A Két Fűzfa Egyesület az iskola hosszú távú fejlesztésén dolgozik

A nagyenyedi véndiákok által 2015-ben alapított egyesület egyetlen célja anyagi támogatást nyújtani a kollégiumnak az oktatás magas színvonalon tartásához és az épület folyamatos javításához. A szeptember 18-i ünnepségen saját toborzó standot állított fel az udvaron és éves közgyűlését is ehhez az alkalomhoz kötötte a Jókai közismert művének címére utaló egyesület.

A komoly kezdeményezés egy fiatal, tavaly 15. éves osztálytalálkozóját ünneplő véndiákokból álló csoport részéről jön, akiket a viszontlátás öröme illetve az akkor felújítás alatt levő kollégium látványa ihletett cselekvésre. Bitai László, az egyesület elnöke, jártas a bankárszakmában, pénzügyi elemzőként dolgozik Kolozsváron; ő ismertette lapunkkal az egyesület céljait: „A Bethlen Gábor Kollégium az erdélyi magyar oktatásban mindig is kiemelkedő helyet foglalt el, és sok jó diákot, szakembert nevelt ki az évszázadok során, jelenleg az egyetlen számottevő magyar kultúrközpont Nagyenyeden és környékén. Nem támaszkodhat kizárólag állami forrásokra, mert az ilyen jellegű támogatások ingadozó és kiszámíthatatlan jellege miatt kiszolgáltatottá válik, és nem lehet hosszú távra tervezni, ezért az Egyesület tagjai (véndiákok, tanárok és az alma matert szívügyüknek tekintő személyek) hozzá kell járuljanak egy alternatív támogatási forrás létrehozására. Ugyanakkor a kollégium folyamatosan számos más kihívással is szembenéz, melyek kiváltó okai többrétűek, mint például: a tudományok gyors fejlődése, a szakmák iránti igények változása a munkapiacon, pénzforrások végessége, gyereklétszám csökkenése stb. Ilyen körülmények között az iskolának folyamatos küzdelmet kell vívnia ahhoz, hogy megfeleljen szerepének.”

 Az egyesület ezen a helyzeten úgy próbál segíteni, hogy igyekszik összegyűjteni és a cél érdekében megmozgatni azokat a véndiákokat és az iskolához kötödő személyeket, akik szeretnének valamit tenni az oktatás minőségének rendszeres és tervezett javításáért, tagjaitól pedig rendszeres támogatást  kér azzal a céllal, hogy az anyagi alapot megteremtse a cél elérése érdekében. A tagsági díj évi 120 lej (havi 10 lej), aki teheti, többet is adományozhat. A megkapott anyagi támogatást két tételre osztják: 30%-a a kollégium azonnali igényeinek támogatására kerül felhasználásra, 70%-át pedig egy olyan hosszú távú pénzalap létrehozására kamatoztatják, mely befektetésre kerül egy portfolión keresztül. A cél 1 millió euró értékű portfolió elérése 2030-ig, melynek elérése után a portfolió befektetéseinek hozamát szintén a kollégium támogatására fordítják, az alaptőke megtartásával és további gyarapításával. Ez a portfolió biztos alapot teremt majd a Kollégium hosszú távon való megsegítésére és a jövő nemzedékek megfelelő oktatására. A portfoliót az Egyesület Igazgatótanácsa fogja kezelni. Az elnök hozzátette, hogy  a pénzalapot megfelelő hozzáértéssel igyekeznek kezelni, így a kockázati tényező nagyon kicsi lesz. A statutumban leszögezték, hogy az igazgatótanács tagjai semmilyen juttatást nem kapnak tevékenységükért, önkéntesen végzik azt és mindennemű költséget igyekeznek a minimálisra csökkenteni.

Bitai László kihangsúlyozta, hogy az egyesület vezetősége egyeztet a kollégium mindenkori vezetőségével az iskola igényeiről és terveiről, már a kezdet kezdetén ismertették a tervezetet az iskola igazgatójával, Szőcs Ildikóval, illetve a találkozón jelen levő tanárokkal. A 2016 szeptember 17-én megtartott közgyűlésen a tagok elfogadták a befektetési stratégiát, amely pontosan meghatározza a befektetendő portfolió arányait.

A kezdeményezés sikere elsősorban a tagdíjakból és az adományokból befolyt pénzösszeg mértékétől függ. A tagsággal és a támogatásokkal kapcsolatos információk, bankszámla-számok megtalálhatók az egyesület honlapján, a Facebookon, további kérdéseket a ketfuzfa@gmail.com e-mail címre lehet küldeni, Bitai László elnök telefonszáma: 0726284296.

Remélhetőleg 2030-ig, mire a fák megnőnek, a Bethlen Gábor Kollégium, „Erdély legszebb szülöttje”-ahogyan Kató Béla református püspök nevezte az intézményt a felújítási ünnepség alkalmával- rendelkezni fog egy olyan tartalékkal, mely az őt szerető és tisztelő egyének személyes hozzájárulásával valósul meg.

BASA EMESE

Az ifjúság kezdeményezése összefogta az egész közösséget

Gulyásfesztiválokat általában a helyi szervezetek „tapasztaltabb” tagjai, az idősebb korosztály képviselői szerveznek; nem így történt ez a Fehér megyei Marosújváron, ahol 2016 szeptember 24-én néhány lelkes fiatalnak sikerült megmozgatnia a Bánca hegy alatti kis magyar közösség egészét.

Oroszhegyi Tünde, Oroszhegyi Csongor, Mazinger Zsolt és Pap István aktív tagjai a Marosújvári Magyar Ifjak nevű egyesületnek, ők az esemény ötletgazdái és lebonyolítói. Bevallásuk szerint az ihletet a magyarlapádi falunapok adták, az ottani modellt viszont eredeti ötletekkel egészítették ki. A szokásos gulyásfőzést  állandó jelleggel működő gyereksátor és palacsintasütés kísérte, a délután folyamán pedig asztali tenisz- és beer pong versenyre, este pedig „gulyás-karaoké party –ra is sor került. A szervezők arról is gondoskodtak, hogy az udvart széppé varázsolják: a sátrak vasállványait kukoricalevelekkel takarták el, a virágok mellett hangulatos terméskosarak idézték a közeledő ősz hangulatát. A díjakat is egyedivé tették: Oroszhegyi Tünde saját kézi festésű, népies motívumokkal diszített emléktálakkal és fakanalakkal kedveskedett. A verseny első díjazottja az újvári Tanácsos üst lett (jutalmul egy liliputi kakast kapott), második díjban a lapádi Boros üst részesült (jutalma egy liliputi tyúk, melyről jelezték, hogy másnap reggel életében először tojást tojt az új tulajdonosnál), harmadikként pedig a tordai és gyéresi szakácsok alkotta Sárkányok csapata végzett.

A jó hangulatról László István(Pistu) és a közkedvelt magyarlapádi Pirospántlikás népi zenekar gondoskodott. A régi református iskola udvara nem csak az újvári, hanem a távolabbról érkező vendégek jókedvétől volt hangos, hiszen Kolozsvárról, Tordáról, Aranyosgyéresről, Nagyenyedről, Székelykocsárdról, Magyarlapádról és Felvincről is érkeztek résztvevők.

A rendezvényszervezés nem teljesen újkeletű dolog az újvári magyarság körében: az 1900-as évek végén és a 2000-es évek elején az itteni farsangi bálok szép számban csalogatták ide a környék magyarjait. Épp ebből kifolyólag fogadta mindenki lelkesedéssel a gulyásfesztivál ötletét, örömmel nyugtázva, hogy az ifjak is fogékonyak a közösségépítésre, hagyományápolásra, a sok pozitív visszajelzés pedig lendületet, biztatást jelent számukra a folytatáshoz.

BASA EMESE

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.

Székelykocsárd (Lunca Mureşului) ősrégi székely település három megye (Fehér, Kolozs és Maros) találkozásánál. A Maros jobb partján terül el, ott, ahol az Aranyos folyó a Marosba ömlik. A település neve legelőször IV. László király 1289-es adománylevelében fordult elő, Kuchárd formában. Később Cucerdea, majd Székelykocsárd nevet viseli. Orbán Balázs a településről így írt: „Az 1500-as években virágzó egyház volt, amely nagy birtokkal rendelkezett.” Az egyházközség életéről és papjairól csak az 1700-as évektől tudunk. Nincs nyoma annak, hogy a jelenlegi templom vagy imaház elődje hol volt, és mi lett a sorsa. A jelenlegi, román stílusú templom 1676-ban, közadakozásból épült. A templom 23 méter hosszú, 7 m széles, 5,50 m magas. Anyaga terméskő és tégla, vegyesen rakva. 1855-ben a templomot északi irányban bővítették a jelenlegi hajóval, amely összekötötte az 1730-ban épített, 1838-ban megújított, 23 m magas toronnyal. Szintén 1855-ben épült a mai portikus (cinterem). Ekkor fedték be a templomot a ma is látható eternit fedéllel.A templom értékes műtárgya a két harang. A nagy harangon, a „PATENT” védjegy alatt a következő felirat olvasható: „Isten dicsőségére öntette a világháborúba elvitt nagy harangja helyett a székelykocsárdi ref. egyház Kónya Pál lelkészsége és Borbély Dániel gondnoksága alatt 1925.” A kis harang felirata: „A forradalom 1849-ik évben elvitetett kisebb harangja helyébe öntettette a székelykotsárdi ev. reformált ns. sz. Egyház Sükösd Ferenc papsága és Muzsnai Tamás gondnoksága alatt. Öntötte Andrásofszky Dániel Kolozsvárt 1863.” A szószékkorona 1860-1870 között készült. Az orgonát 1902-ben, Csintalan Gyula, kolozsvári orgonaépítő készítette. A 2003-as esztendőben, visszakerültek az egyházközség tulajdonába az államosított ingatlanok, a 49 hektár földterületből 10 hektár szántó és 16 hektár erdő. Az erdő még jelenleg sincs átadva az egyházközségnek. 2007-2010 között a templom külső-belső rendbetételére került sor, amit 2010. szeptember 12-én Ft. dr. Pap Géza püspök hálaadó istentisztelet keretében szentesített. Az egyházközség lélekszáma 444. Lelkipásztorai: Bagosi György (1711), Benkő László (1767-1786), Técsi Mózes (1786-1794), Bitai Mihály (1794-1810), Váradi Mihály (1810-1824), Király István (1824-1857), Sükösd Ferencz (1858-1887), Pap István (1887-1915), Kónya Pál (1916-1953), Kónya László (1954-1995), helyettes lelkészek (1995-2000), Szabó Gergely (2000–).

www.nre.ro