Ha valaki Magyarpéterfalva felé veszi útját Balázsfalváról, még be sem ér a faluba, s máris megpillanthatja a falu épületei közül kimagasló református templom fehér tornyát. Ez a templom talán Balázsfalva település egyik legősibb épülete.
Szakemberek véleménye szerint a XIII. században épült. Építtetőjét nem ismerjük. A település először a pápai tizedjegyzékben szerepel. A mai épület már az eredeti román stílusú épület többszörösen kibővített változata.
Először kb. A XV. században bővítették, nyugati irányba. Azóta az építésnek több korszaka is fel van jegyezve.
Az 5 méter hosszú félköríves szentély, ma is része a templomnak. Két, eredeti kis román kori ablak látható rajta, egész alacsonyan.
A szentélyrész nagy ablakai, amelyek biztosítják a templom megvilágítását, a reformáció korából valók. A szentélyhez kapcsolódik nyugati irányban az eredetileg 7 méter hosszú hajó. Itt találunk befalazva egy csúcsíves ajtót és ablakot. Mindkettő faragottkő-keretes, valószínűleg a XV. századból valók, az első bővítés idejéből.
A déli falon is találunk egy, az előbbivel megegyező csúcsíves ablakot.
A fal közepén egy későbbi korból származó bejárati ajtó található.
Itt kapcsolódik a tempolmhajóhoz a református templomokra jellemző kis „porticus” 1958 – ból.
A szemközti, északi falon található egy, a reformáció korából származó ablak, mely a szószék megvilágítására szolgál, és egy, a XVII. századból való kerek ablak.
Az 1987 – 58 –as javítások alkalmával került elő a régi szószék alól egy középkori sírkő, latin felirattal, melyet szintén az északi falba építettek be.
Mind a sírkő, mind pedig faragottkő – keretes ajtók maradványainak beépítése Debreceni László híres építész és műemlékvédő szakember tervei alapján történt. Ugyancsak az ő tervei alapján készült el 1957 – 58 – ban a templom kazettás mennyezete.
A templomot kívül kereken támpillérek veszik körül. A nyugati fal mellé 1912 – ben a régi harangláb helyett tornyot emeletek. A torony építőanyaga tégla, míg a templom folyami kővel van felépítve. A toronyban található a templom két harangja. A nagyharangot 1910 – ben öntötték újra az eredeti 1848 – ban öntött de elrepedt harang anyagából König Frigyes aradi harangöntő mester öntődéjében . A kisharang a Szancsali leányegyházközség tönkrement templomából lett átmentve. Ennek készíttetője Vados Mihályné Pálffy Krisztina 1672 –ből.
A templom, a fenntiekből is látszik, hogy méltán került fel az erdélyi műemléktemplomok listájára. Hiszünk abban, hogy műemlékjellegénél is értékesebb a benne hirdetett és hallgatott Íge. Ennek az Ígének a megtartóivá kell lennünk, hogy megmaradjunk, fennmaradjunk, s hogy templomunk ne jusson a marosszentimrei református templom szomorú sorsára.
Makkai Dénes
református lelkipásztor