Admin bejegyzései

Megemlékeztek a Hősök napjáról

Közzétéve Szerző:

Jövőre is terveznek megemlékezést

2007. május 10-én avatták fel a református temető legmonumentálisabb síremlékét annak a 234 magyar katonának az emlékére, akik a tordai csata után az úgynevezett Fischer-telepen, a fogolytáborban embertelen viszonyok között pusztultak el. A tordai csatát sokáig agyonhallgatta a magyar történelem. A magyar csapatok 30 napig tartották itt a frontot, és több mint 4000 honvédet vesztettek.
Az idei megemlékezés ezeknek az ismert történelmi eseményeknek a jegyében zajlott. A Vártemplomban istentiszteletet tartottak, majd Pópa Tibor református lelkész és a gyülekezet egy része, valamint más érdeklődők kivonultak a temetőben található síremlékhez. A lelkipásztor néhány szóban ismertette a honvédek pusztulásának történetét. Kiemelte, hogy bármelyik oldalon esik is el a katona, hőssé válik, többé már nem ellenség és nem győztes. Az emlékműnél koszorúztak a Nagyenyedi Református Egyházközség, a Fehér megyei RMDSZ, valamint a Dr. Szász Pál Egyesület nevében. A megemlékezést a IX. zsoltár eléneklésével zárták. Jövőre ugyancsak tervezik az emléknap megtartását.
A megemlékezéshez szervesen hozzátartozott, hogy június 4-én délután fél 6 órakor a Kárpát-medence református és evangélikus templomaiban egyszerre szólaltak meg a harangok, így is emlékezve a trianoni békeszerződésre és annak következményeire. Nemzeti értékeink és hagyományaink megőrzésére a hősök emléke is kötelez bennünket.

Szabadság, 2010. június 12.

 

Magyarpéterfalvi Ref. Egyházközség

Közzétéve Szerző:
 
Ha valaki Magyarpéterfalva felé veszi útját Balázsfalváról, még be sem ér a faluba, s máris megpillanthatja a falu épületei közül kimagasló református templom fehér tornyát. Ez a templom talán Balázsfalva település egyik legősibb épülete.
Szakemberek véleménye szerint a XIII. században épült. Építtetőjét nem ismerjük. A település először a pápai tizedjegyzékben szerepel. A mai épület már az eredeti román stílusú épület többszörösen kibővített változata.
Először kb. A XV. században bővítették, nyugati irányba. Azóta az építésnek több korszaka is fel van jegyezve.
     Az 5 méter hosszú félköríves szentély, ma is része a templomnak. Két, eredeti kis román kori ablak látható rajta, egész alacsonyan.
A szentélyrész nagy ablakai, amelyek biztosítják a templom megvilágítását, a reformáció korából valók. A szentélyhez kapcsolódik nyugati irányban az eredetileg 7 méter hosszú hajó. Itt találunk befalazva egy csúcsíves ajtót és ablakot. Mindkettő faragottkő-keretes, valószínűleg a XV. századból valók, az első bővítés idejéből. 
A déli falon is találunk egy, az előbbivel megegyező csúcsíves ablakot.
 

A fal közepén egy későbbi korból származó bejárati ajtó található.
Itt kapcsolódik a tempolmhajóhoz a református templomokra jellemző kis „porticus” 1958 – ból.
 

A szemközti, északi falon található egy, a reformáció korából származó ablak, mely a szószék megvilágítására szolgál, és egy, a XVII. századból való kerek ablak.
Az 1987 – 58 –as javítások alkalmával került elő a régi szószék alól egy középkori sírkő, latin felirattal, melyet szintén az északi falba építettek be.
 

 

Mind a sírkő, mind pedig faragottkő – keretes ajtók maradványainak beépítése Debreceni László híres építész és műemlékvédő szakember tervei alapján történt. Ugyancsak az ő tervei alapján készült el 1957 – 58 – ban a templom kazettás mennyezete.
            A templomot kívül kereken támpillérek veszik körül. A nyugati fal mellé 1912 – ben a régi harangláb helyett tornyot emeletek. A torony építőanyaga tégla, míg a templom folyami kővel van felépítve. A toronyban található a templom két harangja. A nagyharangot 1910 – ben öntötték újra az eredeti 1848 – ban öntött de elrepedt harang anyagából König Frigyes aradi harangöntő mester öntődéjében . A kisharang a Szancsali leányegyházközség tönkrement templomából lett átmentve. Ennek készíttetője Vados Mihályné Pálffy Krisztina 1672 –ből.
            A templom, a fenntiekből is látszik, hogy méltán került fel az erdélyi műemléktemplomok listájára. Hiszünk abban, hogy műemlékjellegénél is értékesebb a benne hirdetett és hallgatott Íge. Ennek az Ígének a megtartóivá kell lennünk, hogy megmaradjunk, fennmaradjunk, s hogy templomunk ne jusson a marosszentimrei református templom szomorú sorsára.
Makkai Dénes 

református lelkipásztor

Áprily-est a zene jegyében

Közzétéve Szerző:

 
Sok szó esett a mozgalmas, gazdag enyedi zenei életről
A vendégeket, Józsa Miklós az Áprily-estek vezető tanára mutatta be. A család megjelent tagjait Veress Éva nyugalmazott egyetemi tanár gyűjtötte egybe, itt volt többek között a lánya, Béládi Márta, a dédunoka, Vita (Major) Etel, a másik unoka és a család egyéb oldalági rokonai.
László Bakk Anikó, az Amaryllis Társaság tiszteletbeli elnöke Kolozsvárról érkezett. Személyes enyedi kötődésével kezdte, hiszen ő is ott volt a Collegium Gabrielense megszületésekor, Király Edit és Demény Piroska tanárokkal és Tomai Gyöngyi tanítónővel együtt. 2003-ban a kollégium tanítóképzőjének 150 éves évfordulóján reneszánsz játékot és táncokat mutattak be. A Veress testvérek minden kollégiumi rendezvényt valósággal megkomponáltak, és saját szerzeményeiket is beleszőtték. 1939-ben, amikor Veress Gábor nyugalomba vonult, a következőket nyilatkozta: „A kollégium kitüntető megbízatást adott, és én tiszt lehettem Bethlen Gábor hadseregében”. Testvérével együtt itt élték le életüket, és sokoldalú munkásságukkal lelkesen vettek részt a város szellemiségének felépítésében és gazdagításában. Felüdítő volt, hogy László Bakk Anikó irányításával az Áprily-estek közönsége Kodály Zoltán gyűjtéséből és Arany János szövegével első alkalommal énekelt közösen: „Madár repül ágról ágra”, majd egy kánonban is énekelhető egyházi dal is felhangzott, amely Bethlen Gábor kedvenc zsoltáros könyvéből származott.
Győrfi Dénes könyvtáros a két híres zenetanár emlékéről beszélt azoknak a dokumentumoknak az alapján, amelyek fellelhetők a Bethlen Dokumentációs Könyvtárban. Érdekesség, hogy Veress Gábor már akkor, megőrzés céljából viaszhengerre vette fel a népdalokat. Egyébként mindketten olvasói voltak a könyvtárnak, Veress Gábor 450, Veress István pedig 151 kötetet kölcsönzött ki az évek folyamán.
Érdekes meglepetés következett Dvorácsek Ágoston fizikatanár jóvoltából: felvételről egy interjút hallhattunk egy Bakos nevű kollégiumi véndiákkal, aki Veress Gábornak volt tanítványa, és 96 évesen is érdekesen mesélt a híres zenetanárról. Az interjút az unokája készítette.
Veress Éva, az unoka, nagyapja családi életének vonatkozásairól beszélt. Megtudtuk: rendkívül dolgos és gyakorlati ember volt, aki gyümölcsöst bérelt, és profi gyümölcstermesztővé képezte ki magát. Jó vadász is volt, és ennek kapcsán különleges receptekről is hallottunk, pl. a „heránytokány” készítési módjáról. Jó barátságban volt Áprily Lajossal, akivel sokat sétáltak együtt a természetben. Mindig törekedett az egészséges életmódra, ilyen szellemben nevelte a gyerekeit, és természetszeretetét az unokái, sőt a dédunokái is örökölték. Éva egy érdekes báli tudósítását is felolvasta, majd Márta leánya, a dédunoka a jó megfigyelőképességre utaló vadásztörténeteiből adott elő. Közben Csávossy György saját verseiből szavalt.
És még ekkor sem volt vége! Szakács Ferenc, a régi enyedi szellemi értékek egyedülálló gyűjtője Józsa Miklós rendelkezésére bocsátotta Bartha Lajos véndiák visszaemlékezéseit. Ezenkívül még saját forrásokból idézte Incze János, Kövendi Kis Ferenc és Kacsó Sándor véndiákok visszaemlékezéseit a Veress testvérekre. Ebből érdekes részleteket hallhattunk.

Szabadság, 2010. június 02.

Küküllővári Ref. Egyházközség

Közzétéve Szerző:


 

A küküllővári református templom a község közepén helyezkedik el, egy kis domblépcsőn, úgy, hogy tornyából, főleg a Kis-Küküllő völgyén lefelé, messzire lehet ellátni. Az erre utazó embernek, ha Balázsfalva felől érkezik, messziről feltűnik a templom masszív, feltűnően széles tornya. A torony messziről is tekintélyt parancsol s az embert megmagyarázhatatlan áhítat keríti hatalmába, ha hozzá közel állhat. A templomon látszik, hogy nagyon régen épülhetett s a gyülekezet tagjai ma is büszkén néznek rá, s büszkeséggel emlegetik „ősi templomunkat”.
            Valóban nagyon régi a templom. Legrégebbi része a torony, melynek építését egyes művészettörténészek a XI. század közepére teszik, egy 1060- as németországi forrásra hivatkozva[i] . Tény, hogy 1241- ben a tatárpusztításkor a templom már állott. Ekkor a tatárok lerombolják, felgyújtják, de a torony, helyesebben a tornyok megmaradtak.

 

Az első templom a várban szolgálatot teljesítők számára épülhetett román stílusban, ezt igazolják a torony ma is meglévő jellegzetességei.
            A torony téglából épült, csak nagyon kevés terméskövet használtak, azt is inkább csak díszítésre. A templom eredetileg két toronnyal épült, a két torony között van ma a toronyfeljáró. A tatárjárás után a templomot újjáépítették késő román stílusban. A megmaradt tornyokat beépítették a templomba és valószínű, hogy ekkor falazták azokat egybe. A templomot ekkor háromhajósra építették. A tatárjárás és a tatárjárás utáni újjáépítés emléke a torony északi oldalán , a tető alatt levő, a torony síkjából kissé kiemelkedő, festett tatárfej.

 

A templom a mai formáját a XV. században nyerte el. Ekkor egyhajósra alakítják és nagy, gótikus szentélyt építenek hozzá. Nagy átalakításra ezután már nem kerül sor, annyi változás történik, hogy a templom fedélszékét megemelik a XVII. században. Demeter József, egykori küküllővári református lelkész (+ 1813) jegyezte fel, hogy egy, a mennyezeten levő felirat szerint , Bethlen István 1622- ben javíttatta a templomot. Megújíttatta a templom mennyezetét és megemelték a templom fedélszékét. A szentély megújítására már nincs lehetőség, ezért azt elfalazzák. Ettől kezdve templomnak csak a hajót használják, a szentély részt pedig századokon át raktárnak.
 
            A küküllővári templom falképei
 
            1896- 1897- ben restaurálták a templomot s ekkor a falak megbontásakor freskótöredékekre akadtak, melyről Józsa Ferenc lelkész tesz jelentést 1896 április 22- én: „… a falak belső felén csoportos freskóképek tűntek elő százados sírjukból,…”Valószínű, hogy az egész templomban a mészréteg alatt freskók voltak és vannak. A főispán tudósítása szerint, egyik falkép alatt az 1525. évszám látható . Sajnos ekkor mindegyik freskót újból lemeszelik s csak az 1970- es évek végén kerül elő újból az a freskótöredék, mely ma is látható a templom északi falán. Ezt a falképet rajzolta le 1897- ben id. Nemes Ödön, mely a feltámadt Jézus előtt térdeplő Máriát ábrázolja.
 
            A küküllővári sírleletek
 
            1896 április 26- án, a padlózat megbontásakor , a templomhajót a szentélytől elválasztó fal alatt a munkások egy sírboltra bukkantak. A sírboltban három deszkakoporsót találtak (Bebek Györgyné Patócsy Zsófia, Kendi Ferencné Patócsy Klára és Bogáthy Menyhértné Kendi Zsófia koporsói), s tartalmukat az Erdélyi Múzeum Egylet szakértői vettek leltárba.

 
Szádeczky Lajos: Küküllővári sírleletek és falképek, Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 1897. 288. oldal

Ma már sokan a művészettörténészek kőzűl „román stílus” helyett „romaniká”- t használnak, a félreértések elkerülése végett.
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Glória Kiadó, Kolozsvár, 1996. II. 308.oldal