A küküllővári református templom a község közepén helyezkedik el, egy kis domblépcsőn, úgy, hogy tornyából, főleg a Kis-Küküllő völgyén lefelé, messzire lehet ellátni. Az erre utazó embernek, ha Balázsfalva felől érkezik, messziről feltűnik a templom masszív, feltűnően széles tornya. A torony messziről is tekintélyt parancsol s az embert megmagyarázhatatlan áhítat keríti hatalmába, ha hozzá közel állhat. A templomon látszik, hogy nagyon régen épülhetett s a gyülekezet tagjai ma is büszkén néznek rá, s büszkeséggel emlegetik „ősi templomunkat”.
Valóban nagyon régi a templom. Legrégebbi része a torony, melynek építését egyes művészettörténészek a XI. század közepére teszik, egy 1060- as németországi forrásra hivatkozva[i] . Tény, hogy 1241- ben a tatárpusztításkor a templom már állott. Ekkor a tatárok lerombolják, felgyújtják, de a torony, helyesebben a tornyok megmaradtak.
Az első templom a várban szolgálatot teljesítők számára épülhetett román stílusban, ezt igazolják a torony ma is meglévő jellegzetességei.
A torony téglából épült, csak nagyon kevés terméskövet használtak, azt is inkább csak díszítésre. A templom eredetileg két toronnyal épült, a két torony között van ma a toronyfeljáró. A tatárjárás után a templomot újjáépítették késő román stílusban. A megmaradt tornyokat beépítették a templomba és valószínű, hogy ekkor falazták azokat egybe. A templomot ekkor háromhajósra építették. A tatárjárás és a tatárjárás utáni újjáépítés emléke a torony északi oldalán , a tető alatt levő, a torony síkjából kissé kiemelkedő, festett tatárfej.
A templom a mai formáját a XV. században nyerte el. Ekkor egyhajósra alakítják és nagy, gótikus szentélyt építenek hozzá. Nagy átalakításra ezután már nem kerül sor, annyi változás történik, hogy a templom fedélszékét megemelik a XVII. században. Demeter József, egykori küküllővári református lelkész (+ 1813) jegyezte fel, hogy egy, a mennyezeten levő felirat szerint , Bethlen István 1622- ben javíttatta a templomot. Megújíttatta a templom mennyezetét és megemelték a templom fedélszékét. A szentély megújítására már nincs lehetőség, ezért azt elfalazzák. Ettől kezdve templomnak csak a hajót használják, a szentély részt pedig századokon át raktárnak.
A küküllővári templom falképei
1896- 1897- ben restaurálták a templomot s ekkor a falak megbontásakor freskótöredékekre akadtak, melyről Józsa Ferenc lelkész tesz jelentést 1896 április 22- én: „… a falak belső felén csoportos freskóképek tűntek elő százados sírjukból,…”Valószínű, hogy az egész templomban a mészréteg alatt freskók voltak és vannak. A főispán tudósítása szerint, egyik falkép alatt az 1525. évszám látható . Sajnos ekkor mindegyik freskót újból lemeszelik s csak az 1970- es évek végén kerül elő újból az a freskótöredék, mely ma is látható a templom északi falán. Ezt a falképet rajzolta le 1897- ben id. Nemes Ödön, mely a feltámadt Jézus előtt térdeplő Máriát ábrázolja.
A küküllővári sírleletek
1896 április 26- án, a padlózat megbontásakor , a templomhajót a szentélytől elválasztó fal alatt a munkások egy sírboltra bukkantak. A sírboltban három deszkakoporsót találtak (Bebek Györgyné Patócsy Zsófia, Kendi Ferencné Patócsy Klára és Bogáthy Menyhértné Kendi Zsófia koporsói), s tartalmukat az Erdélyi Múzeum Egylet szakértői vettek leltárba.
Szádeczky Lajos: Küküllővári sírleletek és falképek, Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 1897. 288. oldal
Ma már sokan a művészettörténészek kőzűl „román stílus” helyett „romaniká”- t használnak, a félreértések elkerülése végett.
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Glória Kiadó, Kolozsvár, 1996. II. 308.oldal