Előtte Józsa Miklós nyugalmazott kollégiumi magyartanár, az Áprily-estek fáradhatatlan házigazdája mutatta be irodalmunk egyik legnagyobb és legtragikusabb sorsú költőjének életútját és költészetét. Előadásának címe: „Halált virágzik most a türelem”. Radnóti „életét tragédiák fogják körül, mintha a természet és a történelem versengett volna, melyikük pusztítsa el”, írta róla Pomogáts Béla.

Életútja többször találkozott József Attiláéval, előbb Szeged aztán Párizs. Elégiái a lélek fájdalmasabb világából születtek: „Nézd én a fájdalmak kertjéből jöttem / könnyes folyókon hullató ligeteken / és zokogástól zengő réteken át / a fájdalmak kertjéből jöttem / ahol sírást hozott / a szél a nap az eső / a köd a hold a hó / az ég az ég az ég is.” (Variáció szomorúságra). Jelentősebb verseit elhurcoltatása idején írta. Akkor született a magyar hazafias költészet egyik legszebb költeménye is, a Nem tudhatom, amelyet most Lovász Noémi szavalt el: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága / s remélem, testem is majd e földbe süpped el.” Akkor írta e sorokat, amikor a hatalom megbélyegezte és megfosztotta szabadságától!

A grafikák illően tükrözik a kiválasztott verssorokat, verstöredékeket. Találó illusztrációk lehetnének egy Radnóti kötetben. A művészt arról kérdeztem, hogy miért választotta a szomorú sorsú költőt? „Először líceumi koromban találkoztam a költő verseivel. Az irodalomóráknak köszönhetem, hogy Radnóti költészetét ma is közel érzem magamhoz. Köztudott, hogy az idei év Radnóti emlékév, születésének 100., halálának 65. évfordulója volt az idén. Ezért gondoltam azt, hogy kihasználom ezt a kettős évfordulót. Az első munkák inkább csak próbálkozások, „játékból” születtek, aztán egyre komolyabban játszottam, és így kerekedett ki ennek a kiállításnak az anyaga.” Azt is megtudtuk, hogy a kiállítás 2010. január végéig látogatható. Nagyenyed kisszámú magyar közössége idén méltó módon emlékezett meg nagyjainkról. Berde Mária, Benedek Elek, Kazinczy Ferenc, Veress István és Kőrösi Csoma Sándor kerek évfordulója után arról a költőről, aki sorsa ellenére volt mester és példakép: „A sorsod ellenére voltál mester / és példakép. Hívő, igaz, okos; / a munkáló idő emel ma már, / hiába omlik rád sír földje most…” (Radnóti Miklós: Nem bírta hát…)

Szabadság, 2009. december 08.