Admin bejegyzései

Kőtáblák a régi malom falán

Közzétéve Szerző:

Nyomban ki is emelték a jókora köveket, majd rövid időre rá Rácz Levente városi tanácsos és Kováts Krisztián akkori alpolgármester közreműködésével visszahelyezték eredeti helyükre. A tulajdonos (az Aitrans utasszállító vállalat) időközben belátta, hogy az 1655-ből és 1890-ből származó feliratos kőtáblák helytörténeti értéket képviselnek. Idősebb szomszédok szerint a 70-es években még valamennyire látszottak a feliratok, és ma is észrevehetőek a malomárok részei. Valamikor itt állították elő azt a lisztet, amit a kollégiummal szemben lévő sütődében cipókká gyúrtak. A szegény, messziről jött kollégiumi tanulók naponta kaptak egy cipót.
 
Idén Kiss Zoltán gyulafehérvári restaurátor felújítási munkát végez a két táblán, ún. „visszafogott restaurálást.” Mint elmondta, arra törekszik, hogy ami a szövegből kiolvasható, az maradjon meg a keretezésekkel és vésetekkel együtt. Az alsó táblánál a fekete keretet teljesen felújította. Itt a szöveg egyértelműen és világosan, szinte a mai szóhasználattal utal az 1890-es „újra építtetésre,” tehát a felújításra. A nyelvújítás előtti korból származó felső, régies nyelvezetű felirat sajnos „sebhelyes” maradt, a rajta lévő írás helyrehozhatatlan kárt szenvedett. A restaurátor véleménye szerint valamelyik előző tulajdonos valószínűleg lámpatestet helyezett el rajta. Sajnos, azóta sem került elő megfelelő írásos dokumentum – még a Dokumentációs Könyvtárból sem –, amely pótolhatná a hiányt. Izgalmas feladat lehet a nyelvészeknek a hiányos, nyilvánvalóan a malom keletkezésének körülményeire utaló szövegrészek régies szavainak kiegészítése.
Jelenleg egy román vállalkozó vette bérbe az épületet. Pizzériát készül itt nyitni, amelynek neve állítólag Királyi Malom lesz. Krecsák Albert alpolgármester és Bogdanovics Péter városi főépítész azt tervezik, hogy a régi malom falán, szebeni mintára, román, magyar, német és angol nyelvű feliratot helyeznek majd el.

Szabadság, 2009.06.16


Megjegyzés:
                       A szénatéri régi malom homlokzatán levő két táblának a restaurálása a Fehér megyei RMDSZ megrendelésére és költségére készült el.

Nagyenyedtől a Himalájáig

Közzétéve Szerző:

A kollégiumba látogatót már a folyosón egy Kőrösi pannó fogadja, ami az 1970-es években nem kis bonyodalmakkal született (az akkori hatóságok élénk nemtetszése közepette) egy bátor tanárnő és egy elszánt torockói diák munkája eredményeképpen. A Bagolyvár oldalán, ahová iskolába járt Kőrösi, három emléktábla is hirdeti a nevét. Érden a Magyar Földrajzi Múzeum szoborkertjében többek között ott áll Kőrösi Csoma szobra is.
 
Krizbai Jenő a kollégium történelem tanára Kőrösi életét és életművét átfogó előadást tartott, a nemzet, és egyben a kollégium büszkeségének nevezve őt. Vannak sorsszerű születések, apáról-fiúra szálló legendák, elrendelt feladatok, amelyeket meg kell valósítani. Ő ennek a jegyében született. Az előadó egy újabb elképzelést ismertetett, miszerint valószínűleg tizenöt évesnél fiatalabb lehetett, amikor édesapja behozta a híres kollégiumba, ennek megfelelően kb. 1787-88-ban születhetett. Volt egy bátyja, szintén Sándor, aki korán meghalt, és talán az ő anyakönyvi adataival szerepelt az igazi Csoma. Ezt a feltételezést erősíti meg Bernard Le Calloch és Szilágyi Ferenc Kőrösi-kutató.
Mindig büszke volt arra, hogy ő székely-magyar, mint felnőtt inkább gondolkodó típusú ember volt, nem egykönnyen beszélő kommunikatív lény. Annak a fáklyának a fényénél, amit Göttingenben gyújtott meg, Nagyenyedről elindult eleink felkutatására, közben megismerkedett a tibeti irodalommal, a buddhizmussal. Találkozik William Moorcrofttal, aki felismeri képességeit. 40 000 tibeti szót gyűjt össze. Tudományos munkájával már életében nagy tiszteletet váltott ki.
Az előadást Bajusz Katalin Áprily Lajos, Magyari Lajos, Juhász Gyula és Farkas Árpád Kőrösi témájú verseivel fűszerezte, de vetített képeket is láthattunk falujáról, szobrairól. Józsa Miklós jóvoltából emlékezhettünk Jakabos Ödön kézdivásárhelyi fiatalemberre, aki végigjárta Kőrösi útját, majd könyvet is írt (Indiai útinapló), és sok erdélyi város után, tanítóképzős tanulók meghívására Nagyenyedre is ellátogatott. Sajnos a kollégiumban nem fogadták, így a városi parkban találkozott Borbáth Károly akkori könyvtárossal és a diákokkal.
Dardzsilingben a Bengáli Ázsia Társaság emelt számára méltó síremléket. Ennek jobboldalán a Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben emléktáblát helyezett el Széchenyi István róla mondott szavaival: „Egy szegény árva magyar / pénz és taps nélkül,/ de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve, / KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR / bölcsőjét kereste magyarnak / és végre összeroskadt fáradalmai alatt. / Távol a hazától alussza örök álmát, /de él minden jobb magyarnak lelkében.”

Szabadság, 2009.június 5.

 

A nagyenyedi magyar iparos önképző kör

Közzétéve Szerző:

 

 

Gergelyi István, veszprémi születésű szabósegéd mintegy ötven iparos ifjúval együtt elhatározta az „iparos ifjúsági önképzőkör és betegsegélyző egyesület” létrehozását.

Az alapszabályalkotó és választó közgyűlésre 1888. augusztus 1o-én került sor, ahol megválasztották a vezetőséget és elfogadták az alapszabályzatot.A székház gondját ideiglenesen Dunai Albertoldotta meg, aki újonnan épült Porond utcai házát egy fél évre ingyen a Kör rendelkezésére bocsátotta. Fánta Józseffűszerkereskedő, a legnagyobb mecénás a körnek adományozta főtéri házát teljes berendezésével, ez lett az alapja a Kör vagyonának.
Sok hercehurca, hét évi küzdelem után 1898 tavaszán a Belügyminisztérium jóváhagyta a Kör alapszabályzatát. Az Önképző és Betegsegélyző Egylet Önképző Körré alakult, melynek központi feladata a dalkar, a színjátszás, a téli felolvasó estek és szórakoztató, jótékonysági rendezvények szervezése volt. Ezeken a területeken az évtizedek folyamán kimagasló eredményeket értek el. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy kórus tagja volt a Romániai Magyar Dalosszövetségnek. Ilyen minőségében vett részt 1923. szeptember 7-9-éna Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsvárott rendezett Országos Dalosversenyén, ahol I. díjat, ezüst babérkoszorút nyert.
Az 1918. december elsejei fordulat után a Kör tevékenysége egy ideig szünetelt. A kor hangulatát senki sem fejezte ki jobban, mint Jékely-Áprily Lajos enyedi tanár-költő: „Ősz nem sodort még annyi árva lombot, / annyi riadt szót: »Minden összeomlott…« ” (Tetőn) Valóban összeomlott az Iparos Önképző Kör három évtizedes munkája. De Kós Károly „kiáltó szava” Enyeden is követőkre talált: „…talpra kell állnunk mégis…újra kell kezdenünk az izzadságos, nehéz munkát…”… És újrakezdték!
1921. július és augusztus havában néhány enyedi polgár ismét megszervezi a Kört, hogy folytassák a félbeszakadt nemes tevékenységet.
1927-1928 a nagy teljesítmények évei: roppant nagy áldozatok árán 1928. szeptember 23-án a Nagyenyedi Iparos Önképzőkör 40 éves jubileumi ünnepségén felszentelik új székházukat.
1938. szeptember 25-én a Kör fennállásának 50 éves jubileumi ünnepségén az enyedi iparosok még mit sem sejtettek arról, hogy ez volt gazdag művelődési tevékenységük utolsó nagy rendezvénye.
Hadd álljon itt azoknak a neve, akik e korszakban a legtöbbet tettek az enyedi iparosok művelése érdekében: Tángel József, Kunch Antal, Balla Béla elnökök és Sulyok Ferenc titkár. Isten áldja meg emléküket!
Az 1949-es államosítás megadta a „kegyelemdöfést” a nagy múltú Körnek. Minden tulajdonát államosították, széthordták vagy megsemmisítették. Ezzel magszűnt az enyedi magyar iparosság több mint fél évszázadig működő intézménye. Mai igényeknek is megfelelő székháza napjainkban a Liviu Rebreanu Kulturális Központ otthona, ahol semmiféle magyar művelődési tevékenység nincs.
A pusztítástól megmenekült iratokat, a különböző versenyeken nyert díjakat valamint a díszes zászlót Tellár László és leánya, Tellár Ágnes agrármérnöknő valamint Tomai László nyugalmazott lelkipásztor évtizedeken át féltve őrizték, majd letétbe helyezték a Dr. Szász Pál Egyesület székházában és a Nagyenyedi Református Egyházközség lelkészi hivatalában.
 
Józsa Miklós