A most állított emléktábla talán annak emlékére is történik, hogy 1881-ben, 130 éve született dr. Szász Pál, akit magyar politikusként, az EMGE országos elnökeként, a Bethlen Kollégium főgondnokaként, illetve a kommunista önkény mártírjaként tisztelünk.
A magyar politikus
Édesapja a Trianon előtti Alsófehér vármegye főispánja volt, akit a megye román többsége is igen tisztelt. Úgy emlegették, hogy „Jóska al nostru”. Szász Pált 1910-ben a magyarigeni választókerületben Alexandru Vaida Voevod, a későbbi román miniszterelnök ellenében választották országgyűlési képviselőnek. 1938-ban a Magyar Népközösség alelnöke lett Bánffy Miklós elnök oldalán. A király szenátorrá nevezte ki. Kiváló kapcsolatai voltak a bukaresti és a budapesti kormánykörökkel egyaránt, melyeket az erdélyi magyarok szolgálatába állított. Politikai rugalmasság jellemezte, mai szóval élve reálpolitikus volt.
Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet országos elnöke
1936-ban gr. Bethlen György után választották az Erdélyi Gazdasági Egylet élére. Elnökké választása nyomán a nagy- és középbirtokosok érdekeinek képviseletéről áttette a hangsúlyt a kisbirtokosok és parasztok gazdaéletének támogatására. Divatos szóval azt is mondhatjuk, hogy az EGE-ből tömegszervezetet csinált, hiszen a tagsága látványosan mintegy 1.000-ről 26.000-re növekedett. A Brassói Lapok 1938-ban azt írta róla, hogy „ennél a munkánál kellett volna kezdeni már 20 évvel ezelőtt”, amiből kicseng az egyértelmű elismerés. A bécsi döntés után Márton Áronnal együtt a dél-erdélyi magyarság egyik fő szervezője és támasza. Nagyenyed lett a dél-erdélyi EMGE székhelye, ahol az Erdélyi Gazda kiadása is történt. Élő szervezetet alkotott és működtetett. 1941-ben elintézte a betiltott Erdélyi Gazda újraengedélyezését, majd 1943-ban Románia és Magyarország közötti kétoldalú sajtóegyezmény révén járta ki ugyanazon lap újraindítását. Rekvirálások ügyében a németekkel tárgyalt. Felvállalta pénzsegélyek szétosztását a rászoruló magyar mezőgazdasági munkásoknak, amiért zaklatások következtek be a román hatóságok részéről. Bukarestben intézte el az ügyet, kölcsönösségi alapra hivatkozva.
A Bethlen Kollégium főgondnoka
1933-48 között volt a Bethlen Kollégium utolsó főgondnoka volt. Legnagyobb „fegyverténye” a Csombordi Téli Gazdasági Iskola gyors megépítése, beindítása. Ezen iskola első igazgatója, Nagy Endre azt állította, hogy ez három ember munkáját dicséri: Szász Pál hatalmas lendítő erejét, Elekes Viktor rektorprofesszor pompás szervezőkészségét, illetve Bakó Károly építőmester szorgalmát. 1936-ban felépült a Bethlen Kollégium elemi iskolájaként működő ún. Kós-épület, bevezették a Kollégiumba a vizet is. Bukarestben járta el, hogy a román állam által megkérdőjelezett, a csombordi birtokra Kemény Árpád báróval megkötött adásvételi szerződés érvénytelenítése nyomán, a földeket visszatelekeljék a Bethlen Kollégiumra. Azt kifogásolták, hogy a földek előzetesen nem voltak felajánlva megvételre a csombordi parasztoknak. Szerepe volt abban, hogy közös román-magyar egyezmény született a tanári behívók kölcsönös rendezésére.
1944-ben a Târgu Jiu-ba internálandó magyar értelmiségiek kiszabadítása érdekében elbocsátó leveleket szerzett, a cél érdekében még a csendőröket és a vasutasokat is lefizette.
Nevelőszerepe abban is meglátszott, hogy megkövetelte a kollégiumi diákoktól a csombordi szüreten való részvételt.
A kommunista önkény áldozata
Az EMGE széttiprását követően 1949-ben letartoztatták, 1951-ben Márton Áronnal és másokkal együtt hadbíróság elé állították. A hivatalos vád szerint imperialisták ügynökei voltak, Tito és Rajk utasítására összeesküdtek Románia alkotmányos rendje ellen, törvénytelen eszközökkel akarták visszaállítani a bécsi döntést. Valóban nem fogadták el a Magyar Népi Szövetség álláspontját a párizsi békeszerződés kapcsán, nem értettek egyet azzal, hogy Erdély Romániához kerüljön. 1954. január 4-én az Ocnele Mari-i börtönben pusztult el.
Rácz Levente
a Dr. Szász Pál Egyesület elnöke
Nagyenyed, 2011. november 6.