Ma is rejtély, hogy miért került (különben legméltóbb helyére) a Nagy Fejedelem legmaradandóbb alkotásának tornakertjébe ez a szobor a diktatúra legsötétebb korszakában. Mivel 1980-ban ünnepelte az egyetemes magyarság Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének 400. évfordulóját, olyan hírek is elterjedtek, hogy ebből az alkalomból kellett volna emléket állítani Bethlen Gábornak az Erdélyi Fejedelemség egykori székvárosában, Gyulafehérvárt. Azonban a nemzetközi helyzetben és Románia nemzetiségi politikájában kedvezőtlen változások történtek. Ennek következtében a szobor nem került az őt megillető helyre, mi pedig nem ünnepelhettük meg iskolaalapító fejedelmünket.
1981 tavaszán tudtuk meg – nem hivatalosan, de illetékes forrásból –, hogy iskolánk Bethlen-szobrot kap a Fehér Megyei Művelődési Tanácstól. Egy szép napon megjelent az udvaron egy PH jelzésű Dacia személygépkocsi, melynek utasai, az igazgatóság megkérdezése, tudta nélkül megtartották az első terepszemlét, egy ma külföldön élő, annak idején egy enyedi általános iskolában tanító rajztanár kíséretében. Ezt követte a városi pártvezetők gyakori látogatása, terepszemléje.
A kollégiumnak szánt szobrot egy teherautón a Fehér Megyei Művelődési Tanács egyik munkatársa hozta el, vallomása szerint a bukaresti Országos Képzőművészeti Alap udvaráról, ahol régóta porosodott. A műalkotást lerakták az udvari bejárattól balra a fal mellé, mi meg sátorponyvával gondosan becsomagoltuk, hogy ne essen bántódása. Így várta Bethlen Gábor szobra egy éven át felavatásának időpontját, melyet többször elnapoltak az illetékesek, a legkülönbözőbb okokra hivatkozva. A legnagyobb gond „a megfelelő hely” kijelölése volt, melyben a döntő szó a városi pártvezetőké volt, akik nem voltak hajlandók figyelembe venni a mi elképzelésünket. A hatalmas udvart szürkesége, kopottsága miatt nem találták méltónak, az árnyas tornakertet viszont igen. Céljuk azonban nem a gyönyörű természeti környezet volt, hanem az, hogy lehetőleg minél eldugottabb helyen legyen a Nagy Fejedelem, lehetőleg elrejtve az iskolába látogatók elől. Tévedtek.
Miután a legmegfelelőbb helyet megtalálták, hozzáláttak a talapzat elkészítéséhez, melyet Piskiről hozott fehér és fekete márványlapokkal burkoltak. A szobor feliratának megválasztásában is az akkori hatalmasok döntöttek. Ezért nem kerülhetett a fejedelem neve magyarul a márványlapra, jobban tetszett nekik a „Gabriel Bethlen”. Jellemző, hogy a „legméltóbb hely” lázas keresése során a helyi Városgazdálkodási Vállalat egyik olténiai származású technikusa, a munkálatok vezetője azt mondta, hogy a szobor helye az iskola előtt vagy a város központjában kellene legyen. (Mit sem tudhatott arról, hogy az I. világháború előtt oda szerettek volna elődeink méltó emléket állítani Bethlen Gábornak.) – „Ennyit megérdemel Bethlen Gábor!” – jegyezte meg halkan a jóindulatú atyafi. A jelen levő hatalmasságok – Petőfit parafrazálva – „elsápadni méltóztattak”, és hallgatásra intették az illetőt…Nagy huzavona után helyére került a szobor, de rabságából még nem szabadulhatott ki: a leleplezésig gondosan becsomagolva, kötelekkel átkötve várt a „legalkalmasabb” pillanatra.
Az 1982. májusi kicsengetés a leleplezetlen szobor előtt zajlott le. Furcsa látvány volt! A ballagó diákok azonban megérezték-megértették, hogy rendkívüli körülmények közt búcsúznak iskolájuktól: elvonulva alapító fejedelmünk előtt egy-egy szál piros szegfűt tűztek a Bethlen Gábort gúzsban tartó kötelek alá, talapzatát virágokkal árasztották el. Megható, néma főhajtás volt ez, de tiltakozás is.
A leleplezésre két hónap múlva került sor, a városi és megyei hatalmasságok jelenlétében, az utolsó tanítási napon, amikor már csupán a IX. és XI. osztályos tanulók voltak az intézetben. A hivatalos román nyelvű beszédek után diákjaink gondosan előkészített, rövid, de szép műsorral: székely tánccal, magyar nyelvű szavalattal és énekekkel tették emlékezetessé az eseményt. A rendezvényen jelen volt a Román Televízió magyar nyelvű adásának titokban meghívott stábja is, így az ország magyarsága megtudhatta, hogy az enyedi kollégium tornakertjében a fehér márványszobor jelképében Bethlen Gábor szelleme őrködik felettünk. És nem hiába!
Az 1989-es fordulat óta kicsengetéskor a Bethlen-zászló meghajtásával és az eredeti Bethlen-himnusz eléneklésével tisztelegnek búcsúzó diákjaink a Nagy Fejedelem iskolájától, alma materüktől.
Szabadság, 2009. június 10.