XVI. SZENT ISTVÁN NAPI TALÁLKOZÓ ZALATNÁN

   Erdély történetének egyik legtragikusabb színhelyén, Zalatnán ünnepelte Augusztus 20-át Fehér megye magyarsága, egyházi és politikai vezetők jelenlétében. Mint ismeretes, 1848. október 24-én Ompolygyepű határában mészárolták le a románok a menekülő zalatnai polgárokat, mintegy 1400 személyt. Emléküket Ompolygyepűn, az országút mellett 10 m magas obeliszk őrzi PAX felirattal.

   2018. augusztus 20-án zsúfolásig megtelt a kis, szépen felújított református templom, a vendégek közül is sokan kinn a padon hallgatták a kihangosított istentiszteletet. A szervezők, a Fehér megyei RMDSZ és a Dr. Szász Pál Egyesület négy különjáratot indított erre az alkalomra, természetesen több magángépkocsi, sőt kisbuszok is felsorakoztak, így mintegy 350 személy gyűlt egybe a jeles eseményre.

   Az ünnepség magva, hagyományos módon, az ökumenikus istentisztelet volt, amelyen két gyulafehérvári lelkész szolgált.

    Nt. dr. Gudor Kund Botond református esperes a Babilonban szenvedő zsidóság életkörülményeit idéző bibliai textussal példázta egy fogságban levő nemzet tragédiáját, kiemelve: a 37. Zsoltár az ellenszere mindenfajta felejtésnek. Létfontosságú, hogy emlékezzünk arra, amit Szent István hagyott ránk, hiszen az emlékezés hit, hűség és hatalom, amely megtanít arra, hogy ne pazaroljuk el túlélési lehetőségeinket.

   Ft.  Hurgoi János, római-katolikus plébános, érseki titkár kihangsúlyozta: Augusztus 20-a egy olyan embert tár elénk, aki tudta, mit kell tenni országáért, hiszen házat és hazát kősziklára épített. Augusztus 20-a annak a magyarságnak az ünnepe, amely tudja, mit kell tenni a fennmaradásáért.

   Az igehirdetéseket ünnepi köszöntőbeszédek követték. Ladányi Árpád Csaba,  a Fehér megyei RMDSZ elnöke rávilágított: „Hisszük, hogy a Fehér megyei magyaroknak van jövőjük itt és a fiatalok is megőrzik magyarságukat. Erősek és elkötelezettek vagyunk, mert együtt vagyunk.”

   Ifj. Ladányi Sándor abrudbányai református lelkipásztor Szent István személyiségéről, az általa alkotott törvények fontosságáról tartott rövid értekezletet, kiemelve: első magyar királyunk az egyetlen szent, amelyet az ortodox egyház is soraiba fogadott.

   A továbbiakban Szász Csaba zalatnai református lelkipásztor ismertette az egyházközség  történetét és méltatta Holányi Julianna festőművész tusrajzkiállítását, azt a Fehér megyei mélyszórvány- templomokat ábrázoló gyűjteményt, amelyet évente bemutatnak az Augusztus 20-i vándorünnepségen. A 2003-ban elkezdett tematikát idén a zalatnai templom tusrajza gyarapította, melynek eredetijét az egyházközségnek adományozták, a Dr. Szász Pál Egyesület pedig nyomtatott füzetek által népszerűsíti a továbbiakban is a munkákat. Az ünnepség zárópontja a Fehér megyei RMDSZ Szent István Napi vándorzászlójának átadása volt, melyet a tompaházai képviselet vett át.

    Az istentiszteleten fellépett a Nagyenyedi Református Egyházközség kórusa,  Basa Anna- Mária kántor vezényletével magyar zeneszerzők műveit adták elő, a felenyedi Balika Ida  pedig szavalatával járult hozzá a fennkölt ünnepi műsorhoz.

   Az ünnepséget a templom körüli zöldövezetben megszervezett szeretetvendégség követte. Idén, a Családok évében, a szervezők gyermekprogramot is szerveztek: a Máltai Szeretetszolgálat játszóbusza kigördült a helyszínre, kedves önkéntesek pedig órákig eljátszottak a gyerekekkel.

BASA EMESE

TOLERANCIA, BEILLESZKEDÉS, SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS KÉZMŰVESKEDÉSSEL

2018 augusztus 4.és 11. között zajlik Nagyenyeden, a Cserevár Egyesület szervezésében az a kézművestábor, amelynek célja a Székelykocsárdon és környékén élő, különböző nemzetiségű gyerekek együttélésének és kommunikációjának javítása, elősegítése kézműves tevékenységek által. Ez nem az első ilyen jellegű kezdeményezés, hiszen két évvel ezelőtt rendeztek már olyan nyelvtábort is, ahol a magyar, román és rroma gyerekek közötti  párbeszédet az egyhetes intenzív angol nyelvkurzus teremtette meg. A kezdeményezést az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) is támogatásra érdemesnek tartotta.

  Ugyanakkor az sem titok, hogy a szervezők megragadták a lehetőséget és meghívták a táborba azokat a környékbeli diákokat is, akik a kialakulóban levő székelykocsárdi szórványkollégium potenciális haszonélvezői lesznek. Ez nem az első ilyen beszoktató tábor, hiszen két esztendeje, amióta megszületett az ötlet, folyamatosan rendeznek hasonló találkozási lehetőségeket. Februárban úszótábort szerveztek Marosludason, tartottak közös húsvéti bált, májusban a Kolozsvárott zajló nemzetközi Transilvania Football Festival rangadóira neveztek be, júliusban bibliahetet tartottak és cserkésztáborba mentek. Ilyenformán ősszel már nem egy „vadidegen” környezetbe csöppen a kollégiumi újonc, ahol csak tanulás és házik vannak, hanem legalább ugyanannyi szórakozás is.

  A jelentős kezdeményezést, amelyik a székelykocsárdi és környékbeli magyar nyelvű oktatás megmentését hivatott véghezvinni, a Bethlen Gábor Alap is támogatta: nemrég megvásárolt az egyesület egy kisbuszt, amellyel a diákokat szállítják és már szeptembertől a gyerekek étkeztetése, a szükséges üzemanyag és a bérköltségek is fedezettek a finanszírozásból.

  A kézművestáborba Székelykocsárdon kívül jelen vannak nagylaki, koppándi, aranyosgerendi, gerendkeresztúri, hadrévi gyerekek, de csatlakoztak kikapcsolódásra vágyók Nagysármásról és Kolozsvárról is. Több nagyenyedi és egy magyarlapádi cserkész őrsvezető is besegített folyamatosan a tevékenységekbe, így közel 70-re duzzadt a vidám, hamar összekovácsolódott  sereg. A kocsárdi szülők is egyre nagyobb létszámban segítenek az egyesületnek, és egy kedves gerendkeresztúri szülő felajánlotta segítségét egész hétre. A tábor vezetését Kónya Tibor iskolalelkész vállalta, aki a kézműveskedés mellett minden napra népdal- és néptáncoktatást, esti táncházat és érdekes szabadidős foglalkozásokat iktatott a programba. Megmászták az Őrhegyet, volt város-, templom- és múzeumlátogatás, különböző sporttevékenységek, ügyességi- és eszességi versenyek, megnézték a Bethlen-kollégium alatti legendás borpincéket, a meleg elől pedig a az egykori egyedi kaszinó melletti standra menekültek.

  A szálláshelyet a hangulatos Svájci Ház biztosította, a kézműves foglalkozásoknak pedig a Bethlen Gábor Kollégium adott otthont. A gyerekek csoportokra osztva, körforgásszerűen vettek részt a tevékenységeken. A mesterségek titkaiba való beavatást pedig a szervezők szakavatott kezekre bízták. Az oktatók Albert Ferencnek, a regionális Palmetta Kézműves Egyesület elnökének kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően jutottak el a táborba. A székelykocsárdi ezermester fafaragásra- s közben jó viccekre- tanította a gyerekeket.

  Mézespogácsa- készítésre a marosvásárhelyi Dénesi Ildikó oktatta a kicsiket, akinek munkái a Hagyományok Háza által zsűrizettek. A fiatal, kedves hölgy már egy többszörösen díjazott alkotó, például a Népművészet Ifjú Mestere és a Gránátalma-díj tulajdonosa. A gyerekek megtudhatták, hogy Erika először fába faragott mintákat vés- ezért a fafaragáshoz is ért-, ebbe „verik be” a nyersanyagot, ami aztán sütés után kerül díszítésre.

  A szalmafonás fellegvárából, Kőrispatakról Jakabfi Erika érkezett, akinek munkái megtalálhatók a Szalmakalap Múzeumban. Mivel első alkalom, hogy gyerektáborban oktatóként vett részt, csupa pozitív élménnyel távozik és követésre méltó példának tartja a kezdeményezést.

  Házigazdaként Szabó Katalin az Enyedhez kapcsolódó papírmerítés technikáját mutatta be a gyerekeknek, akik megtudhatták, hogy valaha a felenyedi papírmalom szolgáltatta a nyersanyagot a kollégium nyomdájának. A kis „nyomdászinasok” saját készítésű emléklapot vihetnek majd haza szerzett tudásuk igazolásaként.

  Az agyagozás rejtelmeibe a Torockószentgyörgyön élő Balázs Ilonka néni vezette be a gyerekeket, akinek remek pedagógiai érzéke fölöttébb hasznosnak bizonyult mindvégig. Ő foglalta össze lapunknak a Cserevár Egyesület által szervezett kézművestábor jelentőségét is: „Azért vállaltam el a felkérést, mert nem egynapos, hanem egyhetes táborról van szó: legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy nem megtanítani, hanem megismertetni lehessen az illető mesterséget és közben meg lehessen figyelni, kik tehetségesek. Ugyanakkor egy hét alatt már személyiségfejlesztő és közösségformáló ereje is van a tevékenységnek. A Torockószentgyörgyön levő teljes felszereltségű műhelyemben is, ahol rendszeresen szervezek táborokat például helyi és kolozsvári iskolásoknak, mindig arra törekszem, hogy egy közösségi témát válasszak. Most például készítek egy nagy tablót, amit a kocsárdi iskolában fogunk véglegesen kiállítani, ami a gyerekek által készített kis agyagtáblácskákból áll majd össze, így fontosnak érzik majd erőfeszítésüket, megbecsülik egymás alkotásait és mint egy szép közösségi emlékre tekintenek majd, hiszen nevük is ott lesz az alkotásuk mellett. Érdekes, hogy a szabadon választható díszítésnek köszönhetően, sok gyerek ezt cifrázta a munkájára: Ez volt a legjobb tábor!

BASA EMESE 

A tábor támogatója: AZ ETNIKUMKÖZI KAPCSOLATOK HIVATALA