(2013. dec. 12.)
Az októberi, gyulafehérvári Bethlen-napok felejthetetlen élményei közé tartozott a Gy. Szabó Béla kiállítás az Unirea Múzeumban. Akkor a sok vonzó program közepette az enyediek közül csak keveseknek volt alkalma megtekinteni a tárlatot. A kiállítás most teljes egészében Nagyenyedre vándorolt, ahol az Áprily-estek idei záró rendezvényeként a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban került bemutatásra és marad egy hónapon keresztül. Ferenczy Miklós református lelkész, esperes a művész életművének talán legszakavatottabb ismerője eljött Enyedre a megnyitóra, hogy beavasson bennünket a művész alkotói és emberi titkaiba.
Kerekes Hajnal nyitotta meg, a rendezvényt, aki szeretettel üdvözölte a vendégeket. Ferenczy Miklós előadása hasonló, de mégis különböző volt a gyulafehérváritól. Erről talán az Áprily-estek részvevői is, tehettek, akik félkörben ülve övezték az előadót, és inspiráló figyelemmel hallgatták a művész pályafutását. A sok szép fametszet és pasztell környezetében, felszabadultabban és közvetlenebbül lehetett beszélni, hiszen az előadó a művész nevelt fiaként mellette nőtt fel és sok műhelytitkot tud életéről, művészetéről, emberi kiteljesedéséről. Az előadás alapján főleg ez utóbbiból válogattam egy csokorra valót.
Gy.Szabó, amikor néhányszor festőművésznek titulálták, mindig azt válaszolta, hogy én csak grafikus vagyok. Tény, hogy az erdélyi fametszés királya lett. Az előadó gyerekként nemegyszer modell volt a készülő alkotásokhoz. A művész egy másik érdemleges mondása volt, hogy „valaki addig él, amíg beszélnek róla.” Ez az ő esetében a mai napig is bebizonyosodott. Ugyanakkor az a véleménye is, amelyben kifejtette, hogy az alkotás akkor válik teljessé, amikor átadják a közönségnek, és örömet szereznek vele. Ennek ő maximálisan eleget tett, hiszen már életében 350 egyéni kiállítása volt és több mint90. ahalála után. Egész életét a művészetnek szentelte.
A nevében található Gy. kezdőbetűről is szó esett. A jó humorú művész ezt úgy magyarázta, hogy ez azért van, hogy az ő nevében is legyen egy „y.” A valóságban szülővárosát, Gyulafehérvárt örökítette meg evvel, hiszen itt járt iskolába, a katolikus főgimnáziumba. Első mestere Reithoffer Jenő, aki Székely Bertalantól tanítványa volt. A Maros és vidéke, valamint az ott élő emberek fontos helyet foglaltak el művészetében. 20 évesen készítette el az első portrét édesanyjáról. A fekete-fehér színeiben is mindig színesben látatott. A budapesti Műegyetem után később a Magyar Képzőművészeti Főiskolán képezte tovább magát.
Sok híres emberrel ismerkedett meg. A Kós Károly által szervezett csoportos kiállítás alkalmával köt ismeretséget Erdély nagy vezető egyéniségével, aki 1932-ben, a következőképpen ad neki tanácsot: fiatalember miért nem metsz fát? Ekkor születik meg a fametsző művész. Munkáiban a föld, a víz, az égbolt, az erdő és mindezeken a játszadozó fény különösen fontos szerepet töltenek be. Már fiatal korában emberszemléletű volt, nagyon érdekelte a szegények sorsa, a koldusok kilátástalan helyzete. Később sokat adományozott műveiből és ezenkívül, jelentékeny pénzösszegeket is adott. Ebből született a „Szegények könyve” 50 fametszettel. Ő maga műtermében puritán egyszerűségben élt. Művészi ars poeticaja: „tiszta környezetben dolgozni és az emberekre gondolni.” „Úgy dolgozzatok, hogyha éjszaka meghaltok, másnak ne kelljen semmit befejeznie.”
Barátsága Márton Áronnal akkor teljesedett ki, amikor a Dante sorozatát a püspök ajándéknak, vitte el a pápához Rómába. Erre a művész nagyon büszke volt.
Bejárta a világot kiállításaival. Különösen nagyra értékelték fametszeteit Kínában, ahol ez a fajta művészetet nagyra értékelik. Ő a sokkal ritkább európai fametszők közé tartozott. Emlékezetes látogatásai, sikeres kiállításai voltak Mexikóban, Olaszországban, Dalmáciában, Görögországban, Bulgáriában, (Barangoló Album) Kolumbiában, az NSZK-ban. Igazi inspirációs forrása azonban az erdélyi táj maradt. Sok műve őrzi ennek emlékét pl. a kiállításon is jelenlevő Csicsói vár vagy Békási szoros. Művészi kiszállásairól mindig jóízű történetekkel tért haza és nemegyszer írásai révén is bizonyította, hogy jó tollú író.
Az Áprily-estek hagyományaihoz híven a szép délután, kellemes és hasznos beszélgetésekkel zárult. A hozzászólók pl. Lőrincz Zoltán személyesen is ismerte a művészt és egyik kiállítása után elmesélte, hogy a kínaiaknak nagyon tetszett a neve, főleg a Szabó, mert az, valami jót jelent kínaiul. Ezért vendéglátói azt javasolták, hogy csak ezt a nevet viselje, mert a Béla az, valami csúnyát jelent az ő nyelvükön. B. Irénke elmondta, hogy az első kép, amit tanárként megtudtunk, önállóan vásárolni, az egy Gy. Sz. Béla metszet volt a Szamos parton című. Saszet Enikő egy fényképet őriz a nagyapja Szász Árpád hagyatékából, aki a Kollégium rajztanára volt. Laboncz Ferenc emlékezett arra, hogy a helyi katolikus templomban, valamikor volt egy kis Gy. Szabó kiállítás. Ez tehát akkor a második lenne itt Enyeden
A nagyszerű, tartalmas Áprily-est kölcsönös ajándékozással ért véget. Ferenczy Miklós egy Kőrösi Cs.Sándort ábrázoló fametszetet ajándékozott a Háznak. A Ház sem maradt adós és helyi sajátosságokkal kedveskedett. Enyedi borral és szellemi csemegékkel, két frissen megjelent könyvvel ajándékozta meg a vendégeket: Holányi Julianna és Rácz Levente kiadványával: Tusrajzok és szöveges ismertetők a Szent István napokról és az Áprily-estek emlékkönyvvel.
2013-12-13 Bakó Botond
