Karácsony az öröm, a család és a szeretet ünnepe. Örülni igazán akkor tudunk, ha másokat boldoggá teszünk, egy mosoly sok tíz mosolygó arcot varázsolhat, egy jó szó sok száz fájó lelket vigasztalhat.
A Fehér megyei RMDSZ női szervezete ebből a gondolatból kiindulva adományt gyűjtött és a nagymedvési gyerekeknek szerzett örömöt és varázsolt mosolyt az arcára.
Ezúton is köszönjük a kapott adományokat a Fehér megyei Caritas-nak, a nagyenyedi és gyulafehérvári segítőkész embereknek.
(2013. dec. 12.)
Az októberi, gyulafehérvári Bethlen-napok felejthetetlen élményei közé tartozott a Gy. Szabó Béla kiállítás az Unirea Múzeumban. Akkor a sok vonzó program közepette az enyediek közül csak keveseknek volt alkalma megtekinteni a tárlatot. A kiállítás most teljes egészében Nagyenyedre vándorolt, ahol az Áprily-estek idei záró rendezvényeként a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban került bemutatásra és marad egy hónapon keresztül. Ferenczy Miklós református lelkész, esperes a művész életművének talán legszakavatottabb ismerője eljött Enyedre a megnyitóra, hogy beavasson bennünket a művész alkotói és emberi titkaiba.
Kerekes Hajnal nyitotta meg, a rendezvényt, aki szeretettel üdvözölte a vendégeket. Ferenczy Miklós előadása hasonló, de mégis különböző volt a gyulafehérváritól. Erről talán az Áprily-estek részvevői is, tehettek, akik félkörben ülve övezték az előadót, és inspiráló figyelemmel hallgatták a művész pályafutását. A sok szép fametszet és pasztell környezetében, felszabadultabban és közvetlenebbül lehetett beszélni, hiszen az előadó a művész nevelt fiaként mellette nőtt fel és sok műhelytitkot tud életéről, művészetéről, emberi kiteljesedéséről. Az előadás alapján főleg ez utóbbiból válogattam egy csokorra valót.
Gy.Szabó, amikor néhányszor festőművésznek titulálták, mindig azt válaszolta, hogy én csak grafikus vagyok. Tény, hogy az erdélyi fametszés királya lett. Az előadó gyerekként nemegyszer modell volt a készülő alkotásokhoz. A művész egy másik érdemleges mondása volt, hogy „valaki addig él, amíg beszélnek róla.” Ez az ő esetében a mai napig is bebizonyosodott. Ugyanakkor az a véleménye is, amelyben kifejtette, hogy az alkotás akkor válik teljessé, amikor átadják a közönségnek, és örömet szereznek vele. Ennek ő maximálisan eleget tett, hiszen már életében 350 egyéni kiállítása volt és több mint90. ahalála után. Egész életét a művészetnek szentelte.
A nevében található Gy. kezdőbetűről is szó esett. A jó humorú művész ezt úgy magyarázta, hogy ez azért van, hogy az ő nevében is legyen egy „y.” A valóságban szülővárosát, Gyulafehérvárt örökítette meg evvel, hiszen itt járt iskolába, a katolikus főgimnáziumba. Első mestere Reithoffer Jenő, aki Székely Bertalantól tanítványa volt. A Maros és vidéke, valamint az ott élő emberek fontos helyet foglaltak el művészetében. 20 évesen készítette el az első portrét édesanyjáról. A fekete-fehér színeiben is mindig színesben látatott. A budapesti Műegyetem után később a Magyar Képzőművészeti Főiskolán képezte tovább magát.
Sok híres emberrel ismerkedett meg. A Kós Károly által szervezett csoportos kiállítás alkalmával köt ismeretséget Erdély nagy vezető egyéniségével, aki 1932-ben, a következőképpen ad neki tanácsot: fiatalember miért nem metsz fát? Ekkor születik meg a fametsző művész. Munkáiban a föld, a víz, az égbolt, az erdő és mindezeken a játszadozó fény különösen fontos szerepet töltenek be. Már fiatal korában emberszemléletű volt, nagyon érdekelte a szegények sorsa, a koldusok kilátástalan helyzete. Később sokat adományozott műveiből és ezenkívül, jelentékeny pénzösszegeket is adott. Ebből született a „Szegények könyve” 50 fametszettel. Ő maga műtermében puritán egyszerűségben élt. Művészi ars poeticaja: „tiszta környezetben dolgozni és az emberekre gondolni.” „Úgy dolgozzatok, hogyha éjszaka meghaltok, másnak ne kelljen semmit befejeznie.”
Barátsága Márton Áronnal akkor teljesedett ki, amikor a Dante sorozatát a püspök ajándéknak, vitte el a pápához Rómába. Erre a művész nagyon büszke volt.
Bejárta a világot kiállításaival. Különösen nagyra értékelték fametszeteit Kínában, ahol ez a fajta művészetet nagyra értékelik. Ő a sokkal ritkább európai fametszők közé tartozott. Emlékezetes látogatásai, sikeres kiállításai voltak Mexikóban, Olaszországban, Dalmáciában, Görögországban, Bulgáriában, (Barangoló Album) Kolumbiában, az NSZK-ban. Igazi inspirációs forrása azonban az erdélyi táj maradt. Sok műve őrzi ennek emlékét pl. a kiállításon is jelenlevő Csicsói vár vagy Békási szoros. Művészi kiszállásairól mindig jóízű történetekkel tért haza és nemegyszer írásai révén is bizonyította, hogy jó tollú író.
Az Áprily-estek hagyományaihoz híven a szép délután, kellemes és hasznos beszélgetésekkel zárult. A hozzászólók pl. Lőrincz Zoltán személyesen is ismerte a művészt és egyik kiállítása után elmesélte, hogy a kínaiaknak nagyon tetszett a neve, főleg a Szabó, mert az, valami jót jelent kínaiul. Ezért vendéglátói azt javasolták, hogy csak ezt a nevet viselje, mert a Béla az, valami csúnyát jelent az ő nyelvükön. B. Irénke elmondta, hogy az első kép, amit tanárként megtudtunk, önállóan vásárolni, az egy Gy. Sz. Béla metszet volt a Szamos parton című. Saszet Enikő egy fényképet őriz a nagyapja Szász Árpád hagyatékából, aki a Kollégium rajztanára volt. Laboncz Ferenc emlékezett arra, hogy a helyi katolikus templomban, valamikor volt egy kis Gy. Szabó kiállítás. Ez tehát akkor a második lenne itt Enyeden
A nagyszerű, tartalmas Áprily-est kölcsönös ajándékozással ért véget. Ferenczy Miklós egy Kőrösi Cs.Sándort ábrázoló fametszetet ajándékozott a Háznak. A Ház sem maradt adós és helyi sajátosságokkal kedveskedett. Enyedi borral és szellemi csemegékkel, két frissen megjelent könyvvel ajándékozta meg a vendégeket: Holányi Julianna és Rácz Levente kiadványával: Tusrajzok és szöveges ismertetők a Szent István napokról és az Áprily-estek emlékkönyvvel.
2013-12-13 Bakó Botond
Színházi előadást hozott a Mikulás a Fehér megyei magyar gyerekeknek. A Fehér megyei RMDSZ, a Dr. Szász Pál Egyesület, a Torockói Polgármesteri Hivatal, az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület és a Fehér megyei Nők Szervezetének együttműködése során sikerült közel 200 kisdiákot elvinni Kolozsvárra, az Állami Magyar Színház gyerekeknek szóló előadására. Óz, a nagy varázsló fülbemászó dalai gyorsan belopták magukat az abrudbányai, gyulafehérvári, torockói, székelykocsárdi és nagyenyedi gyermekek szívébe. Az előadásról kifele menet már majdnem minden gyerek, azt dúdolta, hogy „Messze, messze, messze, …”
Így láttuk mi kísérő felnőttek, pedagógusok és szülők, akiknek ezúton is megköszönjük, hogy vállalták a sok apróság kíséretét és nem kis felelőséggel járó felügyeletét, de álljon itt egy beszámoló, ami arról szól, hogy mit is jelentett a kolozsvári kiruccanás a gyermekeknek, ahogy ők látták.
A kolozsvári kirándulás
Izgatottan vártam a kolozsvári kirándulást, amelyre az osztályommal (V.B-vel), a párhuzamos osztállyal (V.A-val) és a VII.A osztállyal mentem. Így fogjuk megünnepelni a Mikulás napját Kolozsváron!
Reggel, amikor felkeltem és miután elkészülődtem lementem az iskola elé, ahol sok osztálytársammal találkoztam. Hamarosan felszálltunk a buszra és elindultunk Kolozsvárra. Útközben még pár helyen megálltunk és felvettünk gyerekeket. Nemsokára megérkeztünk Kolozsvárra.
Kicsi várakozás után bementünk a színházba és megkezdődött az előadás. ,,Óz, a nagy varázsló’’–t néztük meg. Az előadás közben volt egy szünet. Ez az előadás arról szólt, hogy egy lány, Dorothy és kutyája, Totó egy ismeretlen vidéken találja magát. Találkoznak egy jó boszorkánnyal, aki elmondja nekik, hogy volt négy boszorkány; két jó: az északi és a déli, és két rossz: a keleti és a nyugati. A keletire ráesett a Dorka háza és meghalt. Azonban nyugaton tanyázik egy másik boszorkány, akinek nagyobb a hatalma, mint az északi boszorkánynak. Dorka haza akart menni, de csak a nagy varázsló, Óz segítségével tudta megteljesíteni kívánságát. Az északi boszorkány útbaigazította Dorkát és Totót Smaragdvárosba: a sárga, kikövezett úton menjenek, és még egy bíborvörös cipőt is adott neki. Elindultak és útközben találkoztak egy „eszetlen” madárijesztővel, egy „szívtelen” bádogemberrel és egy gyáva oroszlánnal. Ők is Dorkáékkal tartottak, mert a madárijesztőnek ész, a bádogembernek szív és a gyáva oroszlánnak bátorság kellett. Megtalálták Ózt, de Óz nem jött elő csak valahonnan beszélt és azt kívánta mind négyüknek, hogy öljék meg a nyugati boszorkányt. Hamarosan elérkeztek a nyugati boszorkány palotájához, akinek a harcosai voltak: a farkasok, varjak, nyugorok, szárnyas majmok. Ezeket az ellenségeket mind legyőzték, majd a gonosz boszorkányt is. Így visszamentek Ózhoz, aki, amikor megtudta, hogy megölték a boszorkányt, előjött és bevallotta, hogy egy gyáva csöppség. Így, mivel Dorkának a nyugati boszorkány harcosaitól volt két kívánsága, az oroszlánt és a bádog embert szerencséssé tette. A madárijesztő lett Óz helyébe az uralkodó, és Óz lett a madárijesztő helyett a madárijesztő. Dorka és Totó újra Kansasba ment. A színházi előadásból megtanultuk, hogy milyen fontos a barátság, csak együtt, összetartva győzhetjük le félelmeinket és közösen érhetünk el nagy dolgokat.
Az üzletben ebédeltünk és utána sok időnk volt nézelődni és vásárolni. Két óra múlva, amikor mindenki jóllakott és megvette, ami megtetszett neki gyülekeztünk a busz előtt és lassan elindultunk hazafelé.
Ez a kirándulás nekem nagyon tetszett, főleg, mert együtt voltunk.
KÓNYA VIRÁG
V.B. osztályos tanuló, Bethlen Gábor Kollégium
A rendezvényről keszült fotók megtekinthetők: itt
Gy. Szabó Béla kiállítás Nagyenyeden
