Fehér megye legrangosabb néptánctalálkozója 2017-ben” címet is elnyerhetné a kétnapos program

Szombaton változatos kézműves tevékenységek, a Maros Művészegyüttes előadása és táncháza, vasárnap pedig a kolozsvári 19. Szent István-napi néptánctalálkozó résztvevőinek fellépése vonzott sok érdeklődőt a szőlőtermeléséről, egykori jó borairól ismertté vált településre.

Kellemes meglepetésben lehetett részük mindazoknak, akik ellátogattak 2017. augusztus 12-én és 13-án Miriszlóra: aki azt hitte, hogy az egy nappal korábban véget ért Nagyenyedi Nemzetközi Folklórfesztiválon már látta a néptáncprodukciók legjavát és egy vidéki rendezvény nem képes fokozni ezt az élményt, csalódniuk kellett, hiszen kivétel nélkül mindenik előadás a műfaj gyöngyszeme volt, a szervezők vendégszeretetének köszönhetően pedig késő éjszakáig tartott a jó hangulat.

Az előző évekhez hasonlóan, ezúttal is kézműves tevékenységekkel, többek között ujjbáb készítéssel, kőfestéssel, gyöngyfűzéssel, ostorfonással indult a program, idén először volt – a magyar körökben megyeszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendő- tányérfestés. A kibővült gyermekprogramok kínálata szükségessé tette három környékbeli pedagógus közreműködését is. A változatos technikák és az ízléses végtermékek látványa órákig lekötötte a gyerekek figyelmét, csak a következő programpont, a Maros Művészegyüttes fellépése állította fel a legkitartóbbakat a munkaasztal mellől.

A „Ha te tudnád, amit én…” című előadásban a Barabási Attila Csaba vezette csapat Maros megye valamint az erdélyi vidékek legszebb táncait válogatta össze. A közönség ízelítőt kaphatott a küküllőmenti, kalotaszegi, keszűi valamint a palatkai táncokból. Küküllő-mente a legdélebbi, peremhelyzetű magyar táncdialektus, mely máig megőrizte régies jegyeit nemcsak a férfitáncokban, hanem a páros táncokban is, ezért az összeállításban kiemelt szerephez jutottak. Kásler Magda széki, Vetési Orsolya ördöngösfüzesi népdalokat énekelt, kísért a Maros Művészegyüttes zenekara. Az előadás után a vásárhelyi fellépők nem siettek haza, hanem a rendezvény színhelyéül szolgáló kultúrotthon udvarán hangulatos táncházat rendeztek, a gyerekeket és fiatalokat táncolni tanították.

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten megtelt az 1843-ban a Bethlen Gábor Kollégium által építtetett református templom. Igehirdetésében Kórodi Kiss Ibolya lelkésznő a maroknyi kis közösséget identitásának megőrzésére, értékeinek ápolására, a fiatalokat kitartásra buzdította. A helybeliek szép ünnepi műsorral készültek a kivételes alkalomra, melyen két aranylakodalmas párt is köszöntöttek.

A Szent István-napi Néptánctalálkozó összes kolozsvári résztvevője idén is megtisztelte jelenlétével a miriszlói rendezvényt. Délután 4 órától kezdődött a néptánccsoportok látványos díszfelvonulása a falu utcáin, amelynek egyik jelképes mozzanata egy sváb pár keringője a magyar zászlóval volt. Mire a sereg a kultúrotthonhoz érkezett, a helyszínen már minden helyet elfoglalt a közönség, bár a gála csak fél 6 órától kezdődött.  Az egybegyűlteket Szabó Csilla Erzsébet óvónő, a Miriszló Gyöngye Egyesület elnöke és Alexandru Liviu Gigel polgármester köszöntötte, utóbbi szerint – aki végignézte a szünet nélküli négy órás rendezvényt- a mostani előadás „2-3 fokkal is jobb volt a tavalyi remek produkcióhoz képest”.  Sebesi Karen Attila moderátor stílusosan mutatta be mindenik fellépőt, találó bemondásaival sikerült mindvégig éberen tartania a közönség érdeklődését.

Elsőként a házigazda Miriszló Gyöngye Néptánccsoport kezdő- és haladó csoportja lépett színpadra, a nagyobbak most először mutatták be új, a ruhatárukból eddig hiányzó mezőségi népviseletüket, melyet szülők, falubeliek és vendégek egyaránt megcsodáltak. A fellépők közül nagy érdeklődés övezte a vajdasági, Páva-győztes Cirkalom Táncegyüttest, amelyik délceg hajdú viseletével már az utcai parádén is magára vonta a figyelmet. Hasonlóképp különlegességnek számított a csantavéri (Vajdaság) Mendicus Tamburazenekar hangulatos produkciója .

Idén a magyar népzene „uralta a teret”, csak két  Kárpát-medencén kívüli csoport volt jelen: az előadások alatt gyakran magyarul is dudorászó lengyelek (Ziemia Legnicka) valamint a temperamentumos Mygdonia Görögországból. Magyarországról  öt néptáncsoport volt jelen: a Józsa Gergely Néptánc Egyesület, a horvát kisebbséget képviselő Marica Kulturális Egyesület, a Taksonyi Dunamenti Fiatal Svábok Egyesülete, a csömöri Csicsörke Néptáncegyüttes és a magyarországi románokat képviselő Nyisztor György Hagyományőrző Néptáncegyüttes. A Kárpátaljáról (Ukrajna) idén is eljött a Ritmus Néptáncegyüttes, a Vajdaságból (Szerbia) itt volt a már említett Cirkalom és a Rizgetős Táncegyüttes, a Felvidékről (Szlovákia) pedig a Megyer Táncegyüttes. Az erdélyi néptáncmozgalmat pedig három kiváló fellépő képviselte, a házigazda kolozsvári Szarkaláb , a csíkkozmási Bojzás Néptáncegyüttes -aki szintén visszatérő vendég-, valamint a javarészt fiatalok alkotta marosludasi Hajdina Néptáncegyüttes.

A meglepetésekből sem volt hiány: Szabó Csilla megtudta, hogy csoportjából egyik kislány szombaton, a Marica Együttesből egy hölgy pedig vasárnap ünneplik születésnapjukat, ezért egy-egy tortával kedveskedett nekik.

„ Boldogságot, lelki elégtételt jelent azt tapasztalni, hogy a Miriszlói Magyar Napok egyre fontosabb identitásmegőrző szerepet játszik a községben és valamelyest a környéken is, ugyanakkor nagyon büszke vagyok a tánccsoportomra, remélem, a továbbiakban sem hagy alább a lelkesedésük. Idén külön örvendtem annak, hogy a marosdécseiek is bekapcsolódtak a szervezésbe és ezáltal a két szomszédos falu magyarsága nem csak szavakkal és érzésekkel, hanem tettekkel is bizonyította összefogását, remélem, a jövőre nézve még gyümölcsözőbbé válik ez a kapcsolat.”- nyilatkozta lapunknak Szabó Csilla Erzsébet főszervező.

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.

BASA EMESE

Fullasztó hőségben, a nagy fesztiválok árnyékában

A 2017 augusztus 5. és 6.-án megszervezésre kerülő Torockói falunapokra kezdetben úgy tűnt, nem fognak olyan sokan ellátogatni a környékről, mint szokás szerint, és nem csupán az elviselhetetlen hőség miatt. A közösség önerejéből – illetve a testvértelepülések segítségével- megvalósított rendezvény, bármennyire érdekes is legyen, nincs akkora vonzereje, mint a nem is olyan régen lezajlott Duna Napoknak vagy a Double Rise-nak, ráadásul épp most az Untold is sok fiatalt elcsábít.

Mindezek ellenére jó volt a hangulat, talán a megváltoztatott  helyszínnek köszönhetően is: a vajor melletti tágasabb tér helyett idén az iskola óriási gesztenyefái alá menekítették a tűző nap elől a színpadot és a sátrakat, így a kikapcsolódás egésszen kellemesre sikerült.

A rendezvényen ezúttal is képviseltette magát mind a hat magyarországi testvértelepülés, a kulturális programot is e találkozó szellemében állították össze. A műsort a torockói fúvószenekar nyitotta, amelynek fellépését mindig nagy érdeklődés kíséri. Két citerazenekar,a bócsai  illetve a torockói Sebes Pál Általános Iskoláé is színvonalas produkciót nyújtott. Természetesen nem hiányozhatott a népzene és néptánc sem: a házigazda Kis Szilas és Nagy Szilas Néptánccsoport mellett a felvinci Létom Néptánccsoport örvendeztette meg a közönséget.  A szombat esti program három attrakciót is kínált: a gyergyói No Sugar és a magyarországi Pannónikum Együttes koncertjeit, tűzijátékot, és a bócsai zenészek éjjeli utcabálját.

A Torockói Falunapok az ínyencek számára igazi kihívást jelentenek, hiszen a helyiek és a testvértelepülések közül is készítenek többféle pörköltet, továbbá ez az egyetlen falunap, ahol –a magyarországiaknak köszönhetően-nagyon finom halat lehet kapni, ráadásul ingyen vékonypalacsintával kínálják a résztvevőket, a helyi eladóknál a lángos és a fagyi  kifogástalan, vasárnap pedig a híres tordai pecsenye úgyszintén kihagyhatatlan.

A barátias hangulatú, Torockó testvértelepüléseinek találkozójaként is meghatározható esemény, melyre rekordszámú, kétszáz anyaországi vendég érkezett, a vasárnapi unitárius istentisztelettel, a szimbolikus közös imádsággal  ért véget.

BASA EMESE

A gazdag kulturális programok, a  minőségi szórakozás és a jövőbe vetett remény rendezvénye Fehér megyében

Felvincen tudatosan nem nevezik falunapnak az eseményt: a valamikori Aranyosszék mezőváros rangú központja ma is sokat őriz egykori polgárias jellegéből. Idén híres kolozsvári előadóművészek emelték jelenlétükkel a rendezvény színvonalát, érdekes tudományos előadás hangzott el, a közösségi ház avatójára pedig holland, magyarországi és székely vendégek érkeztek. Az épületre Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kérte áldását. Az eseményt a Felvinc Egyesület szervezte, partnerek voltak a helyi református és római katolikus egyházközségek , támogatta a Communitas Alapítvány.

“Igyekszünk mindig becsempészni a kultúrát”

…vallotta be lapunknak Vincze András helyi RMDSZ tanácsos, a rendezvény és a helyi közösség egyik vezéregyénisége, büszkén ecsetelve Felvinc “aranykorszakát”, amikor szerinte Torockónál is rangosabb volt a település.

A helybéliek kultúra iránti igényét jól tükrözi a 2017. július 29-30. –án megrendezésre kerülő  XII. Felvinc Napok programkínálata.

A szombat délelőtt a kicsiké volt, akik amúgy már nagyon otthonosan mozogtak a közösségi házban és annak Toldi nevű udvarában, hiszen előző nap ért véget a bibliahét. Ezúttal egy csodálatos, Kemény Henrik- bábelőadás hozta izgalomba a társaságot, a Vitéz László és az elátkozott malom, a kolozsvári Keljfeljancsi Bábszínház előadásában. Ezt követően Kincskeresés  címszó alatt a kisbaconi Bodvaj Egyesület szervezésében egy interaktív alkotó kézműves program zajlott és a környéken kevésbé ismert, nagy vonzáserejű népi gyermekjátékokkal szórakozhattak a résztvevők.

A kulturális estre a régi Vígadóban, a mai művelődési házban került sor, ahol Szacsvai Kinga egyetemi tanár, a lelkes főszervező köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szacsvai István színi hallgató, a műsor konferálója, előadta Dsida Jenő Ének az egész világnak című költeményét.

Mihály Imre plébános Szent László a lovag király, avagy ne legyünk balerina keresztények című előadásában kiemelte: a magyar szentek közül a nép Szent Lászlót tisztelte a legjobban, képe nem homályosodott el, a templomokban sokhelyütt ma is ott van ez az arc, egy igazi lovagkirály arca, hermáján pedig Krisztust véljük látni. A hozzá fűződő kultusz lényege napjainkban a következő imperatívuszban rejlik: Továbbvinni a lovagigazságot!

 Lukács György református lelkipásztor 500 év, a hit nemes harca címmel tartott összefoglalót, a címbeli fogalmak összefüggéseit elemezve. A tusnádfürdői Kisboldogasszony egyházi kórus szombaton világi, a vasárnapi istentisztelen és avatón pedig egyházi kórusműveket adott elő.

Nagy érdeklődés övezte Oláh Boglárka (zongora) és Oláh Mátyás (cselló) kamarazene estjét, melyen “Mondd el nekem, mit dalolsz…” címmel emlékeztek Kodály Zoltánra.

Az est második részében fellépett az illyefalvi Já(t)szint Ifjúsági Színjátszó Csapat, Vass Antónia Virágot Angélának egyfelvonásossal illetve Az amerikai rokon bohózattal. Az előadásokat, akárcsak az színpadon őket követő helyi Létom Néptánccsoportot vastapssal jutalmazta a közönség.

A szombati esti szabadtéri mulatságon a tusnádfürdői Reflex Band szolgáltatott jó minőségű, a “boldog békeidők” hangulatát idéző zenét, a közkedvelt slágereket a közönség együtt dúdolta az előadókkal.

Emlékévek , jeles napok a programban

Szacsvai Kinga főszervező szerint a Felvinc Napok programjának minden évben három fő cél alkotja a vázát: az emlékévek, jeles napok megünneplése, a Felvincről elszármazottak találkozója és az arany- illetve ezüstlakodalmasok köszöntése. Ami az előbbit illeti, az idei rendezvénysorozat a Szent László (940 év), a Reformáció (500 év) és Arany János (200 év) emlékév jegyében került megrendezésre.

Ennek szellemében került például műsortűzésre vasárnap délután dr. Jánó Miklós művészettörténész A Szent László legenda falképei a középkori Magyarországon című előadása, amelynek keretében ismertette a magyar művészet kiemelkedő fontosságú képsorait, részletesen bemutatva azokat a falfestményeket, amelyek a középkori Magyarország templomait díszítették, és máig megmaradtak.

 A kultúra jegyében, Arany János munkásságának tisztelegve, Marosán Csaba színművész előadásában Bomlott cimbalom, Arany János ismeretlen arca elnevezésű prózai esten vehettek részt az érdeklődők. Az est filmvetítéssel zárult, a Kincses Kolozsvár Egyesület jóvoltából, a Szent László emlékév alkalmából készült Szent László legenda kisfilmet nézhette meg a közönség.

Közösségi ház: több éves munka és kapcsolatépítés gyümölcse

Történelmi pillanat részesei lehettek Felvinc lakói vasárnap, július 30-án, amikor egy évtizednyi kitartó munka eredményeként felavatták a gyülekezeti házat.

A nevezetes nap ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyen Kató Béla püspök a 100. zsoltár alapján – melynek minden második szava az örömről és a hálaadásról szól- hirdette az igét, kiemelve: a felvincieknek megvan az okuk az örömre, hiszen a gyülekezeti ház rengeteg munka és adomány gyümölcse, a hálaadásnak azonban a hétköznapokban is folytatódnia kell. “Minden földi eredményben Isten kegyelmét kell látnunk, a hálaadásra pedig mindenkor okunk lehet, hiszen az Ő szeretete örökké tart – emelte ki a püspök.

Az istentiszteleten Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese az emlékezés és a munka jegyében, “…ami pedig megmarad, abból élj, a fiaiddal együtt” vezérmotívum alapján üdvözölte az egybegyűlteket. Lukács György helyi lelkipásztor “Aki szeretetet akar aratni, annak szeretetet kell vetnie” gondolatával köszöntötte az arany- és ezüst lakodalmasokat, akik közül két pár volt jelen a templomban. Mihály Imre plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy egy közösségben mindig az a feladatunk, hogy megoldásokat keressünk, hogy “keljünk fel és cselekedjünk”.  A megható igéket a felvinci származású Béres Melinda, a kolozsvári konzervatórium hegedűtanárának zenei bizonyságtétele tette emelkedetté.

Az istentisztelet után a gyülekezet átvonult a templom szomszédságában álló közösségi házhoz, ahol elsőként Bárócz Huba, felvinc egykori lelkipásztora mutatta be az épület pro domo-ját.  A mai tetszetős, korszerű épület a régi, romos iskolából született újjá Müller Csaba kolozsvári műépítész tervei alapján. Bárócz Huba szerint már a 2006-os alapkőletételnél látszott a ház vonzása, amely  azóta folytonos lázban tartotta a gyülekezetet. Szembefordulva a sorvadással, Felvincen építkezésbe kezdett a közösség és a kezdeti kevés összegű adományhoz, az isteni kegyelem folytán, hozzáadódott tetemes holland segítség is, illetve a Művelődési és Örökségvédelmi Minisztérium, valamint Fehér Megye Tanácsának támogatása.

Baráti, szimbolikus gesztusok

Az avatóünnepségen részt vett egy kilenc tagú, Meerkerk településről érkező  holland csoport is, amely a jelentős anyagi támogatás mellett kezdetektől részt vett a munkálatok lebonyolításában is. Gerard de Gans, a partner MeHoRo Alapítvány első embere, egy személyes vallomással kezdte beszámolóját: otthon nagy kegyelettel őrzi azt az 1000 éves szimbolikus kődarabot, amelyet a felvinci várfal tövéből ástak ki ajándékul a hollandok számára. Ennek cserébe vasárnap kis csapatával egy jelkövet helyeztek el az új épületen, amely a két település nevét , a munkálatok idejét (2005-2017) és egy rövid áldást tartalmaz.

Theo Verweij a holland csoport nevében köszöntötte az ünneplőket: „Ugyanabban az Istenben hiszünk, segítenünk kell egymást, és tanulnunk kell egymástól. Mindezt az Ő dicsőségére tesszük” – fogalmazott, egyúttal kihangsúlyozva a két település között kialakult baráti kapcsolatok jelentőgét. A néhány év alatt több mint 50 holland fiatal fordult meg az erdélyi Felvincen és a szoros barátság szimbólumaként egy 5000 darabból álló, puzzle-szerű képet hoztak ajándékba, amely együttesen a közösségi házat ábrázolja és amelynek mindenik parányi darabkája egy, az építésben résztvevő személy fotója.

Az ünnepségen jelen volt Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere, aki a tőle megszokott lelkesedéssel és határozottsággal a szórványban  különösen fontos magyar összefogás erejéről beszélt: „Amikor építkező közösségekbe jövünk, örömtől repes a lelkünk, hiszen ez életünk lényege. Rajtunk áll, hogy lakhatóvá, élhetővé tegyük ezt a vidéket fiataljaink számára is.”

A felvinciek új gyülekezeti házára, amely a község és a környék magyarságának ideális gyülekező pontja, Kató Béla püspök kérte az áldást.

BASA EMESE