Színházi előadást hozott a Mikulás a Fehér megyei magyar gyerekeknek. A Fehér megyei RMDSZ, a Dr. Szász Pál Egyesület, a Torockói Polgármesteri Hivatal, az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület és a Fehér megyei Nők Szervezetének együttműködése során sikerült közel 200 kisdiákot elvinni Kolozsvárra, az Állami Magyar Színház gyerekeknek szóló előadására. Óz, a nagy varázsló fülbemászó dalai gyorsan belopták magukat az abrudbányai, gyulafehérvári, torockói, székelykocsárdi és nagyenyedi gyermekek szívébe. Az előadásról kifele menet már majdnem minden gyerek, azt dúdolta, hogy „Messze, messze, messze, …”
Így láttuk mi kísérő felnőttek, pedagógusok és szülők, akiknek ezúton is megköszönjük, hogy vállalták a sok apróság kíséretét és nem kis felelőséggel járó felügyeletét, de álljon itt egy beszámoló, ami arról szól, hogy mit is jelentett a kolozsvári kiruccanás a gyermekeknek, ahogy ők látták.
A kolozsvári kirándulás
Izgatottan vártam a kolozsvári kirándulást, amelyre az osztályommal (V.B-vel), a párhuzamos osztállyal (V.A-val) és a VII.A osztállyal mentem. Így fogjuk megünnepelni a Mikulás napját Kolozsváron!
Reggel, amikor felkeltem és miután elkészülődtem lementem az iskola elé, ahol sok osztálytársammal találkoztam. Hamarosan felszálltunk a buszra és elindultunk Kolozsvárra. Útközben még pár helyen megálltunk és felvettünk gyerekeket. Nemsokára megérkeztünk Kolozsvárra.
Kicsi várakozás után bementünk a színházba és megkezdődött az előadás. ,,Óz, a nagy varázsló’’–t néztük meg. Az előadás közben volt egy szünet. Ez az előadás arról szólt, hogy egy lány, Dorothy és kutyája, Totó egy ismeretlen vidéken találja magát. Találkoznak egy jó boszorkánnyal, aki elmondja nekik, hogy volt négy boszorkány; két jó: az északi és a déli, és két rossz: a keleti és a nyugati. A keletire ráesett a Dorka háza és meghalt. Azonban nyugaton tanyázik egy másik boszorkány, akinek nagyobb a hatalma, mint az északi boszorkánynak. Dorka haza akart menni, de csak a nagy varázsló, Óz segítségével tudta megteljesíteni kívánságát. Az északi boszorkány útbaigazította Dorkát és Totót Smaragdvárosba: a sárga, kikövezett úton menjenek, és még egy bíborvörös cipőt is adott neki. Elindultak és útközben találkoztak egy „eszetlen” madárijesztővel, egy „szívtelen” bádogemberrel és egy gyáva oroszlánnal. Ők is Dorkáékkal tartottak, mert a madárijesztőnek ész, a bádogembernek szív és a gyáva oroszlánnak bátorság kellett. Megtalálták Ózt, de Óz nem jött elő csak valahonnan beszélt és azt kívánta mind négyüknek, hogy öljék meg a nyugati boszorkányt. Hamarosan elérkeztek a nyugati boszorkány palotájához, akinek a harcosai voltak: a farkasok, varjak, nyugorok, szárnyas majmok. Ezeket az ellenségeket mind legyőzték, majd a gonosz boszorkányt is. Így visszamentek Ózhoz, aki, amikor megtudta, hogy megölték a boszorkányt, előjött és bevallotta, hogy egy gyáva csöppség. Így, mivel Dorkának a nyugati boszorkány harcosaitól volt két kívánsága, az oroszlánt és a bádog embert szerencséssé tette. A madárijesztő lett Óz helyébe az uralkodó, és Óz lett a madárijesztő helyett a madárijesztő. Dorka és Totó újra Kansasba ment. A színházi előadásból megtanultuk, hogy milyen fontos a barátság, csak együtt, összetartva győzhetjük le félelmeinket és közösen érhetünk el nagy dolgokat.
Az üzletben ebédeltünk és utána sok időnk volt nézelődni és vásárolni. Két óra múlva, amikor mindenki jóllakott és megvette, ami megtetszett neki gyülekeztünk a busz előtt és lassan elindultunk hazafelé.
Ez a kirándulás nekem nagyon tetszett, főleg, mert együtt voltunk.
KÓNYA VIRÁG
V.B. osztályos tanuló, Bethlen Gábor Kollégium
A rendezvényről keszült fotók megtekinthetők: itt