A bemutatókra négy szekcióban került sor: Biológia, Fizika és Csillagászat, Földrajz és Környezetvédelem, illetve Kémia. Idén a kollégium diákjai is vállalták, hogy román nyelven mutatják be kutató munkájuk eredményét.
Hat diákunk szerepelt: Avram Melinda (X. A), Boca Paula (X. A), Bocşan Aliz (X. A), Horváth Enikő (X. A), Kerekes Fischer Szabolcs (X. A), Maxim Orsolya (XII. B) és Székely Krisztina (X. A). Izgultak, de végül derekasan megállták helyüket, és külön dicséretet kaptak, amiért sikerült túltenniük magukat a nyelvi korlátokon. A résztvevők elégedetten távoztak és várják a folytatást. Jövőre ismét az egyik enyedi román iskolában találkozunk. Reméljük, hogy felbuzdulva idei sikerükön, diákjaink ezután is megállják helyüket másnyelvű társaik között.
Önzetlen támogatóink voltak: a Bethlen Gábor Alapítvány – Nagyenyed, Raifeissen Bank – Nagyenyed, Biomilk Kft. – Magyarlapád, Cuptorul de Aur – Hajni Kft. – Nagyenyed, Digitex Kft. – Marosújvár, Elit Kft. – Kudzsir, Iway Kft. – Kolozsvár, Logos Kft. – Nagyenyed.
Gyermekközelben. A nagyenyedi Bethlen-kollégiumban nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlati képzésre
Várják a jelentkezőket
„Tudunk a döntésről, a honlapunkon már meg is hirdettük a helyeket az ősszel induló óvóképző osztályba” – közölte a Krónika kérdésére Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója. Mint mondta, eredetileg református teológia osztályt szándékoztak indítani, de ezt a tanfelügyelőség nem engedélyezte, és amint értesültek a szaktárca döntéséről, óvóképző osztály indítása mellett döntöttek. A Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által alapított tanintézet évtizedeken keresztül képzett magyar pedagógusokat, így örülnek, hogy 1999 után újra lehetőségük van erre. Szőcs Ildikó szerint tanítóképző osztály indítására nincs lehetőség, ugyanis a minisztériumi rendelet szerint a négyéves középiskolai képzésben részesülők csupán óvónői diplomát kapnak.
Bár a Fehér megyei városban a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében működik tanító- és óvóképző főiskola, az igazgató szerint a középiskolai pedagógusképzésre is szükség van. „Ez az alap, amit a főiskolai képzés során ki lehet bővíteni. Ugyanakkor gyakorlatibb jellegű, a diákok közelebb kerülnek az óvodásokhoz, elemistákhoz” – vélte az igazgató, hozzátéve, hogy a tapasztalat szerint a középiskolát végzett tanítók, óvónők a főiskolába is beiratkoznak. Mint mondta, a szakképzett tanári kar biztosított, az egykori tanárok zöme ma is oktat, ők tanítanak a főiskolán is.
Az igazgató reméli, hogy az óvóképzés újraindítása révén nő a más megyékből érkezett diákok száma, több lesz a bentlakó, és valamennyire viszszaáll a tanító- és óvóképző megszüntetése előtti helyzet. Szőcs Ildikó ugyanakkor úgy véli, napjainkban kevesebben érdeklődnek a pedagógusi szakma iránt, mint például a 90-es évek közepén, a bérezés körüli botrányok negatív színben tüntetik fel a pályát, ugyanakkor a fiatalok zöme pénzesebb, divatosabb szakmát szeretne a sok törődéssel járó óvónői, tanítói állásnál.
Nem akarnak kísérleti alanyok lenni
Az erdélyi magyar pedagógusképzés másik „fellegvárában”, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Gimnáziumban is tudnak a lehetőségről, azonban nem kívánnak élni vele. „Háromszor változtatták meg a kerettantervet az utóbbi hónapokban, és csupán említés szintjén szerepelt benne, hogy az óvónőképzést újra lehet indítani, de a tanítóképzésről szó sem esett” – fejtette ki a Krónika kérdésére Lukács István igazgató. Mint mondta, az iskolák már februárban összeállítják a kerettantervet a minisztériumi utasítások alapján, amely tartalmazza azt is, hogy milyen profilú osztályokat indítanak a következő tanévben.
Mivel a minisztériumi átirat szerint a középiskolai óvónőképzés szakiskola jellegű lenne, és az itt végzetteknek nem adnának óvónői diplomát, nem óhajtanak élni a lehetőséggel. „Nem óhajtunk újra kísérleti alanyok lenni” – szögezte le Lukács István, hozzátéve, hogy a tanító- és óvóképzés továbbra is felsőfokú tanintézményben zajlik majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében. Hozzátette, az egykori tanítóképző továbbra is gimnáziumként működik majd, megadva a lehetőséget a diákoknak, hogy ott folytathassák tanulmányaikat, ahol kedvük tartja.
Részleges információk
A nagyváradi Iosif Vulcan Pedagógiai Gimnázium igazgatója, Simona Martin úgy tudja, ősztől tanítóképző osztályokat is indíthatnak, és a négyéves középiskolai képzés után a végzősöknek joguk lesz iskolában oktatni. Azt viszont még mindig nem érti, hogyan működik majd ez a gyakorlatban. „Nem tudom, hogyan tehetjük azt meg, hogy a most végzetteknek még tovább kell majd tanulniuk ahhoz, hogy pedagógussá válhassanak, azoknak pedig, akik az ezután következő évfolyamokon tanulnak már az érettségivel a kezükben lesz a tanítói oklevél” – fogalmazott. A minisztériumi döntésről a Bihar megyei tanfelügyelőségnek sincs bővebb információja, bár tudnak a rendelkezésről, konkrét utasításokat még nem kaptak – közölte megkeresésünkre Daniel Negrean szóvivő.
A kreatív előadásokat nagy tapssal nyugtázta a közönség
Egy évtized története
Vita Zsigmond enyedi író szerint már 1676-ban (Apafi fejedelem korában) színi előadást tartottak a Bethlen Gábor Kollégiumban. 1999-ben, főleg Fehér megyéből érkezett, kis létszámú, játékos kedvű tanulókból álló csapatok felújították az ősi hagyományt. 2004-ben két lelkes és hozzáértő anyaországi drámapedagógus Fótról, Kovács Éva és Kiss Tibor személyében komoly szakmai támogatókra talált az enyedi diákszínjátszás. 2005-ben már tizenegy résztvevő csapat mutatkozott be. 2006-ban megjelent egy másik kedves támogató, Szabó Anikó, régizene-szakértő Kolozsvárról. Ekkor tizenegy iskola tizenhat csoportja lépett a kollégiumi színpadra, köztük első ízben a kiemelkedő testvériskolai kapcsolat képviselői Soltvadkertről. Ugyanebben az évben Kötő József enyedi véndiák, akkori államtitkár az erdélyi színjátszás jeles ismerője ezekkel a szavakkal lépett be az ünnepélyes megnyitóra: „A magyar színjátszás otthonába jöttem.” 2008-tól az enyedi szórványszínjátszást a Tanügyminisztérium hivatalosan is elismert rendezvényei sorába emelte.
A jubileum éve
2009. május 8–10. Tíz éve együtt éljük át a gyermeki játszókedv és anyanyelvünk varázslatos pillanatait. Egy évtized alatt több mint 2000 gyermek (65 település diákjai) látogatta meg iskolánkat – mondja Demény Piroska. A 16 jelentkezőből 15 csapat jött el, mintegy 300 fellépővel, pl. Fótról is, akik két vezetőjükkel a szakmai fejlődés lehetőségeit, mintáit mutatták be. A statisztika önmagáért beszél, de van itt valami, amit nem lehet számokkal kifejezni. A törekvések! Főleg a felkészítő tanárok következetes munkája révén az utóbbi időben sokat fejlődött, tisztult a beszéd, alakult a játék, a stílus.
Valaki „egyszemélyes motornak” nevezte az enyedi diákszínjátszó mozgalom XXI. századi reneszánszát, de Piroska ezt finoman elhárítja. Többszemélyes vállalkozás ez, amelyben nagyon sokan segítettek, támogattak, bíztattak a nehéz pillanatokban is, pl. Szőcs Ildikó igazgató, aki most nem lehetett jelen soltvadkerti látogatása miatt, áldásos tevékenységnek nevezte a szórványszínjátszást. Fájdalommal vesszük tudomásul, hogy Piroska tanárként elhagy bennünket, de ezentúl is számítunk részvételére, akár aktív szervezőként is. A csapattársak, Kónya Mária és Turzai Melán aligazgatók, Gáspár Katalin, Szabó Márta magyar tanárok, Sándor Előd, Krizbai Jenő történészek és sokan mások rendszeresen segítettek. Az ő feladatuk, hogy jövőre folytassák a már kitaposott úton a régi hagyományt, mert ezt nagyon sokan elvárják.
Ma még azonban tart a jubileumi bemutatkozás, amelyen ott vannak a hűségesek, pl. a magyarlapádiak hagyományőrző műsorukkal (felkészítő tanár: Szilágyi Erzsébet), a szebeniek, Kőmíves Kelemenné balladájukkal (f. t. Benedek Edit), az igazfalviak, Igaz Anna lakodalmával, (f. t. Jantó Ibolya), a medgyesiek az Önző óriással (f. t. Kórodi Ildikó, Iszlai László), de mellettük megjelentek az újabbak, a messzebbről jöttek, bihariak, beszterceiek, szászrégeniek, velük jelentősen bővült a kör és színesedett a bemutató paletta.
Befejezés sok tapssal
A vasárnap reggeli záró találkozás méltó volt a jubileumhoz. Demény Piroska szerint „a játszó emberek országában egyedüli fizetőeszköz a taps”. A tiszta szívből jövő tapstól és nevetéstől zengett az Őrhegy alja, és beleremegtek az üveghegyek is, a sok csoda a hitetleneket is meggyőzte, és a bizakodóknak újabb erőt adott. A csapatok a kialakult hagyománynak megfelelően mind díjazottak lettek, oklevelet és szerény ajándékot kaptak. Éltek az alternatív lehetőségekkel, történelmi sétát tettek a városban (Kónya Mária vezetésével), megnézték a Természettudományi Múzeumot és ismerkedtek az iskolával. A kézműves foglalkozásokon és a személyiségfejlesztő játékokban a kolozsvári és a nagyenyedi tanítóképzős főiskolai hallgatók aktívan segítettek. A tornakertben a tábortűz mellett hangulatos énekszó hangzott.
Nem feledkezhetünk meg a támogatókról sem, akik nélkül nem valósulhatott volna meg a jubileum. A Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alapítvány, a Budapesti Dráma társaság és a Nemzeti Civil Alapprogram, a dévai Corvin nyomda, a torockószentgyörgyi (Szakács Márta és Nimród) és a magyarlapádi (Sipos Ferenc) tejfeldolgozó üzem értékes adományai, a nagyenyediek V–VIII. osztályos közössége.
A SZERZŐ FELVÉTELE – Dagadtak a zsákok a sok szeméttől
A lelkes csapatban elemistától a középiskolás tanulóig minden korosztály képviseltette magát, és rövid két óra leforgása alatt komoly munkát végeztek a fiatalok. Felszerelésük mindössze gumikesztyűkből, műanyagzsákokból és egy pár gumicsizmából állt, de annál nagyobb volt a lelkesedésük és a munkakedvük. Nem célunk felsorolni mindent, amit a patakban találtak, a pillepalackok százain kívül akadt azonban említésre méltó szennyezést okozó lelet is, pl. döglött macska, olajos szerelő nadrág, cipő, papucs, akkumulátortöltő, bicikli- és autógumik, pelenka, bőrönd, reklámtábla, üvegbezárt házi tej és még sok minden más. A nagy mennyiségű szemét az előkészített zsákokba került.
Egy patakparti háztulajdonos szerint főként az Enyed utáni falvakból érkezik a nem mindennapi szállítmány a városba, és ez gyakran ismétlődik, főként tavasszal, a vízszint emelkedésekor. A beszédes helyi lakos maga is próbálkozott ezüstfenyő, majd dísznövények ültetésével a parton, de az éjszaka leple alatt mindent elloptak.
A 24 cserkész áldozatos munkával kb. ugyanannyi zsákot töltött meg a patakból származó szeméttel, amit a partról a polgármesteri hivatal fog elszállíttatni. Szép munka volt, szerény eredménnyel, de nagy példamutató erővel minden enyedi polgár és más önkéntes szervezet számára is. Talán szigorúbb, akár büntetéssel járó szabályokra is szükség volna a tartós eredményhez, a szép tiszta Enyed patakához.
