Bethlen G. kollégium, Barcsay terem
30 dr A3-as méretű. fekete-fehér- fénykép fekete alapon, 70X50 cm-es fémráma.
2016, október.
Régi hagyomány a Nagyenyedi Bethlen kollégiumban a volt diákok időnkénti „véndiák találkozója” az érettségi vizsga letétele után az Alma Materben. Klasszikus módon 10- éves találkozókat rendeztek. – „A Kollégium félhomályban, valaha itt jártam iskolába”, mondja a hajdani kisdiák. Elgondolkozva a dolgok és az idő felett, fejtegeti álmait: -„Szeretnék olyan lenni, mint akkor voltam, amikor olyan szerettem volna lenni, mint amilyen most vagyok.” Ilyenkor el lehet játszadozni a lehetetlennel is. Egy ilyen -50-éves- találkozóról számol be a jelenlegi fotókiállítás, amelyen 68 éves véndiákok vettek részt. Sokan közülük első alkalommal látták viszont egymást az érettségi óta.
A kiállítást bevezeti: Suciu (Mester)/ Emilia*, galérista- M.A. /Master of arts/ Németország.
Tisztelt hölgyeim és uraim,
Lőrincz László fotókiállításának témája: egy 50- éves véndiák találkozó, amiről 48 –évvel ezelőtt 1968-ban készített fényképeket mutat be a szerző.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Lőrincz László (1933) művész barátom felkérésére beszélhetek ennek a kiállításnak a megnyitóján, melyet a művész, a Bethlen Kollégium építészeti felújításának ünnepsége alkalmából rendezett. Annál is inkább, mert én is Nagyenyeden nőttem fel és ebben az iskolában érettségiztem, de már nagyon régen elkerültem innen, és 35 éve Németországban élek, ott egy művészeti galériát tartottam fenn, ahol konsztruktiv-geometrikus-absztrakt művészettel foglalkoztam nemzetközi szinten. Bár a fotóművészet nem tartozott szigorúan a galéria programjához, az évek során sok olyan művésszel találkoztam, akik Lőrincz Lászlóhoz hasonlóan más szakterületről közelítették meg a fényképezést.
A fotóművészet már jó ideje a képzőművészet szerves részének tekinthető és nem idegen gyakorlat az, hogy festők, szobrászok, grafikusok művészi fényképeket késztenek, először csak motívumok rögzítéséül, később azonban, mint önálló kifejezési mód eszközeként. Számos ilyen példa van erre, egyike Moholy Nagy László, aki mint a magyar kosztruktiv művészet egyik legkiemelkedőbb alakja, mint fotóművész is világhírre tett szert. Ugyanitt említhetjük C. Brancusi román szobrászt, aki Párizsban élte le élete nagy részét, és akinek fotói, ma felbecsülhetetlen értéket képeznek, és ide lehetne sorolni Lőrincz Lászlót is, akit ebben a pillanatban ugyan, mint fotóművészt ünneplünk, de aki igazában egy „all round” tehetség: ny. biológus, múzeumi szakreferens, a Román Tud. Akadémia Természetvédelmi Bizottságának tiszteletbeli őre 1960 óta. A Bethlen Baráti Társság elnöke, a MTA égisze alatt műkődő-Benkő Ferenc Tudományos Műhely vezetője, grafikus, szobrász, restaurátor, szerkesztő, számos könyv szerzője, és nem utolsó sorban költő.
Életpályájának első szakaszára (diák és egyetemista korában) intenzív sporttevékenység jellemző, I. osztályú élsportoló, úszásban többszörös országos bajnok, csúcstartó (200 m egyéni vegyes- úszás) a román úszóválogatott tagja, nemzetközi szinten egyetemi világ-
bajnokságon ezüstérmes 1952-ben /100 m pillangó úszásban/ és „Merit of the student Sports” diplomában részesült, az Egyetemisták Nemzetközi Uniója részéről /UIS, 1952/. A Kolozsvári egyetem vízipóló csapatának oszlopos tagja volt az ’50-es években. Később 1998 –ban a magyar állam „Magyar Sportcsillag” címmel tüntette ki a Budapesten megrendezett „Határon Túli Magyar Sportcsillagok I.-világtalálkozóján”. Elsőként úszta a „delfin” stílust az országban hivatalos versenyen 1952-ben az országos úszóbajnokságon – gyönyörűen.
Felsőfokú tanulmányait Kolozsváron végezte, 1957-ben szerzett diplomát az élettudományok területén. Az évek folyamán tanulmányait tökéletesítve összesen tíz év (4, 3, 3 év) posztgraduális szakképzésen vett részt a biológia különböző területein és muzeológiában, minden esetben dicséretes minősítéssel. A RO Tud. Akad. felkérésére feldolgozta a Zeyk féle madárgyűjteményt, ami megjelent a Scripta Ornitologica Ro.-ban /1911/ IV, pp.22-58/. Szakmailag sokoldalú tevékenységet folytatott, az ornitológia területén két könyvet adott ki, hármat a művelődés területén. Részt vett a – Stratégiai kutatások a MTA-án- elnevezésű programban, minek eredménye egy összefoglaló tanulmány volt, amit Dr. Glatz Ferenc, a MTA akkori elnöke közölt az Ezredforduló c. folyóiratban. (2003/2, 20-25 old). Az idők folyamán összesen 151 tudományos értekezleten vett rész dolgozatokkal, amiből 30 külföldön volt rendezve. Az 1989-es forradalom után két esetben kapta meg az Oktatási Min. tanulmányi ösztöndíját biológiai tanulmányokra és négy esetben kapta meg a MTA DOMUS HUNGARICA SCIENTIARIUM ET ARTIUM – kutatási ösztöndíját a biológia területén. Több tudományos társaság tagja: BBT, BFTM, EME, SOR, COR, NGS (USA).
A művészetek területén fotózással-59 éve foglalkozik – van saját fotólaborja, grafikával- diákkorától kezdve (1948) és szobrászattal is egyetemista korától kezdve foglalkozik komolyabban. Az éremplasztika területén az 1989-es forradalom után a Nagyenyedi Ref. templom 750- éves jubileuma alkalmával egy minőségi bronz emlékérmet valósított meg az egyház részére 2.000 példányban, díjmentesen, ezeket az egyház értékesítette. Emlékérmet készített a Torockószentgyörgyi templomról. Részt vett több csoportos grafikai kiállításon és egyéni grafikai kiállításokat is rendezett.
Lőrincz László páratlan személyiség Nagyenyeden, úgy a sport, mint tudományos, kulturális- és művészeti téren, aki érzékenyen reagált minden olyan eseményre, rendezvényre, mely városának, iskolájának ilyen irányú gyarapodását szolgálta. Tanúsága ennek a jelenlegi kiállítás is, melynek tulajdonképpen kettős funkciója van, egyrészt a Bethlen kollégiumnak legrégebbi hagyományát örökíti meg, – a véndiák találkozót, másrészt emléket állít Barcsay Jenőnek aki 1918-ban itt a kollégiumban érettségizett, és jelen volt az 50- éves véndiák találkozón.
BARCSAY JENŐ a természeti látástan professzora volt a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, hírneves magyar grafikus, akit a magyar állam Kossuth Díjjal tüntetett ki értékes munkásságáért, legismertebb munkája a- Művészi anatómia– tanulmánysorozat, egy nagy kötetbe foglalva, amit több nyelvre fordítottak le. A jelen fényképek 1968-ban ezen a találkozón készültek és –fekete- fehéren rögzítik ezen esemény mozzanatait. A képeken szereplő véndiákok közül sokan ismert enyedi személyiségek voltak. Megemlíthetjük Vita Zsigmondot mint irodalom történészt, a kollégium tanára és könyvtárosa volt, és több könyve, tanulmánya jelent meg. A jelenetek nagy része Barcsai Jenő köré összpontosul, érezni lehet mennyire szeretik és tisztelik hajdani osztálytársai. Lőrincz László mesterien örökíti meg a résztvevők érzelmi világát, pl. ahogy Nemes János akkori igazgatóhelyettes mély szenvedéllyel -”húzd rá cigány” módra muzsikál a Barcsay fülébe. Mindezek a jelenetek azonban mellékszerepet töltenek be, Lőrincz L. főleg Barcsayra koncentrál, az Ő arckifejezéseit örökíti meg művészi módon. A 30 fotó optimális szám, könnyen áttekinthető, nem fárasztó. Finom esztétikáról tanúskodik a rámázás eleganciája is. A ff kép, a fény-árnyék felhasználásával és a két entitás közötti árnyalatok beépítésével, finom esztétikával építi fel mondanivalóját. Bármilyen tevékenységet is végzett, mindent a kitartó munka, esztétika, szigorú fegyelem és a tökéletességre való törekvés határozott meg. Megjegyezzük, hogy sohasem hagyta figyelmen kívül a tényt, miszerint az élőszervezetek bonyolultságához csatlakozik külsejük elegánciája.
Ez a fajta fotóművészet nem azonosítható a manapság nemzetközi vásárokon látható, nagy méretű színes fotókkal, amelyeknek témaköre és kivitelezése is egyértelműen a hatásvadászatot idézi. Itt sokkal mélyebb szenszibilitásról van szó, nem túlzás, ha azt állítanám, hogy ezek a fotók nem állnak messze a XX. századi nagy magyar fényképészek műveitől. Itt különösen Lucien Herve-re, magyar nevén Elkán Lászlóra gondolok, aki ugyancsak ff fotókat készített, zsáner és portré fotói ismert személyiségekről mint pl. Le Corbussier, Matisse, Kassák Lajos, Molnár Vera stb. világhírre tettek szert.
Tekintsük ezt a kiállítást egy hozzájárulásnak ahhoz, hogy ne felejtsük el városunkat, ahol felnevelkedtünk, ne felejtsük el az iskolát és tanárainkat, ahol és akiktől annyi hasznos dolgot tanultunk, egyszóval ne felejtsük el kulturális örökségünket.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
NE, 2016, szept. 17
Megjegyzés:
*Angol nyelvtanár, galérista, Nagyenyeden nevelkedett, Bethlen kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait, felsőfokú tanulmányait pedig Kolozsváron Magyar-angol szakon. Az Andreescu képzőművészeti főiskolán művészettörténetet is hallgatott. 1981-től él Németországban ahol 30-évig tartott fenn képzőművészeti galériát Karlsruheban. Nemzetközi színvonalú művészeti vásárokon vett részt- Karlsruhe, Párizs, Tokió, stb. Magángyűjteményt létesített a XX. századi Romániai festők munkáiból, minek katalógusát kiadta könyv formájában. Több igényes kivitelű művészeti katalógust adott ki az évek folyamán a galériájában rendezett kiállításairól.
