Admin | Nagyenyed.ro

A Cotroceni-palotába is meghívást kaptak a szervezők

34 alkotóművész számára kínálkozott megfelelő környezet és támogatás 2016 október 5-15 között Nagyenyeden, az Inter-Art Alapítvány által szervezett újabb rangos eseményen. A résztvevők nem csupán tehetségüket gyakorolhatták, hanem bemutatták közösségüket, szokásaikat, viseletüket; valójában ez volt az első olyan kulturális tér, ahol Románia mind a 20 nemzetisége illetve a többség képviselői először találkozhattak és alaposabban megismerhették egymás kultúráját.

A Kortárs Interetnikus Művészeti Tábor azzal a céllal jött létre, hogy értéket teremtsen a romániai többnemzetiségű és multikulturális porondon, amelynek fő irányelve – legalábbis elméletileg- a kultúrák közötti együttműködés. Egy egyedülálló vizuális művészeti rendezvény által képviselt kortárs művészet támogatása Romániában, a kisebbségek szempontjából egy fontos kulturális és szociális előrelépésnek tekinthető. Ez a művészeti értelemben vett interetnikus kapcsolatoknak olyan kezdeményezése, amely a művészetkedvelő közönségnek különböző kultúrákat és tradíciókat mutat be egyrészt, ugyanakkor azok kapcsolódási pontjait is érzékelteti, így gazdagítva az ország kulturális életét.

Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, nem csupán az Inter-Art Alapítvány elnökének, Balog Istvánnak a nagyot álmodására, kitartására és jó szervezőképességére volt szükség, hanem el kellett jönnie annak a pillanatnak, amikor Laczikó Enikővel, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkárával találkozott, aki felkarolta, anyagilag és logisztikailag támogatta az ötletet. Sikerült megteremteni a kapcsolatot a nemzeti kisebbségek érdekképviseleti szervezeteivel és ezáltal összeköttetésbe kerülni az etnikumokat képviselő művészekkel, majd a támogatóknak megnyerni a városvezetést, a helyi kulturális központot, a franciaországi Echanges&Partage Egyesületet, helyi vállalkozókat.

A tíz nap alatt változatos kulturális megnyilvánulások révén kerülhettek közelebb egymáshoz a nemzetiségek. A hangsúlyt természetesen a képzőművészeti alkotások létrehozására fektették, de volt remek színházi előadás (a fehérvári Skepsis Színtársulat Slawomir Mrozek Nyílt tengeren c. abszurd színjátékával jelentkezett), Melodis folkest, kirándulás szerveztek Torockóra és megtekintették a gyulafehérvári várat is. A résztvevők különösen nagyra értékelték az Őszi tárlatot, melyet az Inter-Art Alapítvány tulajdonában levő, a 20 éves tevékenység során összegyűjtött reprezentatív műalkotásokból válogattak össze, de voltak meghívott művészek is. A rendezvény egyik legkülönlegesebb programpontja a nemzetiségek jellegzetességeinek bemutatása volt: minden este 3-4 művész vetített előadást tartott saját pályafutásáról, ugyanakkor bemutatta közösségét, annak kultúráját, népi hagyományait, sőt népzenei aláfestéssel eredeti néptáncot is lehetett tanulni. A szervezők rövid videofelvételekkel örökítették meg ezeket a pillanatokat, egyedülálló archívumot alapítva ezáltal. A művészszemmel megalkotott néprajzi gyűjtemény – és egyben a tábor- résztvevői: Agi-Veli Elis (török), Bako Andrei (román), Bako Mihaela (román), BalázsTibor (magyar), Balog István (magyar), Balog Zoltán (magyar), Boicescu Traian Ștefan (olasz), Bolek Maierik (lengyel), Chelmambet Fedin (török-muzulmán tatár), Cobzaru Georgeta (görög), Cristea Elena (román), Csiri Daniela – Silvia (román), Curt Sandu Viorel (rroma), Dobrescu Maria (albán), Dub Vasile (zsidó), Dumitrescu Mirela Stefania (macedon), Eperjesi Noémi (magyar), Filipov Iuliana (orosz-lipován), Gnandt Stefan (német), Gutiu Steluta (német), Ivancea Amira-Alexandra (szerb), Karkus Miroslava-Blazena (szlovák), Lixandru Róbert (magyar), Mleziva Iosif (cseh), Munteanu Gheorghe (ukrán), Ortelecan Maria Daniela (rutén), Panighiant Ovidiu (örmény), Pantea Ana (román), Semenescu Oriola (albán), Stănoiu Daniela (román), Tincul Adrian (horvát), Tomaselli Angela (olasz), Zapototchi Mena (román),Velciov Nicolae (bolgár). Balog István volt a tábor főszervezője, Ioan Hădărig pedig a művészeti igazgató.

A legmagasztosabb pillanatok a tábor zárórendezvényéhez kötődnek, melyre október 15-én került sor. Elsőként Gianfranco Scafidi (Olaszország), Giuseppe Strano Spitu (Olaszország), Iorgos Iliopoulos (Görögország), Balog István (Nagyenyed), Vera Staub (Svájc) szobrait leplezték le a Szénatéren (melyet néhány évvel ezelőtt Róma-térnek kereszteltek át), ezek az Inter-Art nemzetközi táborában készültek az évek során. Ezt követően az Inter-Art Galériában bemutatták a művészeket illetve az általuk készített alkotásokat, a meghívottak pedig a rendezvény jelentőségét méltatták. Oana Badea polgármester és Lőrincz Helga alpolgármester asszonyok az élénk művészeti életnek köszönhető fejlődést, a városkép pozitív változását hangsúlyozták, Laczikó Enikő államtitkár-helyettes pedig az interkulturalitás és a művészet ünnepének nevezte az eseményt. Románia elnöki hivatalát Sergiu Nistor elnöki tanácsadó képviselte, aki rámutatott: “ A nemzetiségek közötti párbeszéd ápolása nagy felelősség, ezért a nemzeti stratégiába foglalták azt”. Elismerésképp a szervezőket az elnöki palotába hívta meg azzal a céllal, hogy december 14-én, a nemzetiségek napja alkalmából (December 18) kiállítást szervezzenek a tábor anyagából. Ion Dumitrel, a Fehér Megyei Tanács elnöke humorosan megjegyezte, hogy 12 éve tölti be ezt a tisztséget, mégis csak az Inter-Artnak köszönhetően sikerül belépnie a Cotroceni palotába.

Balog István elnök is elégedett a rendezvénnyel, lapunknak elmondta, hogy nem kis izgalmak árán jött létre ez a siker. Először is meg kellett győznie a városvezetést, hogy egy új projektet támogasson. Felmerült az a gond is, hogy a történelmileg évszázados konfliktusban álló nemzetiségek(például orosz és ukrán, görög és török)képviselői hogyan fognak viszonyulni egymáshoz. A táborban azonban minden tökéletesen alakult, mindenki nagyon jól érezte magát, a harmónia jellemezte az együttlétet. A Cotroceni-be való meghívás nagy elismerést jelent számukra, azonban egyelőre a Nemzetközi Fotó-és Filmfesztiválra koncentrálnak, melyre rövidesen, október 28-29 között kerül sor.

BASA EMESE

Bethlen G. kollégium, Barcsay terem

30 dr A3-as méretű. fekete-fehér- fénykép fekete alapon, 70X50 cm-es fémráma.

2016, október.

Régi hagyomány a Nagyenyedi Bethlen kollégiumban a volt diákok időnkénti „véndiák találkozója” az érettségi vizsga letétele után az Alma Materben. Klasszikus módon 10- éves találkozókat rendeztek. – „A Kollégium félhomályban, valaha itt jártam iskolába”, mondja a hajdani kisdiák. Elgondolkozva a dolgok és az idő felett, fejtegeti álmait: -„Szeretnék olyan lenni, mint akkor voltam, amikor olyan szerettem volna lenni, mint amilyen most vagyok.” Ilyenkor el lehet játszadozni a lehetetlennel is. Egy ilyen -50-éves- találkozóról számol be a jelenlegi fotókiállítás, amelyen 68 éves véndiákok vettek részt. Sokan közülük első alkalommal látták viszont egymást az érettségi óta.

A kiállítást bevezeti: Suciu (Mester)/ Emilia*, galérista- M.A. /Master of arts/ Németország.

Tisztelt hölgyeim és uraim,

Lőrincz László fotókiállításának témája: egy 50- éves véndiák találkozó, amiről 48 –évvel ezelőtt 1968-ban készített fényképeket mutat be a szerző.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Lőrincz László (1933) művész barátom felkérésére beszélhetek ennek a kiállításnak a megnyitóján, melyet a művész, a Bethlen Kollégium építészeti felújításának ünnepsége alkalmából rendezett. Annál is inkább, mert én is Nagyenyeden nőttem fel és ebben az iskolában érettségiztem, de már nagyon régen elkerültem innen, és 35 éve Németországban élek, ott egy művészeti galériát tartottam fenn, ahol konsztruktiv-geometrikus-absztrakt művészettel foglalkoztam nemzetközi szinten. Bár a fotóművészet nem tartozott szigorúan a galéria programjához, az évek során sok olyan művésszel találkoztam, akik Lőrincz Lászlóhoz hasonlóan más szakterületről közelítették meg a fényképezést.

A fotóművészet már jó ideje a képzőművészet szerves részének tekinthető és nem idegen gyakorlat az, hogy festők, szobrászok, grafikusok művészi fényképeket késztenek, először csak motívumok rögzítéséül, később azonban, mint önálló kifejezési mód eszközeként. Számos ilyen példa van erre, egyike Moholy Nagy László, aki mint a magyar kosztruktiv művészet egyik legkiemelkedőbb alakja, mint fotóművész is világhírre tett szert. Ugyanitt említhetjük C. Brancusi román szobrászt, aki Párizsban élte le élete nagy részét, és akinek fotói, ma felbecsülhetetlen értéket képeznek, és ide lehetne sorolni Lőrincz Lászlót is, akit ebben a pillanatban ugyan, mint fotóművészt ünneplünk, de aki igazában egy „all round” tehetség: ny. biológus, múzeumi szakreferens, a Román Tud. Akadémia Természetvédelmi Bizottságának tiszteletbeli őre 1960 óta. A Bethlen Baráti Társság elnöke, a MTA égisze alatt műkődő-Benkő Ferenc Tudományos Műhely vezetője, grafikus, szobrász, restaurátor, szerkesztő, számos könyv szerzője, és nem utolsó sorban költő.

Életpályájának első szakaszára (diák és egyetemista korában) intenzív sporttevékenység jellemző, I. osztályú élsportoló, úszásban többszörös országos bajnok, csúcstartó (200 m egyéni vegyes- úszás) a román úszóválogatott tagja, nemzetközi szinten egyetemi világ-

bajnokságon ezüstérmes 1952-ben /100 m pillangó úszásban/ és „Merit of the student Sports” diplomában részesült, az Egyetemisták Nemzetközi Uniója részéről /UIS, 1952/. A Kolozsvári egyetem vízipóló csapatának oszlopos tagja volt az ’50-es években. Később 1998 –ban a magyar állam „Magyar Sportcsillag” címmel tüntette ki a Budapesten megrendezett „Határon Túli Magyar Sportcsillagok I.-világtalálkozóján”. Elsőként úszta a „delfin” stílust az országban hivatalos versenyen 1952-ben az országos úszóbajnokságon – gyönyörűen.

Felsőfokú tanulmányait Kolozsváron végezte, 1957-ben szerzett diplomát az élettudományok területén. Az évek folyamán tanulmányait tökéletesítve összesen tíz év (4, 3, 3 év) posztgraduális szakképzésen vett részt a biológia különböző területein és muzeológiában, minden esetben dicséretes minősítéssel. A RO Tud. Akad. felkérésére feldolgozta a Zeyk féle madárgyűjteményt, ami megjelent a Scripta Ornitologica Ro.-ban /1911/ IV, pp.22-58/. Szakmailag sokoldalú tevékenységet folytatott, az ornitológia területén két könyvet adott ki, hármat a művelődés területén. Részt vett a – Stratégiai kutatások a MTA-án- elnevezésű programban, minek eredménye egy összefoglaló tanulmány volt, amit Dr. Glatz Ferenc, a MTA akkori elnöke közölt az Ezredforduló c. folyóiratban. (2003/2, 20-25 old). Az idők folyamán összesen 151 tudományos értekezleten vett rész dolgozatokkal, amiből 30 külföldön volt rendezve. Az 1989-es forradalom után két esetben kapta meg az Oktatási Min. tanulmányi ösztöndíját biológiai tanulmányokra és négy esetben kapta meg a MTA DOMUS HUNGARICA SCIENTIARIUM ET ARTIUM – kutatási ösztöndíját a biológia területén. Több tudományos társaság tagja: BBT, BFTM, EME, SOR, COR, NGS (USA).

A művészetek területén fotózással-59 éve foglalkozik – van saját fotólaborja, grafikával- diákkorától kezdve (1948) és szobrászattal is egyetemista korától kezdve foglalkozik komolyabban. Az éremplasztika területén az 1989-es forradalom után a Nagyenyedi Ref. templom 750- éves jubileuma alkalmával egy minőségi bronz emlékérmet valósított meg az egyház részére 2.000 példányban, díjmentesen, ezeket az egyház értékesítette. Emlékérmet készített a Torockószentgyörgyi templomról. Részt vett több csoportos grafikai kiállításon és egyéni grafikai kiállításokat is rendezett.

Lőrincz László páratlan személyiség Nagyenyeden, úgy a sport, mint tudományos, kulturális- és művészeti téren, aki érzékenyen reagált minden olyan eseményre, rendezvényre, mely városának, iskolájának ilyen irányú gyarapodását szolgálta. Tanúsága ennek a jelenlegi kiállítás is, melynek tulajdonképpen kettős funkciója van, egyrészt a Bethlen kollégiumnak legrégebbi hagyományát örökíti meg, – a véndiák találkozót, másrészt emléket állít Barcsay Jenőnek aki 1918-ban itt a kollégiumban érettségizett, és jelen volt az 50- éves véndiák találkozón.

BARCSAY JENŐ a természeti látástan professzora volt a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, hírneves magyar grafikus, akit a magyar állam Kossuth Díjjal tüntetett ki értékes munkásságáért, legismertebb munkája a- Művészi anatómia– tanulmánysorozat, egy nagy kötetbe foglalva, amit több nyelvre fordítottak le. A jelen fényképek 1968-ban ezen a találkozón készültek és –fekete- fehéren rögzítik ezen esemény mozzanatait. A képeken szereplő véndiákok közül sokan ismert enyedi személyiségek voltak. Megemlíthetjük Vita Zsigmondot mint irodalom történészt, a kollégium tanára és könyvtárosa volt, és több könyve, tanulmánya jelent meg. A jelenetek nagy része Barcsai Jenő köré összpontosul, érezni lehet mennyire szeretik és tisztelik hajdani osztálytársai. Lőrincz László mesterien örökíti meg a résztvevők érzelmi világát, pl. ahogy Nemes János akkori igazgatóhelyettes mély szenvedéllyel -”húzd rá cigány” módra muzsikál a Barcsay fülébe. Mindezek a jelenetek azonban mellékszerepet töltenek be, Lőrincz L. főleg Barcsayra koncentrál, az Ő arckifejezéseit örökíti meg művészi módon. A 30 fotó optimális szám, könnyen áttekinthető, nem fárasztó. Finom esztétikáról tanúskodik a rámázás eleganciája is. A ff kép, a fény-árnyék felhasználásával és a két entitás közötti árnyalatok beépítésével, finom esztétikával építi fel mondanivalóját. Bármilyen tevékenységet is végzett, mindent a kitartó munka, esztétika, szigorú fegyelem és a tökéletességre való törekvés határozott meg. Megjegyezzük, hogy sohasem hagyta figyelmen kívül a tényt, miszerint az élőszervezetek bonyolultságához csatlakozik külsejük elegánciája.

Ez a fajta fotóművészet nem azonosítható a manapság nemzetközi vásárokon látható, nagy méretű színes fotókkal, amelyeknek témaköre és kivitelezése is egyértelműen a hatásvadászatot idézi. Itt sokkal mélyebb szenszibilitásról van szó, nem túlzás, ha azt állítanám, hogy ezek a fotók nem állnak messze a XX. századi nagy magyar fényképészek műveitől. Itt különösen Lucien Herve-re, magyar nevén Elkán Lászlóra gondolok, aki ugyancsak ff fotókat készített, zsáner és portré fotói ismert személyiségekről mint pl. Le Corbussier, Matisse, Kassák Lajos, Molnár Vera stb. világhírre tettek szert.

Tekintsük ezt a kiállítást egy hozzájárulásnak ahhoz, hogy ne felejtsük el városunkat, ahol felnevelkedtünk, ne felejtsük el az iskolát és tanárainkat, ahol és akiktől annyi hasznos dolgot tanultunk, egyszóval ne felejtsük el kulturális örökségünket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

NE, 2016, szept. 17

Megjegyzés:

*Angol nyelvtanár, galérista, Nagyenyeden nevelkedett, Bethlen kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait, felsőfokú tanulmányait pedig Kolozsváron Magyar-angol szakon. Az Andreescu képzőművészeti főiskolán művészettörténetet is hallgatott. 1981-től él Németországban ahol 30-évig tartott fenn képzőművészeti galériát Karlsruheban. Nemzetközi színvonalú művészeti vásárokon vett részt- Karlsruhe, Párizs, Tokió, stb. Magángyűjteményt létesített a XX. századi Romániai festők munkáiból, minek katalógusát kiadta könyv formájában. Több igényes kivitelű művészeti katalógust adott ki az évek folyamán a galériájában rendezett kiállításairól.