A mintegy 600–800 civil áldozat, főként nők, gyerekek és öregek elpusztítása volt a legfájdalmasabb, de emellett megsemmisültek Nagyenyed kulturális értékei a Kollégium a könyvtárával, valamint a református püspökség levéltára. A csodával határos módon megmenekült a minoriták könyvtára, amelyről épp tavaly jelent meg egy értékes dokumentációs írás Rácz Emese összeállításában. A pusztítást Enyeden és Hegyalján a Fehér megyei magyarság a mai napig nem heverte ki.
Az idei megemlékező istentiszteletet koszorúzás követte a Vártemplom falán némán várakozó dátumos emléktábla (1849. jan. 8.) előtt. A megyei RMDSZ mint szervező, a református egyházközség, az unitárius egyházközség és a Bethlen-kollégium nevében helyeztek el koszorúkat. A nagyszámú résztvevő, sok középkorú és idős ember és egy maroknyi fiatal együtt emlékezett. Akik eljöttek, lelkükben nem a bosszúállás vagy a harag szellemében érkeztek. Ők azok, akik tudják, hogy emlékezés nélkül felejtés és megbocsátás, de közös sikeres jövőépítés sincs. A remény él, hogy egyszer majd, valamikor felhangzik a felszabadító harangzúgás is.
Szabadság, 2010. január 12
.
Fotók: Nagy Alpár