(1798 – 1853)
Mottó: „Emlékek nélkül, nemzetnek híre csak árnyék.”
Vörösmarty Mihály
160 éve, 1853 október 25-én, hunyt el id. Szász Károly a Bethlen Kollégium tanára, jogtudós és politikus. A feledés határmesgyéjéről előkívánkozó, példaértékű személyiség, egyike a „hajnal embereinek” Berde Mária regényéből. (1.) Ma a XXI. században ott tartunk, hogy az egyre silányuló politikai pályán, mind kevesebb az élő, legalább megközelítően makulátlan eszménykép az ifjúság előtt. Ritka az olyan politikus, aki közéleti szereplése mellett eredményes szakmai teljesítményt is felmutathat. Id. Szász Károly több területen is maradandót alkotott. Életének egy pillanatában a tanári pályát hagyta ott az aktív közéleti – politikai szerepvállalásért, pedig jól tudhatta, hogy ily módon nemcsak kritizálható, és támadható, hanem fenyegetett helyzetbe is kerülhet. Nem kerülte meg a válságos pillanatokat, nyíltan vállalta szerepét a forradalomban, annak minden örömével és keservével együtt. Élete végén, bujdosóként, majd újból tanárként, súlyos betegen, állandó zaklatásoknak kitéve meghasonlott és már csak nyugalmat keresett.
Egy korhű pillanatkép. Szász Károly villanásnyi bemutatását egy olyan „idegenre” bízzuk, aki, korában egy magyar főrangú asszonnyal Wesselényi Polyxénával kötött házassága révén az erdélyi sors nagyszerű értőjévé, magyarrá, és a szabadságharc aktív résztvevőjévé vált. John Paget, (1808-1892) normann származású előkelő brit földbirtokos sarja a „Magyarország és Erdély – Naplójegyzetek” című munkájában mindent leír, amit nagyrészt Erdélyben töltött hosszú élete folyamán tapasztalt. 1847-ben elnyerte a magyar állampolgárságot és tagja volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának. A szabadságharc ideje alatt angol kapcsolatait is felhasználta a forradalom érdekében. 1849 januárjában, Enyed tragédiája után, részt vesz a felmentésben.
Erdélyi utazásai ismerkedései során, a nemzeti ellenállási mozgalom kibontakozása idején, Paget János egy rövid időre Nagyenyedre is eljutott. A továbbiakban idézzük őt magát a benyomásokról, amit írásunk hőséről szerzett. „Kolozsvárra visszatérőben megálltunk kis időre Nagyenyeden, hogy meglátogassuk Szász professzort, a helybeli nagy protestáns kollégium egyik tanárát, ki mind irodalmi, mind politikai téren Erdély egyik legkiválóbb embere. Az enyedi polgárok országgyűlési követüknek választották, s bár az arisztokráciában erős előítéletek élnek a köreikbe férkőző irodalmi parvenüvel szemben, pontos és széleskörű ismereteivel akkora tekintélyre tett szert, jellemének egyszerűségével és egyenességével olyan nagy hatást tett környezetére, s hallgatóságát annyira magával ragadta ragyogó ékesszólásával és érveinek hibátlan logikájával, hogy rövidesen ő lett a mérsékelt ellenzék vezéralakja. (…) 324 old. A professzort könyvei közt találtuk, paszomántos, katonai uniformisra emlékeztető kabátot viselt, igen tekintélyes méretű bajuszt. Ruhája, mint utóbb kiderült, az enyedi kollégium hagyományos öltözéke volt, ott ugyanis a diákok és professzorok atillában jártak. (…) Kis ideig beszélgettünk, a professzor ismertette az enyedi kollégium történetét és jelenlegi állapotát, majd felajánlotta, hogy körülvezet az épületben.” (2.)
Életének kronológiája. E pillanatkép után az alább feltárt, időrendi krónika vázlatos betekintést nyújt Szász Károly mozgalmas életének fontosabb részleteiről:
1798-ban született a dél-erdélyi Vízaknán, székely eredetű nemes szülőktől. Édesapja Szász Károly királybíró, művelt ember, aki fia taníttatásáról messzemenően gondoskodott. A szülői házban tanította meg a latin nyelvre, amely akkor a tanítás nyelve volt.
1805-1813: nyolc évig tanult a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, Erdély akkori vezető iskolájában. Hírneves tanárai között voltak Herepei Ádám, Nemegyei János, Kovács József és Benkő Ferenc, aki székfoglaló beszédét a kollégium történetében először tartotta magyar nyelven.
1811: Befejezi középiskolai tanulmányait és ebben az évben már togátus diák. Bölcseleti tanfolyamot hallgat a kollégium főiskolai tagozatán.
1813: Beiratkozik a Kolozsvári Katolikus Líceum jogi tanfolyamára.
1815: Leteszi a jogi vizsgát és irnoknak kérik fel a királyi táblán.
1816: Ügyvédi vizsgát tesz Marosvásárhelyen
1817: Ebben az évben Tordán Teleky Elek (a megyei főispán fia) és Zeyk János mellé kerül nevelőnek. A csaknem egykorú növendékeivel Bécsbe megy tanulmányútra. Itt ismerkedik meg Bolyai Jánossal. Kedvenc tudományait, a számtant és a természettant tanulmányozza.
1820: Visszatér Erdélybe és újra a marosvásárhelyi királyi táblánál, dolgozik.
1821: Meghívják Enyedre a jogi katedrára, ahol először segédtanárként majd Mohai jogtanár halála után rendes professzornak nevezik ki. Ekkor mindössze 23 éves.
1825: Augusztus 15-én nősült. Felesége a kolozsvári Münstermann Franciska, akinek apja osztrák, anyja délnémet volt, de miután szüleit korán elvesztette a kolozsvári Győrfi család vette magához és magyarként nevelte fel. Esküvője előtt áttért a református hitre és azonosult férje önkényuralom elleni harcával. A házasságból kilenc gyermek születik, amiből haton érik meg a felnőttkort. Legnagyobbik fia református püspök, költő és műfordító.
1833-34: Ebben az évben az a megtiszteltetés éri, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, levelező, majd rendes tagjává avatja.
1834-35: Alsófehérvármegye táblabírója, szülővárosa Vízakna díszpolgára lesz, majd országgyűlési követ.
1837: A jogtudomány helyett átveszi a matematika tanítását.
1847: Egy kötetnyi irodalmi alkotással (kísérlettel) lép a nyilvánosság elé.
1848: Ismét Vízakna követe az első nemzetgyűlésben. Báró Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszter államtitkárnak nevezi ki.
1849: A szabadságharcban vállalt szerepéért halálra ítélik, bujdosik, de később több társával együtt megkegyelmeznek neki. A római főiskolához kap meghívást, de nem fogadja el.
1850: Az erdélyi főegyháztanács visszahelyezi tanári állásába, ezúttal Marosvásárhelyre, miután Nagyenyeden a pusztítás és vérengzés nyomán, a Kollégium megmaradt részeiben az osztrák hatóságok csak alsófokú iskola megnyitását engedélyezték.
1853: Másfélévig tanít a nyugalomba vonult Bolyai Farkas matematika katedrája helyetteseként, majd munkáját egészségi állapota miatt félbeszakítja. Ugyanezen év októberében hunyt el Marosvásárhelyen. Élt 55 évet.
A népszerű-újító tanár. Szász Károly munkásságát rövid marosvásárhelyi írnoki tevékenysége után, enyedi tanárként kezdte, az 1792-ben felállított jogtudományi katedrán (5.) Életművében a tanári munka foglalja el a legtöbb időt. Először helyettesként majd rendes jogtanárként dolgozott a Bethlen Főiskolán, végül a matematika-fizika tanszéken. 1822-ben Enyeden megtartotta gondolatokban gazdag, székfoglaló beszédét. Ebben megjelennek azok az előremutató elképzeélsek, amelyek egész tanítói munkásságát meghatározták.
Tanártársa Vajda Dániel munkáját a következőképpen jellemzi feljegyzéseiben: „Tanítási előadása oly kedves és vonzó volt, hogy tanítványai nem mulasztottak el csak egy órát is. Hangja szépen csengő és nagy, anélkül, hogy terhére lett volna a hallónak. Beszélgetés közben is, de főként tanításkor az egyes szavakat úgy hangoztatta és nyomta meg, ahol kellett, hogy e sajátságos és csaknem páratlan beszédmódja már magában is elősegítette az érthetést, de azért a szükséges magyarázatokat sem mellőzte, temérdek sokaság és változatban hozván fel a világosító példákat, melyek mindig találóak, elmések, kedvesek és néha nevettetők is voltak, de póriasak, vagy szemétről szedettek sohasem. Bánásmódja tanítványaival rendkívül szerencsés, hatékony volt. Az ifjúnak becsületérzését tudta ő nagyon ügyesen felébreszteni, nevelni (…) (4.)” Kemény Zsigmond volt tanítványa emlékbeszédében így összegezi véleményét: „Majd minden enyedi tanuló mintaképe Szász Károly volt.” (4.)
Hamar népszerűvé vált a tanulók előtt, ami nem mindennapi előadói tehetsége mellett, annak is köszönhető, hogy órákon kívül is sokat foglalkozott tanítványaival. Pl. szegény tehetséges tanulókat járatott magánórákra, főleg matematikából, de természettani tudományokból is. Tanulók egész csoportjaival találkozott, akikkel sokat vitatkozott a kor kérdéseiről. Ekkor merült fel egy ifjúsági olvasótábor létesítésének gondolata, amely végül 1830-ban alakult meg az „enyedi diákok olvasótársulata” néven (4.) Ez lényegében a hosszú pályát befutó önképzési mozgalom csírája volt az akkor 208 éves kollégiumban. Ez a sikeres kezdet majd a folytatás a mai napig érezteti áldásos hatását a 400. évfordulójához, közeledő kollégiumban.
Akkoriban megindult a régi kiemelkedő tanári személyiségek nyugalomba vonulása vagy halála (Köteles Sámuel 1831) utáni csere a kollégiumban. Helyettük konzervatív szellemű, az újításokat ellenző tanárok kerültek. Ezek nem nézték jó szemmel Szász Károly reformszellemű megvalósításait. 1932-ben indul meg a vádaskodások sora, amelynek során ellenfelei a fiatal tanárt a tisztelet hiányával, a tanulók ingerlésével, lázításával, hazaárulással, antiklerikális hírveréssel, az önképzőkörben titkos szabadkőművesi eszmék terjesztésével vádolták. A diákok kiálltak tanáruk mellett. Katona Sándor nevű diák nyilatkozata szerint:„ Nem mi, nem prof. Szász, hanem az idő van Claritástok ellen” (4.) Szász Károlyt az egyházi főtanács kezdetben felmentette a vádak alól, a diákok ellen azonban bűnpert indított, amely „az enyedi diákok jakubinus pere” néven vált ismerté (4.) Végül a kormányhatóság sugallatára az egész tanárikart tették felelőssé a történtekért. Az éberség hiányára hivatkoztak és a diákságot felforgató tevékenységgel, vádolták. Az önképzőkör 28 tagját ítélték el dorgálással, kedvezmények megvonásával, sőt szabadságvesztéssel és kizárással. Végül Szásszal szemben is eljártak és elmozdították a jogi tanszékről. A történtek miatt ő maga is kérte a matematika-fizika tanszékre való áthelyezését.(4.)
A jogtudós és pedagógiai szakíró. Szász Károly tudományos tevékenysége az 1831-1841 közötti időszakban volt a legtermékenyebb. Az „1831. esztendő történetei” című tanulmánya, kortörténeti szempontból kiemelkedő munka. Megjegyzi, hogy „a történetek vezérfonala az 1830. júliusi francia revolúcióból indul ki, s mégis a váratlan kiütött nagy változás méltó nyughatatlanságba hozta az európai kabineteket.” (4.) Főleg a királyi és császári kormányokat értette alatta. Legfontosabb jogtörténeti munkája a „Silloge tractatum” amely a leopoldi diploma keletkezéséről, történetéről és alkalmazásáról szól. (4.) Ennek a munkának aktuális politikai szerepet szán. Benne közzéteszi az összes fontosabb, alapvető egyezményeket, okiratokat, jegyzőkönyveket. Követni lehet pl. azt, hogy osztrák részről mind kedvezőtlenebb ajánlatok jönnek, Erdély felé, ahogy a politikai helyzet változik.
Másik jelentős alkotása a „szerzett törvények eredeti kútfejéről” szóló akadémiai székfoglaló értekezése (Pest 1836) Jogi mestere Montesqiueu, a demokratikus alkotmányos monarchia. Ennek gyakorlati kivitelezése az államhatalom strukturális szétválasztása, az emberi szabadságjogok tiszteletben tartása, az erre szolgáló intézmények kiépítése. Mindezt békés törvényes megoldásokkal képzelte el. 1849-ben az egykori „fontolva haladó” a Habsburgok trónfosztását is megszavazza” (4.)
Tény, hogy a bécsi abszolutizmus elleni erdélyi küzdelemben Szász a legfontosabb jogi szakértőként szerepelt de jogelméleti szempontból is sikerült újat alkotnia. Valóságos élő könyvtárnak tartották.
Bécsi tartózkodása, idején jelentős személyiségekkel tartott fenn kapcsolatot, ami később tudományos tevékenykedését is jótékonyan befolyásolta. Pl. az orvosi egyetemre járó Váradi Sámuellel, aki a himlőoltásról írt dolgozatot vagy Vajda Dániellel, aki ugyanitt tanárnak készült, baráti kapcsolatokat tartott fenn. Általuk ismerkedett meg Bolyai Jánossal. Kettőjük kapcsolata érdekesen alakult. Új ismerőse a bécsi hadmérnöki akadémia hallgatója volt. A későbbi neves matematikus jegyzeteiben így örökítette meg ismeretségüket: „Az akadémián létemkor Szász Károllyal gyakran társalogva beszélgettünk, inkább könnyűszerűleg, minthogy alaposan s apróra véve sokat találtunk volna nekem hőn és hősön kedvelt tárgyamról. Egyszer s legelébb ő (Szász) említette meg az eszmét, amit én alaposan kifejtvén szilárd épületet raktam rá. Ez az eszme –Bolyai szavai szerint–„az euklédeszi XI. axióma okmutatványa, vagyis inkább megbizonyíthatása.” Ösztönösen sejtették mind a ketten a „megoldás módját” de akkor nem jutottak tovább. 1820-ban Szász elhagyja Bécset és akkor megegyeztek Bolyaival, hogy ha a megkezdett együttes vizsgálódásban valamelyikük, valamikor célt érne az érdem közös legyen. Nos, ez utóbbi Bolyainak jutott, de ő nem felejtkezett meg a Szásszal történt gyümölcsöző beszélgetéseikre. (4.)
Tanári székfoglaló beszédében, a magyar nyelv használatát elsőrangú feladatának, tekintette a kozmopolita hatásokkal szemben. „ A kurta emberi kor nem ér be egy egész világot beölelni” (4.) Pedagógiai elvei a mai napig megszívlelendők. Károsnak tartotta a túlzott követelményeket az enciklopédizmusra törekvést. Fellép a magoltatás ellen. Az” akadozva felelők” mellett érvel, akik az értelmet keresik a tanulásban. A szakosodással, amit később államtitkárként is támogatott, akkori társadalmi igényt kellett kielégíteni, hiszen több szaktanár jobban és elmélyültebben taníthat egy osztályt, mint egyetlen tanító.(4.)
1839-ben „Parthenon” címmel főiskolai kurzusokat valamint középiskolai tankönyveket ír, amelyeknek célja az egyelvű és egyszellemű oktatás megvalósítása. A tudomány akkori fontosabb eredményeit, felölelő vállalkozást hatkötetnyire tervezte. A bevezető tanulmányban egy új természettudományos felfogást hirdet: „Minden, ami a természetben emberi tudás tárgya, változhatatlan törvényeknek hódol” Ezek a könyvek a főiskolai és iskolai tanszabadság nagymértékű hiányidőszakában készültek. Ennek ellenére a róla szóló átfogó könyvben Turnovszky és Kiss így jellemzi őket: „Színvonaluk, emelkedettsége, előadási módjuk világossága, szabatossága magas didaktikai értékről tanúskodik.” (4.)
1841-ben az „Oskoláról” című tanulmányában (cikksorozat) kifejti, hogy az iskoláztatás elsődleges célja az életre nevelés (4.) Szerinte a népművelés csak szervezett iskolahálózat kiépítésével lehetséges, amelynek első s mindeddig elhanyagolt láncszeme a kisdedóvás, mert ez készíti elő a későbbi nevelői hatások számára a talajt. (4.) Ki akarta szorítani az elavult nevelési módszereket és a latint, mint tanítási nyelvet. Bécsből azonban minden eszközzel korlátozták az iskolai reformtörekvéseket, mert féltek a forradalmi eszme elterjedésétől.
Megírja a „Magyar nyelvtudomány” című könyvét, amelyet sok kritika ért de akadt pozitív méltatás is. Kemény Zsigmond megállapítja, hogy Szász magyar nyelvtana „sajátságos felfogású és eredeti eszmékben gazdag mű.” Egy kisebb matematikai könyvét enyedi tanár korában írta: „Elsőrangú egyenletek föloldásának új kezelési módszere, akárhány ismeretlenre nézve.” Az aritmetikát és algebrát tárgyaló könyvét, fiával, mint társszerzővel, 1853-ban adta ki Pesten. A kötet elemi kérdéseket tárgyal a IX o. anyagáig. Evvel próbálta segíteni a matematika jobb megértést. A logikai részt Szász a „matematika nyelvtanának” nevezte.
A politikus. Gazdag tanári – alkotói tevékenysége közepette is fel-fel villan benne a politikusi alkat. Wesselényi Miklóssal, még diákkorában megismerkedik, és politikai célkitűzéseivel azonosul. Más haladó szellemű erdélyi politikussal pl. Kendeffy Ádámmal, Kemény Dénessel is kapcsolatot teremt (4.) A fokozódó szembenállás közepette az alkotmányosság mellett és az abszolutizmus ellen teszi le a voksát. A „vándorpatrioták” vezérükkel, Wesselényivel egyik megyei közgyűlést, a másik után látogatják és kifejtik nézeteiket. Végül összehívják az országgyűlést (1934) ahol Szász, Vízakna követeként szerepel. Jogi tudása miatt rövidesen nélkülözhetetlenné válik és felajánlják neki a kolozsvári konzisztoriumi (egyháztanácsi) titkári állást, azért, hogy állandóan Kolozsváron lehessen. Az enyedi gazdag tanári javadalmazáshoz képest, fizetéskülönbséget is juttatnának neki, de a diéta feloszlatása, ezeket a terveket szertefoszlatta. Szász továbbra is részvállal a megyei törvényhatósági életben és a sajtóban is kifejti nézeteit.
1844-ben Teleky Domokos gróffal tett külföldi utazása csak megerősíti benne a változás szükségszerűségét, de ezt ekkor nem forradalommal képzeli el. (4.)
1848. márc. 15. események hatására az enyedi emberek, 19-én Szász Károly lakásán gyülekeznek, és népgyűlés összehívását határozzák el, ahol kifejeződik akaratuk az országgyűlés összehívására és az Unióhoz való csatlakozásra. Az első szabad országgyűlésben újra ott van ezúttal is Vizakna képviseletében. Felszólalásaiban a „népelemre” alapozott politikát támogatja és ellenzi az arisztokratikus szerkezetek megtartását. Ugyanakkor a tulajdonjog polgári álláspontját képviseli. Javasolja, hogy a felállítandó hadsereg román ezredeinél a tisztek ne csak magyarul, hanem oláhul is tudjanak. Támogatja az erdélyi románok nemzeti jogainak elismerését. Ebben egy külön megbeszélésen egyedül marad nézetével, amely azonban a történelem tanulsága szerint a legelőremutatóbbnak bizonyult. (4.)
Az első felelős magyar kormány Szász Károlyt Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszter mellé államtitkárnak nevezte ki. A miniszter távozásával ő vezette tovább a minisztériumot. A tervezett iskolai reformok kapcsán anyanyelvű iskolát akart állami tá- mogatással minden községnek, majd középiskolás reformot, a szaktanítás rendszerével és szabad „universitást.” (1.) Vitába száll a jogait óvó katolikus egyházzal, a közös iskolák, a hittan tanítás, a szakrendszerű oktatás, a felekezeti belügyek kérdésében. A piarista rend felvilágosult szellemű oktatói azonban partnerei maradnak. A kormányzat felbomlása és az önvédelmi háború miatt az iskolareformot már nem sikerült bevezetni. Fia, Dr.Szász Károly püspök érdekes naplójegyzeteiben olvasható: (…)„Egy honvéd naplójegyzetei címmel azokat a szakaszokat adtam ki, amely boldogult édesapámnak 1849-i katonai szereplésére vonatkoznak, káplárként történő bevonulásától, addig, míg mint bujdosó honvédtiszt, sok viszontagság után a tiszaroffi Borbély-családnál talált menedéket. (…) (5.) Marosvásárhelyi tanárként éri a halál, amit a nyugdíjas Bolyai Farkas közölt tanítványaival: „Megnémult a harminckilenc évig fáradhatatlanul tanító nyelv, mely a természet örök igazságait oly elragadón s oly kristálytisztaságban hírdeté.” (4.)
Epilógus: A reformkor, Szász Károly hamar kibontakozó sokoldalú személyiségére termékenyítőleg hatott. Tanári évei a tekintélyes enyedi kollégiumban szilárd alapul szolgáltak, írói és politikusi pályájához. Pedagógusként merész újító volt, miközben jó tollú szakíróvá vált, sőt irodalmi kísérletet is tett. Előrelátó, mérsékelt politikusként, majd államférfiként, azonosul a forradalom eszméivel.
Irodalom
- Berde Mária: A hajnal emberei. Regény Az Erdélyi Református Egyházkerület kiadása Kolozsvár 1995. III. kötet. A. 134 o.
- John Paget: Magyaroroszág és Erdély – Naplójegyzetek (1849.-június 13.-augusztus 27.) sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta és a jegyzeteket készítette. Cs.Lingvay Klára Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár 2011. 324 o.
- Fazekas Csaba: Szász Károly kultuszminisztériumi államtitkár válasza a katolikus püspöki kar emlékiratára. 1848 dec.3. évfolyam 2. szám A.D. MMII
- Kiss Géza és Turnovszky Sándor: (bevezető tanulmány írt, a szövegeket kiválogatta és jegyzetekkel ellátta.) Szász Károly. Állami Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó Bukarest, 1955. 7-8 o. 26. o. 9.o. 30.o. 14.o. 32.-33 o. 16.o. 25-26 o.28 o. 27.o. 24.o 15.o. 21 o. 20 o.
- Dr. Szász Károly. Egy régi enyedi diák naplójegyzetei (Szász Károly (püspök) ifjúkori naplójából.- Budapest „Pátria „Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság 1926.(bevezető o.)
Bakó Botond