Székelyföldvári Ref. Egyházközség

Székelyföldvár (Războieni-Cetate) a régi Aranyos-szék és Torda vármegye déli határközsége, a Kolozsvár-Tövis vasúti fővonal legnagyobb állomása. A régi Székelykocsárd, a mai Székelyföldvár község határában épült. Nevét, egy Árpád-kori földvárról kaphatta, először 1291-ben, Feldwar alkban említették. A régi templom a mai templom mögött állhatott (egy 18 x 6 m mélyedés tanúsága szerint). Az egyházközség levéltára megsemmisült, a legkorábbi írásos emlék 1642-ből maradt fent. A régi templomról annyit tudunk, hogy 1793-ban a „portikuson dolgozó ácsnak” 24 dénárt fizettek. Illetve, egy 1833-ban kelt bejegyzés szerint tornya is volt a templomnak. (Ekkor a falu lakói nagyobb részt reformátusok voltak.) 1837-ben, a talán villámcsapás miatt megrongálódott templom és torony lebontására és újjáépítésére gyűjtést kezdeményeztek. 1848 „viharai” miatt azonban csak 19 év elteltével, 1856. május 21-én tették le az új templom alapkövét. Az építkezést 8 év alatt, Fekete György kolozsvári építőmester vezetésével, 2750 forint költséggel fejezték be. A tornyot csak 1891-ben építette az egyházközség, torockói Pál Ferencz vállalkozó segítségével, 1305 forintért.  Ugyancsak ő készítette a karzatot és a szószéket. Ugyanekkor helyezték el az egyházközség kincsét, a Rákóczi-harangot, és ekkor öntették a kisebbik harangot, amelyet 1917-ben hadi célokra elrekviráltak. A Rákóczi-harang körirata: „In honorem Dei. fudit me Georgius Wierd in Eperies Anno 1642”; az oldalán pedig ez áll: „Gen.D.Paul. Nagy de Deva Illustr. Princ. D.D.Geor. Rakoczi principis Reg. Tran. supr. peditum praetorian. Capit. Lvgas et Karanseb. Banvs Et Anna Ros de Földvár consors me fieri fecit. Filii Pavlvs, Thomas Nagy et Elizabet Nagy filia A.D. 1642”.1925-ben a gyülekezet új, kis harangot vásárolt. Felirata János apostol biztató szavait idézi: „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, Istenben marad”. 1896-ban közadakozásból tizenkét változatú, orgonaszerű harmóniumot vásároltak.A templom berendezését az 1880-as években rendelték meg Mihócsa Miklós, helybeli asztalostól, aki az úrasztalát ajándékba készítette el. A szószékkoronát Demeter Zsigmondné készíttette 1901-ben. A templom épületét többször javították, legutóbb 2009-ben. A gyülekezet lélekszáma 32. Lelkipásztorai: Fejérvári G. Ferenc (1756), Dénes András (1778-1788), Vass Elek (1788-1805), Albisi Bód Sámuel (1806-1814), Dálnoky Veress Efraim (1815), Orbán Mihály (1829-1873), Ilyefalvi Benkő Ferenc (1877-1880), Bíró Áron (1881-1888), Székelykeresztúri Veres Károly (1889-1894), Sepsibaconi Toókos Jenő (1894-1897), Demeter Zsigmond (1897-1913), Mátyás Ernő (1914-1925), Ady László (1927-1927), Benkő Kálmán (?), Kónya László (?), Horváth László (?), Kiss Károly (?), Barátossy Búcsy Ernő (?), id. Donáth László (?), Verjéssy Sándor (?), Bárócz János (?), Szabó Károly (?), Horváth Béla (?), Orbán János (?)

www.nre.ro