LŐRINCZ LÁSZLÓ: EGY KÖNYVTÁROS ÉLETE

LŐRINCZ LÁSZLÓ:  EGY KÖNYVTÁROS ÉLETE

FARKAS SÁNDOR: VERSEK

(COLLIGATUM)

 

Farkas Sándor, (1887-1964) könyvtáros életét bemutató kötet jelent meg /2014/ Nagyenyeden, a Bethlen Baráti Társaság kiadásában, Lőrincz László szerkesztésében. A kötet rendhagyó abban az értelemben, hogy második esetben jelenik meg könyv a Bethlen Kollégium tudományos  könyvtárában dolgozó könyvtárosról. 

 

A kötet egy rendhagyó emberi életről folytatott, hosszú lejáratú megfigyelés és elemzés alapján készült tanulmány. Olyan dolgok, történések sorozatáról, sorsfordulatokról szól, amelyek bárkivel megtörténhetnek az életben. Különleges az egészben az alany hozzáállása a sorscsapásokhoz, túléléshez és  lehetőségekhez egyaránt.

Túlélni a sors megpróbáltatásait, nem csekély dolog, de nem is lehetetlen. Ezek meg edzik az embert, harcképessé teszik a nehézségek leküzdésében és ezen túl egy kiegyensúlyozott, komoly életvitel megvalósításához vezethetnek, ha megfelelő adottságokkal, normális életfelfogással találkoznak. Ilyen volt Farkas úr. Árvagyerekként indult neki az életnek. Ő, egy XX.- századi Dávid volt. legyőzte Góliátot –a maga szerénységében, nem fizikai erővel, sem dávid- parittyával, hanem intellektusával, tudásvágyával, kitartásával, nem utolsó sorban igényességével. Fűtötte a megismerés vágya, a mások gondolatainak tisztelete. Szerette és tisztelte a „Könyvet.”

 

Rendhagyó a kiadás külalakja is, a XIX.- században divatos   „colligatum” formában jelent meg, két irányból olvasható, két könyvet tartalmazó kötet. Az egyik  Farkas Sándor életével ismertet meg, a másik: kiadatlan verseiből nyolcvanat tár elénk. Farkas Sándor (1887-1964) a Bethlen Kollégium  diákja, majd filozófus- könyvtárosa volt. Sok pozitív tulajdonsággal rendelkező személy, úgy, mint: pontosság, megbízhatóság, rendszeresség, jó memória, stb. Sok nyelvet ismert, érdeklődése főleg a keleti nyelvek irányába fordult. A nyelvek szerelmese volt. Azt mondhatjuk róla, hogy egy /jó/ nyelv-tanuló volt, aki szeretett nyelveket tanulni, ugyan úgy, mint Mezzofanti bíboros,  Körösi Csoma Sándor vagy Lomb Kató. /Mezzofanti szegény gyermek volt, nem járt iskolába, és úgy fedezték fel nyelvtehetségét, hogy az iskola nyitott ablakán keresztül kihallatszó, a gyerekek ragozásának hibáit hangos kiáltással javította ki.  Az ablakon kihajló tanító megpillantotta, behívta a mezítlábas gyereket és így indult és jutott el a tehetséges  gyermek a nyelvtudományok magas fokára./

  Farkas értelmiségi családból származott, de nagyon fiatalon árvaságra jutott, így egyedül kellett megküzdjön az élet kegyetlen nehézségeivel, és jutott el filozófus-könyvtáros minőségbe, ami bizony nem volt könnyű dolog. Tizenegy nyelvet beszélt: angol, német, francia, perzsa, török, román, magyar, tibeti, és a holt nyelvek közül: latin, ógörög, szanszkrit. 13 könyvet adott ki életében, saját nyomdai tervezésében, és saját költségén, 120 verséről van tudomásunk, 260 dalszöveget irt, amelyekből 240-et meg is zenésített. Felső fokú matematikával is foglalkozott /Párizsban külön kiadásban került forgalomba egyik  dolgozata, Köllő/, majd numizmatikával /érmészet/ foglalkozott, amely területről nyomtatásban kiadott munkái jelentek meg több nyelven is.

 

A kötetben a szerző bemutatja  a Bethlen Kollégium rövid történetét, majdnem négy évszázados múltjának fontosabb mozzanatait párhuzamosan az  európai kultúra hasonló mozzanatait, kronológiai sorrendben. Külön fejezet foglalkozik a székfoglaló beszédek történetével a kezdetektől- napjainkig.  Ezekből 48-adatait sorakoztatja fel. A borítók grafikai megvalósítása finom esztétikáról tanúskodik. 

 

A KÖNYV ÜZENETE A MÁNAK.

A ma  diákjainak tudniuk kell, rá kell döbbenjenek, hogy maguknak tanulnak, nem a tanárnak vagy bárki másnak.  Hogy a tudást az iskolában ingyen adják, míg az életben sokba kerül mindez. Fel kell fedezzék a megismerés örömét, és a tudásalapú siker élményét. Ez a két felismerés legfontosabb fegyvere és hajtóereje az értelmes embernek. Farkas  Sándor élete példa arra, hogy a minőségi munka megvalósítható egyéni szinten bármilyen nehéz körülmények között, csak akarat, kitartás és hozzáállás kérdése, hogy a megismerés örömet okoz, aminek megélése hihetetlen élmény. A jól végzett munka öröme a legnemesebb érzésekkel tölti el az embert. Ezt semmi sem pótolhatja

A mai fiatalok számára a nagy titok: felfedezni a megismerés fortélyait, más szóval- meg kell tanulni-tanulni- és ennek a ténynek az élvezetét, amit ha birtokolunk, akkor csodálatos és hihetetlen régiókba kalauzol, felemel egy magasabb megismerési szintre. Ez már maga a tökéletesség, mondhatjuk, a megismerés nanó – szintű kifinomultsága, behatolás a végtelenbe, ennek titokzatosságaiba. Tudni kell azt is, hogy az igényes embernek fáj, ha valamit nem ért!!!

Az ismeretszerzés, a megismerés alapja, a génjeinkbe betáplált elemi kíváncsiság, ami visszavezethető a gyerekpszichológiában jól ismert kisgyerekkori magatartásra: -mi ez? és  -de miért? – periódusra, amikor erőteljes intenzitással jelenik meg ez a tulajdonság– az egészséges, őszinte kíváncsiság. Ez a magatartási forma be van kódolva tudatunkba, „ott szunnyad” és ezt, kis akarattal, ügyességgel fel tudjuk éleszteni, elő tudjuk hívni, ami végig kísérheti egész életünket. Ez a tulajdonság a megismerés alapja, kulcsa és hajtóereje. Ha bármiről is van szó, fel kell tegyük ismételten a kérdést- mi ez?, de miért? Így fokozatosan és észrevétlenül meg tudjuk közelíteni az illető kérdést, vagy területet, átszellemülve belekerülünk az ismeretlen rejtelmes titkaiba, és haladunk előre a megismerés göröngyös vagy sima útján, amihez a „benzin” ingyenes, a neve – kíváncsiság.