Elhangzott: Kazinczy 1811-ben úgy gondolta, hogy véget vet a küzdelemnek, amely során gyakran keményen ostorozták azok, akik a magyar nyelvet változatlan állapotban szerették volna megőrizni (ortológusok). Ő újító volt, és bízott igazában, véleményét frappánsan így fejezte ki: „Jól és szépen ír, aki tüzes és ortológus és tüzes neontológus egyszersmind”. Széphalmon irodalmi központot létesített, itt nyílt meg a Múzsák otthona (ennek emlékére alapították itt két éve a Magyar Nyelv Múzeumát), 1830-ban a Magyar Tudós Társaság rendes tagjává választották.
1816-ban a börtönből való szabadulása után (az erdélyi jakobinusokkal állott kapcsolatban) három hónapos erdélyi körutat szervezett, hiszen gyakori levelezése révén már addig is szoros kapcsolatban állt sok akkori erdélyi értelmiségivel. Jelentős időt töltött többek között Kolozsváron, Szebenben, Segesváron, Medgyesen, Marosillyén, Vajdahunyadon, Gyulafehérváron, és természetesen az akkor már Kollégiuma révén híressé vált kisvárosban, Nagyenyeden is. Mindent leírt, amit látott a ma is eleven, több kiadásban megjelent Erdélyi levelekben, és arra a következtetésre jut, hogy „Erdélynek szabad dicsekedni.”
Dvorácsek Ágoston kollégiumi fizika tanár érdekes vetített képei mellett felolvasta Kazinczy visszaemlékezéseinek enyedi részleteit. Ezekből kiderült, hogy a nagy nyelvújítót nagyon érdekelte Bod Péter munkássága, valamint a kollégium híres tanárai közül Benkő Ferencz és Hegedűs Sámuel.
A gyorsan múló idő ellenére a közönség nem lankadó érdeklődéssel fogadta Turzai Melánia magyar szakos tanár, aligazgató összefoglalóját a kollégiumban folyó anyanyelv ápolási tevékenységről. Elsősorban a Beszélni nehéz mozgalomról esett szó, valamint Péchy Blanka színésznőről, aki egyben nyelvművelő is volt, és létrehozta a Kazinczyi Alapítványt. A kollégium közössége 1992-ben kapcsolódott be az anyanyelv ápolási mozgalomba. 1995-ben az iskola megrendezte a Magyar Nyelv Napját, ahol a vándorrendezvényen száz vendég volt jelen. Hamarosan kiemelkedő siker született, 1996-ban, amikor Varga Ilona XIII. osztályos tanítóképzős tanuló Győrött Kazinczy-érmet kapott. 2005-ben megismétlődött a siker Pálossy Zsuzsa líceumi tanuló esetében, aki szintén megkapja a díjat, ugyancsak Győrött.
Az est meghívottja M. Varga Ilona panziótulajdonos volt, aki 13 éve nyerte el a rangos Kazinczy-díjat. Azóta sok víz lefolyt a Maroson, de Ilona itt maradt Nagyenyeden, családot alapított, és eljött, hogy újra előadja a ma is aktuális, Kós Károlytól származó Kiáltó szót, bizonyítván Kazinczy Ferenc állítását miszerint: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok”. Valóban, Kazinczy nyelvújító és irodalom szervező tevékenysége messze túlélte az évszázadok múlását.
Szabadság, 2009. november 03.
