Vita Zsigmond száz évvel ezelőtt, 19o6. június 16-án született Nagyenyeden. A közel 38o éves Bethlen kollégium egyik legjelesebb diákja és tanára volt, akinek az élete és munkássága összefonódott iskolájával.
Nyolc éves koráig még a „boldog békeidők”-ben él. Egész életére meghatározó volt nagyapja, Zeyk Gábor diódi (Stremţ) udvarháza és a Csáklyakő tövében meghúzódó falu festői vidéke.
Hosszú élete során saját bőrén tapasztalja a XX. század minden tragédiáját, megaláztatását. Gyermekként éli át az I. világháborút, a forradalmak időszakát és a trianoni nemzeti tragédiát, átvészeli a dél-erdélyi magyar sorsot, részt vesz a II. világháborúban, magyar értelmiségi voltáért megjárja a Târgu-Jiu-i láger poklát. Származása miatt megfosztják katedrájától, de megtörni, megfélemlíteni sohasem tudják a szálegyenes termetű és szilárd jellemű férfiút.
Bethlen Gábor iskolájához való kötődése a tanulmányi évekkel kezdődött. Különösen nagy hatással volt rá tanárai közül Jékely Áprily Lajos, akinek biztatása bátorította, további munkára serkentette a diákot. Szellemi fejlődésére meghatározóak voltak az önképzőköri összejövetelek is. Egyetemi tanulmányai befejezése után, 1928 őszétől mintegy két és fél évtizedig volt egykori iskolája magyar-francia szakos tanára. Ő figyelt fel elsőnek Sütő András tanítóképzős diák különleges írói tehetségére is.
Miután megfosztják katedrájától, a „könyvtárhomályban”, a „szép aranybíbor könyvtárszobában” könyvek közt vészeli át a diktatúra évtizedeit nyugalomba vonulásáig. A könyvtár gazdag kéziratanyagából a nyilvánosságra hoz sok régóta szunnyadó szellemet. Több mint ezer folyóirat- és lapközleménye, tanulmánya, önálló kötete az erdélyi művelődési örökség széles skáláját öleli át, térképezi fel. Így lett nehéz időkben, állandó zaklatások és gyanakvás közepette a kimondhatatlan kimondója, Erdély, Nagyenyed és kollégiuma hűséges és legmegbízhatóbb krónikása. Legjelentősebb nagyobb munkái: a Tudománnyal és cselekedettel, a Művelődés és népszolgálat, Az enyedi kohó című tanulmánykötetek, az Áprily Lajosról, az emberről és a költőről írt monográfia, a Jókai Erdélyben című irodalmi bedekker. Népmesegyűjteményekkel, tankönyvekkel, Gyulai Pál, Pósa Lajos és Gáspár János gyermekirodalmi munkásságának válogatásaival szolgálta a gyermekek irodalmi-esztétikai nevelését.
Műveinek nagy része a Bethlen utcai családi otthonban vagy a kollégium falai között született. Innen küldi be írásait az Erdélyi Helikonhoz, és más kolozsvári lapokhoz, itt szerkeszti az Erdélyi Gazda irodalmi rovatát és az Aradon megjelenő Havi Szemlét.
A rendszerváltás utáni első nagyszabású szabad kollégiumi rendezvényen a csengők alól szólt az egybegyűltekhez, és Áprily Lajos sorait idézte:
„Az újrakezdés vakmerő reménye
legyőzte itt az ostromló halált,
s daccal vágott a mindig új jövőnek-
Fejedelem, a fundamentum állt!…”
Vita Zsigmond 1998. január 1-jén halt meg Kolozsvárt, de halála után visszatért szülővárosába, az Őrhegy alji református temetőbe, felesége, szülei, szeretett iskolája mellé.
Józsa Miklós