Nagyenyeden tartotta éves találkozóját az Erdélyi Református Egyházkerület presbiteri szövetsége

A református egyház egyik nagy központi rendezvényére került sor szombaton, 2017. július 29-én Nagyenyeden. A vártemlomba mintegy 650 vendég érkezett, a történelmi épület zsúfolásig megtelt, a késve érkezők lábon állva hallgathatták végig Kató Béla püspök szívhez szóló, alapigazságokat kimondó igehirdetését. A jubileumi évben a helyszínre esett választás nem véletlen, hiszen ebben az 536 éves templomban, a 778 éve álló torony árnyékában alakult meg 1564-ben az Erdélyi Református Egyház.

„Egy népnek ereje az emlékezetében van”

Kató Béla püspök Mózes 15. könyve alapján emelte ki és foglalta össze, mi mindenért kell a közösségnek hálát adnia. Ezek közül központi szerep jut az emlékezésnek, hiszen „Isten az ő népét emlékezni tanítja”. Hasonlóképp lényeges folyamat ez az egyén életében is: „Akinek nincsenek emlékei, az gyökértelenné válik, s mint a kiszáradt fa, kidől”- vallotta. Az emlékezésben őszinte és igaz válaszokat kell adnunk életünk, közösségünk lényeges kérdéseire, ekkor nyilvánvalóvá válik, mi az, amit el kell vinni magunkkal, ugyanakkor egy értékmentő magatartás is körvonalazódik ezáltal. Kató Béla püspök hozzátette, a fiatalok részéről is áldozathozatal szükséges ahhoz, hogy a történelmi és egyházi örökségünket továbbvigyük, és fontos az isteni kegyelemben való bizakodás, „Isten jelenléte más látásmódot ad helyzetünkre”.

Az istentiszteletet követően Pályi József elnök a szövetség nevében köszöntötte az egybegyűlteket és az 500 éves reformáció tiszteletére kiállított emléklapokat adományozott a jelen levő presbitériumok képviselőinek.

A tiszteletbeli meghívottak közül elsőként Judák Endre, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség elnöke mondott köszöntőbeszédet és röviden ismertette a szövetség missziójának három fókuszpontját:  református kegyesség, templom és iskola, hitvallásos református élet.

A Királyhágómelléki Református Presbiteri Szövetség nevében Tóth András arra buzdította az egybegyűlteket, hogy „hitben felerösődve adjuk tovább a következő nemzedéknek az 500 éves református örökséget”.

Megható köszöntőt mondott Borsós Melinda, az Erdélyi Református Nőszövetség elnöke, egy idős hölgy érdekes esetével szemléltetve az ima fontosságát és a hit erejét.

Lenyűgöző szabadegyetemi előadások

Dr. Buzogány Dezső, a teológia tanára két érdekes, adatokban bővelkedő, színvonalas előadással gyarapította a jelenlevők ismereteit. A reformáció lényege és jelentősége című értekezletében négy tételben fogalmazta meg a felvetett probléma lényegét:  a reformáció elsősorban igehirdetést jelent(1), létrejötte döntően hozzájárult a magyar nyelv(2) és a szakszerű népoktatás kialakulásához(3), igazi reformátusnak lenni pedig azt jelenti, hogy a Biblia olvasása mellé odavesszük a hitvallásunkat is(4).

Dr. Buzogány Dezső  másik nagy érdeklődésre számító, kultúrtörténeti érdekességekben bővelkedő előadása Az első reformátori hitvallások és a református egyház címet viselte, melyben az előadó egy kicsit mélyebbre ásott annak boncolgatásában, hogyan váltunk reformátussá. Az európai kontextus fölvázolásával  bemutatta az Erdélyi Református Egyház kialakulásának szakaszait, a magyarországitól eltérő fejlődéstörténetét, a nagy reformátorok, különösen a reformáció egyik ősatyjának tartott Melanchton hatását régiónkra, a reformáció Honterius és Heltai Gáspár nevével fémjelzett szász illetve magyar vonulatát és természetesen utalás történt az ellenreformációra is.

„Mennyire felnőtt volt az erdélyi társadalom, hogy a sok vallást elfogadni, sőt bizonyos mértékben, mai fogalommal élve, integrálni tudta…ez az, amit a legendás erdélyi vallásszabadságként emlegetünk”- összegzett az előadó.

Nagyenyed, a református helyőrség keleti szimbóluma

Dr. Gudor Kund Botond esperes A nagyenyedi református oktatás nemzetközi kapcsolatai a 18. században című előadása a teljesség igényével igyekezett bemutatni a témát és egy sor új, a nagyközönség által kevésbé ismert adattal gyarapította ismereteinket.

Az előadó abból indult ki, hogy mivel a reformáció létérdeke új intézmények létesítése és működtetése volt, a Bethlen Gábor-i oktatáspolitika alanya is ehhez igazódott és olyan iskolázott egyházi értelmiséget és kormányzati faktorokat hozott létre, amelyek hosszú időre meghatározták az ország fejlődését. „Erdély szurdokai rakva vannak tudós emberekkel”- hangzott a korabeli megállapítás, ez az „eredmény” pedig elsősorban a Gyulafehérváron alapított, majd Nagyenyedre átköltöztetett Bethlen Gábor Kolégium érdeme, amelynek akkori presztízsét mi sem bizonyítja jobban, hogy fordított pelegrináció is létezett: külföldi diákok is jöttek ide tanulni.

Az előadás során fény derült a jeles alma mater nemzetközi kapcsolataira, melyek elsősorban a reformáció vonalán alakultak ki és amelyek az intézmény fenntartását-adott esetben újjáépítését-  és a külföldi ösztöndíjak biztosítását célozták meg. Több éves kutatómunkájának köszönhetően, Gudor Botond részletesen és pontosan ismertette a holland, svájci és angol ösztöndíjak számát valamint kiemelte azokat a személyiségeket, akik élen jártak ezek biztosításában (id. és ifj. Pápai Páriz Ferenc, Teleki Sámuel, Teleki József, Bethlen Miklós).

A nyugati új áramlatokkal és ismeretekkel való megismerkedéssel párhuzamosan a  pelegrináció sokat segített az erdélyi reformáció vívmányainak túlélésében is, annak ellenére, hogy az iskoladiplomácia jelentős eredményeit a Habsburg hatalom korlátozni próbálta- hangzott el végkövetkeztetésként.

A konferencia utolsó napirendi pontjaként A református presbiter kiskátéja, a dr. Visky Sándor Béla, a teológia professzora által átdolgozott könyv bemutatójára került sor, mely várhatóan jövő év áprilisában lát napvilágot.

Záróakkordként Tóth Tibor helybeli református lelkipásztor röviden ismertette a rendezvénynek otthont adó templom történetét és egyháztörténeti jelentőségét.

BASA EMESE

Tokióban díjazták Balog Zoltán nagyenyedi fotóművészt

Figyelemre méltó elismerés Balog Zoltán nagyenyedi fotóművész számára: második díjban részesült az egyik legismertebb nemzetközi  szakmabeli megmérettetésen, a Nikon Photo Contest versenyen, amelyet a cég alapításának 100. évfordulója jegyében hirdettek meg. A világhírű fotósok, professzorok alkotta zsűri 2017. július  27 –én tette közzé döntését.

Az amatőr és profi fényképészek e versenye 1969 óta kerül megrendezésre, célja  a világ különböző pontjain élő fotósok számára lehetőséget teremteni az egymással való művészi és kulturális párbeszédre, globális szintű bemutatkozásra .

Balog Zoltán Az ablakon túl című alkotásával az egyéni fotók nyílt szekciójában nyert II. díjat. Az elismerés értékét növeli, hogy idén a verseny történetében rekordszámú, nem kevesebb, mint 170 ország és régió  21.511 fotósa nevezett be 76.356 munkával.

Balog Zoltán a nagyenyedi Liviu Rebreanu Művelődési Központ  referense, az Inter-Art Alapítvány alelnöke, két évtizede szenteli teljes idejét és életét a művészetnek. A fotózás a kedvence,  előszeretettel ötvöz különféle technikákat, amelyek sajátos jelleget kölcsönöznek munkáinak. A jó témaválasztásoknak és a meglepő képi hatásoknak eredményeként  alkotásai általában reflexióra ösztönöznek, a külső és belső világ dimenziói válnak képlékennyé ablakon innen és túl. Alkotásait több ízben díjazták már: 2009-ben közönségdíjat nyert a Román-Brit Kereskedelmi Kamara által szervezett, Románia kincsei elnevezésű versenyen, 2016-ban pedig a dévai Nemzetközi Sajtófotó Szalon első különdíját tudhatta magáénak. A művész lapunknak elárulta, hogy 12 év profi fotózás után bizonyos mértékű elvárásai, reményei voltak, amikor benevezett a felhívásra. A nyertes alkotást kimondottan a versenyre készítette, melynek megadott témája a jövő volt. A képhez magyarázó leírást is kellett csatolni, amelyben kifejtette: alkotása saját téli ablakának egy különös képét rögzíti, amikor az üvegre ráfagyott vízcseppek sok másik, kitárulásra váró ablakot tükröznek vissza.

Balog Zoltán Japánban elért sikere nem érte egészen váratlanul a helyi és hazai szakmabelieket, elég csupán Dorel Găină kolozsvári egyetemi tanár megállapítását felidéznünk, aki a 2017 július 10.és16. között megrendezett, Trinitas Lucaem nevű nemzetközi workshopon kijelentette, hogy a közös munkaszesszió idején “ez a város, Nagyenyed, a fotóművészet egyik fővárosa”.

BASA EMESE

Új helyszín, régi jó hangulat

Az utóbbi évekbenben sorra követték egymást a jubileumok az erdélyi néptánc egyik fellegvárában, Magyarlapádon: tavalyelőtt a  Pirospántlikás Zenekar három évtizedre visszatekintő múltjára emlékeztek, tavaly a Rapó Néptánccsoport megalakulásának 25. esztendejét idézték fel, idén pedig a 20. néptánctábor évfordulója szolgáltatott alkalmat a kivételes ünneplésre.

Jól bevált forgatókönyvet alkalmaznak

Sokan várták a 2017 július 9-16 között megrendezésre kerülő XX. Maros- és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctábort, idén is 250 főre tehető az állandó táborozók létszáma, melyet többszörösére szaporítanak a táncházba és a gálára ellátogató  környékbeliek.

Az Ethnika Kulturális Alapítvány rendezvénye egyre nagyobb népszerűségnek örvend, határon innen és túl, a siker titka pedig elsősorban abban rejlik, hogy a résztvevők pontosan előre tudják, hogy a lapádi táborban mire lehet számítani. Itt nem a látványos újdonságokkal, a nagy fesztiválokra jellemző káprázatos hatásokkal igyekeznek tömegeket megmozgatni, annál inkább az autentikusság megőrzésével és a színvonalas népdal-, néptánc- és hangszeroktatással. Résztvevőt is csak annyit fogadnak, amennyit „becsületesen meg lehet tanítani táncolni”, itt nem cél az, hogy a végletekig fokozzák a létszámot.  A program nagy részét a táncpróbákra szánt idő teszi ki, ebből nem vágnak le tudományos előadások, szakmai konferenciák javára.  A lapádi tábor napjainkban is híven őrzi a régi erdélyi tánctáborok zamatát, megvan hozzá a hamisíthatatlan falusi környezet, gasztronómia, vendégszeretet.

Az eddigi tapasztalatokra alapozva, idén is helyi népdalokat, népzenét, népi táncokat tanítottak, hangszeroktatás folyt kicsiknek és nagyoknak, kezdőknek és haladóknak egyaránt. Mindeközben népi gyermekjátékokat  iktattak a programba, a népi kézműves tevékenységeket irányító pedagógusok, Szilágyi-Székely Melinda és Székely –Bányai Andrea pedig káprázatos ötletekkel és alkotásokkal leptek meg ezúttal is. A kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt a Várhegyre tervezett kirándulás, viszont szerveztek sajt- és borkóstolást és meglátogatták a fugadi Bánffy-kastélyt és a lapádi árpád-kori református műemléktemplomot.

Nő  a vendégcsoportok létszáma

A lapádi tábor jó híre egyre több távolabbi érdeklődőt és amatőr néptánccsoportot vonz a rendezvényre, az idén minden eddiginél több településről vettek részt, ami pozitív hatással van a magyar-magyar kapcsolatok ápolására és kiterjesztésére is.

A környékről Magyarbece, Csombord, Magyarpéterfalva, Torockó és Torockószentgyörgy néptáncosai jöttek el, a Mezőséget Bálványosváralja, a Székelyföldet Csernáton és Sepsiszentgyörgy képviselte. Külföldről elsősorban Magyarországról érkeztek vendégek, Maglódról és Budapestről, de ellátogattak a táborba Chicagóban élő lengyelek is. A szervezők mindannyiuknak lehetőséget teremtettek saját táncaik bemutatására: minden este a táncházat egy vendégcsoport fellépésével nyitották meg.

A táborban nagy hangsúlyt helyeznek a hangszeroktatásra is, hiszen ez döntően befolyásolja a néptánc fejlődését. Lapádi és vendég gyerekek és fiatalok híres helyi muzsikusoktól kaphattak kiképzést és meghívták a környék ismert adatközlő zenészeit is, többek között a legendás nagymedvési prímást, a 74 éves Türi Istvánt is. Végigzenélték továbbá a tábort  budapesti és szászcsávási muzsikusok, akikkel a Pirospántlikás tagjai régi baráti kapcsolatokat ápolnak.

Van önkéntes utánpótlás, lesz folytatás

Az idei rendezvényről Sipos Ferenc, az Ethnika Kulturális Alapítvány elnöke és egyben a Pirospántlikás Zenekar prímása így nyilatkozott: „ Nem könnyű röviden összefoglalni húsz esztendő emlékét, tapasztalatát, hiszen  a sok munkához rengeteg kellemes, szép élmény fűződik, a nehézségeket általában elfelejtjük.  Azt is nehéz lenne kiszámítani, hány emberrel kedveltettük meg a lapádi muzsikát, hányan tanultak meg nálunk táncolni és ezáltal hány fiatalnak jelöltünk ki egy sajátos értékrendet és életformát. A tábor huszadik jubileumán számomra az volt a legnagyobb meglepetés, hogy minden eddiginél több fiatal önkéntes állt mellénk, sőt nagyon tevékenyek voltak, nagyon hamar leosztódtak a feladatok, amit mindenki ügyesen teljesített is. Mindez azt a reményt villantja fel bennem, hogy a tábor megéri a soron következő tizes jubileumait, lesz ki továbbvigye kezdeményezésünket.”

Üröm az örömben

Idén új helyszínre kényszerült a rendezvény, éspedig a focipályára, ahol egy hatalmas, 210 négyzetméteres –igaz, tetszetős és UV védett- sátrat húztak fel a szervezők, ami nem kevesebb, mint kétezer euró többletköltséget eredményezett, a pályázatokon elnyert támogatásoknak köszönhetően (Bethlen Gábor Alap, MOL, Communitas Alapítvány) szerencsére nem kell lefújni a rendezvényt. Az étkeztetést teljes egészében a szórványkollégiumban oldották meg, az ehhez tartozó szabadtéri csűrben pedig énektanítás folyt. A táncoktatáshoz szükséges helyszín biztosításához szerencsére besegített a Góbé fogadó is, így minden gördülékenyen zajlott.

A változás oka az eddig használt helyszín, a kultúrotthon felújítása, amelyre több éve vár a falu és amelynek munkálatait pár hete kezdték el. A munkálatokat a Vidéki Beruházások Finanszírozásának Ügynöksége (Agenția pentru Finanțarea Investițiilor Rurale)támogatja 1 millió 100 ezer euróval, ehhez közel 675 ezer euró önrész szükséges. A helyiek természetesen örülnek a felújításnak, hiszen a 40 évvel ezelőtt épült kultúrházon csak apró javításokat végeztek, azonban nem tévesztik szem előtt azt a tényt, hogy erre a beavatkozásra már több, mint tíz éve szükség lett volna, akkor talán nem vált volna a megye községközpontjainak egyik leglepattantabb intézményévé. És számukra az sem mellékes, hogy ez az épület prioritást kellett volna élvezzen a község más, kisebb falvaiban levő (hozzáteszem: nem magyar többségű) kultúrházaival szemben, ahol ráadásul szinte teljesen hiányzik a művelődési élet.

 Az már most látszik, hogy eléggé silány munkát végeznek, nem veszik például figyelembe az alagsor falnedvesedési problémáit. Ugyanakkor felmerülnek az esztétikai vonatkozások is, ugyanis egy, a hagyományápolásban érdekelt faluban nem mindegy, hogyan néz ki a művelődési háza. Mert az biztosra vehető, hogy a fali- és padlócsempézés nem elégíti ki az igényeket, és sokan a pár évvel ezelőtt történt „csúfítást” emlegetik, amikor egy sötétkék műanyag hullámlemez került hosszában az épület homlokzatára. Az ” imázskérdés” tekintetében semminemű lakossági konzultáció nem történt, sőt a helyszínen a szokásos látványtervet bemutató pannó helyett csak egy kis papír jelzi az ablakban, hogy építőtelepen járunk.

Minden bizonnyal Magyarlapád azon kevés, ha nem az egyetlen olyan település, ahol az egyház és a civil szféra összehasonlíthatatlanul  többet tesz a falu fejlődéséért, mint maga az önkormányzat.

BASA EMESE