Székelyföldvár (Războieni-Cetate) a régi Aranyos-szék és Torda vármegye déli határközsége, a Kolozsvár-Tövis vasúti fővonal legnagyobb állomása. A régi Székelykocsárd, a mai Székelyföldvár község határában épült. Nevét, egy Árpád-kori földvárról kaphatta, először 1291-ben, Feldwar alkban említették. A régi templom a mai templom mögött állhatott (egy 18 x 6 m mélyedés tanúsága szerint). Az egyházközség levéltára megsemmisült, a legkorábbi írásos emlék 1642-ből maradt fent. A régi templomról annyit tudunk, hogy 1793-ban a „portikuson dolgozó ácsnak” 24 dénárt fizettek. Illetve, egy 1833-ban kelt bejegyzés szerint tornya is volt a templomnak. (Ekkor a falu lakói nagyobb részt reformátusok voltak.) 1837-ben, a talán villámcsapás miatt megrongálódott templom és torony lebontására és újjáépítésére gyűjtést kezdeményeztek. 1848 „viharai” miatt azonban csak 19 év elteltével, 1856. május 21-én tették le az új templom alapkövét. Az építkezést 8 év alatt, Fekete György kolozsvári építőmester vezetésével, 2750 forint költséggel fejezték be. A tornyot csak 1891-ben építette az egyházközség, torockói Pál Ferencz vállalkozó segítségével, 1305 forintért.  Ugyancsak ő készítette a karzatot és a szószéket. Ugyanekkor helyezték el az egyházközség kincsét, a Rákóczi-harangot, és ekkor öntették a kisebbik harangot, amelyet 1917-ben hadi célokra elrekviráltak. A Rákóczi-harang körirata: „In honorem Dei. fudit me Georgius Wierd in Eperies Anno 1642”; az oldalán pedig ez áll: „Gen.D.Paul. Nagy de Deva Illustr. Princ. D.D.Geor. Rakoczi principis Reg. Tran. supr. peditum praetorian. Capit. Lvgas et Karanseb. Banvs Et Anna Ros de Földvár consors me fieri fecit. Filii Pavlvs, Thomas Nagy et Elizabet Nagy filia A.D. 1642”.1925-ben a gyülekezet új, kis harangot vásárolt. Felirata János apostol biztató szavait idézi: „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, Istenben marad”. 1896-ban közadakozásból tizenkét változatú, orgonaszerű harmóniumot vásároltak.A templom berendezését az 1880-as években rendelték meg Mihócsa Miklós, helybeli asztalostól, aki az úrasztalát ajándékba készítette el. A szószékkoronát Demeter Zsigmondné készíttette 1901-ben. A templom épületét többször javították, legutóbb 2009-ben. A gyülekezet lélekszáma 32. Lelkipásztorai: Fejérvári G. Ferenc (1756), Dénes András (1778-1788), Vass Elek (1788-1805), Albisi Bód Sámuel (1806-1814), Dálnoky Veress Efraim (1815), Orbán Mihály (1829-1873), Ilyefalvi Benkő Ferenc (1877-1880), Bíró Áron (1881-1888), Székelykeresztúri Veres Károly (1889-1894), Sepsibaconi Toókos Jenő (1894-1897), Demeter Zsigmond (1897-1913), Mátyás Ernő (1914-1925), Ady László (1927-1927), Benkő Kálmán (?), Kónya László (?), Horváth László (?), Kiss Károly (?), Barátossy Búcsy Ernő (?), id. Donáth László (?), Verjéssy Sándor (?), Bárócz János (?), Szabó Károly (?), Horváth Béla (?), Orbán János (?)

www.nre.ro

Marosújvár (Ocna de Mureş) a  Maros bal partján fekszik, a  Nagyenyed-Torda közötti nemzetközi útról Felvincnél jobbra letérve érhető el. A mai kisváros a római kori sótelep körül épült. A református egyházat említő, 1811-es anyakönyvi bejegyzés szerint, a település Miklóslaka
leányegyháza volt.   1813-ban épült a falu első temploma, „a tulajdon maga költségeivel és más sok kegyes keresztyének alamizsnájából.” Az egyházközség az 1850-es években anyaegyházzá vált, papi lakot építettek, felekezeti iskolát indítottak.  1878-ban a sótelep felett lévő területen új templomot épített a lélekszámban és anyagiakban gyarapodó gyülekezet. Az épület rövid idő alatt annyira tönkrement, hogy használata veszélyessé vált. Ezért templomépítésre adományokat gyűjtöttek. 1902-ben készült el a város főterén az új templom, amelynek tervezését, kivitelezését a Magyar Állami Kincstár anyagi támogatást is nyújtó bányamérnökei végezték. Szabó Albert, vízaknai bányanagy terveit Domokos József, a bánya főmérnöke alkalmazta a helyi körülményekhez. Jancsó Lajos, akkori lelkész így írt az eseményről: „Az 1902-ik évben felépítettük Isten szent templomát. Már nem a sótelepen áll a csinos és igazi protestáns szellemnek megfelelő terv alapján felépített templom, hanem Marosújvár főterén… Rokonszenves, megnyerő külsejével áhítatra készteti az előtte és mellette elmenőket.”
1902. május 11-én tartották az első istentiszteletet a templomban. Ekkor 64 ifjú konfirmált, és 100 tagú vegyeskar lépett fel ünnepi műsorral. 1902. június 29-én Ft. dr. Bartok György  püspök úr hirdetette az igét a  felszentelésen. 1923-ban két harangot vásárolt az egyházközség.  1927-ben vásárolt az egyházközség új iskolaépületet. Ezt az 1947-es államosítás után csak 2007-ben kapta vissza. 1931-ben a felsőmarosújvári hívek karzatot építettek a templomba.  Az 1890-ben vásárolt, ma is müködő orgonát is erre a karzatra helyezték. A templom általános javítását 1968-ban végezte a gyülekezet. 1991-1992-ben, Isten segítségével, a gyülekezet áldozatosságából és kegyes adományozók hozzájárulásával, az épület újabb – az eredeti formákat megőrző  –, teljes felújítása  történt .  A 2010. december 22-i marosújvári bányaomlás eddig a templomot – Istennek hála – nem érintette, komolyabb rongálódás a templomon és az egyházközség épületein még nem észlelhető.  Az apadó és elöregedő gyülekezet lélekszáma 2011. január 1-jén 646 fő. Lelkipásztorai: Baczoni József (1811-1815; 1824-1853), Benke Dániel (1815-1823), Sebestyén Áron (1855-1871), Szigeti Gy. István (1871-1876), Földes György (1876-1881), Jancsó Lajos (1881-1927), Lőrincz Béla (1928), Bucsi Endre (1929-1956), Bucsi Ernő (1956-1975), dr. Orbán János (1975-1987), Bartha Sándor  (1987–).

www.nre.ro

Hari (Heria) falu Marosnagylaktól délre, Forrótól északra, 7 km távolságra helyezkedik el. A falu legközelebbi keleti szomszédai Batizfalva és Csekelaka. A református gyülekezetről és templomáról kevés adat áll rendelkezésünkre. 1895-ben a nagyszebeni egyházmegyéhez tartozott. „Templom van” – írja a Névkönyv. 1896-ban a Névkönyv szerint: lélekszám 195, van felekezeti iskolája. Az egyházközség anyakönyve 1799-ben kezdődik. Leányegyháza Magyarforró. 1898-ban az iskola már állami. 1896-ban Hari egyházközség „használhatatlan templomának” elbontását tervezték. Az esperes által támogatott és az Igazgatótanácshoz felterjesztett két építési terv közül Hödel Lambert tervét engedélyezték, mivel az masszívabb épületet vázolt fel. A templom lebontásából származó anyagokat felhasználták a régi helyére emelt új épülethez. 1901-ben a lelkipásztor jelentette, hogy 1896-ban „egy egészen új templom” épült 8000 koronás költséggel (ez majdnem a duplája a tervezett költségnek). Ugyanakkor parókiát is építettek 6150 koronás költséggel. 1950-ben a régi papi lak telkének nagyobb részét parcellázva eladták, a vételárat a templom javítására fordították. Az 1950-60-as években begyűjtött templomtörténetek között Hari neve nem szerepel. 1964-ben még saját lelkésze volt az egyházközségnek, Orbán Áron személyében. 1965-től 1996-ig a Marosnagylakon szolgáló lelkipásztor vette át Hari  adminisztrációját. Ettől az időponttól nincs önálló lelkészi állás Hariban. A gyülekezet 17 lelket számlál, de az egyre apadó egyházközség hatalmas erőfeszítések árán jelen pillanatban templomot javít. Lelkipásztorai: Nagy Domokos (), Orbán Áron (?-1965), Szövérffy István (1965-1996), Kónya Albert (1998-2003), Ladányi Péter Sándor (2004–).

www.nre.ro