A Kapuddal való testvértelepülést és a Széchenyi Alapítvány bemutatkozását fogadták el ezúttal az egyházközségben

A legenda szerint amikor Bethlen Gábor a hajdúit toborozta, elérkeztek ide is, s bekiáltoztak a házakba: Magyar (lakik-e itten)? Az udvarokból csupa „igen” választ kaptak, még a szászoktól is, akikre neheztelt a fejedelem, ezért Magyarigennek nevezték el a falut. A 2016 szeptember 24-i falutalálkozón az Erdélyi Hegyalja 26 lelket számláló református közössége, a gazdag múltból merítkezve, a jövő építéséért tette meg bizonytalan, támogatásra szoruló kezdeti lépéseit.

Már kora reggel gyülekeztek az érdeklődők a legszebb erdélyi barokk protestáns templom udvarán, ahol –kevés túlzással- minden négyzetméteren a dicső múltat idézik a sírkövek, emléktáblák, emlékoszlopok, melyek közül  Bod Péter síremléke a legismertebb. A kívül klasszicizmusba hajló, háromhajós, háromszáz férőhelyes templomot 1781- 83 között építették át, olasz építészek terve alapján, Deák János esperes kezdeményezésére, aki Bod Péter hivatali utóda és veje volt. A templom érdekességei közé tartozik a Han János-féle barokk műemlékorgona, a ma is működő, toronyóra, mely a budapesti Müller cég 1896-os alkotása, 1916-ban viszont megfosztották-többek között- a Bod Péter által öntettett öt mázsás harangtól. A templomerőd szászos falain és kapuján belül (melyet az 1900-as években átalakítottak), kántorlak, tanítói lak és iskola is volt. Az 1485-ben épült parókiát a Magyar Aethenas szerzője építtette át; ma is megvan a dolgozószobája (1749-1769 között élt Magyarigenben), a templomban pedig mellszobrot állítottak és emlékszobát rendeztek be tiszteletére.

A főként Bod Péter által ismertté vált település történetét tragikus események szövik át. A kezdeti virágzás után 1601-ben Basta zsoldosai a fejlődő kisnemesi város 40 lakóját ölték meg; 1658-ban a török-tatár hadak felégették a települést és a parókiát, 1848-ban pedig a mócok 187 magyar férfit végeztek ki egyenként, ekkor pecsételődött meg a település sorsa. „Egykor a fejedelmi Erdély Versailles-ének, a Gyulafehérvári Református Egyházmegyét pedig virágkorában Magyarigeni Egyházmegyének nevezték. Mára az erdélyi magyarság szenvedésének, a népességfogyásnak a szimbóluma lett”- írja dr. Gudor Kund Botond esperes, aki 1995-2011 között szolgálta a gyülekezetet.

Napjainkban bármilyen egyházi vagy kulturális tevékenység sokat jelenthet az igeni magyarság életében. Az idei falutalálkozóra több környékbeli településről eljöttek az elszármazottak, olyanok is, akik már csak törik vagy egyáltalán nem is beszélik a magyar nyelvet, viszont úgy érezték, kötődésük van a közösséghez. Számukra románul is tolmácsolta pár mondatban az igét Szász Csaba lelkész a programnyitó ünnepi istentiszteleten, melyen szép számban vettek részt magyarkapudiak is, így szinte megtelt az impozáns templombelső. A Bírák Könyvéből vett oltárépítés példázatával a lelkipásztor a küldetéstudatot, a közösségépítést és az egymásba vetett bizalmat igyekezett kihangsúlyozni. „Ne bátortalanodjunk el, ne futamodjunk meg, hanem végezzük ott küldetésünket, ahova az Úr helyezett. Testvéri kötelékeket kezdünk ápolgatni, ez a mi tulajdonképpeni oltárépítésünk”- vallotta Szász Csaba lelkész, a magyarkapudi gyülekezettel való kötelék alkalmára utalva.

A két település közötti szálak egybefonódása egy sajátos múltbeli eseménynek köszönhető: amikor a kommunizmus idején felröppent a hír, hogy államosítani akarják a Magyarigeni Református Egyházközség vagyonát, Szegedi László tiszteletes, aki 50 évig szolgálta a közösséget, leleményesen kitalálta, hogyan mentheti ami menthető:  „kölcsönadja” a klenódiumokat más református egyházközségeknek. Így kerültek el az 1970-es években az értékes, zömmel nemesfémből készült kegytárgyak Marosvásárhelyre, Felenyedre, Magyarkapudra. Utóbbi település volt az első, amelyik visszahozta a védelme alá helyezett kincseket, egészen pontosan 2016 február 18-án, ekkor állapodtak meg a lelkészek a testvérgyülekezeti kapcsolat kialakításában. „Célunk lelkiekben épülni egymás hite által”- fogalmazott igehirdetésében Horhát Miklós magyarkapudi lelkész. Az eseményen részt vett a Fehér megyei RMDSZ képviselete is; felszólalásában dr. Lőrincz Helga elnök asszony kitartásra, anyanyelvük, vallásuk, nemzetiségük megőrzésére biztatta az egybegyűlteket: „ Igenieket és kapudiakat, mindenkit arra kérek, óvja, ápolja, támogassa magyarságát!” A szívhez szóló ünnepi beszédeket Fekete Elvira gyulafehérvári kántor orgonajátéka egészítette ki.

Az ünnepség második részében a Széchenyi Alapítvány képviselői, dr. Cserháti László alelnök és dr. Rubikowszki András főtitkár ismertették Gróf Széchenyi István szellemi hagyatékát. Mint kiderült, e hagyaték egyedülálló magyar nemzeti érték, része a Hungarikumok Gyűjteményének, ugyanakkor kiemelkedő jelentőségű nemzetközi vonatkozásokban is. Mivel 2016 szeptember 21-én ünneplik „ a  legnagyobb magyar” születésének 225 évfordulóját, a Széchenyi-emlékbizottság útjára bocsátott egy felhívást, melyben arra kértek minden közösséget, hogy emlékezzenek meg történelmünk jeles személyiségéről és ismertessék tevékenységüket a www.szechenyiforum.hu portálon. Magyarigen Cserháti László alelnök révén kapcsolódhatott be az emlékezés-sorozatba, aki a tavaly kirándult el a településre és felajánlotta a lehetőséget, a lelkész és a kuratórium pedig igent mondott rá. A „Gróf Széchenyi István üzenete a mához” című előadás kivonatát Noszek Sándor egyházközségi főgondnok, nyugalmazott történelemtanár tolmácsolta románul.

„Magyarország pillanatai igen drágák!”- választotta jelmondatául az alapítvány a Széchenyi idézetet…és hozzátehetjük, hogy Magyarigen pillanatai is azok, amikor egy szép ünnepen összegyűlhet a szórvány maradéka és hasonló rangos vendégek jelenlétének, biztatásának  örvendhet. Az ünnepség résztvevőit gulyással kínálták meg, a lelkipásztor pedig azok számára, akik másnapig maradtak, ingyen szállást kínált a várfal tövében található ún. Bethlen Nyaralóban.

BASA EMESE

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.

A Két Fűzfa Egyesület az iskola hosszú távú fejlesztésén dolgozik

A nagyenyedi véndiákok által 2015-ben alapított egyesület egyetlen célja anyagi támogatást nyújtani a kollégiumnak az oktatás magas színvonalon tartásához és az épület folyamatos javításához. A szeptember 18-i ünnepségen saját toborzó standot állított fel az udvaron és éves közgyűlését is ehhez az alkalomhoz kötötte a Jókai közismert művének címére utaló egyesület.

A komoly kezdeményezés egy fiatal, tavaly 15. éves osztálytalálkozóját ünneplő véndiákokból álló csoport részéről jön, akiket a viszontlátás öröme illetve az akkor felújítás alatt levő kollégium látványa ihletett cselekvésre. Bitai László, az egyesület elnöke, jártas a bankárszakmában, pénzügyi elemzőként dolgozik Kolozsváron; ő ismertette lapunkkal az egyesület céljait: „A Bethlen Gábor Kollégium az erdélyi magyar oktatásban mindig is kiemelkedő helyet foglalt el, és sok jó diákot, szakembert nevelt ki az évszázadok során, jelenleg az egyetlen számottevő magyar kultúrközpont Nagyenyeden és környékén. Nem támaszkodhat kizárólag állami forrásokra, mert az ilyen jellegű támogatások ingadozó és kiszámíthatatlan jellege miatt kiszolgáltatottá válik, és nem lehet hosszú távra tervezni, ezért az Egyesület tagjai (véndiákok, tanárok és az alma matert szívügyüknek tekintő személyek) hozzá kell járuljanak egy alternatív támogatási forrás létrehozására. Ugyanakkor a kollégium folyamatosan számos más kihívással is szembenéz, melyek kiváltó okai többrétűek, mint például: a tudományok gyors fejlődése, a szakmák iránti igények változása a munkapiacon, pénzforrások végessége, gyereklétszám csökkenése stb. Ilyen körülmények között az iskolának folyamatos küzdelmet kell vívnia ahhoz, hogy megfeleljen szerepének.”

 Az egyesület ezen a helyzeten úgy próbál segíteni, hogy igyekszik összegyűjteni és a cél érdekében megmozgatni azokat a véndiákokat és az iskolához kötödő személyeket, akik szeretnének valamit tenni az oktatás minőségének rendszeres és tervezett javításáért, tagjaitól pedig rendszeres támogatást  kér azzal a céllal, hogy az anyagi alapot megteremtse a cél elérése érdekében. A tagsági díj évi 120 lej (havi 10 lej), aki teheti, többet is adományozhat. A megkapott anyagi támogatást két tételre osztják: 30%-a a kollégium azonnali igényeinek támogatására kerül felhasználásra, 70%-át pedig egy olyan hosszú távú pénzalap létrehozására kamatoztatják, mely befektetésre kerül egy portfolión keresztül. A cél 1 millió euró értékű portfolió elérése 2030-ig, melynek elérése után a portfolió befektetéseinek hozamát szintén a kollégium támogatására fordítják, az alaptőke megtartásával és további gyarapításával. Ez a portfolió biztos alapot teremt majd a Kollégium hosszú távon való megsegítésére és a jövő nemzedékek megfelelő oktatására. A portfoliót az Egyesület Igazgatótanácsa fogja kezelni. Az elnök hozzátette, hogy  a pénzalapot megfelelő hozzáértéssel igyekeznek kezelni, így a kockázati tényező nagyon kicsi lesz. A statutumban leszögezték, hogy az igazgatótanács tagjai semmilyen juttatást nem kapnak tevékenységükért, önkéntesen végzik azt és mindennemű költséget igyekeznek a minimálisra csökkenteni.

Bitai László kihangsúlyozta, hogy az egyesület vezetősége egyeztet a kollégium mindenkori vezetőségével az iskola igényeiről és terveiről, már a kezdet kezdetén ismertették a tervezetet az iskola igazgatójával, Szőcs Ildikóval, illetve a találkozón jelen levő tanárokkal. A 2016 szeptember 17-én megtartott közgyűlésen a tagok elfogadták a befektetési stratégiát, amely pontosan meghatározza a befektetendő portfolió arányait.

A kezdeményezés sikere elsősorban a tagdíjakból és az adományokból befolyt pénzösszeg mértékétől függ. A tagsággal és a támogatásokkal kapcsolatos információk, bankszámla-számok megtalálhatók az egyesület honlapján, a Facebookon, további kérdéseket a ketfuzfa@gmail.com e-mail címre lehet küldeni, Bitai László elnök telefonszáma: 0726284296.

Remélhetőleg 2030-ig, mire a fák megnőnek, a Bethlen Gábor Kollégium, „Erdély legszebb szülöttje”-ahogyan Kató Béla református püspök nevezte az intézményt a felújítási ünnepség alkalmával- rendelkezni fog egy olyan tartalékkal, mely az őt szerető és tisztelő egyének személyes hozzájárulásával valósul meg.

BASA EMESE

Az ifjúság kezdeményezése összefogta az egész közösséget

Gulyásfesztiválokat általában a helyi szervezetek „tapasztaltabb” tagjai, az idősebb korosztály képviselői szerveznek; nem így történt ez a Fehér megyei Marosújváron, ahol 2016 szeptember 24-én néhány lelkes fiatalnak sikerült megmozgatnia a Bánca hegy alatti kis magyar közösség egészét.

Oroszhegyi Tünde, Oroszhegyi Csongor, Mazinger Zsolt és Pap István aktív tagjai a Marosújvári Magyar Ifjak nevű egyesületnek, ők az esemény ötletgazdái és lebonyolítói. Bevallásuk szerint az ihletet a magyarlapádi falunapok adták, az ottani modellt viszont eredeti ötletekkel egészítették ki. A szokásos gulyásfőzést  állandó jelleggel működő gyereksátor és palacsintasütés kísérte, a délután folyamán pedig asztali tenisz- és beer pong versenyre, este pedig „gulyás-karaoké party –ra is sor került. A szervezők arról is gondoskodtak, hogy az udvart széppé varázsolják: a sátrak vasállványait kukoricalevelekkel takarták el, a virágok mellett hangulatos terméskosarak idézték a közeledő ősz hangulatát. A díjakat is egyedivé tették: Oroszhegyi Tünde saját kézi festésű, népies motívumokkal diszített emléktálakkal és fakanalakkal kedveskedett. A verseny első díjazottja az újvári Tanácsos üst lett (jutalmul egy liliputi kakast kapott), második díjban a lapádi Boros üst részesült (jutalma egy liliputi tyúk, melyről jelezték, hogy másnap reggel életében először tojást tojt az új tulajdonosnál), harmadikként pedig a tordai és gyéresi szakácsok alkotta Sárkányok csapata végzett.

A jó hangulatról László István(Pistu) és a közkedvelt magyarlapádi Pirospántlikás népi zenekar gondoskodott. A régi református iskola udvara nem csak az újvári, hanem a távolabbról érkező vendégek jókedvétől volt hangos, hiszen Kolozsvárról, Tordáról, Aranyosgyéresről, Nagyenyedről, Székelykocsárdról, Magyarlapádról és Felvincről is érkeztek résztvevők.

A rendezvényszervezés nem teljesen újkeletű dolog az újvári magyarság körében: az 1900-as évek végén és a 2000-es évek elején az itteni farsangi bálok szép számban csalogatták ide a környék magyarjait. Épp ebből kifolyólag fogadta mindenki lelkesedéssel a gulyásfesztivál ötletét, örömmel nyugtázva, hogy az ifjak is fogékonyak a közösségépítésre, hagyományápolásra, a sok pozitív visszajelzés pedig lendületet, biztatást jelent számukra a folytatáshoz.

BASA EMESE

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.