriszló alpolgármestere valamint helyi és nagyenyedi tanácsosok. Szabó Csilla megköszönte a Miriszlói Polgármesteri Hivatal valamint a Gyermelyi cég támogatását és oklevéllel illetve virágcsokorral jutalmazta a rendezvényt anyagilag és önkéntes munkával támogató magánszemélyeket valamint a jelenlevő néptánccsoportok vezetőit, oktatóit.

Nagy meglepetést okozott mindenki számára Dévai Nagy Kamilla jelenléte, aki torockói vendéglátóival érkezett az eseményre és végül szívesen előadott néhány alkalomhoz illő, a népzenéből ihletett dalt.

A Miriszló Gyöngye nem ünnepelt egymagában: kezdő és haladó csoportja mellett felléptek a Szentmihályi Rügyek , a Torockót és Torockószentgyörgyöt képviselő Kis-és Nagy Szilas, a csombordi Pipacs és nem utolsó sorban a Györgyfalvi Ifjúsági Néptánccsoport, akik egytől-egyig elkápráztatták a közönséget, mely vastapssal jutalmazta teljesítményüket. Megérdemelték tehát a Szabó Csilla által készített, fél asztalnyi nagyságú ünnepi tortát, melyből a közel 300 érdeklődőnek is mind jutott, a darázsfészekhez és egyéb ételfinomságokhoz hasonlóan.

A színpadi fellépés egy közös tánccal, az est pedig táncházzal ért véget, az együtt ünneplők pedig a „Sok születésnapokat vígan megélhess…” kezdetű népdallal köszöntötték fel a házigazdákat.

BASA EMESE