Benkő József Transsilvania specialisából az is kitűnik, hogy a 18. sz. végén Nagyenyed Tövis és Vízakna mellett egyike Alsófehér vármegye felső kerületében levő három mezővárosnak.
Enyed azonban nem tudta kihasználni a lépéselőnyt, a korabeli fontos intézmények áthelyezését. Ennek egyik, talán legfontosabb oka, a többszöri, s mindig a majdnem teljes pusztulás 1658-ban, 1704-ben. Legutóbbi 1849. jan. 8-án történt, amikor számos ház, ingóságok sokasága ment tönkre. Ez kihatással volt a gazdasági fejlődésre, szoros összefüggésben áll a város méreteivel, lakosságának számával, az épületek arculatával stb.
Enyeden is már a legrégibb időktől kezdve a lakosság körében meghonosodtak bizonyos helynevek, amelyek aztán dokumentumokba (szerződésekbe, adónyilvántartásokba) is bekerültek. Szabó T. Attila nagyon komoly levéltári és helyszíni dokumentálódást követően, 1937-ben feltérképezte a helyneveket, sok esetben közölte a szövegkörnyezetet is.
Kezdetben az adott házat vagy helyet térben úgy határolták be, mint ahogy jelenleg is egyes falvakban teszik: volt Alszeg és Felszeg vagy Patakon innen és Patakon túl stb. Enyeden a 20. század elején a képviselőtestület tagjait még mindig a Patakon inneni és a Patakon túli kerületekben választották meg. Az Alszeg a Széna tér körüli, a Patakon innen eső városrészt ölelte fel, míg a Felszeg az Ebhátnak nevezett látó szomszédságában volt, de mindenképpen a patakon túli városrészen. Néhány fontos utca a köztudatban már igen korán, később pedig iratokban is elterjedt: a Szentkirály (1691), a Varcagás (1691), a Miriszló (1641), a Magyar (1659), a Tövis (1680) és a Tót utca (1700).
II. József császár (1780-1790) közigazgatási reformja keretében elrendelte többek között a házszámozást is, de halálát követően nem szereztek neki érvényt, sőt még a meglévő házszámtáblákat is leszakították a falakról. Abban az időben a két szomszéd megjelölésével határolták be a házakat.
Farcádi Sándor Elek volt utolsó hadnagya, a város első számú vezetője Enyeden 1861 és 1872 között, majd 1882-ben bekövetkezett haláláig Nagyenyed rendezett tanácsú város polgármestere. Polgármestersége alatt nagy lendülettel folytatódott az 1849-ben barbár pusztításokat elszenvedett város újjáépítése, elkezdődött az utcák egyengetése, kövezése és a csatornázás, ő indította el a házszámozást. Utána Kovács Gyula polgármester 1885-ig elérte, hogy felirattal látták el a Magyar, Szentkirály, Tövis, Tót, Várszeg, valamint az újonnan elkeresztelt Bethlen és Fürdő utcákat. Még jó ideig némely városrészben az utcáknak sem hivatalos, sem népies nevük nem volt. Példa erre az Alszeg számos utcaágazattal és az Alsóporond. A házszámozás tekintetében az elöljárók érdekes eljárást alkalmaztak. Nagyenyeden akkoriban 25 utca és köztér volt, 1012 házat tartottak számon. A várost felosztották a Patakon inneni és a Patakon túli részekre. A számokat sorban adták, a Patakon inneni részen 1-535, míg a Patakon túli részen 536-1004 között. A számozás nem utcák szerint történt, hanem a balkéz szabály alapján körbejárták a két városrészt a folyó számok sorrendjében, mint egy labirintust, miközben balkéz felől a mellékutcákba is betértek. Ez a falusi vagy másként Ariadné-fonala szerinti számozás.
A Patakon inneni részen kiindulva a Nemzeti Szállodától (1. sz.) végighaladt a Magyar u. balsorán, majd bekanyarodott a Hidegkúti útra, innen vissza Magyar utcára, aztán a Járásbíróság előtt bekanyarodott a malomárok partjára, leért a vasúthoz, majd az Alszeg utcán átmenve végigjárta a cigánysort és visszaért a Magyar utca végére. Innen fel a katolikus templom előtt a Patakig hatolt, majd visszafordulva körbejárta a vár körüli házakat. Bezárulva a kör átugrott a Porond utcába, el egészen a gyalogátjáró hídig, amely a Tót utcába vezetett. Visszatérve a Búzapiacra, bekanyarodott a Várszeg utcába, melyet mellékutcáival együtt bejárván, a Bethlen utcába tért be, s a Közérdek című lap kiadóhivatalánál a folyamatos számozás 535-nél szakadt meg.
A Patakon túl, a Nagy hídtól befutott a Szentkirály utcába, melyből visszatért a Tövis utcába, majd felmenvén a Kakas-dombra bejárta a Baromvásár utcát, azután vissza a Nagyhíd-tőhöz. A keskeny Csertörő sikátoron felment a Békamál és Kereszt utcákba, majd a Tót utcát bejárva a malomhoz tért vissza, a malomárkot követve felszaladt a Felső-Porondra is és 1012-nél végződött.
A Közérdek egyik hirdetésében például a következőképpen nevezi meg a város egyik jeles elöljárójának lakását: ,,Winkler Albert városi főorvos lakása piac 227 sz. alatt a Winkler János és Bodola Imre kereskedése közti udvaron jobb kézt, elsőajtó”. Egy másik hirdetésben utcanév híján a következőképpen említi: „a Magyar utca végéről betérőleg a kir. Járásbíróság és kir. Kerületi börtön felé vezető utcában”.
1890 novembere végén a városi tanács a küszöbön álló népszámlálás ürügyén egy régi terv keresztülvitelére szánta el magát. Áttértek az utcák szerinti számozásra, mint Budapesten, ti. minden házon nemcsak az új házszám, hanem az utca neve is öntött cintáblákon szerepelt. Még gyakoriak voltak a régi elnevezések, de sok esetben módosultak. A Várat, Főteret, Széna teret és Vízközt folyó számokkal, az utcák balsorát páratlan, míg a jobbsort páros számokkal jelölték meg, kiindulási pontnak mindig a Főtér felé esőrészt tekintették.
Összesen 24 hivatalosan megnevezett utcája, tere és helyneve lett Nagyenyednek. A régi helyneveket néhol eltörölték, más esetekben szaporították úgy, ahogy az igények megkövetelték. Az új rendszer kétségtelen előnyei: kisebb számokat kellett észben tartani, a helyneveket pedig végre hivatalos formában rögzítették. Az egész városra kiterjedő, egységes rendszer jött létre, az egyes utcák lényeges változásakor nem kellett az egész szervezeti egységet megbontani.
A következő évtizedekben természetes módon újabb utcákat vágtak, s az utcák korábbi felosztása is változott. Winkler Albert városi főorvos, a Nagyenyedi Szépítő és Idegenforgalmi Egyesület elöljárója, egy kis füzetet adott ki Nagyenyed r.t. város házszámkönyve címmel. Ebben utcák szerint sorolja fel minden egyes ingatlan tulajdonosának a nevét. Ezt használva alapul jelöljük a régi utcanevek jelenkori megfelelőjét, időbeli változásait.
1. Állomás utca – Ezen szerepelt a Magyar Állam-vasút és a M. királyi talpfa telítőtelep. Ez utóbbit Varró László polgármestersége alatt építtette a város 1900-1908 között. Ma Gării u.
2. Alsóporond utca – 1890-ben már ez a hivatalosan használt neve: a piactól (Búzapiac) a zsinagóga és a volt görög katolikus templom előtt a Tót utcai gyaloghídig terjedt. A baloldali rész a Patak felé ugró piacszerű befásítható teret és házait, a jobboldali a Feíler sikátor házait is magába foglalta. Később a Patak felé ugró tér Fapiac néven szerepelt. A múlt század derekán még nem tettek különbséget, s az egész fertályt Porond utcaként emlegették, habár akkori iratokban szó esett már Alsó-, Közép- és Felsőporondról. Mikor aztán a hivatalos utcanevek elterjedtek, csak Alsó- és Felsőporond maradt fenn két önálló utcaként. Benkő József említ egy híres kutat, amely a város ezen részének, valamint a Kollégiumnak a vízellátását biztosította. Voltak olyan vélemények, hogy ez a víz okozta azt a fertőzést, amely megbetegítette a Kollégium ifjúságát. Tény azonban, hogy Váradi Sámuel orvos szerint 1831-ben és 1836-ban, míg Winkler Albert alapján a kolera még a múlt század végén pusztított Enyeden. Winkler a járványt részben a kutak állapotának tulajdonította. Ma Simion Bărnuţiu u.
3. Alszeg utca – 1890-ben, baloldalt a régi középső malom mellett, a malomároktól a Patakon áthaladva felment a mostani Dâmbului utcán s a Szentkirály utcánál végződött. Jobboldalt szintén a középső malomtól befutott a régi uszodáig (ma Kőrösi Csoma Sándor u.), átkelt a Patakon és az ún. Wechsler sikátort is magába foglalva, a Szentkirály utcába torkollt. Valószínű a Wechsler sikátor a későbbi Iskola utca.
4. Baromvásár utca – A Kakas-dombon levő Tövis utcától kiinduló, a Szentkirály utcával párhuzamosan haladó, majd ebbe torkolló viszonylag hosszú út. 1860 után alakult utcává. Korábban Hellostetői útként emlegették. Ebben az utcában volt a Kollégium csűre. Nevét onnan kapta, hogy a Baromvásártér mellett haladt el. Ma Ecaterina Varga u.
5. Báróczi utca -1890-ben még csak sikátorként tartottak számon, a Várszeg utca része. A telekkönyvi térképen is csak Sikátorként szerepel (1872). Nevét a Bécsbe szakadt, ispánlaki születésű testőríró, Báróczi Sándorról (1735-1809) kapta, aki Bethlen kollégiumi diáksága idején a sikátor egyik házában lakott. Mivel családja nem volt, végrendeletében a nagyenyedi kollégiumra, kórházra és barátaira hagyta vagyonát. A Kollégium megkapta képét és írásait, míg az ispotály mintegy 10 000 forintot. Kéziratai 1849-ben a becses könyvtárral együtt odavesztek. Ebben az utcában volt a Bethlen főiskola Téglavető és vízvezeték mft.-je is. Ezért honosodott meg a köznyelvben a Téglagyár utca megnevezés. Az 1900-as évek legelején önálló utca lett. Ma Ţiglăriei u.
6. Bethlen utca – 1989 után ismét így nevezik a Bethlen Gábor Kollégium mellett a Kápolna-domb irányába elhaladó utat. Először ezt a nevet 1890-tól viselte és a mai kiterjedése mellett magába foglalta a Sétatér „népeit” is. Ez a város egyik legrégibb utcája, állítólag erre vezetett Traianus útja. Említették Régi országútként is, hiszen egy ideig a városból itt vezetett ki a főút. Igencsak régi megnevezés a Miriszló utca vagy a Miriszlói út. Apafi fejedelem 1671. június 29-én Radnóton kiadott oklevelében mentesítette az utcát a szekérforgalomtól, így még a sószállítók sem használhatták. A rendelkezés hátterében a Kollégium csendjének és nyugalmának szavatolása állt. Az utca végében fekszik a Kápolna-domb, amelynek rendezése révén, 1876-ban kialakították a város sétaterét. A telekkönyvi térképen Collegium utcaként szerepel (1872). Előfordul Tanár utcaként is, mert köztudott, hogy a Kollégiumnak számos háza volt itt, amelyekben igencsak természetes módon az intézmény tanárai laktak. Ebben az utcában feküdt Blandrata György, híres orvos háza, valamint a református püspöki lakás, mígnem 1847-ben átköltöztették a Magyar utcába. 1920 után Regina Maria, majd 1950-ben Gheorghe Gheorghiu-Dej, 1989-ig pedig 11 Iunie u. Ma ismét Bethlen utca.
7. Belsőebhát utca – Mindössze két házból álló utcácska (esetleg zsákutca) a Felszeg környékén, az Ebháthoz közel. 1890-ben még nem önálló egység, valószínű a Felszeg utca része.
8. Cseremalom utca – A város széléig mehetett, ahol régen a Kollégium cseremalma állott, amely a Patak partján, a Felső-Porond végén feküdt a városon kívül, közel Felenyedhez. Ez a hely a Tót utcai malomárok bal partján, a Borsóföldek alatt volt. A nagyenyedi tímár társulatnak is itt volt egyik ingatlanja. Mivel a város fejlett csizmadiaiparral rendelkezett, ezzel párhuzamosan kifejlődött a cserzőipar is. Ebben az utcában volt Grünfeld Lajos malma. 1890-ben még nem volt önálló utca, a Vízköz része. Ma Iazului u.
9. Fapiac – 1890-ben az Alsó-porond utca része. Csak a 20. sz. első évtizedében nyert hivatalos nevet. Itt árusították a fát. 1920-ban Piaţa Lemnelornak nevezték át. Mai neve 1 Decembrie u.
10. Farkaspatak utca – 1890-ben még nem önálló egység. A Felszeg utca része. Az 1910-es években mindössze három házból állt. Mai neve Valea Lupului u.
11. Felsőporond utca – Régi név. Utal a Patakhoz való közelségre, a homokkal történt behordása miatt. 1890-tól hivatalosan is létezett. Az utca bal oldala a Málnási-kerttől az Illyés-féle sikátorig rövid, ellenben a jobb oldal felfutott a gyümölcsészeti iskoláig. Ma Voluntarilor u.
12. Felszeg utca – 1890-tól a Tövis utcából a Békamálba vezető utca, melynek bal oldala magába foglalta a Kakas-domb felé nyúló utcát, jobb oldala pedig a városgazdai udvarig lenyúló utcácskát. A mai megfelelője a Mărăşeşti utca. Winkler Albert városi főorvosnak öt bérháza, valamint a női és a férfi kolera-kórház is itt volt. „Az ún. Békamájon a város minden mulatni vágyó embere megjelent, részint gyönyörködni a fenséges tavaszi verőfényben, részint pedig – ha nem is kakaslővést látni -, de húsvéti kalácsnak, bárány elfogyasztásának előre megfontolt szándékával”. A Békamál a Farkaspatak szőlőtermesztésre alkalmas hegyoldalát jelölte.
13. Főtér – 1890-tól így tartják számon. A Nemzeti Szállodával kezdődött, befoglalta a városházát, s a minorita zárdától el egészen a Patakig, a Kis hídtól visszafordult a Nagy hídig, majd a Búza-piacon át a Kollégium déli szárnyával végződött. A Főtér részei a kisebb terek: Kispiac, Piac, Búzapiac, Gyümölcspiac, Váradi-tér, valamint a Kőköböl utca. Ezen megnevezések használata már a 20. század elejére visszaszorult, hivatalosan nem ismerték el.
A Kispiac a várfal északkeleti részétől a Magyar utca torkolatáig terjedt, a Piac a várfal körüli egész teret jelentette. Régiesen Piacszerként volt ismeretes, a Búzapiac a várfal nyugati oldalán feküdt, a Várszeg utca torkolatától a Tövis utca torkolatáig, a Gyümölcspiac a régi nagymészárszék előtti teret jelölte, a déli várfal szomszédságában, a Váradi-tér a várfal délkeleti részén feküdt. Nevét a téren levő Váradi-féle ház tulajdonosáról, Váradi Sámuelről kapta, aki a város jeles személyisége volt, a Kőköböl utca a Váradi-tértől a Patakig terjedt és neve összefüggésbe hozható az itt levő módosabb polgári kőházakkal. A 18. században természetesen nem létezett a görögkeleti templom, így az utca inkább térre emlékeztetett. A két világháború között Regele Ferdinand, ma Cuza Vodă tér.
14. Fürdő utca – A malomárok két oldalán, a régi cigánysorba vezető hídtól a középső malomig terjedt. Ma Băilor u. (Lásd az Uszoda utcát is.)
15. Gát utca -. A Patak bal partján fekvő zsákutca, a mozival átellenben. 1890 előtt ilyen néven nem létezett utca. Csak a 20. sz. első éveiben nevezhették el. Ma Muzicanţilor u.
16. Gyár utca – A század elején itt volt Glück és Stern szeszgyára. Talán innen eredeztethető a neve is. 1890-ben még nem volt külön elnevezve, de már jóval azelőtt létezett. 1943-ban Fabricii, ma: Popa Sapcă u. Közismert neve a Marmaládégyár utca.
17. Hangya utca – 1890-ben nem létezett. Csak később bukkan fel, s mindössze két házból állott. Itt volt a Bethlen Kollégium faraktára, a Hangya Szövetkezet székházához közel esett. A szomszédságban volt a Kollégium kertje is, vagy közismertebb nevén a Principisták kertje, nagyjából a mai Sportpálya helyén.
18. Híd utca – Már 1890-ben számon tartották. Az akkor épült új hídról kapta a nevét. Innen kezdődött és a Szentkirály utcába torkollt, ahol a Kollégium csűre volt. Ma Stadionului u.
19. Hidegkút utca – A Honvédlaktanyától a régi MÁV őrházig (a sorompónál), a Gombásra vezető utca neve. Már 1890-ben létezett. Nevét eredetileg a Hidegkút nevű bővizű forrásról kapta. A környéket Hidegkútként emlegették. Vásártérként is használták. Ma Tribun Tudoran u.
20. Honvéd utca – 1890-ben még nem létezett. A Fegyház háta mögötti szántóterület belterületté történt besorolása nyomán a Hidegkút utcára merőlegesen futó utcák egyike. A 20. sz. elején hozták létre, ma Dorobanţilor u.
21. Iskola utca – 1890-ben még nem ismerték. Ekkor még az Alszeg utca része, valószínű Wechsler sikátor néven. Neve talán onnan származik, hogy a Szentkirály utcai végződése a szemben lévő fiúiskolára nézett, ma Şcolii u.
22. Kereszt utca – 1885-ben már említi Winkler Albert: „a Tövis utcán visszatér a nagyhídtőhöz, melynél a keskeny Csertörő sikátoron át felfut a Tót utcai malom fölött fekvő keresztutcába (Békamál és Kereszt utca)”, de 1890-ben még nem ismerték el hivatalosan. Korábban ezt az utcát is Felszeg utcaként tartották számon. Ma: Crişan u.
23. Kert utca – 1890-ben még nem létezett. Ma Grădinii u.
24. Kis utca – 1890-ben még nem önálló utca. Ekkor a Tót utca részét képezte. Ma Mică u. Mindössze két házból állt.
25. Kórház utca – Már 1870-ben létezett. A Szentkirály utcáról a Baromvásár utcába vezető út. Ahogy a neve is jelzi, az akkori megyei kórház mellett haladt el, amelyet 1878-ban adtak át rendeltetésének. Ma Spitalului u.
26. Kossuth Lajos utca – Enyed egyik régi utcája. Ezt a nevét csak a 20. sz. első éveiben kapta. 1890-ben még Magyar utca néven szerepelt. Ez arra utal, hogy a városban a magyarság főként ebben az utcában lakott, elkülönülve a szász vagy a román lakosságtól. 1659-ben már említik. A Főtéren levő Kispiactól indult és a Hidegkút utca bejáratánál végződött. A telekkönyvi térképen innen Országút Felvinc felé beírás olvasható. Kossuth születésének 100. évfordulóján, a Nagyenyeden rendezett ünnepségek keretében Sándor Jenő első tanácsos javaslata alapján, 1902. szeptember 21-tőI, a volt Magyar utca felvette Kossuth Lajos nevét. 1920 után Mihai Viteazul, 1945 után pedig Stalin, Muncii, 23 August, 1989 óta Transilvaniei u.
27. Kovács Gyula utca – Enyed egy viszonylag új utcája. Valószínű, hogy egyidőben keletkezett a vasúti állomást a központ felől megközelítő „sugárúttal”. Ennek gondolata már 1890-ben felmerült, de csak részben valósulhatott meg 1909-ben. Székelykeresztúri Kovács Gyula (1846-1900) a város polgármestere volt 1882-tól haláláig. Jelentős mértékben hozzájárult a város fejlődéséhez, az ő idejében rendezték a Sétateret, építették az új városházát, valamint a honvédlaktanyát (ez utóbbit a vármegyével közösen), végrehajtották az utcák új szabályozását és gránitkövezést, valamint leányiskolát létesítettek (a mai Ovidiu Hulea Általános Iskola). Tervet készíttetett az ivóvíz bevezetésére az egész városba, 1899 őszén pedig bemutatta a villanyvilágítás tervezetét. Ma St. O. Iosif u.
28. Kőberek utca – 1890-ben még nem volt külön neve. A helynév ellenben bizonyára ismeretes volt már jóval azelőtt és amint utal rá köves, bokros föld a Borsóföld felett. Winkler Albertnek ebben az utcában is hét ingatlanja volt. Ma Dumbrava u.
29. Malom utca – Már 1890-ben hivatalosan létezett. A fegyháztól a vasútig terjedt, a malomárok mellett. Ettől északra a Mintás nevű szántóföld volt. Ennek parcellázása nyomán indult meg a fegyház háta mögött az építkezés. Volt olyan elképzelés is, hogy a központ közeléből, a Cigánysor megszűntetésével, erre a helyre kellene a cigányságot kitelepíteni. Itt volt a város alsó malma, amelyet mára lebontottak. Ma Morii u.
30. Mező utca – 1890-ben hivatalosan még nem létezett. A telekkönyvi térképen csak Útként van bejelölve, következésképpen a 19. sz. második felében jöhetett létre. Ma Câmpului u.
31. Pataksor – a Patak partján húzódó utca. Innen a neve is.
32. Rákóczi utca – Várszeg utcaként már 1769-ben szerepel dokumentumokban. Több mint biztos azonban, hogy jóval korábban használatos volt. Szilágyi Farkas egykori református lelkész szerint a Várszeg a Schwarze Gasse német megnevezésből származtatható, még abból a korból, amikor Enyeden jelentős számú szász lakosság élt. A jelentése összefüggésbe hozható a város legrégebbi temetőjével, amely itt fekszik, és református temetőként használják ma is. 1885-ben Várszeg utcaként ismeretes, miután Kovács Gyula polgármester még az utcafeliratot is kitétette. 1890-ben magába foglalta bal oldalt a Salmen sikátort és jobb oldalt a Báróczi sikátort is. Más névalakok: Vartzagás (1860), Varcagás, Várcegas utca (1872, telekkönyvi térkép), Várszög utca. 1906 őszén Wekerle Sándor miniszterelnök törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház asztalára, amelyben II. Rákóczi Ferenc és bujdosó sorstársai hamvainak Törökországból Kassára történő hazaszállítását rendelték el. Ez volt az ún. Rákóczi-törvény. Hatására 1906. október 20-án, a város polgárai Enyeden is ünnepnapot ültek. A városi képviselet rendkívüli közgyűlésén közzétett indítványok egyike rögzítette, hogy a Várszeg utcát „a II. Rákóczi Ferenc dicső és örök emlékére Rákóczi Ferenc utcának nevezi el”. 1920 után: Avram Iancu, 1990-ig Lenin, azóta újból Avram Iancu u.
33. Rétes utca – 1890-ben, mint elnevezés nem létezett, nevét 1900 körül kaphatta. Mint helynév azonban 1686-ban már feljegyezték. Szász hatásra keletkezett (Redes, Rédes). A Varcagás utca végén felmenő út a szőlők felé. Ma Viilor u.
34. Rózsa utca – Már 1872-ben szerepel a telekkönyvi térképen. 1890-ben hivatalosan is meghonosul. A nagyhíd és a kishíd között, főleg lakatosok által lakott sikátor. Ma Meseriaşilor u.
35. Sándor Elek utca – 1890-ben még nem létezett, mint elnevezés. Maga az utca a Váradi-féle kert hátánál lehetett. Nevét 1900 körül kapta a város utolsó hadnagyáról és nevezetes polgármesteréről. A 20. sz. elején csak a Hangya iroda és raktár volt itt egy nagy telekkel együtt, tehát két házból állt. Szilágyi Farkas leírta, hogy 1849. január 8-án Axente Sever csapatainak egy része Csombord felől jövet itt nyomult az alsó malom irányába, hogy megközelítse az Alszeget és elpusztítsa a várost. Ma Horea u.
36. Sárpataky utca – A Sárpataky családról kapta a nevét. Virágháti Farkas 1860-ból származó emlékiratából kitűnik, hogy: „szükség lenne a Kőköböl utcával szemben a Megyeházon felül a Hellosra vezetőleg egy széles utcának a megnyitására, miáltal a Hellostetői út is jövőben szintén utcává alakulna végre”. 1872-ben vágtak utat a Szentkirály utcára merőlegesen a régi vármegyeház mellett jobbra lévő telken, melyet a város és a vármegye közösen vásároltak meg, lebontván a rajta fekvő házat. Ez, előbb Sárpataky János, utána pedig nagyklopotivai Pogány György, Alsófehér, majd később Hunyad vármegye főispánjának házas telke volt.
Pogány 1847-ben, még alispán korában, a bucsumi templom felszentelésekor Andrei Saguna görög katolikus püspöki vikáriussal közösen cselhez folyamodtak és elfogták a havasok királynőjeként emlegetett Varga Katalint. A sors fintora, hogy a Baromvásár utcát, amelyre az egykori alispán Szentkirály utcai házas telke kifutott, éppen bujtogató ellenfeléről, Varga Katalinról nevezték el a későbbi román hatóságok, de gyaníthatóan nem tudtak az itt említett összefüggésről. Ma Sergent Haţegan u.
37. Sétatér utca – 1890-ben még nem önálló utca, része a Bethlen utcának. Nevét azután kapta, hogy 1876-ban megindult a Kápolna-domb rendezése Honchard József bányanagy és Kovács Sándor mérnök közös kezdeményezése nyomán. A 18. sz. első felében itt temető, majd szeméttelep volt. 1920 után Regina Maria, ma Dózsa György (Gheorghe Doja) u.
38. Szentkirály utca – Egyike a legrégebbi utcáknak, a Tövis utcától a város Csombord és Szentkirály falvak felőli széléig nyugat-kelet irányban fekszik. írásos feljegyzésben már 1691-ben szerepelt. A 17. sz. derekán és a 18. sz. elején a Tövis felől érkező főút közvetlenül a Gerepen és a Helios alatt elvonulva jött be a városba, maid megkerülve az Akasztófa-dombot ráállt a Szentkirály utcára. Szilágyi Farkas szerint ezzel magyarázható, hogy 1658. szeptember 10-én a tatárok derékhada, valamint 1704 virágvasárnapján br. Tiege serege a Szentkirály utca felől támadtak, hiszen ez volt a főút, amelyen az ágyúk és a málhás szekerek bejuthattak a városba. Egyébként az 1849. január 8-án bekövetkezett pusztuláskor Axente Sever csapatainak egy része is itt vonult be a csombordi felkelőtáborból jövet. Ez volt tehát az az utca, ahonnan három ízben végzetes pusztulás zúdult a szerencsétlen sorsú városra. 1890-ben az utcához tartoztak az indóház és a vasúton túl abban az időben létező egyetlen ház. 1920 után Unirii, majd Axente Sever, ma Ion Creangă u.
39. Széna tér – Fát, deszkát és szénát árultak ezen a téren. Már 1849 előtt létezett. Itt állt a régi középső malom. Itt kezdték a gyújtogatást Axente emberei. A városnak itt is volt egy régi temetője, ahonnan később egy Szegedi nevű pap sírkövét a Kollégiumba szállították. Ez már rég beépített terület. 1890-ben a Magyar utca végétől a malomárokig, innen pedig a középső malomig terjedő háromszög alakú tér. Magába foglalta a mostani Rozelor utcát is, amelyet köznyelven Szász Pali sikátoraként emlegetnek még napjainkban is. Ma, részben a Morii, részben a Băilor u. alsó része.
40. Tót utca – A város egyik legrégebbi utcája. 1700-ban már dokumentumokban szerepelt. Szilády Zoltán, a Kollégium tanárának véleménye szerint a szászok által használt Todtengasse (halottak útja) megnevezésből eredeztethető. Musnai László tudni véli, hogy ,,1794-ben a tövisi út melletti területnek eladása ellen a református kurátor Gilyén János azon a címen protestál, hogy az temető, nem használható akolnak, amiből következtethetünk, hogy már legalább egy emberöltővel előbb felhagyott temető kellett hogy legyen ebben az időben, ha eladása szóba került, de vannak, akik a kegyelet címén tiltakoznak ez ellen. A Tót utcának Todtengasse, halottak útja elnevezését 1762-ból az evang. Anyakönyv is igazolja”.
A fenti érvelés elfogadhatónak látszik, hiszen mint ismeretes, a Várszeg utcai temető beteltét követően a Tövis utca végén nyitottak temetőt a protestánsok. Azidőtájt ott semmiféle út nem volt, így tág tér állt rendelkezésre. Ezt a temetőt még 1704 előtt felhagyták és a Kápolna-dombon nyitottak újat, abban az esztendőben már ide temetkeztek. 1794-ben aztán el is adták a Tövis utca végi temetőt a városnak, de a tiltakozások eredményeképpen megtiltották akolként való használatát.
1890-ben a nagyhíd melletti Csertörő sikátorból kiindulva, jobboldala magába foglalta a második és harmadik sikátor összes házait. Maga az utca nem a Tövis utcából indult ki, mint ma, hanem csak a Felszeg utcától. 1860-ban felmerül már a gondolat, hogy „szükség lenne a Tót utcának a Tövis utcávali összekötése Szentkirály utcával szemben”. Ez csak a 20. század elején valósulhatott meg: a Tövis utcai torkolattól a Lázár Adolf féle telken vágtak utat a Tót utca felé. Ma Ştefan cel Mare u.
41. Tövis utca – A városba déli irányból, Tövis felől belépő utca. A Búzapiactól indult ki, felhaladt a Kakas-domb tetejére és 1890-ben magába foglalta a lejtő másik oldalán lévő házikókat is. A római korban itt haladt végig a közép-erdélyi főút, s a Kollégium utcán ment ki a városból. Már 1680-ban szerepelt dokumentumokban. Ma Tudor Vladimirescu u.
42. Tulipán utca – Csak 1890 után elnevezett sikátort jelölte a Tót utca végén lévő Borsóföld határán. Ma Oituz u.
43. Új utca – 1890-ben még nem létező utcanév. Ezt követően, a Fegyintézet mögött hozták létre. 1909-1910-ben már biztosan megvolt. Neve utal újkori voltára. Ma Eminescu u.
44. Uszoda utca – Enyed város uszodája 1883-ban nyílt meg. Mikor a Cigánysorban, a régi gyárépület mellett a városi tanács döntését követően felépült az uszoda, nyomban el is nevezték a Cigánysor Magyar-utca felőli bejáróját Fürdő utcának. Ezt megerősíti a telekkönyvi térkép is. A város uszodájában fürdött a Bethlen-föiskola ifjúsága is. Az uszodát már rég lebontották.
Erőss István városi adószedő és birtokos saját, Magyar utcára nyíló telkéből önként és díjmentesen áldozott egy öl szélességben, hogy az uszodához vezető út kiszélesedjen. Br. Splényi Henrik képviselő indítványára a Magyar utcából az Ambrus ház mellett bevezető eddig névtelen utca Uszoda utca elnevezést kapta. Mindezek ellenére 1890-ben még nem létezett hivatalosan. Az alig egy méter széles út átlag öt méterre lett kiszélesítve.
Sok esetben felcserélték vagy összemosták a Fürdő és az Uszoda utcát. A fenti leírásból is kitűnik, hogy más-más utcára vonatkoztatták ezeket az elnevezéseket. Ma Kőrösi Csoma Sándor u.
45. Váradi utca – 1909-1910-ben, mindössze két házból álló utcát jelölt, hiszen akkortájt mérték ki a Váradi-féle telek közepén. Nevét Váradi Samuel (1773-1857) nagyenyedi születésű neves orvosról kapta. 1810-1857 között a város, míg 1817-től Alsófehér vármegye is orvosává választotta. A közügyeknek tevékeny előmozdítója: gyűjtött az Alsófehér megyei kórház létrehozásáért, részt vett a Kaszinó alapításában, Nagyenyed utcáinak kikövezése céljából mozgalmat indított és 1811-ben indítványozta a vásárvám e célra történő fordítását, míg élete alkonyán a ref. egyház főgondnoka lett. Váradinak a Patak és a Szentkirály utca közé esett a 16 hold kiterjedésű bekerített kertje, amely válogatott gyümölcsfákkal volt beültetve. Mivel gyermektelenül halt meg, a Váradi Alapítvány (Alap) létrehozásáról rendelkezett, melyet Enyed városa kezelt.
A 19. sz. végén felmerült a gondolat, hogy a nagyobb városokhoz hasonlóan, Nagyenyeden is egyenes sugárúttal kellene összekötni a pályaudvart és a Főteret. Célul tűzték ki a cigánytelep megszűntetését is. A költségek nagysága miatt több szakaszban tervezték a kivitelezését. Sajnos nem valósulhatott meg a nagyszerű tervnek csak az első része.
46. Vártér – 1890-ben Várként említették. A ref. kántori lakkal kezdődött és a várban lévő négy ház után kifutott a Gyümölcspiacra, majd balra haladva körüljárta az egész várat. 1909-1910 körül Vártérként említik. Későbbi nevei: Regele Ferdinand, Republicii, 1997-tól Consiliul Europei tér.
47. Vasút utca – 1890-ben a Magyar utcából indult ki, a malomárkon és a Patakon áthaladva a kollégiumi csűrig, „a cigány arisztokrácia és demokrácia minden árnyalatát magába foglalta”. Tehát a Híd utcánál végződött, miután átszelte a cigánytelepet. Neve onnan eredeztethető, hogy a vasútállomás felé vezetett. Ma Maniu u.
48. Víz utca – Már a telekkönyvi térképen is ez a megnevezés szerepelt. Egy 1890-beli bejegyzés említést tesz arról, hogy a régi Vecsei-Lőcsei sikátor helyett nevezték így. A Rákóczi utcából merőlegesen fut a Patak felé. Volt még General Averescu és 6 Martie, ma Rebreanu u.
49. Vízköz utca – 1890-ben a Tót utcai malomárok bal partján kezdődött és a patakmeder szélén felfutott a Cseremalomig. Ma Intre Ape u.
50. Zöldfa utca – 1890-ben még nem említik. 1909-1910 körül rövid, mindössze két házszámból állott. Valószínű ez lett a Salmen sikátor új neve, miután leválasztották a Várszeg utcától. Ma Sincai u.
RÁCZ LEVENTE