Popa Popa’s jelenléte és Könczey Elemér karikatúrái az érdeklődés középpontjában

Popa Popa’s díszvendégként, Könczey karikatúrái a galériákban, Ionesco darabja a Bethlen-kollégium színpadán és a helyi kultúrigazgató szeletelt-hagymás happeningje a kiállítóterem szónokasztalán- csupán néhány izgalmas pontja a 2017 április 21-22 között szervezett összművészeti rendezvénynek.

A Nagyenyedi Kulturális Központ kezdeményezte rendezvényt, melybe már a legelején az Inter-Art Alapítvány is bekapcsolódott azáltal, hogy hazai és külföldi művészeket hívott meg tematikus alkotóműhelyébe, idén is nagy érdeklődés jellemezte.

Ezúttal is közel negyven művész jelenlétének örvendhettünk személyesen vagy az általuk kiállításra elküldött munkáik révén. A közös nemzetközi szatirikus grafika kiállítás mellett egyéni tárlatot szerveztek a híres Aurel Jiquidi úgyszintén szatirikus grafikáiból, a néhai Silvan Ionescu valamint Ştefan Popa Popa’s, Könczey Elemér és az enyedi b&b (bako&balog) karikatúráiból. A kolozsvári  Dorel Găină egyetemi tanár szinte egyetlen Inter-Art eseményről sem hiányzik, idén Hunyad megyei művészeket hívott meg az eseményre, akik a helyi képzőművészekkel, Balog Istvánnal, Balog Zoltánnal és Lixandru Róberttel közös humoros fotó tárlatot rendeztek  A mosoly ragozása címmel, Vasi Sârb gyulafehérvári fotóművész azonos nevű alkotásából merítve ihletet. A külföldi művészek közül Alice Di Nanna (Bari, Olaszország), a magyar/erdélyi származásúak közül pedig Fülöp Eduárd, Feleki Károly, Somogyi Róbert és Sztrharszky Kálmán nevét említhetjük.

A rendezvénysorozat másik érdekessége az Eugen Ionescu Ionesco-lenyomat című vígjáték volt, melyet a gyulafehérvári Skepsis Színtársulat mutatott be a Bethlen Gábor Kollégium színpadán, Viorel Cioflică rendezésében.

Ioan Hădărig, a Nagyenyedi Kulturális Központ igazgatója elégedett a humorfesztivál színvonalával , szándéka, hogy minden évben új karikaturistát hívjanak el a rendezvényre. Mint azt a zárórendezvényen kihangsúlyozta, az intézmény által gyakran szervezett tematikus tárlatokon, mint amilyen a humoros fotókiállítás is volt, meg lehet ragadni a barátság lényegét is a művészetben, amitől alkotó és befogadó egyaránt érzékenyebbé válik. Művészet és humor kapcsolatát elemezve, gondolatainak szemléltetése végett többek között egy felszeletelt vöröshagyma-happeninget és egy találó Arghezi-verset is bemutatott, ezáltal is fokozva a derűs hangulatot.

 Dorel Găină kolozsvári egyetemi tanár készségesen nyilatkozott lapunknak, arra a kérdésre adott kimerítő választ, hogy mit is jelent valójában a humor egy művész számára. „ A humor egy művész számára azt jelenti, hogy az illető képes tükörbe nézni és örvend annak, hogy léteznek tükrök. Amikor felfedezi a humort, attól függetlenül hogy az nyilvánvaló-e vagy burkoltabb, vidám-e vagy inkább keserű, a művész felvállalja annak örömét, hogy megossza azt másokkal is. Ajándék számára is és a többieknek is, ha a humor által sikerül a torz tükröt kiegyenesíteni. Ezt az állapotot úgy gondolom, Könczey Elemér alkotásainak sikerül a legjobban megvalósítaniuk, hiszen bármennyire humorral telítettek is azok, egyben –vagy elsősorban- súlyos és szigorú kritikái és morális leckéi az emberi életnek. Az általa közvetített leckék mosolyfakasztással, nevetéssel kezdődnek, hogy aztán közvetve, a társadalommal és a világegyetemmel való vonatkoztatásban, az emberi lét értelmére, az egyénnek a helyére, gondolatainak és cselekedeteinek értelmére reflektáljanak.”

BASA EMESE

A sárospataki úri hímzés gyöngyszemei Nagyenyeden

A Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely munkáiból nyílt kiállítás 2017 április 20-án, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. A sárospataki alkotók vetített előadásokat és úri hímzéseket mutattak be. A kiállítás május 10-ig látogatható Enyeden, a kolozsvári megnyitóra május 11-én kerül sor a Györkös Mányi Albert Emlékházban.

Az egybegyűlteket Csatlósné Komáromi Katalin, a Sárospataki Művelődés Háza és Könyvtára igazgatója köszöntötte, majd Pocsainé dr. Eperjesi Eszter, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Múzeumának igazgatója az úri hímzés történelmi, kultúrtörténeti  jelentőségéről értekezett, melyet a pataki úrihímzéses úrasztali terítők bemutatásával példázott. Jelen voltak továbbá a Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely tagjai: Koscsó Istvánné körvezető, Sztankóné Német Anna és Pathó Ivánné, akik az előadás alatt mindvégig szorgalmas öltögetéssel mutatták be az úri hímzés technikáját. A különleges rendezvény Bordás Istvánnak, a sárospataki városi képtár igazgatójának, az EMKE tiszteletbeli tagjának köszönhető, aki több mint 10 éve építi a magyar-magyar kapcsolatokat, ő ajánlotta a nagyenyediek figyelmébe e különleges kiállítási anyagot.

Elsőként Csatlósné Komáromi Katalin a Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely történetét és tevékenységét ismertette. A hímző műhely „Díszítőművészeti kör” néven, 1974-ben alakult, Fráter Józsefné  alapításával és azóta folyamatosan működik és igen gazdag tevékenységet folytat, jelenlegi elnevezését 2010-ben kapta. A történelmi Magyarország területén készített minden hímzésfajtával foglalkozik, így –többek között a torockói, udvarhelyi , kalotaszegi hímzéseket is jól ismerik. Az intézményvezető ismertette a  hímző műhely vezetőinek névsorát, méltatta tevékenységüket és az általuk és a kör tagjai által elnyert magas szakmai kitüntetéseket, de leginkább azt a szellemiséget, amelyet képviseltek és amelynek közös mottója: „tudományos alaposság és kézműves precizitás”.

Pocsainé dr. Eperjesi Eszter a kör felé köszönetét fejezte ki e hagyomány ápolásáért: „Hálásak vagyunk a sárospataki Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely tagjainak, hogy kiállításukkal ezt a gazdag nemzeti örökséget mutatják be. Hálásak vagyunk azért, hogy munkájukkal képviselik régi magyar hímzéseink mintakincsét, üzenetét átadják a jelenben élőknek és nemzeti, kulturális örökségünket megőrzik a jövő nemzedékének.”

A lenyűgöző, vetített előadásból megtudhattuk, hogy a tudomány mai állása szerint, a történeti Magyarország hímzései egy közös ősre, az ország három részre szakadásának idején a főúri udvarházakban kialakult úgynevezett úri hímzésre vezethetők vissza. Az úri hímzés egyik fellegvára Sárospatak volt, ahol Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony udvarában a nemes hajadonok elsajátíthatták a hímzőművészetet. Szerencsére az ebben a műhelyben készült alkotások közül többet is sikerült megőrizni az utókor számára.

Az előadó azt is kiemelte, hogy a magyarság már a honfoglalás kori és a középkori gazdag díszítőművészetében hordozta az úrihímzés mintakincsének csíráit. Tarsolylemezeink, veretdíszeink, ékszereink, kódexeink, középkori emlékeink, ötvösművészetünk tárgyai mind ezt mutatják. Az európai reneszánsz mintái és a török mintakincs eljutva a Kárpát-medencébe hatást gyakoroltak a magyar mintakincsre, így fejlődött ki ez a sajátos magyar hímzés.

A Sárospataki Református Kollégium Múzeumába a környék református gyülekezeteiből felbecsülhetetlen értékű úrasztali terítők kerültek be szakszerű tárolásra, tudományos feldolgozásra és a mintakincseknek a jövő nemzedék számára történő átadására. Ennek a textilgyűjteménynek legértékesebb része az úrihímzéses úrasztali terítők gyűjteménye. A közel 300 darabból álló textilgyűjtemény megőrizte hímző művészetünknek háromszáz évét, a 16. századtól egészen a 18. század végéig. A minták bekerülve a népi hímzés mintakincseibe, máig meghatározóvá váltak a magyar nép díszítőművészetében. Ezek a páratlan szépségű terítők az egyetemes magyar múltra, művelődésre jellemző nemzeti örökségek.

Mindenkinek figyelmébe ajánljuk a Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely munkáiból készült tárlatot, mely május 10-ig tekinthető meg a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban!

BASA EMESE