Admin bejegyzései

Egy rendhagyó tornavizsga története

Közzétéve Szerző:

– Mikor és milyen céllal rendeztetek először sportnapot?
– Immár harmadik alkalommal rendezzük meg a Bethlen-kollégiumban a sportnapokat. Különösen fontos feladatnak tartjuk a mai rohanó világban azt, hogy erősítsük diákjainkban az összetartást, ugyanakkor szórakozási és versenyzési lehetőségeket is biztosítsunk számukra. Célunk az, hogy legyen a diákoknak egy olyan iskolai napjuk, amikor csak a sportolással foglalkozzanak. Eredeti elképzelésünk az volt, hogy ezen a napon az évközben lebonyolított versenyek, különféle bajnokságok döntőit szervezzük meg. Mivel a számítások nem mindig egyeznek a tervekkel, a zsúfolt tanügyi program és a megfelelő helyszínek hiánya átalakította az elképzelésünket: a sportnap szabadidős tevékenységgé alakult át. Sikerült tömegsporttá, mozgósító, szabadidős és közösségi tevékenységgé átszervezni a kollégiumi sportnapot.
– Milyen próbákra jelentkezhettek az érdeklődők?
– Az elemisták futóversenyre nevezhettek be, a gimnáziumi tanulók sor- és váltó versenyeken vehettek részt, továbbá az akadálypályákon is ügyeskedhettek. Volt asztalitenisz, lábtenisz és tollaslabda bajnokság, strongest kid erőverseny a líceumi diákoknak és természetesen aerobik tánc is. A délelőtti sportnap a játék, a sportverseny jegyében zajlott.
– A tornavizsga régi hagyományunk. Erről mit illik tudni?
– Több mint százéves múltja van. A ballagási ünnepség mellett, talán nem véletlenül a második helyen áll, és óriási népszerűségnek örvend a diákok, oktatók és Nagyenyed magyarsága, sőt lakossága körében is a hagyományos kollégiumi tornavizsga. Évről évre rengeteg embert mozgósít mind a diákok, mind a szülők, nagyszülők, barátok, ismerősök, véndiákok körében, akik elsétálnak a tornakerti sportpályára, hogy gyönyörködjenek a sok lelkes gyermek tornaszerekkel tarkított mozgásában.
– Szerinted mi teszi fontossá a rendezvényt?
– Fő célja elősegíteni a fiatalok aktivitását, az ifjúság felelősségérzetének kialakulását, a tanár-diák-szülő együttműködés erősítését, lehetőséget teremteni valamennyi gyerek részére, hogy sikeresen szerepelhessen szülei örömére. Erősíti az összetartozásunk és egymásrautaltságunk érzését, ugyanakkor jelentős szerepet tölt be a közösség építésében és formálásában. Biztosítja a sokszínűségben az egységet. Az ilyenfajta mozgás nemcsak egészséges, de esztétikai élményt is nyújt. Célja ugyanakkor, hogy sport- és szabadidős tevékenység formájában minél nagyobb tömegeket mozgósítson, testi-lelki feltöltődést eredményezzen, és az érzelmi életet gazdagítsa.
– Idén nagy fába vágtátok fejszéteket. Hogyan született az esti tornavizsga gondolata?
– Az esti tornavizsga gondolata kollegám, Ferencz Sándor ötlete volt, és amikor ezt egy kérdőív formájában a diákok elé terjesztettük, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Az elmúlt tanévben már elkezdtük tervezni, de igazán senki sem hitte, hogy ezt meg lehet valósítani. A mostani tanévben idejében előkészítettük a terepet, lassan meggyőztük a gyerekeket és az igazgatókat, pályázatokat írtunk és támogatókat kerestünk. Az elképzeléstől a megvalósításig az út hosszú volt, de kitartással, csapatmunkával és nagyon sok türelemmel sikerült megvalósítani ezt a több éves álmot. Úgy gondoltuk, az idei tornavizsga „színfoltja” lesz az eddigi tornavizsgáknak. Fény az éjszakában névvel egy rendhagyó tornavizsgát szerettünk volna létrehozni, amely kötött mozgásokra épülő tömeggyakorlatokból áll, és a tornaórák sportanyagából épült fel.
– Maradt a megszokott menet?
– A tornavizsga pontos menete továbbra is megmaradt. A rendgyakorlatokból, kötött mozgásokra épülő tömeggyakorlatokból álló műsort próbáltuk színesebbé és érdekesebbé tenni új műsorszámok és bemutatók beiktatásával. Rendezvényünk fénypontját a líceumi és gimnáziumi diákok közös gyakorlatai adták, amelyet sötétedéskor mutattunk be. Ezt megelőzte az óvodások, az elemisták fellépése. Volt továbbá mazsorett-bemutató, egy rövid vetítés a tornavizsga múltjáról és mostani menetéről, és nem hiányozhattak a diákok kedvencei, a talajtorna gyakorlatok sem. A líceumi diákok világító rudakkal végezték a begyakorolt mozgásokat.
– Káprázatos volt a befejezés!
– Az esemény végén jelképesen fellobbant az olimpiai láng (fáklyaláng), és felhangzott az Örömóda, jelezve, hogy diákjaink is osztoznak a világ fiataljainak testedzés iránti szeretetében, és vallják, hogy a sport földrészeken átívelve köti össze az emberiséget. Azt akartuk sugallni, hogy ez a nap ünnep, sportünnep, azok számára, akik műsorral készülnek az eseményre, és azoknak is, akik eljöttek megnézni a fiatalság seregszemléjét.

Szabadság, 2009. június 03.

A Bethlen-kollégium a magyarság lelki-szellemi találkozószigete

Közzétéve Szerző:

A kísérletezni vágyókat egész délután bűvészsarok várta az udvaron, a kísérletek alapjait többnyire a Le Science Amusant című könyvből sajátíthatták el a diákok – magyarázta Dvorácsek Ágoston fizikatanár.
 

Lapunk munkatársa, Bakó Botond meghívására, illetve a kollégium vezetőségének jóvoltából érkeztem Nagyenyedre, hogy megtapasztaljam a Bethlen-napok igazi lényegét. Fennállásának 387. évében a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyolcadik alkalommal szervezte meg a Bethlen-napokat. A nyolcas szám talán háttérbe szorul, ha az ember arra a gazdag programra gondol, amely a három nap alatt a kollégiumba érkezőket fogadta, és amely a tanárok és diákok közös munkája révén lett olyan, amilyen: leírhatatlan.
A Bethlen-napok történetében harmadik alkalommal nevezik a pénteki napot sportnapnak, amikor tanórák helyett sportrendezvényeken (futóversenyek, asztali- és lábtenisz, tollaslabda bajnokságok stb.) vehetnek részt a diákok. A sportprogramok már javában zajlottak, amikor a kollégium egyik emeleti termében megnyílt a IV–XII. osztályosok alkotásaiból szervezett kiállítás. A fényképek, papírhajtogatások, karkötők, makettek és rajzok, illetve Dvorácsek Ágoston és Deák Alpár Loránd tanárok fotói elbűvölték a résztvevőket, a X. osztályos Kis Csaba cserkészéletről szóló filmje már csak fokozni tudta a hangulatot. – A tanórák után készített alkotások kiállítását szemlélve tanárként és szülőként is egyformán büszkék lehetünk gyermekeinkre – értékelte Szőcs Ildikó igazgató, majd Szőllősi Adalbert, Nagyenyed alpolgármestere és Deák Alpár, a kiállítás főszervezője is e hasznos munka folytatására biztatta a tanulókat. A rendezvény zenei aláfestéséről a szintén művészi adottságokkal megáldott Lőrincz Péter, VIII. osztályos tanuló gondoskodott.
 
Irodalom és Kobzos Kiss Tamás

A program a díszteremben folytatódott, ahol Szőcs Ildikó és az intézmény diákjai azt magyarázták el a meghívott, mintegy hatvan Fehér megyei nyolcadikosnak, hogy miért is jó a kollégiumban tanulni. Közben elkezdődött a Virágok vetélkedése című verseny, amelynek keretében a 22 benevező csapat virágokkal díszítette a tágas iskolaudvart. A szombati díjkiosztón a zsűri több kategóriában hirdetett győztest, így jutalmazták többek között a legtermészetesebb, a legszínesebb, a legmesésebb és a legeredetibb alkotást is.
Ebéd és rövid pihenő után a könyvtár kapott fontos szerepet a Bethlen-napok programjában: A meghajlás művészete – A Korunk fiatal szerzőinek antológiája című kötetet Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője mutatta be, a jelenlévő szerzők műveikből olvastak fel részleteket. A „földrajzi sorrendet” betartva így került sorra Váradi Nagy Pál, Szalma Réka és Kósa Boróka után a kollégium egykori diákja, László Szabolcs is.
Kobzos Kiss Tamás énekmondó ugyan először járt Enyeden, ám az első pillanattól kezdve a zene szárnyán magával ragadta hallgatóságát, s vitte, vitte mindaddig, amíg valaki szólt, hogy ideje átvonulni a Barcsay terembe, a Kossuth Lajos emigrációja témájában a budapesti székhelyű Magyar Emlékekért a Világban Egyesület kiállításra. Kónya Mária aligazgató, a kiállítás szervezője lelkesen magyarázta többek között azt, hogy a tárlaton Kossuth mellett a 19. század első felének nagy utazóival és az angol úriemberből igazi magyarrá lett Paget Jánossal is megismerkedhetünk.

Fénygúla a hagyományos tornavizsgán

A SZERZŐ FELVÉTELE– Az óvodások hatalmas sikert arattak a tornavizsgán

A tizenkettedikes diákok kivételével az idén mindenki részt vett a Nagyenyeden hosszú hagyományra visszatekintő tornavizsgán: a tavalyhoz viszonyítva az idén ötvennel több gyerek jelentkezett a ma már nem vizsga, hanem sportbemutató jellegű eseményre. Való igaz, a kollégiumban létezik egyfajta kényszerítő körülmény is, hogy a diákok részt vegyenek a tornavizsgán, ezt a „törvényt”azonban megkerülhetik a tornaórák alól felmentettek. Erre a korábbi években volt már példa, idén azonban senki nem akarta felmentetni magát.
Az iskola diákjainak felvonulását követően elsőként az óvodások, majd az elemisták mutatták be produkcióikat a jelenlévő népes közönségnek. Talajtorna- és ugrásgyakorlatok, mazsorett bemutatók sem hiányoztak a programból, és a sötétedést várva a tornaverseny történetéről készített vetítettképes előadást is megtekinthettük. A ballagásnak is hasonlóan nagy hagyománya van Enyeden – tudtam meg kísérőimtől, azt viszont, hogy az első enyedi tornavizsga pontosan mikorra datálódik, senki nem mondta teljes bizonyossággal. Józsa Miklós, a kollégium nyugalmazott tanára szerint Rapp Károly egyházjogi szakíróig, a kollégium egykori tanáráig kell visszamennünk, ha a tornavizsgák kezdetét keressük, az azonban biztos, hogy a ’70-es években Rimbás Viktor testnevelő tanár vezetésével teljesedett ki a hagyomány: Rapp tanítványa volt az, aki élőzenekarokat is felvonultatott a bemutatón. Bakó Botonddal való sétánk közben Bajusz Pál nyugalmazott zenetanárral is találkoztunk, és hamar kiderült, hogy ő maga is szerepelt a Rimbás vezényelte zenekarban.
Besötétedett. Ezáltal érvényesülhetett a Kerekes Ferenc és Ferencz Sándor sporttanárok által kiötlött Fény az éjszakában elnevezésű produkció. Első év a mostani, amikor a IX–XI. osztályos diákok az est leszálltával, fényrudakkal a kezükben formálták meg a hagyományos gúlát, a tornapróba befejező számát. Leírhatatlanul látványosan, így a tornavizsgára ellátogató enyediek és a vendégek is meg tudtak feledkezni néhány percre azokról a dolgokról, amelyek a mindennapokban negatívan hathatnak rájuk. A Bethlen-napok első napja a kollégium egykori diákjaiból összeállt zenekar koncertjével zárult.
Kollégiumi értesítő, Fenichel, művelődés
A Bethlen-napok szombati programja a 2007–2008-as tanév kollégiumi értesítőjének bemutatásával kezdődött. Az iskola dísztermében tartott ünnepélyes megnyitó keretében az iskolaigazgató elmondta: az értesítő az elmúlt négy évben könyvformában jelent meg, idén azonban a kollégium jelenlegi és korábbi tanárainak megfeszített munkája révén CD-formátumban bocsáthatják az érdeklődők rendelkezésére. Hozzátette: tervezik nemsokára írott változatban is megjelentetni az értesítőt.
Az ünnepség keretében a Xantus Gábor által készített Magyar sír az őserdőben – Fenichel Sámuel nyomdokain Új-Guineában című filmből láthattunk részletet. A nagyenyedi születésű régész, néprajzi és természettudományi gyűjtő, világutazó halálának 115. évfordulóján Hangay György természetkutató vezetésével vágott neki Pápua Új-Guineának Xantus Gábor és kis csapata, hogy Fenichel Sámuel addig jeltelen sírját felkutassák. Amint erről értesült, a Bethlen Gábor Kollégium vezetősége is összeállított egy jelképes csomagot, hogy azt a „kutatók” elhelyezzék Fenichel Sámuel sírjában. A faragott tölgykazettába a Fenichel nagyenyedi szülőházának kertjéből ásott földet, a ház maradványaiból származó tégla- és cserépdarabokat és egy angol–magyar írást helyeztek el, a dobozkára a következő írást vésték: „Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed, 2008”.
A filmrészlet után Fellegi Tamás, Fenichel leszármazottja és Szőcs Ildikó a kollégium udvarán leleplezték a Fenichel Sámuel Önképzőkör által (a Fenichel család támogatásával) felállított emléktáblát, majd Bakó Botond dr. Izsák Sámuel kolozsvári orvosprofesszor egyik leveléből olvasott fel részletet, a kollégium kórusát Fórika Éva vezényelte.
A művelődés jegyében délelőtt 11 órától, egyidőben három rendezvény is elkezdődött: a biológia szakteremben diáktudományos konferenciát, a fónikumban és a könyvtárban az Anyanyelv Éve és a költő születésének 100. évfordulója jegyében Radnóti Miklóshoz kapcsolódó szavalóversenyt, a díszteremben pedig Bethlen Gábor alakja köré épülő történelmi vetélkedőt szerveztek. A szavalóversenyen és a történelmi vetélkedőn résztvevő kollégiumi diákok a Gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Gimnázium, illetve a Bethlen Gábor Kollégium által örökbefogadott dévai Téglás Gábor Iskolacsoport és a tordai Jósika Miklós Gimnázium tanulóival mérhették össze tudásukat.

Közösségi díjak




A tornavizsga elején közösen énekelték a kollégiumi himnuszt

Délután, a díszteremben díjátadásra került sor. Bárócz Huba református esperes hirdetett igét, majd a Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. által alapított Árpád fejedelem-díjat idén a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak és Erdély-Hegyalja magyarságának adományozták, a 160 évvel ezelőtt a helybeliek által elszenvedett kegyetlen mészárlás emlékére. A díjat Gubcsi Lajos író, a Magyar Művészetért elnöke Szőcs Ildikónak, majd a hegyaljai magyarság képviselőinek adta át, név szerint Bárócz Hubának, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesének, Krecsák Adalbertnek, Nagyenyed alpolgármesterének, Rácz Leventének, a Fehér megyei RMDSZ elnökének, Pópa Tibornak, a Nagyenyedi Református Egyházközség lelkipásztorának, Lőrincz Konrádnak, a Felenyedi Református Egyházközség lelkipásztorának, Sándor Botondnak, a Nagyenyedi Unitárius Egyházközség lelkipásztorának, Szabó Dénes nagyenyedi római katolikus plébánosnak, illetve Gudor Botondnak, a Magyarigeni Református Egyházközség lelkipásztorának. A Kossuth Lajos-emlékszobrot a kuratórium idén az Erdélyi Magyar Ifjaknak (EMI) ítélte, a Függetlenségi Nyilatkozat 160. évfordulója alkalmából. A szobrocskát Gubcsi Lajos Soós Sándornak, az EMI elnökének adta át.
A napokon a moderátor szerepét betöltő Turzai Melán üdvözölte dr. Szőcs Gyula enyedi származású budapesti orvost, a kollégium diákjai által 2006 óta megpályázható Pápai Páriz Ferenc pályázat támogatóját, egyúttal meghirdette a 2009–2010-es tanévre szóló pályázatot.
Ismét együtt szerepeltek kisiskolások a nagyokkal, sőt tanáraikkal az ünnepi gálaműsoron, amely szintén a Magyar Nyelv Éve jegyében készült, a műsor címe Egyetlen batyunk, botunk, fegyverünk: az anyanyelv.
A Bethlen-napok befejezéseként, vasárnap délelőtt koszorút helyeztek el Bethlen Gábor szülőházán, Marosillyén, majd a nagyenyedi Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes műsorát hallgathatták meg az érdeklődők.
Kérdésemre a Virágok vetélkedését, a bűvészsarkot és a diákok képzőművészeti kiállítását említette a rengeteg rendezvény közül igazi pozitívumként Szőcs Ildikó, hisz ezek által a kollégiumban tanuló diákok a rendezvény aktív résztvevői lettek. – Jelenleg két olyan esemény van a kollégiumban, amely hatalmas tömegeket mozgat meg: a tornavizsga és a ballagási ünnepség, ezekben pedig az a jó, hogy összegyűjtik az enyedi magyarokat. A tornavizsga vége felé igazán érződött, hogy összetartozunk, jó volt látni azt a sok csillogó szemű gyermeket és szülőt, akik együtt énekelték a Kormorán dalát – mondta. Hozzátette: kialakulófélben van egy harmadik hagyomány is, mégpedig a Bethlen-bál, amelyet idén márciusban szerveztek meg első alkalommal. – Hál’ istennek még mindig van vonzása a magyarok körében a nagyenyedi kollégiumnak: ez az a sziget, ahol egymással találkozhatunk, és érezhetjük, hogy együtt vagyunk – értékelte az igazgató.
Én pedig, az idei Bethlen-napok meghívottjaként és e sorok írójaként, legmélyebb köszönetemhez csak annyit fűznék hozzá: valóban érdemes folytatni a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium hagyományait. Ez az, ami valóban összehozza a helybelieket, kiváló alkalom a kapcsolatteremtésre és arra, hogy az ember ebben a rohanó világban néhány napra megpihenjen.

Szabadság,



2009. május 27.

 

Sikeres kollégistából leendő gyógyszerész

Közzétéve Szerző:
– Hova mennél el elsőnek az iskola közismert színhelyei közül?
– A cserkészterembe, mert ott vannak azok a társak, akiket igazán barátnak érzek. Majd az osztályba mennék, a második emelet csücskébe, ahol jóban-rosszban négy évig együtt voltunk az osztálytársaimmal.
– Kutatások és tapasztalatok igazolják, hogy kisiskolás korban sok minden eldől egy gyermek fejlődésében. Neked mennyit számított édesapád igényessége és következetes szigorúsága?
– Az volt a jó, hogy apánknak mindig volt ideje leülni mellénk és segíteni a tanulásban. Igaz, néha kissé túl szigorú volt, ez akkor nem esett jól, de ma már tudom, hogy ez milyen fontos volt számomra.
– Nyolcadikos korodban, elbeszélgettünk a diáktudományos tevékenységről, talán valamilyen anyagot is kaptál. Elindított benned ez valamit?
– Igen, később, amikor Dvorácsek tanár úr bekapcsolt ebbe a tevékenységbe, akkor megkérdeztem, hogy ez vajon az a bizonyos tevékenység, amiről beszélgettünk. Aztán bátran belevágtam, és nem bántam meg.
– Mikor jöttél rá, hogy működik egy órán kívüli gazdag közösségi tevékenység az iskolában?
– Már ötödikes koromban részvettem a reneszánsz csoportban. Itt tanultam meg szeretni az újat, a szépet. Kemény munka volt, de egyben kikapcsolódás és jó szórakozás is. Aztán tapasztaltam, hogy a verseny, a felkészülés nem mindig csak munka és szenvedés, hanem nagyszerű utazások, ismerkedés, barátkozások, ami igen jó ebben a korban.
– Sorolj fel kapásból néhány emlékezetes sikert, amit elértél!
– A reneszánsz kiszállások azért voltak jók, mert csapatban voltunk. Bármilyen versenyre, megmérettetésre jelentkeztem, azt csakis belső késztetésre tettem. Általános iskolás koromban a helyesírási vetélkedőn vettem részt, és eljutottam Budapestre a Kárpát-medencei döntő színhelyére. Sikert értem el a TUDEK és a TUDOK diáktudományos pályázatokon, ahol kétszer is továbbjutottam (a Természet Világa folyóirat díját a Magyar Tudományos Akadémián vette át – a szerző megjegyzése.) Háromszoros Mákvirág díjazott vagyok. Történelmi, matematikai és egészségtani témákban dolgoztam. Eljutottam Pannonhalmára, Veszprémbe. Különösen büszke vagyok a Dzsembori cserkész világtalálkozóra Angliában, London mellett, ahol a világ hat országát kivéve mindegyik képviseltette magát. A Pápai Páriz Ferenc pályázatra egy történelemi drámát írtam, Máté apród címmel. Voltam országos kreativitás versenyen és még sok más helyen is.
– Hogyan választottál pályát?
– A gyógyszerészetet választottam, mert megkedveltem a gyógyítást és a kémiai kísérleteket. Ebben nagy szerepe volt Szalontai Enikő tanárnőnek, aki megszerettette velem a kémiát. Nem akartam könnyű egyetemet. Még nem tudom, hogy a gyógyszerészet melyik ágában fogok dolgozni.
– Boldog voltál igazán a középiskola négy osztálya alatt itt, a kollégiumban?
– Az általános iskolában úgy éreztem, hogy kirekesztettek a közösségből, talán különcnek tartottak. A középiskolában már boldogabb voltam, mert elfogadták, hogy én másképpen „pörgök,” mint a többiek. Megtaláltam azokat a barátokat, akik ezt hasonlóan végzik. Van személyes barátom is, aki elfogad engem a közösségi érdeklődésemmel együtt, mert ő is olyan. Szeretnék ballagás után is tovább dolgozni az enyedi cserkészcsapatban, ez az elkötelezettség életre szól. Szerettem az olyan jellegű összefogást, amikor a súlyos beteg Vita Tímeáért gyűjtöttünk, hogy meggyógyulhasson. Azért volt itt jó, mert a hagyományok éltetik ezt az iskolát és létezik a Bethlen-szellem, amely szakmailag és emberileg is megkönnyíti az iskolai életet.

Szabadság,



2009. június 10

Méltóságteljes ballagási ünnepségek

Közzétéve Szerző:
Nagyszámú szülő és érdeklődő jelenlétében Gál László igazgató köszöntötte a székely és csángó népi ruhába öltözött végzősöket. Ezt követően Korom Imre spirituális fogalmazott meg lelki útravalót diákjainak. – Természetesen feltehetitek a kérdést, miért jöttem ide ebbe az iskolába négy évre, teológiai pályát választani, vagy keresztény katolikus nevelésben részesülni? Mára mindenképpen megszületett a válasz, ami sokszor sorsdöntő. Természetesen többen mindkettőt választották. A kérdés most az, milyen lesz a másik élet, ami ezután következik – mondta a pedagógus-lelkész.
Katona Ferenc osztályfőnök búcsúbeszédet tartott, az együtt eltöltött órák, hetek, hónapok után, amelyek szinte észrevétlenül váltak évekké. – Most azt tűzzétek ki célul – tanácsolta –, hogy egyenes gerincű emberekké váljatok. Ezt díjkiosztás követte azon tanulók számára, akik sikeresen letették a kántorvizsgát. Ők Geréb Vilmos zenetanártól vehették át diplomájukat, majd az is kiderült, kik voltak tanulásban a legjobbak: első lett Kovács Mihai 9,97-es általánossal.
Az udvaron tartott ünnepséget impozáns átvonulás követte a székesegyházba, ahol ünnepi szentmise következett, majd a szülők átölelhették érettségire készülő gyermekeiket. Egy nappal korábban az iskolában búcsúünnepséget tartott az a nyolc nyolcadik osztályos tanuló, akik most először itt végeztek ebben az iskolában. Osztályvezetőjük Szabó Márta magyar szakos tanárnő.

Idén a főiskolások is ballagtak Enyeden


 
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ballagási ünnepe idén is a hagyományok szellemében zajlott. A 78 végzős tanuló, köztük 16 főiskolás június 6-án, szombaton reggel a Vártemplomban istentisztelettel kezdte az ünnepet. Kónya Tibor iskolalelkész hirdette az igét. A kollégiumban megtartották az utolsó osztályfőnöki órát. Búcsúzott a XII. A osztály, Szabó Hajnal osztályfőnök vezetésével, a XII. B, Vas István vezetésével, a XII. C, Bartha Melinda vezetésével, valamint a főiskolai osztály, amelynek felelős tanára dr. László Enikő.
A végzősök a XI. osztály által hintett virágszőnyegen vonultak fel Bethlen Gábor szobra elé, ahol már várták őket a szülők és a meghívott vendégek: Oana Badea államtitkár, Mihai Josan polgármester, Kató Levente, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi előadó tanácsosa, Bárócz Huba esperes és Krecsák Adalbert alpolgármester.
Az ünnepi műsort Kónya Mária aligazgató konferálta. Elmondta: a tanulók most négy csodálatos évtől búcsúznak. A végzősök nevében Sepsi Noémi XII. A osztályos diák búcsúzott, a főiskolások nevében pedig Illyés Tünde köszönte meg a tantestület törődését, majd Kovács Kinga búcsúztatta diáktársait a XI. osztályosok nevében. Oana Badea államtitkár magyarul kívánt jó napot az ünneplőknek, majd édesanyja tanárkodásáról beszélt a kollégiumban, és támogatásáról biztosította az iskolát gondjai megoldásában.
Szőcs Ildikó igazgató köszöntőjében kifejtette: „Hiszem, hogy megtanítottunk benneteket megvizsgálni, meggondolni, számítgatni, mérlegelni dolgokat, történéseket. Mindezek után cselekednetek kell, attól függetlenül, hogy honnan fúj a szél, és milyen felhők vonulnak.” Ezután következett a hagyományos igazgatói jellemzés minden osztályról, amely ezúttal is igen „testre szabott” és találó volt. A szülőkhöz is fordult, és megköszönte, hogy a „mennyei ajándékokért” a gyermekekért annyi mindent tettek.
A díjazásban elsőnek bizonyult a szilágycsehi Szigeti család, akik öt gyereküket taníttatták a kollégiumban, legutóbb a tanítóképzős Szigeti Rozáliát. Ezután elsőnek a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános Iskola nyugalmazott aligazgatójának, Fekete Ilonának a Múlt és Jövő díját Maxim Orsolya XII. B osztályos tanuló vehette át. Ezt követően még mintegy 7-8 díjat vett át kiváló tanulmányi eredményeiért, diáktudományos konferenciákon, tantárgy- és helyesírás versenyeken és olimpiákon való sikeres részvételéért. Sorban következett a Vita Zsigmond-díj, amelyet Szigeti Rozália kapott, a Molnár Árpád-díj, amelyet Farkas Júlia, Szigeti Rozália és Nagy Irene kapott, a Dr. Dominich Sándor-díj, amelyet idén Bíró Dalma és Kónya Mónika kapott. Arra érdemes tanulók kapták az Inter-Art Alapítvány, az Anyanyelvápolók, a Bethlen Gábor Alapítvány, a Simon László, a sport, a Deák Fogarasi Elek, a Bethlen Baráti Társaság, az RMPSZ, és az Ex-Libris könyvesbolt díjait. Különdíjakat kaptak a reneszánsz táncosok és a francia katedra legjobb tanulói is.
Osztályonként a legjobb általánost elért tanulók is jutalomban részesültek. Kiderült, hogy a XII. B osztályos Maxim Orsolya az ötödik osztálytól kezdve minden tanévben 10-es általánossal végzett.
A színpompás ballagás szokás szerint nagy udvari találkozásokkal, gratulációkkal, beszélgetéssel és a családok ünnepével ért véget.

Szabadság,



2009. június 10.