Admin bejegyzései

Kápolnabúcsú és orgonaavatás

Közzétéve Szerző:
Idén rendhagyó módon a szentmise keretében orgonaszentelést végeztek, amit ünnepi orgonakoncert követett. Az ünnepi szentmisét dr. Jakubinyi György érsek celebrálta, aki példázatában Krisztus, a jó pásztor és a béres magatartását állította középpontba. Elmondta: a jó pásztor hűséges őrzője nyájának, míg a béres elszalad, ha jön a farkas. A Kisszeminárium tanulóinak az itt eltöltött négy év alatt azt kell eldönteniük, vállalják-e a jó pásztorságot, meghallják-e a belső hívó szót, hallgatnak-e rá.
Az ünnepi szentmisén résztvett a Kisszeminárium teljes tantestülete, a meghívott nyugdíjas tanárok, a kispapok és a teljes diákság. Kiemelkedő mozzanata volt az ünnepségnek, amikor az érsek felszentelte a kápolna régi-új orgonáját. Geréd Vilmos, a székesegyház karnagya foglalta össze az orgona történetét, amely visszanyúlik a 17. századba. A hangszer Aranyosgyéresről került Gyulafehérvárra, de farészei időközben tönkrementek. A megújított orgonában az egyszerű ornamentikájú orgonatokban már csak mintegy 30 orgonasíp található a régiek közül. A nehéz szakmai munkát Pap Zoltán udvarhelyi orgonaépítő mester végezte el, nagy hozzáértéssel.
Az ünnepi eseményhez hosszú út vezetett, amelyben jelentős szerepet vállalt Korom Imre, a Kisszeminárium lelki vezető pap-tanára. Szavaiból idézünk: „Rég dédelgetett álmunk valósult meg a mai napon, amikor itt, a kápolnában először szólalt meg ünnepélyesen a hangszerek királynője: az orgona.” Ezek után a lelkész köszönetet mondott mindenkinek, akik valamilyen formában elősegítették az ünnepnap sikerét. Többek között 15 egyházmegyei pap, a ferences rend, valamint iskolánk volt diákjainak a nemes célért adakozó kedve tette lehetővé a sikert.
Az iskola kórusa Rancov Boris zenetanár vezetésével kórusszámokat adott elő. Rövid orgonakoncert következett Józsa Domokos karnagy jóvoltából, aki jelenleg a nagyváradi egyházmegyében működik. A 2001-ben végzett szemináriumi tanuló középkori egyházi zenét tartalmazó előadását a jelenlévők nagy tapssal jutalmazták.
Egy kis iskola közössége, egy sziget a tengerben, amely ezen a novemberi napon a legszebb hangján szólalt meg, és elvitte az örömhírt mindenhová, ahol értik és értékelik a zene nyelvét.

Szabadság, 2009. november 14.

Képzeletbeli utazás Erdély kies tájain

Közzétéve Szerző:
Elhangzott: Kazinczy 1811-ben úgy gondolta, hogy véget vet a küzdelemnek, amely során gyakran keményen ostorozták azok, akik a magyar nyelvet változatlan állapotban szerették volna megőrizni (ortológusok). Ő újító volt, és bízott igazában, véleményét frappánsan így fejezte ki: „Jól és szépen ír, aki tüzes és ortológus és tüzes neontológus egyszersmind”. Széphalmon irodalmi központot létesített, itt nyílt meg a Múzsák otthona (ennek emlékére alapították itt két éve a Magyar Nyelv Múzeumát), 1830-ban a Magyar Tudós Társaság rendes tagjává választották.
1816-ban a börtönből való szabadulása után (az erdélyi jakobinusokkal állott kapcsolatban) három hónapos erdélyi körutat szervezett, hiszen gyakori levelezése révén már addig is szoros kapcsolatban állt sok akkori erdélyi értelmiségivel. Jelentős időt töltött többek között Kolozsváron, Szebenben, Segesváron, Medgyesen, Marosillyén, Vajdahunyadon, Gyulafehérváron, és természetesen az akkor már Kollégiuma révén híressé vált kisvárosban, Nagyenyeden is. Mindent leírt, amit látott a ma is eleven, több kiadásban megjelent Erdélyi levelekben, és arra a következtetésre jut, hogy „Erdélynek szabad dicsekedni.”
Dvorácsek Ágoston kollégiumi fizika tanár érdekes vetített képei mellett felolvasta Kazinczy visszaemlékezéseinek enyedi részleteit. Ezekből kiderült, hogy a nagy nyelvújítót nagyon érdekelte Bod Péter munkássága, valamint a kollégium híres tanárai közül Benkő Ferencz és Hegedűs Sámuel.
A gyorsan múló idő ellenére a közönség nem lankadó érdeklődéssel fogadta Turzai Melánia magyar szakos tanár, aligazgató összefoglalóját a kollégiumban folyó anyanyelv ápolási tevékenységről. Elsősorban a Beszélni nehéz mozgalomról esett szó, valamint Péchy Blanka színésznőről, aki egyben nyelvművelő is volt, és létrehozta a Kazinczyi Alapítványt. A kollégium közössége 1992-ben kapcsolódott be az anyanyelv ápolási mozgalomba. 1995-ben az iskola megrendezte a Magyar Nyelv Napját, ahol a vándorrendezvényen száz vendég volt jelen. Hamarosan kiemelkedő siker született, 1996-ban, amikor Varga Ilona XIII. osztályos tanítóképzős tanuló Győrött Kazinczy-érmet kapott. 2005-ben megismétlődött a siker Pálossy Zsuzsa líceumi tanuló esetében, aki szintén megkapja a díjat, ugyancsak Győrött.
Az est meghívottja M. Varga Ilona panziótulajdonos volt, aki 13 éve nyerte el a rangos Kazinczy-díjat. Azóta sok víz lefolyt a Maroson, de Ilona itt maradt Nagyenyeden, családot alapított, és eljött, hogy újra előadja a ma is aktuális, Kós Károlytól származó Kiáltó szót, bizonyítván Kazinczy Ferenc állítását miszerint: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok”. Valóban, Kazinczy nyelvújító és irodalom szervező tevékenysége messze túlélte az évszázadok múlását.

Szabadság, 2009. november 03.
 

Múltat idéző jelen – II. Nagyenyedi Magyar Napok

Közzétéve Szerző:
Rácz Levente, a dr. Szász Pál Egyesület elnöke a hagyományteremtés nemes szándékáról beszélt, arról, hogy sokat jelent nekünk, de országosan is jelentős esemény, hogy megemlékezhetünk dr. Szász Pálról, aki többek között 1948-ban utolsó főgondnoka volt a kollégiumnak, és létrehozta a Csombordi Téli Mezőgazdasági Iskolát.
Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul mérföldkövekről szólt. A húsz év leltárába több megvalósítás is szerepel, pl. többek között a Mindszenty József-szobor Budapesten, vagy a Márton Áron szobor Kolozsváron és az 56-os emlékmű a Sétatéren. Dr. Szász Pál emlékét nem tisztelte meg eddig kellőképpen a magyar közösség. Különösen fontos volna a fiatalság bekapcsolódása ezekbe az eseményekbe.
Dr. Benkő Samu akadémikus dr. Szász Pál egyéniségéről értekezett. Átfogóan és találóan jellemezte azt a két világháború közötti környezetet, amelyben francia mintára megalkotott és jól kiképzett titkosszolgálatok figyelték a magyar közösséget. Márton Áron püspök köré csoportosult felekezeti hozzátartozástól függetlenül a magyar ellenállás, a hasonlóan gondolkodók csoportja. Innen kerültek aztán a vádlottak padjára azok a magyar vezetők, akiknek volt bátorságuk tenni is valamit.
Dr. Vekov Károly a Márton Áron per és Szász Pál életének összefüggéseiről tartott előadást. 1946-ban volt egy terv, miszerint mindenképpen meg kell törni a magyar közösség erejét. 198 névből álló listát szerkesztettek, amelyen ott volt Márton Áron, dr. Szász Pál és Balogh Edgár neve is.
Kónya-Hamar Sándor Demeter Béla, a kiváló újságíró életéről ismertetett részleteket, aki szintén börtönben halt meg 1951-ben. Ő is megérdemelné, hogy rehabilitálják a nevét.
Rácz Levente jó együtt gondolkodásnak nevezte a Magyar Napok első délutánját, amit emlékezetes koszorúzás követett a Várudvaron található a dr. Szász Pál emlékére faragott kopjafánál. A sűrű sötétségbe borult Várudvaron, a biztonságot jelentő ősi falak tövében áll a kopjafa, amelyet csak a fényképezőgépek villanásai borítottak fénybe egy-egy pillanatra. Ott volt dr. Szász Pál fia is, aki erre az eseményre is eljött Nagyenyedre.
Másnap továbbra is együtt maradt a hallgatóság egy része, heten egy nagyobb kolozsvári csoporttal Vetési László református lelkipásztor vezetésével vettek részt egy egész napos Hunyad megyei kiránduláson, Sipos Pál matematikus, lelkész és filozófus emlékére.
Kora este a politikáé volt a szó, a dr. Szász Pál Közösségi Házban Kelemen Hunor elnökjelölt tartott sajtóértekezletet. Később vidámabbra váltott a hangulat a felenyedi Két fűzfa nevű hostelben, ahol a dr. Szász Pál Egyesület eddigi legnagyobb szüreti bálját tartotta mintegy 300 részvevővel. A bálon kb. 15 helységből voltak jelen a magyar emberek, sok fiatal is, Nagyenyedtől Péterfalváig és Aranyosgyéresig. A talpalávalót muzsikájával Köble Tibor biztosította. Az est tele volt meglepetésekkel, hiszen pl. nagy sikerrel felléptek néhányan a kolozsvári opera énekesei közül. Rácz Levente eddigi munkásságáért megkapta a Szórványmagyarságért díjat, amit Kelemen Hunor elnökjelölt nyújtott át neki. Boros Erzsébet búzásbocsárdi tiszteletesasszony műsoron kívül szép népdalokat adott elő a nagyszámú bálozónak, akik reggel hat óráig folytatták a mulatozást.
A harmadik nap a római katolikus egyházé volt. A délelőtt szentmisével kezdődött, délután dr. Marton József egyetemi tanár Az Erdélyi Római Katolikus Püspökség ezer éve címen tartott átfogó előadást. Nagyenyed is a mártírok földje, hiszen sokan raboskodtak itt a börtönben. Dr. Csávossy György könyvét (Mentor kiadó Marosvásárhely 2009.) Nt. Jakab Gábor pápai káplán, szentszéki tanácsos mutatta be. Többek között kifejtette, hogy ebben a munkájában a szerző-költőtárs „harangozásra”, illetve az „igehirdetés” nem könnyű feladatára vállalkozott. Rácz Emese, az enyedi Dokumentációs Könyvtár volt könyvtárosa, jelenleg kolozsvári könyvtáros könyvét Az egykori Nagyenyedi Minorita Rendház könyvtárának régi állománya címmel dr. Gábor Csilla egyetemi tanár mutatta be (Országos Széchényi Könyvtár, Biblioteca Centrală Universitară Lucian Blaga Budapest–Cluj-Napoca (Kolozsvár, 2009). A könyvtárat 1728-ban alapították, egy évre rá, hogy a városba két páter érkezett Kolozsvárról. Egyedüli könyvtár, amely átvészelte az 1849-es eseményeket.
Szilágyi Mátyás főkonzul a három nap zárószavában a történelem fehér foltjairól beszélt, amit itt most a Magyar Napokon sikerült részben betölteni. Kiemelte a magyar történelmi egyházak szerepét a magyar közösség megmaradásában és gyarapodásában.

Szabadság, 2009. november 10.

Koszorúzás a nagyenyedi tanári sírkertben

Közzétéve Szerző:
Az elmúlt években több próbálkozás történt a sírkert felszabadítása érdekében, a Dr. Szász Pál Egyesület lelkes enyedieket mozgatott meg ennek érdekében, fűrészgépet vásárolt, a kollégium cserkészcsapata is nekivágott a sűrű bozótnak, ők még kisebb sikerrel, mint a felnőttek. Idén azonban nagy előrelépés történt, a Szülőföld Alapítvány támogatásával sikerült felújítani Köteles Sámuel síremlékét, a nagyenyedi Dr. Szász Pál Egyesület azonban más forrásokat is megmozgatott és az említett sír körül restauráltatta a többi sírkövet is. A munkában segített a Magyarlapádi Ifjúsági Szervezet 14 diákja is Szabó Dániel tanár felügyelete alatt. A felújított sarkot szerény ünnepség keretében október 31-én, a Reformáció Napján tekinthették meg Nagyenyed hagyománytisztelő polgárai. A rendezvény ünnepi istentisztelettel kezdődött a vártemplomban, ahol Pópa Tibor tiszteletes hirdetett igét. Innen vonultunk fel a temetőbe, ahol először Rácz Levente a Dr. Szász Pál Egyesület elnöke emlékezett meg a felújított sírokban nyugvó professzorokról. Köteles Sámuel (1770-1831), 1818-ban foglalta el a kollégium bölcsészeti tanszékét. Őt tekinthetjük a magyar filozófiai szakszókincs megteremtőjének. 1830-ban megválasztották a MTA rendes tagjává. Diákjai rajongtak érte, halála után közadakozásból emelték síremlékét, amelyen a következő felirat áll: „Emlékezetére, hogy szívből tisztelték / Hálás tanítványi könnyek közt emelték.” Vajna Antal (1804-1876) 1844-től az újonnan felállított pedagógiai tanszék vezetője volt. Az 1849-es pusztulás után Incze Dániellel vállalták az újjáépítést, az oktatás teljes vertikumának visszaállítását. Kasza Dániel (1822-1873) 1855-től természettudományokat oktatott, majd inspektori teendőket látott el. Rektorprofesszorként a kollégium gazdasági ügyeinek megszervezője és fellendítője volt. Kultúrtörténeti értéket képvisel egyedi formája és precíz domborműve miatt Imreh Miklósné Bodola Klára gazdasszony sírja is, amely ugyancsak a restaurálások tárgyát képezte. Rácz Levente javasolta, hogy a tanári sírkertet kerítéssel kéne körbevenni, amikor majd restaurálták a többi sírt. El kéne készíteni a parcella rendezési tervét is. Régi, XVIII. századi tumba alakú sírok restaurálása várat magára. Kiss Zoltán, az egyik restaurátor szerint a nagyenyedi tanári sírkert egyedülálló, itt nem volt rátemetkezés, mint a Házsongárdi temetőben. Megjegyezte, hogy a nagyenyedi diákok is kijöhetnének tanáraikkal sírokat gondozni, mint ahogyan Kolozsvárt a Házsongárd Alapítvány ezt már megszervezte. Szilágyi Mátyás főkonzul szerint az erdélyi örökség emlékhelyeit az anyaországnak támogatnia kell. Nagyenyeden ez sikerült, nemsokára nekifognak a sétatéri diákemlékmű restaurálásához. Erre jövő év márciusában kerül sor, a Dr. Szász Pál Egyesület pályázatára a Magyar Külügyminisztérium résztámogatást biztosított. „Meg kell szólaltatni ezeket a köveket!”- mondta, és megígérte, főkonzulként ezután is ezért fog dolgozni. Javasolta, hogy minél több külföldi magyarnak meg kell mutatni ezt a helyet, mert akkor támogatni fogják fáradozásainkat. Szőcs Ildikó hozzászólásában a következőket mondta: „A Bethlen Gábor Kollégium igazgatójaként elsősorban az a felelősségem, hogy az élőknek élhetőbb körülményeket biztosítsak. Természetesen foglakoznunk kellene a sírkerttel. Foglakozunk is – nem olyan rendezett formában, ahogyan például Kolozsváron. A gond csak az, hogy felaprózzuk erőinket. Ha több szervezet  összehangolt munkája vezet majd el oda, hogy megújuljanak a dolgok, és mindezt nem szórványosan végezzük, akkor az eredmény is kézzelfoghatóbb lesz. Reménységem szerint, kerül majd egy olyan tanár, aki felvállalja azt, hogy irányítja ezt a tevékenységet és lelkesen összefogja azon diákokat a Kollégiumban, akik fontosnak érezhetik majd ezáltal a Kollégium múltját. Azért, hogy a jelenen keresztül jövendője is lehessen ennek a sokat megélt Kollégiumnak és elnémult elődeink taníthassanak bennünket.” Józsa Miklós, nyugalmazott kollégiumi magyar szakos tanár Berde Mária A hajnal emberei című regényéből olvasott fel Köteles Sámuelhez fűződő részleteket. Megemlítette, hogy az írónő szülei a tanári sírkert közelében nyugszanak. Végül Turzai Melánia magyar szakos tanárnő, a kollégium igazgatóhelyettese elszavalta Áprily Lajos
Mindszent című versét, melyből idézem a következő sorokat: „Mindszent-virágos ár sodor /s egy dísztelen sír gondja éget: /ó, hogyha áthajítanám / koszorúval a messziséget. // Tudom, hogy vár ma, nő a köd, / nincs rajta rács, nincs rajta kőjegy. / Határon átkiáltanám: / ringasd szelíd karokkal, Őrhegy!”. A költőtanár édesapja is itt, az Örhegy alatt nyugszik. A koszorúzáson őrt állt Kónya Tibor iskolalelkész és cserkészeinek kis csapata. Részt vettek többek közt: Krecsák Adalbert alpolgármester, Kerekes Hajnal és László István a Fehér megyei RMDSz ügyvezető elnöke illetve alelnöke, Szabó Dénes katolikus plebános, Ferencz Gábor torockói unitárius lelkész, Szabó Dániel magyarlapádi tanár, Holányi Zoltán zalaegerszegi mérnök és családja, Madarasné Horváth Ildikó (Marosvásárhely), Tóthné Horváth Gyöngyi és férje (Magyarország), Majorné Vita Etel és férje (Marosvásárhely) véndiákok, Dr. Thormáné Rácz Katalin (Marosvásárhely). Talán elkezdődött egy folyamat, talán felébred csipkerózsika álmából a nagyenyedi tanári sírkert. Ezért csak mi, az élők tehetünk valamit, gondoljunk az ősi japán közmondásra: „Aki nem tiszteli őseit, méltó a pusztulásra”.

Dvorácsek Ágoston