Közös vacsorával és nótázással zárult a rendezvénysorozat elsõ napja
Csodálatos napsütésben léptünk be a felvinci református egyházhoz tartozó gyülekezeti ház kertjébe szombaton délután, néhány perccel fél 3 után. A jó idõn már csak azért sem lepõdtünk meg, hisz – amint azt a nap folyamán az egyik szervezõ megjegyezte –, a vinci emberek különösen jóban vannak az égiekkel: az elõzõ években többször is volt példa rá, hogy bár egész héten esett, hétvégére, a Felvinc Napok kezdetére mindig kiderült. Odaérkezésünkkor a kürtõskalács és a miccs már javában sült, a sörsátrak alatt azonban vajmi kevés ember pihent. A magyarázat egyszerû: a délelõtti program már lejárt, a délutáni pedig még nem kezdõdött el, így az immár ötödik alkalommal megszervezett falunapok közönsége családi körben, azaz ki-ki otthon költötte el ünnepi ebédjét.
5 és 45 év közöttiek táncolnak a helyi néptánccsoportban
A délutáni szieszta azonban nem volt eredménytelen, csakhamar Vincze András RMDSZ-es alpolgármesterrel találkoztunk, akitõl az idei falunapok pénteki mozzanatairól érdeklõdtünk. A 2007-ben alakult helyi néptánccsoport vezetõjeként boldogan adta tudtunkra, hogy elõzõ nap hatalmas sikert arattak a Vigadó színpadán. A fergeteges hangulat mellett, amely az estét jellemezte, jólesõ érzéssel nyugtázta, hogy a táncosok nagyon sokat fejlõdtek tavaly óta. – Ma már annyian vagyunk, hogy szinte alig férünk el egyszerre a színpadon, de megfelelõen képviselhetjük a mintegy hatszáz tagot számláló felvinci magyar közösséget. Ötévesektõl 45 évesekig mindenki lelkesen táncol – magyarázta Vincze. A felkészülést már februárban elkezdik, táncoktatók segítségével, június-júliusig pedig sikerül olyan koreográfiát betanulniuk, amit abban az évben elõ is adnak a Felvinc Napokon. A néptánccsoport jó hírét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a környékbeli települések falunapi rendezvényein is jelen vannak, 2008-ban a bukaresti napokon vendégszerepeltek, idén pedig a zilahi napokra kaptak meghívást. Néhány nappal ezelõtt egy magyarországi turnéról tértek haza, amelynek során két napot testvértelepülésükön, a Veszprém megyei Borzaváron, hármat pedig a Balatonon töltöttek, összekötve a kellemest a hasznossal.
Kötélmászásban is kipróbálhatták ügyességüket a kisebbek
Az idei Felvinc Napok díszvendégével, a szlovéniai Goricki Lajkosi zenekarral is egy ilyen turnén ismerkedtek meg. – Az történt, hogy útközben elromlott az autóbuszunk, ekkor találkoztunk velük, és meghívtuk Felvincre – tette hozzá Vincze András. Közben a kürtõskalácsot sütõ kocsárdi mesterember is csatlakozott hozzánk, aki elmesélte: eredetileg fafaragással foglalkozik, de mindkét mesterséget szívesen ûzi. Kilenc évig élt Szolnokon, többek között az ottani Sir Francis Drake étterem bútorzatának faragása fûzõdik a nevéhez.
Szombat: vetélkedõk délelõttje
Hollandiai látogatásuk során különbözõ vetélkedõkön vettek részt, innen jött az ötlet, hogy õk is szervezzenek hasonló jellegû megmérettetéseket a helyi fiatalok számára – magyarázta Bárócz Lehel és barátnõje, Rãnoiu Aranka, akik szombaton délelõtt a fiatalabb korosztály szórakozásáról gondoskodtak. Gólyalábon mászásban, íjazásban, kötélhúzásban és -mászásban, autóvontatásban és dartsban mérhették össze ügyességüket azok az 5 és 13 év közötti gyermekek, akik ebbe bekapcsolódtak. Elmondásuk szerint a hangulat szenzációs volt, a benevezõ huszonöt csapat minden tagja jól érezte magát. A holland Koen és a Communitas Alapítvány támogatásával, a Református Egyházközség által július 19-e és 25-e között immár ötödik alkalommal megrendezett vakációs bibliahétrõl is meséltek, amelynek lebonyolításából Bárócz Huba református lelkipásztorral és Nagy Aranka egyházmegyei segédlelkésszel karöltve õk is igen aktívan kivették a részüket. A reggeli játékos angol órák után a település magyar ajkú gyermekei délelõttönként bibliaórákon vettek részt, a különbözõ ünnepek témájáról, lényegérõl beszélgettek, majd Bárócz Emese tiszteletes asszony vezetésével vallásos énekeket tanultak.
Képzõmûvészeti kiállítás emelte a Felvinc Napok hangulatát
Délután képkereteket, bogarakat, autókat, ékszerdobozokat és különféle díszeket készítettek gyöngyök, festékek, fa és egyéb anyagok felhasználásával a barkácsmûhelyben, majd szabadtéri játékok következtek. – Látjuk az örömöt a gyermekek szemében, hogy évrõl évre szívesen jönnek vissza a bibliahétre, közben megtanulják, hogy nem szabad megütni a másikat, szépen kell beszélni, és ez nekünk is erõt ad a folytatáshoz. A gyerekek olyannyira élvezték a különbözõ foglalkozásokat, hogy bár délután fél 4-re volt meghirdetve a gyülekezõ, õk már 3-ra itt voltak – ecsetelte büszkén Aranka.
A foglalkozásoknak a jelenleg is épülõ gyülekezeti ház és udvara adott otthont. Bárócz Hubától megtudtuk: az alapkövet 2006-ban tették le, az építkezési munkálatok pedig holland alapítványi és román állami támogatással zajlanak. Idénre a tetõtér ajtóinak és ablakainak, továbbá a feljárat, kívül pedig a díszítõ vakolat elkészítését tervezték, mindeddig azonban, a korábbi évektõl eltérõen még nem kaptak erre pénzt a kormánytól. Ennek ellenére bizakodnak, és abban is reménykednek, hogy e heti hollandiai útjuk során is sikerül támogatást szerezniük. Az épület alagsori termét már 2008-ban használatba vették, azóta nagyheti istentiszteleteket és bibliaórákat tartanak ott, ugyanakkor a jövõben a bejárathoz székelykaput is kívánnak állítani.
Kiállítás és életút-beszélgetések
A szervezõk Felvinc kulturális–történelmi életét is elõtérbe helyezték az idei rendezvények alatt: szombaton délután képzõmûvészeti kiállítás megnyitására is sor került, ezt követõen pedig életút-beszélgetés zajlott, a falu három idõs lakosát, Felvinczi Józsefet, Lazsári Domokost és Szabó Pált az egyik szervezõ, Szacsvai Kinga faggatta a második világháború elõtt, alatt és közvetlenül utána történtekrõl.
A gyülekezeti ház alagsori részében helyet kapó kiállítást a kolozsvári származású, Felvincen élõ Sipos László képzõmûvész nyitotta meg. – Úgy érzem, hogy Vincen a múzsák már évszázadokkal ezelõtt tiszteletüket tették, hiszen a szomszédban álló református templomban gyönyörû szép, mesterek által készített freskók vannak, amelyeket nemrégiben fedeztek fel, és restaurálták õket. Nagyot lépve azzal folytatnám, hogy a ma nagyon divatos irányzat, a happening nálunk már 150 évvel ezelõtt is jelen volt, amikor is egy másik kultúrkörnek a „csoportosulásai” felgyújtották Vincet, a templomával együtt. De lépjünk még egyet az idõben, az idõsebbek emlékezete szerint a faluban mindig volt zenekar, amatõr színjátszó csoport, bábcsoport, amelyek nagy lelkesedéssel és komolyan folytatták a tevékenységüket az évek során. Pillanatnyilag a tánccsoporttal dicsekszünk, amely szintén nívós munkát végez, láthattuk õket pénteken is. De meg kell említenem Nagy Ilikét, a tanító nénit, aki minden karácsonykor betlehemest tanít be, nagy örömünkre, és még folytathatnám – sorolta bevezetõjében a település mûvészeti „korszakait” a képzõmûvész.
A kiállításon a már említett tanító néni, Nagy Ilona munkái mellett láthatók Deák Alpár képzõmûvész tájképei és a megnyitót tartó Sipos László festményei, valamint grafikái, illetve Hudicska József, Joó József, Sallak Magdolna és Henning Imola népmûvészeti munkái. Sipos László két részre osztotta a kiállítást, az egyik a népmûvészeti alkotásokat tartalmazza, amelyekkel kapcsolatban a képzõmûvész felhívta a figyelmet, hogy vigyázni kellene az értékekre, hiszen eltûnõben van a népmûvészet ebben a merkantilis világban, ahol a hagyományos alkotások helyett a giccseket helyezik elõtérbe. – Kiemelném az itteni népmûvészeti alkotások formavilágát, a nemes anyagokat, amelyekbõl készültek, és a becsületes munkát. A kiállítás másik részében Nagy Ilona tájképeit láthatjuk, örvendjünk a színek harmóniájának, a vidám, optimista világnak, amelyet õ ábrázol. Deák Alpár képzõmûvész témája a tájkép, optimista, jól megszerkesztett képek vannak kiállítva, színvilága összefogott – értékelte a tárlat anyagát Sipos László. A saját munkáiról viccesen ennyit mondott: „És végül a sarokban Sipos László, róla csak annyit tudnék mondani, hogy ott a helye a sarokban”.
