Marosnagylak (Noşlac) a Maros bal partján, Marosújvártól 7 km-re,  az  Aranyos Marosba ömlésének helyétől nem messze terül el. A település és környéke már az ókorban lakott volt. Ezt bizonyítják a falu határában feltárt római kori leletek. 1288-ban említették először az oklevelek a falut, Noglok néven. A pápai tizedjegyzék szerint 1334-ben 2 garas 10 dénár tizedet fizettek. A templomot a 13. század végén építtethette Kilián. A reformáció pontos idejére vonatkozó írásos emlékek nincsenek. A 16. század második felében érhetett el a mozgalom Marosnagylakra is. Az egyhajós templom épülete 25 m hosszú, ebből 15 m a hajó, 10 m a szentély. A szentély szélessége 7 m, a hajóé csak eggyel több, ami arra utal, hogy eredetileg a templomot három hajósra tervezhették. Ezt a feltevést a tornyok elhelyezkedése is igazolja. Az ellentmondásos stíluselemek arra engednek következtetni, hogy eredetileg boltíves mennyezete lehetett a templomnak. Erre ma már csak a szentélyrészben található, makkban végződő gyámkő, valamint a csúcsíves fő- és oldalkapuzat utal. Valószínűleg káptalani templom lehetett. Ma már nem látható a templom déli oldalán a napóra, amelyet Orbán Balázs még le is rajzolt (két kőtábla volt látható, az alsón ez az évszám: 1559. Az évszám minden bizonnyal vagy a napóra készítésének idejét, vagy egy nagyobb javítás évét jelzi). A templomot 180 m-es körívben várfal vette körül. Ezt ma már csak a borostyánbokrok jelzik. A templom nevezetessége az 1667-ben készült, 120 kg-os harang. Ennek felirata: „Tekintetes Nemzetes Macskási Mihaliné, Nemzetes Fekete Anna az 1667.” Orbán Balázs „az erdélyi résznek legrégibb magyar harangfelirata”-ként nevezte meg a fentit. A harang oldalán szarvast ábrázló címer található.  A 90 kg-os kis harang  felirata: „A.o. 1775 csin. Domokos Zsuzsánna és Sebesi Ádám”. Ma 187 református lelket tart számon az egyházközség. Lelkipásztorai: Fekete István (17??-1795), Fábián Dávid (1795-1976), Szász Ferenc (1796-1800), Fülep Elek (1800-180?), Vitályos Ádám (1804-180?), Szilágyi István (1806-180?), László Márton (1809-1819 ?), Nagybányai Szabó Ferenc, Salamon Dániel, Séra József, Lécfalvi Szabó Lajos /megh. 1848, Székelykocsárdon/ (1833-1872), Sebestyén Áron, Lakatos István, Papp Dávid (1872-1914), Koncz Ferenc, (1914-1957), Nagy Gusztáv (1956-1958), Nagy Dezső (1959-1964), Szövérffy István (1965-1996), Kónya Albert (1998-2003), Ladányi Péter Sándor (2004–2013), Kürti Éva (2013-2015), Pál-Barbu Alice (2015- ).

www.nre.ro

Maroscsúcs (Stâna de Mureş) a Maros bal partján, Marosújvártól 15 km-re, északkeletre, a 107G jelzésű megyei út mentén fekszik. Első írásos említésekor (1334, Chuch) már egyházas hely volt, Péter nevű papja, a pápai tizedjegyzék szerint, 20 dénárt fizetett. Névváltozatai: 1514-ben Csucs, 1631-ben Csúcs, 1760-ban Csutsch, 1888-ban Maros-Csúcs. A hagyomány szerint, a falu a föléje magasodó Borzás-hegy tetején, „csúcsán”, a Csorgó nevű forrás környékén feküdt, ahonnan később a Maros partjára húzódott le a lakosság. E hagyományt erősítik az ott talált 10-13. századi cserépüst-maradványok, valamint az a tény, hogy a falu ótemetője szintén a hegyen van. A falu első temploma még a reformáció előtt elpusztult. A második templomot, amely 1802-ben összeomlott, a 15. században építtette a Tomori család.  Az alapfalak nyomait Orbán Balázs még látta, ma már a Maros folydogál a helyükön. A reformáció idején a falu lakossága unitárius vallásra tért át, s virágzó egyházközségük volt. A reformátusok csak a 17. század közepétől kerültek többségbe. A jelenlegi, 11 m magas, 7×5 méter alapterületű templom építése évtizedekig elhúzódott. (A báró Korda György által templomépítésre szánt pénzadományt az örökösök visszatartották, ezért csak hosszas pereskedés, huzavona után, az 1830-as években épülhetett föl.) A torony falában elhelyezett emléktáblán az 1761-es évszám áll: „AZ UR ISTENNEK SZ. NEVE DITSOSSEGERE KINEK SZ. SEGEDELMEVEL CSAK MAGOK KOLTSEGEKKEL EGESZEN UJJONNAN EPITETTEK EZ SZ. TEMPLOMOT L. B. BOROS IENOI KORDA GYORY … KINEK NEVE ITTEN IGAZAN DITSERTESSEK MAGASZTALTASSEK HALA ADASSAL MIND OROKKE MDCCLXI DIK ESZTENDOBEN”. A templom 12 m magas tornyában két harang lakik. A nagyobbik, 50 kg-os harang 1731-ben készült. Felirata: „Sárpataki Rebeka öntette 1731 E. A. Eccl.”. A kisebbik, 25 kg-os harang felirata: „Renováltotta és nagyobbíttatta B. Bánffi Kristina maga költségén Anno 1776”. A falut, amely Maroskoppánddal régóta társegyházközség, jelenleg 51 református lélek lakja. Új parókiája 1997-ben épült. Lelkipásztorai: Léczfalvi Mihály (-1738), Tsegöldi András (-1765), Török András (1766-1789), Jantsó Tamás (1789-), Zilahi F. József (1795-1807), Galatzi István (1808-1851), Szabó Elek (1851-), Lőte József (1855 körül), Beregszászi György (1860 előtt), Vajna Áron (1860-1868), Bartha Elek beszolgált. Csekelakáról (1868-1874), Pap Dávid besz. Nagylakról (1874-1877), Sebestyén Sándor (1878-1883), Vinczi Domokos besz. Csekelakáról (1883-1884), Vásárhelyi Lőrinc (1884-1889), Bartha Antal (1890-1895), Pap Dávid besz. Nagylakról (1895-1901), Fejér Pál (1901-1903), Pap Dávid besz. Nagylakról (1903-1905), Dali István (1905-1944), Benkő Kálmán besz. Székelyföldvárról (1944-1945), Kónya László (1945-1970), Albert Sándor (1971-1975), Székely Miklós (1976-1983), Visky Péter (1983-1991), Orbán János nyugalmazott lp. és teológusok (1991-1995), Sikó Levente Róbert (1995-2003), Kürti Tamás (2004 –).

www.nre.ro