FOLYTATÁS 

Bodrogi János ünnepi emlékbeszédében hangsúlyozza: „Lelki szemeim előtt áll az erős akaratú, rendkívül önérzetes, nagy értelmes homlokkal bíró kis székely gyerek, aki árva és szegény létére, nem félve a reá váró nehézségektől, bátran megy neki az életnek. Pedig bizony akkor a Bethlen Kollégium is aránylag csak kevéssel segélyezhette, mert alig pár évvel azelőtt a labancok óriási károkat okoztak, úgyhogy Bod Péternek csak ingyen lakást és tanítást tudtak adni, de az élelmezésről gondoskodni nem tudtak. Ilyen helyzetben, csaknem kegyelemkenyéren él, egy jómódú enyedi polgárasszony vendégszerető házánál.” A továbbiakban életútja legfontosabb állomásainak fölidézése után irodalmi, történelmi, egyházi munkásságát tárja a hallgatóság elé. Bod Péter ilyen jellegű tevékenységét már teológus korában elkezdte, viszont tudományos munkássága javarésze a magyarigeni papsága idejére esik, mikor egyház- és irodalomtörténeti adatokat gyűjt, saját költségén könyvtárat létesít, kora tudós személyiségeivel folytat tudományos levelezést, részben saját költségén, részben áldozatkész főurak támogatásával adja ki értékes könyveit, amelyek által a magyar tudományos és irodalmi életben örök dicsőséget vívott ki magának. 

 Az erdélyi művelődéstörténetből, mint három hatalmas oszlop emelkedik ki Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc és Bod Péter magasztos alakja. Apáczai még abban a korszakban élt, amikor az erdélyi élet és tudományosság fejlődése egyre újabb és merészebb célkitűzések megfogalmazását tette lehetővé, sőt megvalósíthatóvá is. Pápai Páriz Ferenc igen sokoldalú tudományos munka közepette érte meg a kurucvilág viszontagságait, a kollégium feldúlását, majd annak felújítását, s újjászervezéséért olyan segélykérő intézkedéseket foganatosított, amelyeknek eredményeit nemzedékek élvezhették a továbbiak során. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →