Maroskoppándi Ref. Egyházközség

Közzétéve 2016-09-19 Szerző: Admin

Maroskoppánd (Copand) a Maros bal partján, Marosújvártól 13 km-re, északkeletre, a 107G jelzésű megyei út mentén fekszik. A falu határában ömlik az Aranyos a Marosba. A település első írásos említése 1285-ből való, villa Coppan néven. A név 1286-ban Coppanteluke, 1336-ban Kappan, 1338-ban Kopan, 1519-ben Koppan, 1607-ben Kenyeretlen-Koppánt, 1733-ban Koppand, 1808-ban Koppánd alakban fordult elő. Az elnevezést abból eredeztetik, hogy a hely valamikor Koppány, somogyi herceg udvarhelye volt. A templom építésének ideje nem ismert. Orbán Balázs is csak annyit jegyzett le, hogy az – a templom kapuzatának tanúsága szerint – a „renaissance kor műve”, azaz a 15. században épülhetett. A lakosság 1573-ban már református volt. A 12 m hosszú, 5 m széles, 4 m magas, kelet-nyugati tájolású templom falába egy-egy (1578-ból, illetve 1622-ből való) díszes sírkő van beállítva. A templom szószékkoronája a 18. században készült. Korábban a templomnak tornya nem, csak haranglába volt. A mai, 15 m magas tornyot Debreczeni László tervei alapján, 1931-ben emelték. Ennek fedele zsindelyes volt, de 1959-ben bádogra cserélték. A torony falában elhelyezett emléktábla szerint „Épült e torony Bartha Pál és neje Szász Katalin adományából és az egyháztagok adakozásából 1931-ben”. A toronyban két harang lakik. A kisebbik, 50 kg-os harangon csak egy évszám áll: 1818. A nagyobbik harangot a marosgezsei egyházközségtől vásárolta meg a gyülekezet. Felirata: „ÁLDÁS AZ ÚR NEVÉRE! A MAROSGEZSEI REFORMÁTUS HIVEK. ÖNTÖTTE KLEIN K. OSZKÁR KUDZSIRON. 1934”. A harangokat 2010-ben „villanyosították”. A 64 református lelket számláló, Maroscsúccsal régóta társegyházközséget alkotó falu gyülekezeti háza 1997-ben épült. Lelkipásztorait lásd Maroscsúcsnál!

www.nre.ro

Maroscsúcsi Ref. Egyházközség

Közzétéve 2016-09-19 Szerző: Admin

Maroscsúcs (Stâna de Mureş) a Maros bal partján, Marosújvártól 15 km-re, északkeletre, a 107G jelzésű megyei út mentén fekszik. Első írásos említésekor (1334, Chuch) már egyházas hely volt, Péter nevű papja, a pápai tizedjegyzék szerint, 20 dénárt fizetett. Névváltozatai: 1514-ben Csucs, 1631-ben Csúcs, 1760-ban Csutsch, 1888-ban Maros-Csúcs. A hagyomány szerint, a falu a föléje magasodó Borzás-hegy tetején, „csúcsán”, a Csorgó nevű forrás környékén feküdt, ahonnan később a Maros partjára húzódott le a lakosság. E hagyományt erősítik az ott talált 10-13. századi cserépüst-maradványok, valamint az a tény, hogy a falu ótemetője szintén a hegyen van. A falu első temploma még a reformáció előtt elpusztult. A második templomot, amely 1802-ben összeomlott, a 15. században építtette a Tomori család. Az alapfalak nyomait Orbán Balázs még látta, ma már a Maros folydogál a helyükön. A reformáció idején a falu lakossága unitárius vallásra tért át, s virágzó egyházközségük volt. A reformátusok csak a 17. század közepétől kerültek többségbe. A jelenlegi, 11 m magas, 7×5 méter alapterületű templom építése évtizedekig elhúzódott. (A báró Korda György által templomépítésre szánt pénzadományt az örökösök visszatartották, ezért csak hosszas pereskedés, huzavona után, az 1830-as években épülhetett föl.) A torony falában elhelyezett emléktáblán az 1761-es évszám áll: „AZ UR ISTENNEK SZ. NEVE DITSOSSEGERE KINEK SZ. SEGEDELMEVEL CSAK MAGOK KOLTSEGEKKEL EGESZEN UJJONNAN EPITETTEK EZ SZ. TEMPLOMOT L. B. BOROS IENOI KORDA GYORY … KINEK NEVE ITTEN IGAZAN DITSERTESSEK MAGASZTALTASSEK HALA ADASSAL MIND OROKKE MDCCLXI DIK ESZTENDOBEN”. A templom 12 m magas tornyában két harang lakik. A nagyobbik, 50 kg-os harang 1731-ben készült. Felirata: „Sárpataki Rebeka öntette 1731 E. A. Eccl.”. A kisebbik, 25 kg-os harang felirata: „Renováltotta és nagyobbíttatta B. Bánffi Kristina maga költségén Anno 1776”. A falut, amely Maroskoppánddal régóta társegyházközség, jelenleg 51 református lélek lakja. Új parókiája 1997-ben épült. Lelkipásztorai: Léczfalvi Mihály (-1738), Tsegöldi András (-1765), Török András (1766-1789), Jantsó Tamás (1789-), Zilahi F. József (1795-1807), Galatzi István (1808-1851), Szabó Elek (1851-), Lőte József (1855 körül), Beregszászi György (1860 előtt), Vajna Áron (1860-1868), Bartha Elek beszolgált. Csekelakáról (1868-1874), Pap Dávid besz. Nagylakról (1874-1877), Sebestyén Sándor (1878-1883), Vinczi Domokos besz. Csekelakáról (1883-1884), Vásárhelyi Lőrinc (1884-1889), Bartha Antal (1890-1895), Pap Dávid besz. Nagylakról (1895-1901), Fejér Pál (1901-1903), Pap Dávid besz. Nagylakról (1903-1905), Dali István (1905-1944), Benkő Kálmán besz. Székelyföldvárról (1944-1945), Kónya László (1945-1970), Albert Sándor (1971-1975), Székely Miklós (1976-1983), Visky Péter (1983-1991), Orbán János nyugalmazott lp. és teológusok (1991-1995), Sikó Levente Róbert (1995-2003), Kürti Tamás (2004 –).

www.nre.ro

Magyarsülyei Ref. Egyházközség

Közzétéve 2016-09-19 Szerző: Admin

Magyarsülye (Şilea) a 107D községi út mentén, Marosújvár és Magyarherepe között fekszik. A település neve 1319-ben jelent meg először az oklevelekben, Syle alakban. 1336-ban Sile, 1461-ben Syle, 1587-ben Sewlye formában szerepelt. 1332-ben plébániatemploma volt, amelynek papja, István a pápai tizedjegyzék szerint 24 dénárt fizetett, 1333-ban 22 dénárt, 1334-ben 20 dénárt, 1335-ben 30 dénárt. A középkori katolikus lakosság a reformáció idején reformátussá lett. Mai temploma a középkorban épült. Az eredeti templomot a 15. században a hajóval egyenlő szélességű szentéllyel bővítették. A település lakossága minden valószínűség szerint, 1648-ra vált reformátussá. A gyülekezet 1674-ben Magyarherepe filiája volt, de 1676-ban anyaegyházzá vált. A templom állapotára vonatkozóan a következő pontos adatokat ismerjük: 1740 – „a templom körül sok romlások vadnak”; 1746 – „a templomnak ablakai nincsenek”. 1760-ban készítették a szószékkoronát. 1773-ban haranglábat emeltek a templom mellé. Azóta többször is javították. A legutóbbi alkalommal, 2007-ben újra is zsindelyezték. A haranglábban két harang lakik. A kisebbik harang felirata: „FUSA PER MICHAELEM IN SCHAESSBURG”. A peremén kis nyomtatott betűkkel ez áll: „MILENIUMI EMLEK 1896 KOVACS ELEK M SULYEI R LELK. VASS FERENCZ”. A nagyobbik harang felirata: „KESZITTETTE ISTEN DICSOSEGERE MAGYARSULYE 1926 – ÖNTÖTTE: KLEIN OSZKAR K. KUDSIRON”. A templom utolsó külső javítása 2009-ben történt. Lelkipásztorai: Szacsvai István (1677-1689), Enyedi János (1692-1696), Aknai István (1696-1703), Aknai József (1712-1714), Pataki György (1715-1717), Solymosi Mihály (1721-1726), Aknai József (1727-1730), Valyi János (1730-1731), Benkő István (1735-1748), Domokos András (1748-1751), Benedek Sámuel (1751-1756), Szabó Márton (1756-1776), Szentkirályi Pál (1776-1783), Incze Sámuel (1783-1785), Dobolyi Dániel (1785-1804), hiányzik 100 év/, Vass Ferencz (1901-1905), Papp József (1905-1907), Vass Ferencz (1907), Barta Péter (1907-1908), Papp Péter (1907-1909), Miklós Pál(?) (1909), Balogh Jenő (1909-1910), Szakáll János (19010-1914), Király István (1914-1915), Tövissy Antal (1915-1916), Gyurek Pál (1916-1922), Benkő Kálmán, Király Gyula, Böjthe Andor (1922), Nagy Károly (1922-1946), Kovács Áron (1946-1948), Molnár József (1948), Kovács Áron (1948-1953), Demeter Andor (1953-1954), Szép Róbert (1954-1955), Nemes Árpád (1955), Potsa János (1955-1959), Kónya Balázs (1959), Horváth Gyula (1959-1960), Potsa János (1960-1961), Ölvedy Csaba (1961-1962), Deák György (1962), Péter Zoltán (1962-1964), Erdélyi Zsombor (1964-1966), Molnár Attila (1966-1968), Gudor András (1968-1970), Pásztori K. István (1970-1972), Krizbai Imre (1972-1973), Bucsi Ernő (1973-1975), Zoltán Janos (1975-1980), Szabados József (1980-1981), Kónya Gerő (1981-1985), Horháth Miklós (1985-1990), Kónya Gerő (1990-1992), Kónya Albert (1992-1996), Kónya Gerő (1996-1999), Pál Alice (1999), Pál Attila (1999–).

www.nre.ro

Magyarszentbenedeki Ref. Egyházközség

Közzétéve 2016-09-19 Szerző: Admin

Magyarszentbenedek (Sânbenedic) a Küküllő menti dombságon, Nagyenyedtől keletre, Magyarforró, Gombostelke és Elekes között fekvő település. A település nevének első említésekor, 1332-ben (S. Benedicto) a plébániatemplom Albert nevű papja, a pápai tizedjegyzék szerint, 7 liliomos, és 4 közönséges dénárt fizetett. A falu lakói 1668-tól váltak reformátussá. A gyülekezet 1730-ig Nagymedvés filiája volt. 1740-ben Mohai János anyagi támogatásával fatemplomot építettek. 1753-ban és 1760-ban, szintén Mohai János közreműködésével harangokat öntettek. 1780-1785 között kőtemplomot építettek, toronnyal a kicsi fatemplom helyére. 1783-ban szintén Mohai János segítségével, szép orgonát készíttettek. (1924 óta eltűnt.) A templom 20. századi történetének legfontosabb adatai a jegyzőkönyvek alapján: 1902 májusában a szolgabírói hivatal betiltatta a rozoga templomban az istentiszteletet. 1903 novemberére befejeződött a templom felújítása, javítása. 1909-ben újraöntették Kolozsváron, Andrakovszki (?) Efraim mesterrel az 1904-ben megrepedt, 102 kg-os nagy harangot. Ezt 1916-ban hadi célokra elvitték. 1933-ra a templom kicsinek bizonyult a 325 lelket számláló gyülekezet számára. Az 1947-es jegyzőkönyv már egy szép, új templomról beszél. Azóta többször történt rajta kisebb-nagyobb javítás. Az utolsó nagyobb külső-belső javítást 2009-2011-ben végeztük. 1976-ban a presbitérium indítványozta a régóta hiányzó harang pótlását. 1987-ben magyarsülyei egyház kölcsön adta a magyarherepei harangot. Jelenleg a templomnak két harangja van. Felirataik: „SOLI DEO GLORIA ANNO 1749”. Illetve: „AD GLORIAM DEI ETUSUM REFORMATA ECCLESIAE SZ BENEDEKIENSIS CURARUNT FIERI JOHANNES MOHAI ET JULIANA COLUMBAN ANNO 1753.” Lelkipásztorai: Ajtai István (1726-1730), Benkő István (?) (1732), Aknai Jozsef (1735), Tordai János (1738), Radnóti Mihály (1740-1744), Aknai Nagy Zsigmond (1745-1785), Kiss Pál (1788-1796), Dobolyi Gábor (1800-1804); /100 év hiányzik/; Bartalus János (1901-1927), Benkő Kálmán (1924-1925), Kiss Ferenc (1925), Kovács István (1925-1934), Kovács Áron (1934), Fekete Aladár (1934-1939), Jári Árpád (1939-1947), Potsa János (1947-1961), Ölvedy Csaba (1961), Deák György (1961-1962), Nagy Károly (1962-1963), Erdélyi Zsombor (1963-1964), Varga László (1964-1965), Erdély Zsombor (1965-1966), Molnár Attila (1966-1968), Pásztori K. István (1968), Gudor András (1968-1970), Veress Sándor (1970-1971), Krizbai Imre (1971-1974), Bucsi Ernő (1974-1975), Szász Ferenc, Ladányi Sándor, Nagy Lajos (1975), Bartalus Sámuel (1976-1980), Szabados József (1980-1982), Kónya Gerő (1982-1985), Szabados József (1985), Horháth Miklós (1985-1990), Kiss Károly (1990-1992), Szász Csaba (1992-1994), Kónya Albert (1994-1995), Kónya Gerő (1995-1998), Pál Alice (1998-1999), Pál Attila (1999–).