MAGYARLAPÁD: FELAVATTÁK ERDÉLY LEGRÖVIDEBB IDŐ ALATT ÉPÜLT SZÓRVÁNYKOLLÉGIUMÁT

Egy összetett társadalmi összefogás sikertörténete

A Maros és Kis-Küküllő mente néprajzi központjaként számontartott Magyarlapád ezentúl népességstratégiai szempontból is kiemelt szerephez jut, hiszen annak a 20 diáknak biztosít magyar nyelven oktatást, akik falujukban csak román tagozatra iratkozhatnának. Az avatáson részt vett Kató Béla református püspök, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Brendus Réka, a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai államtitkársága főosztályvezető helyettese, Gudor Kund Botond esperes, Lőrincz Helga, a Fehér megyei RMDSZ elnöke.

A szórványkollégium ötlete a csökkenő gyereklétszám, a magyar közösség iránti elkötelezettség és a válaszúti Kallós Alapítvánnyal való, a néptánc és a népzene révén kialakult több éves kapcsolat hatására született meg. Sipos Ferenc mérnök, magánvállalkozó, az egyházközség főgondnoka, közismert személy a környéken, hiszen az ő cégje, a Biomilk gyűjti be a tejet a környéken és ő szervezi a nemzetközi néptánctáborokat, ahova meghívja az adatközlő zenészeket muzsikálni. Szorgalma, szerénysége, segítőkészsége bizalmat sugall, ezért a szülők bátran merték rá és feleségére, Sipos Margit tanárnőre, a szórványkollégium vezetőjére bízni  gyerekeiket. Az építkezés megkezdése előtt a házaspár- és velük együtt néhány pedagógus saját autójával járta be a környéket helyzetfelmérésre, gyermektoborzásra. Őket mindenben támogatta a helyi református lelkész házaspár, Borbándi András és Erika. Amint kiderült, hogy valós igény mutatkozik a Lapádon történő magyar nyelvű oktatásra, elkezdődhetett az infrastruktúra kialakítása. Az egyház felajánlott két épületet: az úgynevezett közösségi házat és a 10 éves küzdelem árán az állam által visszaszolgáltatott régi iskolát, az Ethnika Kulturális Alapítvány pedig, akinek Sipos Ferenc az elnöke, vállalta a pályázatok lebonyolítását. Így alakult ki annak a komplex társadalmi összefogásnak a kezdete, amelybe az egyház és a civil szféra mellé később a politikum, a magánvállalkozói szféra és az oktatásügy is betársult.

Mivel a közösségi ház alkalmasabb volt a gyors felújításra, először ezt hozták rendbe és 2015-ben a manzárdosított, kúriaszerű épületben már beindulhatott az első csoport 14 diákkal. Időközben az alapítvány új, fiatal tagokkal gyarapodott, köztük volt Bánffy Farkas, aki felkarolta a nemes ügyet, szerteágazó kapcsolatrendszere, ismerettségi köre révén sikeresen lobbizott négy éven keresztül. Időközben, a Bethlen Gábor Alapítvány egy nagyobb összegben történő támogatásának köszönhetően, elkezdődhetett a másik épület rendbehozatala. Az 1913-ban tanítói lakás és iskolaként telekkönyvezett alacsony, szürke színű épületben kevesen sejtették a Hamupipőkét, a munkálatok haladtával viszont a bizalom egyre nőtt. Előreláthatatlan problémák is adódtak jócskán, főleg statikai gondok, amelyek komoly plussz költségeket igényeltek. A kritikus pillanatokban jött jól Bánffy Farkas segítsége, akinek köszönhetően az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Miniszterelnöki Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Magyar Köztársasági Elnöki Hivatal, az RMDSZ, a Communitas Alapítvány, a Balassi Intézet, a MOL Románia, a Szerencsejáték Zrt is felzárkózott a főtámogató mellé.

A közel másfél millió lej értékű támogatásoknak köszönhetően valósággal újjávarázsolták a régi épületet: megemelték egy szinttel, a belső térszerkezetet pedig úgy alakították ki, hogy az megfeleljen nem csak a törvény által megszabott előírásoknak, hanem ugyanakkor otthonos hangulatot árasszon. Az új épületben 6 szoba, 1-1 nevelői- és tanulósszoba (mindenik külön mosdóval), korszerűen felszerelt konyha, ebédlő, mosoda, öltözőszobák biztosítják a mindennapok kényelmét. A gyerekeket első pillanattól kezdve megragadta a hely és a közösség hangulata és a bentlakás tőszomszédságában található iskolába is szívesen járnak, hiszen a pedagógusok kiemelt figyelemmel követik őket. Egyébként a beiratkozásukat megelőzően különféle beszoktató, „összerázós” táborokat szoktak szervezni, ahol megismerkedhetnek a lapádi gyerekekkel és játékos formában felmérik és fejlesztik anyanyelvüket. A tavaly szeptemberben három gyerek csak értett, de nem beszélt magyarul, ma már lapádiasan „Jó napat!” köszönnek és érthetően mesélnek anyanyelvükön a bentlakói élet szépségeiről: a néptáncpróbákról, közös éneklésekről, kirándulásokról, kertészkedésről, informatika- és gitárórákról és a mindannyiuk kedvenc Manyi nénijéről, aki bepillantást enged nekik féltve őrzött konyhatitkaiba.  A lelkes, öntudatosságáról és színvonalas munkájáról ismert tanári kar, élén Lőrincz Ildikó igazgatónővel, mindenben támogatja Sipos Margit kollégiumi vezetőt, elsősorban a helybeli pedagógusok: Szilágyi- Székely Melinda, Gilyén Izabella Gilyén és Szidónia tanítónők, Székely-Bányai Andrea óvonő, Szilágyi András, Molnár Melinda, Szabó Dániel tanárok valamint Mán Helga, Kiss Andrea és Sárközi Eszter kollégiumi nevelők. Önkéntesként végzett odaadó munkájukra ezután még nagyobb szükség lesz, hiszen idéntől 35 helybéli , 0-4. osztályos tanulóval gyarapodik a délutáni oktatás. Mindenik pedagógus hálás minden újonnan érkezett diákért, hiszen általuk az iskola fennmaradásásához szükséges gyereklétszám hosszabb távon biztosítható.

Az MTI/HÍRADÓ így számolt be az eseményről: Az avatóünnepségen Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a szórványban élő magyarok támogatásának a szükségességéről beszélt. “Ha a szórványt feladjuk, a szórványosodás folyamata előbb utóbb a tömböt is eléri” – jelentette ki.  Az államtitkár felidézte, hogy az elmúlt hetekben az erdélyi szórványmagyarság számára több iskolát is avattak. Megjegyezte: az új létesítmények nem vonták el a magyar gyermekeket más intézményekből, hanem újakat vontak be a magyar nyelvű oktatási hálózatba. “A gyermekek, a fiatalok támogatásával a saját jövőnket támogatjuk. Ha magyarként nőnek fel, akkor tudunk a további ötven-száz évben a magyar nemzetben gondolkodni” – fogalmazott az államtitkár. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke kijelentette, a magyarlapádi létesítmény az erdélyi kollégiumi hálózatnak a része, amelyiket az elmúlt tíz évben azzal a céllal építettek ki, hogy valamennyi erdélyi magyar gyermek magyar nyelven tanulhasson. Hozzátette: a minőségi oktatás megteremtése a következő kihívás a közösség számára. Az RMDSZ elnöke példásnak tartotta a magyarlapádiak összefogását a kollégium felépítése ügyében. “Úgy kell építeni a közösségeinket, hogy legyen magyar jövő a következő évtizedekben, évszázadban is” – fogalmazott Kelemen Hunor. Sipos Ferenc, a kollégiumot felépítő Ethnika Alapítvány elnöke elmondta, Magyarlapádon azzal sikerült összefogni a közösséget, hogy két évtizede évről-évre megszervezik a helyi néptánctábort. Ezt az összefogást példázta, hogy az ünnepség végén közel harminc táncházzenész kezdett örömzenélésbe, és zenéjükre népviseletbe öltözött fiatalok perdültek táncra. A közös zenélésbe a helyi lelkész és az alapítványi elnök is bekapcsolódott.” Sipos Ferenc úgy vélte: „ Ha valaki rövid távú eredményt akar elérni, az búzát vet és learatja a termést; aki középtávú eredményt szeretne, fát ültet és várja a gyümölcseit; ha pedig hosszú távra terveznek, akkor gyermekeket nevelnek.”

Borbándi András lapádi lelkipásztor a közösség lelki megerősödésének fontosságáról, a bennünk levő „belső épület” kiépítéséről szólt; az ünnepséget Kató Béla püspök áldása zárta. Ezt követően a vendégek számára állófogadást szerveztek, az érdeklődők pedig -akik megtöltötték az udvart- meglátogathatták a kollégiumot.

BASA EMESE

mlavatas_01 mlavatas_02 mlavatas_03 mlavatas_04 mlavatas_05 mlavatas_06 mlavatas_07 mlavatas_08 mlavatas_09 mlavatas_10 mlavatas_11 mlavatas_12 mlavatas_13 mlavatas_14 mlavatas_15 mlavatas_16 mlavatas_17 mlavatas_18 mlavatas_19 mlavatas_20 mlavatas_21 mlavatas_22 mlavatas_23 mlavatas_24 mlavatas_25 mlavatas_26 mlavatas_27