A rendezvényen a Nagyenyeden és Erdély-szerte jól ismert Toldi Éva írónő beszédében hangsúlyozta: a Peremartonban élő festőművésznő, a versantológia illusztrátora és Rácz Levente, a kötet szerkesztője, ugyanannak az ősi erdélyi városnak a szülöttei és a híres Bethlen Kollégium egykori tanítványai. A sokat szenvedett városhoz való kötődésük tanúbizonyságai a kiállított, enyedi ihletettségű képek és a sok szeretettel szerkesztett verseskönyv. Mindkettejük célja felidézni, megőrizni mindent, ami tanúságtétel lehet a majdani korok embere számára is. Ezért rajzolja, festi a művésznő szülővárosa gyönyörű vidékét, ódon bástyáit, utcáit, tereit, ezért munkálkodik Rácz Levente is, „a szórványmagyarság nagyenyedi összetartója, kulturális, lelki organizátora” – hangsúlyozta az előadó.
Rácz Levente, miután bemutatta a könyv anyagát, beszélt a város és kollégiuma fényes múltjáról, többszöri pusztulásáról és jelenéről is, hiszen a versek szerzői, különböző korokban, valamennyien a hajdani „álmodó és nagyra törő város” és kollégiuma életét élték, vele örültek, vele szenvedtek. Ezért tekinthető az antológia verses kordokumentumnak is.
A kiállítás képeinek és a bemutatott könyv verseinek hangulatához jól illett Jékely Zoltán: Tengerparti elégia című gyönyörű visszavágyó verse, amelyet Felföldi Gábor előadóművész tolmácsolt nagy átéléssel. A bemutatón résztvevő enyedi kötődésűeknek bizonyára megdobogtatta szívét az ugyancsak Enyeden született és gyermekeskedett költő négy sora „A megtett úttal egyenes arányban / hatalmasodik bennem otthonom: / mennél többet kódorgok a világban, / Enyedről annál többet álmodom.”
A 123 nagyenyedi vers folytatja útját az emberek szíve felé, kívánjuk, hogy minél többre rátaláljon!
Szabadság, 2008. december 09.