X.ERDÉLYI GYERMEKKARI TALÁLKOZÓ

„Éneklő ifjúság Kodály Zoltán szellemében” címmel rendezték meg a Nagyenyedi Református Vártemplomban 2017 április 1-én a X.Gyermekkari találkozót. A rangos eseményen köszöntőt mondtak Bartha Melinda Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgató helyettese, Tóth Guttman Emese, a Romániai Dalosszövetség elnöke, Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere és Tóth Tibor református lelkipásztor.

Összesen nyolc kórus mutatkozott be:

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium népdalkórusa (karnagy: Fórika Éva)

A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum gyermekkara (karnagy: Szabadi Ildikó)

A mezőbodoni református egyházközség ének- és furulyacsoportja (karnagy: Szántó Tünde)

A kézdivásárhelyi Boldog Özséb Római Katolikus Templom gyermekkara (karnagy: Gergely Gábor)

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium „Kakukkszó” gyermekkara (karnagy: Fórika Éva)

A zilahi Simion Bărnuţiu Általános Iskola kórusa és a zilahi „Csuprosok” citeracsoportja (karnagy: Gáspár Attila)

A nagybányai Németh László Elméleti Líceum énekkara (karnagy: Fülöp Gábor)

Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa (karnagy: Kovács Dalma)

A SZERETET ÉS A SZOLGÁLAT KRÓNIKÁJA

Puskás Bálint Zoltán könyvbemutatója Nagyenyeden

2017 március 23-án, az Áprily-estek keretében, Puskás Bálint Zoltán A szeretet szolgálatában című könyvét mutatta be a nagyenyedi érdeklődőknek. Fari Palkó Ilona, a Máltai Szeretetszolgálat nagyenyedi elnöke kitüntette a legaktívabb tagokat, a máltais ifjúsági csoport pedig a Szabó Hajnal tanárnő által betanított, a szeretetről szóló dalos-verses összeállítással tette emelkedetté a találkozót.

Puskás Bálint Zoltán máltai lovag, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat tiszteletbeli elnöke, aki három cikluson át RMDSZ szenátor, egy időben a szenátus alelnöke, utána 9 évig alkotmánybíró volt, jól ismert személyiség Nagyenyeden, az egyik legaktívabb máltais „fészekben”.

Az előadó  utóbbi szókapcsolat kiemelésével kezdte bemutatóját, kiemelve, hogy Erdélyben „minden máltais út Enyedre vezet”, hiszen itt tartják az elnökségi üléseket, a közgyűléseket, ifjúsági találkozókat és más központi rendezvényeket és itt szervezik az egyik legelőkelőbb, karitatív  bált is. „Nagyenyed a máltai szolgálat egyik példamutatóan jól működő szervezete, amelyről mindig és mindenhol szívesen beszélünk”- olvashatjuk a könyvben, melynek szerzője a rendezvény legelején igyekezett méltató szavakkal hangot adni a szervezet helyi elnökének, Fari Palkó Ilona iránti elismerésének. A hallgatóság soraiból sokan ekkor hallhatták először az örvendetes hírt: a máltai dáma címet viselő elnök asszony, mindenki „Ica-néni”-je, április 13-án a kolozsvári Magyar Konzulátuson egy rangos kitüntetést vehet majd át a Magyar Miniszterelnöki hivatal részéről, a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.

 Fari Palkó Ilona megköszönte Puskás Bálint méltatását, szerinte az elismerő szavak annak bizonyítékai, hogy az enyedi szervezet jó úton jár és arról biztosította a tiszteletbeli elnököt, hogy a tagok negyed évszázad után sem fásultak bele a tevékenységbe. A legaktívabbak közül ezúttal Szabó Hajnalt, Kovács Ibolyát, Kónya Editet, Fülöp Lucianát és Szabolcsot oklevéllel tüntetett ki, és mivel néhány fiatal számára most járt le hivatalosan a gyakornoki év, az ifjúsági csoport nyolc tagja is elismerésben részesült.

„ Több, mint 1200 önkéntesünk van, sok a fiatal, akiben én jövőt látok, még akkor is, ha a szeretet temetésén vagyunk”- emelte ki Puskás Bálint, rávilágítva egyúttal a szervezet megnevezésében található fogalom –szeretetszolgálat- látszólagos tartalmi ellentmondásosságára. A szolgálat általában mint valami kényszer él az emberek többségének a  tudatában és ez nehezen összeegyeztethető a szeretettel; ebből a felfogásból kellett felépíteni  a változás után egy szeretetszolgálatot, amit tudatosan nem segélyszervezetnek neveztek el. „ A lényeg az, hogy ott legyünk, ahol szükség van a szeretetre”- fogalmazott .

Az előadó röviden fölvázolta a szeretetszolgálat hazai megalakulásának történetét és körülményeit, kiemelve a temesvári alapítótagok, Bárányi Ferenc és Ildikó úttörő szerepét, akiknek emlékére az egyedi közönség egy perc néma csenddel adózott. Az 1994 májusában történő kolozsvári jogi bejegyzést követően –tudhattuk meg- a szervezet gyors fejlődésnek indult, pár éven belül már húsznál is több helyi szolgálat létezett, de az idők során sokan le is morzsolódtak, főleg a Kárpátokon túli településekről. Egyébként a könyv első részében részletes leírás található a rend érdekes történetéről és szerkezetéről. 

A romániai szeretetszolgálat komoly európai elismertségnek örvend, a lovagrend nagymesterei is meglátogatták, ami igen jelentős eseménynek számít, hiszen a Máltai Lovagrend Nagymester a nemzetközi kapcsolatokon belül államfői tisztségnek minősül. A könyv lapjain sok ehhez kapcsolódó érdekes, humoros vagy megható epizódot találhatunk, ilyen például az egyik Nagymester, Fra’ Andrew Berti 2002-es látogatása, aki a csíksomlyói búcsún csodálattal vette tudomásul, hogy a tömeg nem mozdult a helyéről a zuhogó esőben- ilyet életében nem látott.

A szeretet szolgálatában továbbá megismerkedhetünk a szeretetszolgálat néhány helyi szervezetével, soraikban az önzetlenségben és segítségnyújtásban példamutató személyekkel, továbbá néhány olyan sikertörténettel, melyek a szeretet, a hit, a kitartás és a megfeszített munka mintapéldái lehetnek.

A találkozó végén Puskás Bálint készségesen válaszolt lapunknak, arra voltunk kíváncsiak, miként lehet a mai máltais vezetők küzdelmes munkáját, életerejét, fáradhatatlanságát utánpótlással biztosítani? „Egyre nehezebb önkénteseket találni-válaszolta a szeretetszolgálat tiszteletbeli elnöke- és egyre nagyobb szükség van a szolgálat tevékenységére. A változás után az akkori negyvenes generáció nekifutott a munkának és rendkívül jól végezte feladatát, de most már ők is lassan hetvenesek…A mai negyvenesek nehezebben jönnek el, nagyon leköti őket a munka, az aktív fiataljainkra pedig a családalapítás és a karrier vár, egy időn túl ők is kimaradnak. Nehéz, de vannak jó példák is, például Sepsiszentgyörgyön olyan csapat alakult ki,van 10-12 család, akik gyerekkoruktól fogva ide jártak, most már negyvenesek és a gyerekeik is bekapcsolódnak.Van lehetőség arra, hogy utánpótlást neveljünk: meg kell bízni, feladatot kell adni a fiataloknak. Annak titka pedig, hogy az ember nem fásul bele a nehéz szervezeti tevékenységbe,melyet újabban az egyre bürokratikusabb követelmények tovább nehezítenek, a hit erejében rejlik. Mindenkinek, aki ezt a munkát végzi, kell legyen egy lelki beállítottsága, lelkileg meg kell erősödni, így maradhat meg a szeretet önkéntesének.”

BASA EMESE

AZOK A LELKES „MÁRCIUSI IFJAK”…

A népi- és épített kultúra fennmaradásáért küzdenek a Fehér megyei fiatalok

Fehér megyében is mindenütt istentiszteletek és ünnepi műsorok keretében emlékeztek az 1848-as forradalomra. Az RMDSZ központi megemlékezésére Március 15-én a Bethlen Gábor Kollégiumban került sor, az iskolai és önkormányzati  vezetők jelenlétében. Figyelemreméltó, hogy a városi tanács hivatalos közösségi oldalán magyar és román nyelven köszöntötte a lakosságot, először a város történetében. A megemlékezések sorozatából  legnagyobb népszerűségnek azok a rendezvények örvendtek, amelyek középpontjában a gyerekek és a fiatalok álltak. Attól függetlenül, hogy ők szervezték-e azokat vagy csak főszereplői voltak az eseményeknek, a kezdeményezések tömegeket mozgattak meg.

„Tavaszi szél vizet áraszt…”, negyedik alkalommal

A Fehér megyei RMDSZ és a Dr. Szász Pál Egyesület Csombordon szervezte meg szombaton, 2017 március 18-án a környék magyarságának egyik legkedveltebb ünnepségét.

A nap ökumenikus ünnepi istentisztelettel kezdődött, igét hirdetett Boros László helybeli református lelkipásztor illetve Szabó Dénes római- katolikus plébános és Sándor Botond unitárius lelkipásztor Nagyenyedről.

Ezt követően került sor kultúrotthonban a megye magyar gyermek- és ifjúsági néptánccsoportjainak parádéjára. Köszöntő beszédeikben Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere és Benedek Zakariás parlamenti képviselő- aki felvállalta a Fehér megyei szórványmagyarság ügyének képviseletét is- a hagyományőrzés és ezen belül a néptánc közösségfejlesztő és identitástudat-ápoló szerepét hangsúlyozták.

A „Tavaszi szél vizet áraszt…” néptáncfesztivál konferálója a csombordi tiszteletes asszony, Boros Erzsébet volt, akit elsősorban mint kiváló népdalénekesként  ismernek. A közelmúltban, 2017 január 22-én Csokonai Vitéz Mihály önálló alkotói  díjban részesült, amelyet Budapesten a Pesti Vigadóban vett át. A magyar állam e rangos kitüntetését az Emberi Erőforrások Minisztériuma adja minden évben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából a hosszabb ideje kimagasló művészeti munkát végző egyéni alkotóknak. Boros Erzsébet nem először vehetett át díszoklevelet, hiszen kétszer ítélték oda számára a „Hajnal akar lenni” Kárpát-medencei Népdalverseny első díját és az Arany Páva-díjat illetve nagydíjat. Tudását példaértékűen adja át, sok gyerekkel, fiatallal szerettette meg a népzenét, a hagyományokat, elsősorban a népdaléneklést, tanítványai közül kikerültek Felszállott a páva, Hajnal akar lenni győztesek is.

A megyei néptáncfesztivál szellemiségében és szervezési formájában egyaránt kiválóan alkalmas Március 15 ünneplésére, hiszen a mintegy 200 magyar gyerek együtt, népviseletben pompázva, a magyar jövőbe vetett reménységünket jelképezi. Évről-évre megcsodálhatjuk kitartásukat, fejlődésüket, megérdemlik, hogy-a fellépésük sorrendjében- bemutassuk őket az olvasók számára is.

A 2009-ben alakult csombordi Pipacs Néptánccsoport ,annak kezdő- és haladó csoportja nyitotta illetve zárta az előadást. Fő céljuk megőrizni a csombordi táncot és népdalokat a jövő generációjának és emellett minél több erdélyi néptáncot megtanulni. A szülők és a Pipacs Egyesület támogatásával nagyon sok alkalommal szerepelt itthon és külföldön is. Minden évben fellépnek a csombordi Rózsanapon, a Nagyenyedi Nemzetközi Folklórfesztiválon, a Kalotaszentkirályi „Csipkebogyó” Fesztiválon. 2016-ban részük volt szerepelni a torockói Double Rise Fesztiválon és Sárváron a Nemzetközi Folklórfesztiválon. Vezetőjük Boros Erzsébet.

A torockói és torockószenytgyörgyi  tagok alkotta Szilas Néptánccsoport, annak kezdő- és haladó csoportja összesen 36 tagot számlál, ez a legnépesebb néptánccsoport a megyében. 2013-ban alakultak, évente fellépnek a helyi és környékbeli magyar kulturális rendezvényeken továbbá a magyarországi testvértelepülések által szervezett falunapokon. Felkutatták és újratanulták a helyi néptáncokat is, a csombordi fellépés alkalmával a Kis-Szilas széki táncot és népi gyermekjátékokat,  a Nagy-Szilas széki táncokat illetve négyest, sűrű tempót, csárdást valamint palatkai  négyest, sűrű magyar legényest mutattak be. Vezetőjük Fogarasi Antónia.

A Gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceum tánccsoportja, a Csűrdöngölő, 2013 őszén alakult meg óvodás és kisiskolás gyerekekből, a gyulafehérvári magyarok nagy örömére. Felléptek az iskolai előadások alkalmával, különböző fesztiválokon, 2015-től a gyulafehérvári Szórvány Gyermeknéptánc Fesztivál házigazdái. 2016-ban közös táncházban vettek részt a magyarországi Nagyrédei vendégekkel. Több régió táncába belekóstoltak,mindeniknek nagyon örültek, az eseményen Kossuth-verbunkot és besorozási-csárdást adtak elő. Vezetőjük Szilágyi -Győri Loránd.

A 2014-ben megalakult vajasdi Margaréta Néptánccsoport a helyi népi táncokat adta elő, amelyeknek az az érdekessége, hogy az egyetlen szász eredetű táncok a környéken, ami a lippai származású hajdúk betelepítésével függ össze. A csoport  neve is a szász eredethez kapcsolódik, egyik táncunkat  margaréta alakban járják. Már nagyon sok falunapon, megyei fesztiválon, a Kovászna megyei komollói szüreti bálon,a Kolozs megyei bodonkúti falutalálkozón, Magyarországon pedig Őcsényen és Szálkán léptek fel. A csoport önálló népi zenekart működtet, ami ritkaság a megyében. A zenei hangzásvilág is egyedi, hiszen a jellegzetes „erdélyi” hangszerek mellett Vajasdon megjelenik a harmonika is. Vezetőjük Szilágyi Levente.

A székelykocsárdi –egy helyi patakról elnevezett- Zúgó Néptánccsoport 2015-ben alakult, a Cserevár Egyesület támogatásával. A nagyok nyomában érdeklődni kezdtek a kicsik is a magyar néptánc iránt, s így állt össze 2016 őszén a Kis –Zúgó, Csombordon  láthattuk első színpadi fellépésüket: aranyosszéki gyerekjátékokat és a szülőfalujukban gyűjtött zenés-énekes örökségből adtak elő részleteket. A nagyok, akik a tavalyi fesztiválon a székelykocsárdi táncukat adták elő, ezúttal a magyarpalatkai  lassú cigánytáncot, a négyest, a sűrű magyart, a csárdást, a szökőst és a sűrű csárdást mutatták be. Vezetőjük Kónya Tibor.

A bethlenszentmiklósi „Csillagszeműek” tánccsoport a helyi tanítónők kezdeményezésére 2015 márciusában alakult. Oktatóik Bényi Delénke és Varga Attila, a dicsőszentmártoni Kökényes néptánccsoport tagjai. Felléptek helyi rendezvényeken, Magyarbényén, a Tűri Magyar Napokon valamint a megyei néptáncfesztiválokon. A rendezvényen  küküllőmenti táncokat mutatnak be. Vezetőjük Mikós Erzsébet és Miklós Julianna.

A magyarpéterfalvi néptánccsoport létezésének gyökerei az 1960-es évekre vezetődnek vissza, 2015 óta Magyarpéterfalvi „Hanga” Hagyományőrző Néptánccsoport néven szerepelnek.  Számtalan környékbeli fellépésük volt, többek között Szászsebesen, Balázsfalván, Gyulafehérváron, voltak a Transilvania-Fest színpadán is, Magyarországon pedig Zánkán, Ceglédbercelen és a Sárvári Nemzetközi Folklórnapok-Fesztiválon mutatkoztak be. Csombordon a kezdő csoport felcsíki táncokkal, a haladók pedig vajdaszentiványi táncokkal lépnek színpadra. Vezetőjük Vinczellér István.

A Nagyenyedi Fügevirág Néptánccsoport 2015 szeptemberében jött létre, az akkor esedékes első fellépésre 20 nap alatt készültek fel gyakorlatilag a nulláról indulva, de azóta már több mint 15 bel- és külföldi fellépésük volt. Alapelvük, hogy nem a színpadra készülnek a táncaikkal, hanem rendre meg szeretnék ismerni a különböző vidékek sajátos táncait, hogy ezeket szabadon és élvezettel táncolhassák. Az így megtanult táncokból állnak össze azok a koreográfiák, melyek színpadra is vihetőek. Igyekeznek minden tánchoz megfelelő népviseletet készíttetni. A tánccsoportot a nagyenyedi Ficfa Zenekar kíséri. Ezúttal a kicsik  korosztályuknak megfelelő ügyességi és párválasztó népi játékokat, a nagyok pedig a híres Karsai Zsiga-féle gyűjtésből  lőrincrévei pontozót, körtáncot és páros táncokat mutattak be. Vezetőjük Kónya Tibor.

A Gombási Néptánccsoport 2013 nyarán alakult. Az eltelt időszakban négy tájegység táncát tanulták meg és ezekkel számos rendezvényen léptek fel. A csapatot a „Pro-Gombás” Egyesület és a szülők támogatásával tartják fenn. A rendezvényen küküllőmenti táncokat mutattak be, oktatóik Pillich Balázs és Varga Orsolya, a csoport vezetője Sikó Anna.

A magyarlapádi Surgyé a falu hagyományőrző néptánccsoportjának ötödik generációjaként  állhatott színpadra, természetesen az ifjú Pirospántlikás élő zenei kíséretével. A jelenlegi felállásban a Nagykovácsi Amerikai Iskolában, a Hagyományok Házában és még számos helyen mutathatták be Erdély egyik legjellegzetesebb és legismertebb táncát. Vezetőjük Bánffy Farkas.

A Miriszló Gyöngye Néptánccsoport 2012-ben alakult.Tagjai miriszlói és décsei diákok. A tánccsoport azzal a céllal alakult,hogy összefogja a falu fiataljait,közösségi élményt biztosítson számukra. Eddig sikerült elsajátítaniuk a magyarlapádi, gerendkeresztúri, széki, kalotaszegi és mezőségi táncrendeket. A táncoktatással párhuzamosan felkutatták és rekonstruálták a helyi népviseletet. Felléptek már számos Fehér-, Kolozs- és Maros megyei rendezvényen, és részt vettek egy Pécs környéki turnén is. Vezetőjük: Szabó Csilla-Erzsébet.

Örökségünk őrei- mindig izgalmas a verseny

Szinte forradalmi lázban állnak a Bethlen Gábor Kollégium versengő csapatai pár nappal a nagy döntő előtt, a Fodor Elemér irányította 9.A osztályosok lapunkat is felkeresték projektjük népszerűsítése érdekében. A nagyenyedi sétatéri diákemlékművet örökbe fogadó csoport nevében Gáspár Bálint mutatta be kezdeményezésüket.

Egy előzetes kápolnadombi terepszemle után, amikor a történelmi vonatkozásokat is felelevenítették, az osztály elvállalta az emlékmű letisztítását a száraz levelektől és a portól, amit rövidesen meg is valósítottak. Ezután elkezdődhetett a dokumentációs és népszerűsítő munka, amelynek szakaszai és eredményei az általuk szerkesztett Nagyenyedi diákemlékmű facebook oldalon is aprólékosan nyomon követhetőek.

Régi, az iskola tanárai és diákjai által az emlékműhöz tett látogatásokat megörökítő fotókat gyűjtöttek, Molnár Orsolya pedig egy festményén is megörökítette a diákok emlékét. 2016. november 29-én adventi koszorút  helyeztek a jelképes sírra, december 11-én képeslapokat, 18-án pedig emlékműves naptárakat osztogattak a Nagyenyedi Vártemplom kijáratánál, istentisztelet után. Néhány környékbeli magyar faluban, így Csombordon, Magyarlapádon, Székelykocsárdon és Torockón  is bemutatásra került az emlékmű rövid története, szórólapokat, könyvjelzőket és naptárakat osztogattak. Szórólapjaik egyébként  eljutottak az Egyesült Államokba, Olaszországba, Németországba, Spanyolországba, Magyarországra is, az ezt bemutató térképet is megosztották a közösségi oldalukon. Közben Selfie-versenyt szerveztek, melynek az volt a lényege, hogy március 5-ig bárki aki az emlékművel fényképet készített, majd az oldalukra feltöltötte, egy ingyenes Double Rise-bérletet nyerhetett. Március 10-én megszervezték az Emlékmű vidám nap nevű eseményt, ami arról szólt, hogy  két résztvevő osztálynak az emlékművel kapcsolatos játékokat rendeztek, majd élő láncot alkotva átölelték az emlékművet.

Sok munka és fáradozás után, február 18-án elkészült a projekt legszembeötlőbb alkotása, az emlékművet ábrázoló makett, melyet a kollégium bejáratánál helyeztek el. Molnár Orsolya, Karsai Noémi, Bárdi Lujza, Szabó Júlia, Papp Attila, Gáspár Bálint osztályfőnökünk, Fodor Elemér és Lőrincz Konrád lelkipásztor segítségével hozták létre a szép, méretarányos munkát. „Az alkotáson ezt írja : A Kollégium fiai a vérhullatás legmagasabb törvényének engedelmeskedtek. Mi is ennek teszünk eleget, hogy megőrizzük emléküket”-vallották büszkén a 9.A osztályosok, akiknek kitartó munkájukon túlmenően dicséret jár azért is, hogy egy olyan emlékmű örökbefogadása mellett döntöttek, amelynek üzenetét megértik és amelynek megóvásáért konkrét lépéseket tehetnek ezután is.

BASA EMESE

„TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT!”

Földes László (Hobó) József Attila verseiből összeállított előadóestjére 2017 március 20-án került sor Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében, ez alakalomból készítettünk interjút a hetvenes éveiben járó zenészlegendával.

– Hogyan jött létre ez az előadás?

– Ez volt a 422. előadás, 66 ezer embernél is többen látták, a határon túl is hatvannál több előadás volt már. Ezt a műsort 2005-ben állítottam össze és úgy tűnik, továbbra is van érdeklődés iránta.

– Mit jelent Ön számára annyi meg annyi hatalmas koncertcsarnok után itt, a szórványban föllépni?

– Az a morális mocskolódás, ami Magyarországon folyik és amit alig lehet elviselni, mind kimegy az emberből, ha ide eljön. Régóta készülök Nagyenyedre, itt jó látni, hogy szemben a rothadó világgal, ez a kollégium feltámadott. Az utóbbi egy-két évben úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül, igenis vannak kiutak, a fiatalok elkezdtek érdeklődni, részükről történnek újabb és újabb gesztusok. Az enyedi közönség lélegzetvisszafojtva hallgatta végig ezt az irtózatos mennyiségű információt, holott nem nagyon lehet 2-3 versnél többet hazavinni , olyan mennyiségű fájdalom, öröm, kétségbeesés halmozódik fel egyszerre. A nagy és a kisebb koncertek egyaránt fontosak és én zenélek is bárhol, ahova meghívnak, mostanában kevesebbet, mert rengeteg írnivalóm van: könyveket, lemezeket meg színdarabokat írok és nem tudok annyit koncertezni, de ez ősztől megváltozik.

– Akkor rögtön rá is kérdeznék, milyen könyveket ír, melyek a tervei?

– Lenin összes művei után most megjelenik Hobó összes művei, de ez csak két kötet, 7-800 oldal körülbelül, amiben az eddigi munkáim vannak benne, ezt állítjuk most szépen össze. Elkezdtem írni egy könyvet, van egy monodrámám, ami a Nemzeti Színházban megy és már itt is volt bemutatója Marosvásárhelyen meg Kolozsváron…”Halj meg és nagy leszel!” – ez a címe… és mivel ebben az előadás 2 óra 20 perc, borzasztó hosszú, rengeteg anyag nincs benne, mint amennyi lehetne, ezért elhatároztam, hogy ebből írok egy könyvet. Most készítek egy Bob Dylan emlékműsort magyarul, most folyamodok az engedélyekhez, hogy a Bob Dylan dalait magyarul elénekelhessem és csinálok egy lemezt Csokonai Vitéz Mihály verseiből, ez a lemez egy-két héten belül megjelenik, utána pedig elkezdek írni egy blues lemezt, aminek az a címe jelen pillanatban, hogy A Magyar Hey, Joe…ez egy fiúról szól, akit Joe-nak hívnak, de magyar és az ő élettörténete lesz benne ebben az egy szál gitáros, teljesen egyszerű dologban.

– Honnan ennyi energia, hiszen a színpadon is mintha a 30 évvel ezelőtti Hobót láttuk volna?

– Ezt nem tudom megmondani, hiszen én nem vagyok egy önelemző, én nem magammal, inkább a munkámmal törődöm. Az a szerencsém, hogy van egy megértő családom, egy fantasztikus feleségem, akitől rengeteg mindent kapok, egyrélszt egészségileg – ő homeopatikus gyógyító -, másrészt emberileg is …és hát egy nagyon komoly, szép családi életem van, ami egy óriási háttér, nem is járok sehova, csak a Nemzeti Színházba, ahol játszom már 4-5 éve. Igazából társasági életet nem élek, hanem a családommal vagyok otthon.

– Milyen szempontok szerint kerültek kiválasztásra a versek, mert ez az egész előadás egy szép kerek egésznek hatott, nincs sehol zavaró törés, jól összekomponált darabról van szó, ha lehet használni ezt a kifejezést rá?

– Ez a harmadik József Attila-esten, 1991-ben volt az első a Katona József Színházban, a második az Új Színházban volt 1999-ben  és ez a harmadik pedig 2005-ben kezdődött, 12 éve játszom. Vidnyánszky Attila rendezte és ez a harmadik változat  József Attiláról szól, az első kettő inkább énrólam szólt. Olyan dolgokról beszéltem a József Attila-esten, amit én nem tudnék úgy megírni, ahogy ő megírta és ezért kisajátítottam ezeket a dolgokat ebben az előadásban. Itt inkább sokkal nagyobb figyelmet fordítottam arra, és ezt tette Vidnyánszky úr is, hogy mivel már nagyon sok dolgot elmondtak József Attiláról, ezért most belekerüljenek olyan dolgok is, amelyek borzasztóan nehezek, de nem maradhatnak ki, mert abba a három különálló triptichonból, amit én József Attiláról felállítottam, nem maradhatnak ki. Így kerültek bele folyamatosan olyan versek, mint az Elégia, Levegőt és a sort folytathatnám.

– Melyik az a verssor, amelyik a legjobban kifejezné mostani lelkiállapotát?

– Nem tudom, talán nincs is ilyen, gyönyörű dolgok vannak az életemben, ami mindennap változik.

– Köszönöm a beszélgetést, szívesen várjuk máskor is városunkba.

– Én köszönöm a meghívást, mindig boldogan jövök Erdélybe.