„Egymásba építő dolgokra támaszkodni”

Interjú Szőcs Ildikóval, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatójával

Mint arról már hírt adtunk, a kétévente megrendezésre kerülő  Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület táborára idén augusztus 14-18. között került sor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. Az esemény kiváló alkalom volt arra, hogy interjút készítsünk a nagyhírű alma mater vezetőjével, aki egy minden tekintetben sikeres tanévet tudhat maga mögött.

– Idén júniusban, a  Magyar Művészetért Díjrendszer 40. Gáláján Ön egy nagy elismerésben, a Zrínyi Ilona-díjban részesült. Mit kell tudnunk erről a díjról? 

– A Zrínyi Ilona-díjat 2014-től – legalább 20 éven keresztül – kétévente egyszer adományozzák azoknak a nagyszerű magyar hölgyeknek, valamint a Zrínyi Ilona nevét viselő, vagy e név jelentéséhez hű közösségeknek, akik, amelyek jelen korunkban mutatnak kimagasló példát a feleség hűségéből és az asszonyi nagyságból, a szabadságáért vérével harcoló Magyarország szolgálatából, a haza szeretetéből, a nemzet erényeinek megbecsüléséből és gyarapításából, a gyermekei iránti feltétlen gondoskodásból. Mert Zrínyi Ilona éppen ebben volt a magyar történelem példa nélküli nagysága: hűséges anya és feleség, bátor harcos, félelmet nem ismerő vitéz asszony, Európa legbátrabb nője Munkács védelmekor, száműzetésében is megtörhetetlenül hű lánya hazájának. Élete, ereje, hűsége példa minden korban. A díj úgy kapcsolódik ehhez az iskolához, hogy Gubcsi Lajos, aki ezt a díjat létrehozta, évekkel ezelőtt, 2009-ben Árpád-díjban részesítette a kollégiumot, emlékezve arra, hogy itt tulajdonképpen kiírtották ezt a vidéket. Tehát a kapcsolatunk ott kezdődött, és sokat beszélgettünk arról, milyen konstrukciót lehet kitalálni az iskola felújítására.

– Iskolafelújítás, ami önmagában egy külön jogi kalandtörténet…

– Ki kellett találni, mi legyen a református egyház tulajdonába visszakerült épülettel, ami önkormányzati fenntartású intézmény. Egy adott pillanatban ki akartak lakoltatni, a minisztérium szólította fel erre a városvezetést. Ezt nem akarta felvállalni az akkori polgármester, Horațiu Josan, aki nyitott volt a párbeszédre, akárcsak az akkori püspök, Ft. Papp Géza és nem utolsó sorban Ft. Kató Béla úr, aki akkor püspökhelyettes volt és akinek segítségével végül – már református püspökünkként – felavathattuk az épületet. Segítségünkre siettek ugyanakkor néhai Kötő József államtitkár és Matekovits Mihály vezérigazgató, akik a minisztériumban dolgoztak, és egy olyan haszonkölcsön szerződést javasoltak, amit akkoriban Arad kezdeményezett a katolikus egyházzal. A szerződés egy-egy példányát a püspökségen és a polgármesteri hivatalban hagytam, és amikor megérett az idő, leültünk megbeszélni a dolgokat. Kiderült, hogy van járható út: az egyház odaadja egy bizonyos időre az épületet az önkormányzatnak, amely nem fog havi bért fizetni, mert arra képtelen, hanem pályázni fog a felújításra. Az már a gondviselésnek köszönhető, hogy mire aláírtuk a szerződést, megtörtént az uniós csatlakozás és meghirdették az első regionális operatív programot és be lehetett nyújtani a pályázatot. És ezután jött a munka, úgy, hogy közben családanya és feleség is vagyok. Hozzáteszem, hogy ezekről a történésekről Gubcsi Lajos is tudott…és a következő díj, ami Erdélyhez kapcsolódott, az az Ex Libris-díj volt, amit épp Papp Géza püspök úr kapott meg akkor a Magyar Tudományos Akadémiától.

– A Zrínyi Ilona-díjat – gondolom- nem véletlenül 2018-ban kapta meg az igazgató asszony?

– Ez a díj egy nagyon érdekes időpontban érkezett: egyrészt nem sokkal a felújított épület átadását követően, ugyanakkor pár héttel a fiam érettségije és a nyolcadikos lányom kisérettségije előtt. Azóta sikerrel vették mindketten a komoly megmérettetéseket, a lányom bejutott a tanító- óvóképzőbe, a fiam pedig a vegyészmérnöki szakra. Valaki megjegyezte, hogy sem a vegyészi, sem a pedagógusi pályámat nem csináltam rosszul, ha mindkét gyermekem ezt az irányvonalat követi. Tulajdonképpen azért olyan kedves nekem ez a díj, mert – amint az a kiírásban is szerepel -, olyan hölgynek adják, aki a családért és a közéletért is tesz valamit. És ők úgy látták, hogy ez bennem ötvöződött egy kicsit. Amikor az igazgatói feladatot elvállaltam, a lányom még csak 4 éves volt. Én 1991-ben kerültem Enyedre és 1997-2000 között igazgatóhelyettes voltam. Ebbe a periódusba tehető a családalapítás: 1998-ban házasodtunk össze, tehát idén van a 20. házassági évfordulónk is, ezért is jelzésértékű ez a díj. Egyébként pár héttel ezelőtt töltöttem be 50. életévem.  2000- ben született meg a fiúnk, Tamás, akkor visszajöttem tanítani egy rövid időre. 2003-ban született meg a lányunk, Noémi, 2004 őszén visszajöttem aligazgatónak, 2005 januárjáig, amikor átvettem az igazgatóságot és azóta folyamatosan én töltöm be ezt a feladatot. Azt sajnálom csak, hogy keveset tanítok, mert nagyon szívesen vagyok a gyerekek között.

– Ön a Bethlen-kollégium első igazgatónője, ráadásul a környékünkön ritkaságszámba menő hosszú mandátummal.

– Ebben a 2005-től kezdődő periódusban 3 igazgatói versenyvizsga van benne, mert minden alkalommal, amikor a minisztérium úgy gondolta, hogy megpályáztatja az igazgatókat, elmentem vizsgázni. Elég nagy kihívás volt egyébként, mert a legeslegelején voltak szkeptikus hangok is, hogy mit tud kezdeni egy nő egy ekkora épülettel? Én amikor ezt elvállaltam, vízválasztónál voltam, nagyon kicsi gyerekekkel, de a családom maximálisan támogatott és ma is mellettem van, mert az kétségtelen, hogy enélkül nem tudnám csinálni. Amúgy, ha én egy feladatot látok, vagy úgy, rám bízzák, vagy én találom meg a feladatot, mindaddig megpróbálok dolgozni, amíg meg nem valósítom. A visszaszolgáltatásnál is azt láttam, hogy szép lassan az összedőlésnek leszünk a tanúi, olyan leromlott állapotban volt az iskola, a tornaterem is használhatatlan volt. Ezzel párhuzamosan a másik nagy kihívás az egyre csökkenő gyereklétszám volt. Mert az kétségtelen, hogy itt van ez a gyönyörű nagy épület és ha nincs benne gyerek és nincs minőségi oktatás, akkor hiábavaló minden. Ezért 2000-ben elvállaltam a Bethlen Gábor Alapítvány elnökségét is és pályázatok révén egyrészt a körülményeken való javításon, másrészt a humán erőforrás fejlesztésén dolgoztunk és dolgozunk. A jó tanulóknak ösztöndíjakat biztosítunk,de további feltétel az is, hogy vegyenek részt a közösségi munkában és a magyarságerősítő tevékenységeken. Persze ehhez az is szükséges, hogy a kollégáim mindezeket teljesen önzetlenül, munkaidejükön túl valósítsák meg.

– Milyen fontosabb tanórán kívüli tevékenységek vannak a kollégiumban?

– Önképzőkör, reneszánsz táncegyüttes, néptánccsoport, cserkészet, különböző sport- és szakkörök léteznek, a gyerekek sok mindenben kipróbálhatják képességeiket. Van egy nagy csapat, aki az ösztöndíjakkal foglalkozik, ők meg azt ellenőrzik, hogy a gyerekek valóban részt vesznek-e a tevékenységeken. Így követni tudjuk a gyerekeket, akik megtanulják, hogy a támogatásért cserébe valamit adniuk is kell a közösségnek. Elég gyakran szoktam hangsúlyozni azt is, hogy hátha elültetődik bennük, hogy az elkövetkezendőkben ők, mint a valamikori támogatott enyedi diákok, ha olyan helyzetbe kerülnek, akkor ők is támogassák az intézményt. Az ösztöndíjak közül kiemelkedik az ún. keresztszülő –program, ami egy kicsikét lelkileg is támogatja a diákot, mert kapcsolatba hozzuk a támogatottat a támogatóval, és nagyon sok szép történet születik belőle. Épp a díjátadáskor találkoztam az egyik keresztszülőnkkel, Stefanovszky Andrással, aki úgy fogalmazott, hogy az ő saját családja bővül most már folyamatosan , már a hatodik örökbefogadottnál tart, akiknek még az egyetemi éveit is finanszírozza. Általában a keresztszülők követik a gyerekek lépéseit, például az egyik székelyföldi diák épp ennek köszönhetően vette sikeresen az érettségi akadályt. Én úgy gondolom, nem elegendő csak a falakat javítani, hanem nagyon sokat kell ahhoz dolgozni, hogy benne sikeres és boldog emberek legyenek, legyenek azok diákok vagy felnőttek. De nem mindenkinek a magas akadémiai körökben kell azokat keresnie. Ezért indítottuk be a szakoktatást, hogy mindenki valamilyen téren kiteljesedjen. Mivel szórványban létezünk, minden fajta képzést fel kell vállalnunk, hogy ne veszítsünk el egyetlen gyereket se. Ha magyar környezetben szocializálódik, akkor reméljük, hogy megmaradunk és a következő generáció, akik az ő gyerekeik lesznek, is ebbe az iskolába iratkoznak.

– Milyen a kapcsolat a környező szórványkollégiumokkal?

– Nemrégiben beszélgetésünk volt a pedagógusokkal, a kisebbségi tanfelügyelő asszonnyal illetve a püspök úrral is arról, hogyan találjuk meg azokat a faktorokat, akik partnerek lehetnek a gyereklétszám, a magyar iskolába való iratkozás kérdésében. Mi önmagunkban kevesek vagyunk ehhez, ide kellenek a gyerekek és a szülők is, és ebben a kérdésben feltétlenül hozzá kell szólnia a politikumnak és az olyan helyi képviselőknek, akikkel az emberek tartják a kapcsolatot. És természetesen megfelelő, életképes projekteket kell létrehozni: látnunk kell, mi az, ami támogatható és ne aprózzuk fel a célokat. Ott van a jól bevált magyarlapádi példa és egy ilyen lehetne Székelykocsárd is. A Bethlen-kollégiumnak nem célja, hogy mindenkit idecsődítsen, az a jó, amíg meg lehet tartani otthon a gyerekeket… de nem bármi áron! Ha valahol valami a minőség rovására megy, csak azért, hogy magyarul oktassunk – ezt nem szabad csinálni! Van arra is példa, hogy összevont osztályokkal is lehet nagyon jó eredményeket elérni.Most már közbeszéd szintjére emelkedett, hol lehet és hol kell segíteni. Nem kell siránkozni, partnerek mindig kerülnek és bevált, követésre méltó  gyakorlatokat is lehet szép számmal találni.

– Úgy tudom, nagyon jó képességvizsga- és érettségi eredmények születtek az idén.

–  A kilencedik osztályba való felvételin túljelentkezés volt, így könnyen megvalósult a három előirányzott osztály: a reál, a képző és a szakképző osztályok. A nyári érettségi sikeraránya megközelíti a 80 %-ot, ami a megyei és az országos átlag fölött van, de az előző évekhez képest is jobb eredmény.

– A felújítást követően egymást érték a legrangosabb rendezvények: protestáns vallás- és magyar nyelv országos olimpiászok, az országos TUDEK tudományos diákkonferencia, most pedig az IKE tábor. És mindeniknek nagyszerű volt a szervezése és a hangulata.

– Megkapó volt számomra a megnyitó istentisztelet alapgondolata: merjünk belelátni egymásba építő dolgokat, és merjünk támaszkodni a láthatatlanokra! Ezekkel a sorokkal akár saját kollégiumi munkánkat is jellemezhetném. Amikor felkértek a szervezők, hogy vállaljuk el az ezer főt is meghaladó tábor befogadását, voltak némi kétségeim, de most kiderült: helyes döntés volt, mert mindenki elfér az épületben és minden lehetőség adott a gazdag és igényes program lebonyolításához. Ehhez az is hozzájárult, hogy a városvezetés első pillanattól kezdve logisztikailag segítette a rendezvényt. Az ünnepélyes megnyitón – amelyet megtisztelt jelenlétével és fennkölt gondolataival Ft. Kató Béla püspök, a városvezetés részéről pedig Lőrincz Helga alpolgármester -, ismét jó volt megtapasztalni, mennyire fontos, ha a tenni tudó faktorok együttműködnek. Ez a keresztény fesztivál a nyári vakációban is benépesítette az iskolát. Sok önkéntes is részt vesz a szervezésben, nem csak az IKÉ- hez tartozók, hanem az enyedi kollégiumnak a diákjai is, illetve a cserkészcsapatunk felel a rendezvény biztonságáért. Jó látni, amint a fiatalok örülnek egymásnak, elmélyülten elbeszélgetnek, ismerkednek, figyelmesen végighallgatják az előadásokat és persze buliznak is, így a szünidőben is tartalmas kikapcsolódást nyújthatunk a fiataloknak.

– Köszönöm a beszélgetést!

BASA EMESE

 Fotó: Frigyesy Ágnes

A felvinci magyar közösség és a

Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság

meghívja Önt 2018. szeptember 9-én

a 2. világháborúban Felvinc területén

hősi halált halt honvédek tiszteletére

szervezett megemlékezésre és

emlékmű avatására.

A háború démona 20 felvincit tépett ki a szerettei közül, könnyeket és szenvedést hagyva hátra. Válogatás nélkül szedte zsákmányát, vallásra, nemre, korra és nemzetiségre való tekintet nélkül:

• 5-en honvédként a harcmezőn,
• 1 hadifogságban,
• 3-an a román hadseregbe besorolva,
• 5-en munkatáborba elhurcolva,
• 6-an a felvinci harcok áldozataiként.

Ez a szám azonban nem tartalmazza azokat, akik:

• a szovjet katonák erőszakoskodásai miatt később öngyilkosságba menekültek,
• a román hadseregbe való besorozást elkerülendő öncsonkítást követtek el és belehaltak a sebfertőzésbe,
• a munkatáborok és hadifogság poklából történő hazatérésük után röviddel elhunytak,
• a falu területére esett és fel nem robbant lövedékek későbbi pusztításait,
• a testi és lelki sérüléseiket életük végéig hordozókat. 

              Az ünnepi megemlékezés programja

• A katolikus és a református istentiszteletek után kivonulunk a temetőbe, ahol 12.15-kor kezdődik a megemlékezés.
• Himnusz
• Riadó — kürtszó
• A történelmi egyházak lelkészeinek imája, áldása
• A hősi halált halt honvédek méltatása a Honvédelmi Minisztérium katonai attaséjának részéről
• Kékkői Károly beszámolója a THHB megalakulásáról és működéséről
• Vincze András tájékoztatója a műemlék állításának körülményeiről
• A Kolozsvári Magyar Főkonzulátus képviselőjének ünnepi beszéde
• Takács Margit néni 17 évesen átélt emlékei a 74 évvel ezelőtt Felvincen átviharzó háborúról
• Dari Sándor Felvincen elesett honvéd lányának levele
• A felvinci harcok szerepe az erdélyi hadszíntér hadi eseményeiben: Benkő József történész előadása
• A marosújvári református kórus ünnepi műsora. Karnagy: Fórika Éva
• A Marosvásárhelyi Magyar Királyi 23. Honvéd Határvadász-zászlóalj Hagyományőrző csoportjának katonai tisztelgése
• Takarodó — kürtszó
• Az emlékmű leleplezése és koszorúzása 

   További tájékoztatással szolgálnak:

  Vincze András, tel. 0769-094854

  Lazsádi László, tel. 0749-071492.

  

ÚJABB SIKER A SZÓRVÁNYBAN: VI. MIRISZLÓI MAGYAR KULTURÁLIS NAPOK

   Fehér megye egyik legrangosabb rendezvényére 2018. augusztus 18-19  között került sor, az előző évekhez hasonlóan,  idén is a néptánc fellegvárává avatva egy délutánra a Maros menti takaros kis falut.

   Szombat a gyerekeknek és a fiataloknak szánt nap volt: elsőnek érdekes kézműves foglalkozások csalogatták a kultúrotthon udvarára a szorgoskodókat. Szabó Csilla Erzsébet óvónő, a rendezvény főszervezője, a frissiben a szakmai továbbképzőn tanultakat választotta, így a már ismert gyöngyfűzés és kőfestés mellett az ujjbábvarrás, álomfogó készítés, sőt a „közmondásos” körmönfonás nem is annyira körmönfont technikáját sajátították el az érdeklődők. A nagy érdeklődésre való tekintettel négy másik tehetséges pedagóguskolléga is besegített: Magyari Enikő Vajasdról, Szabó Enikő Kövendről, Székely Beatrix  Kolozsvárról és Varga Melinda Torockószentgyörgyről.

   Kézügyességre szükség volt a következő foglalkozásnál, az íjászatnál is, amelyet a Torockói Íjász Szer Egyesület két tagja tartott. A napjainkban valóságos reneszánszát élő sportág órákig lekötötte a résztvevők figyelmét, hasonlóképp az ősmagyar viselet. Így alig lehetett elválasztani a gyerekeket a sportszerré alakult fegyvertől, csak a Knock Out koncertje tudta elcsalogatni őket, amit szintén nagyon élvezett mindenki.

   A vasárnapi fennkölt, mély gondolatokat ébresztő ünnepi istentisztelet valódi katarktikus élményt nyújtott. Már a magyar zászlóval a Kell még egy szó-ra bevonuló fiatalság sejtette a magasztos  hangulatot. Kórodi-Kiss Ibolya tiszteletes asszony az örökségről szóló igéket a magyarság számára oly fontos értékekkel hozta összefüggésbe, mint az anyanyelv, szülőföld, család, nemzet, az általa betanított verseket és énekeket a fiatalok pedig mély átéléssel adták elő. Műfajilag tökéletesen illeszkedett mindehhez a székelyvéckei és székelyszállási tagok alkotta Barátság Kórus, amelynek fellépése alatt nehéz volt megmondani, ki volt jobban meghatódva: az előadók-e vagy a hallgatóság? A szokáshoz híven, megtörtént az aranylakodalmasok köszöntése: idén csak egy házaspár volt, akiknek az ajándékot a fiúk, a virágot pedig unokáik adták át. A szimbolikus szavak és gesztusok sora egyetlen szemet sem hagyott szárazon a templomban; egy idősebb néni így fogalmazott: Többet sírtam, mint egy temetésen…

    A könnyáztatta arcok hamarosan kivirultak az örömtől , amikor megérkeztek a néptánccsoportok: a 20.Szent István-napi Néptánctalálkozó kolozsvári résztvevői idén is megtisztelték jelenlétükkel a miriszlói rendezvényt.  A színpompás díszfelvonulást sok kedves epizód kísérte: a kapualjakban bámészkodó, integető emberek, akik közül egyesek friss kútvízzel és barackkal meg zöldalmával kínáltak a vonulókat, vagy a menet előtti Talicska Együttes talicskázása, azaz egy menyecskét tologató férfi, aki pénzért vagy sörért átengedte (volna) a fuvart.

   A kultúrotthon udvarán egybegyűlteket Csép Tamás, Miriszló alpolgármestere és Ladányi Árpád Csaba, a Fehér megyei RMDSZ elnöke köszöntötték, utóbbi kiemelte:  Miriszlói Magyar Kulturális Napok kiemelt eseménye a környéknek, ezért a szervezet elkötelezte magát annak támogatására. Szabó Csilla Erzsébet, a szervezést lebonyolító Miriszló Gyöngye Egyesület elnöke, megköszönte a Communitas Alapítvány illetve a Bethlen Gábor Alap támogatását és a magánszemélyek adományait, továbbá a miriszlóiak és décseiek segítségét, hiszen mindezek nélkül lehetetlen lett volna megszervezni a nagyméretű találkozót.

   Sebesi Karen Attila moderátor elsőként a házigazda Miriszló Gyöngyét szólította a színpadra. A néptánccsoport kezdő- és haladó csoportja idén az aprókkal bővült, akik most léptek fel először, persze óriási érdeklődés közepette. A nagyobbakat is feszült figyelemmel követték, nem csak a tánclépéseiket, hanem az új, a ruhatárukból eddig hiányzó kalotaszegi népviseletüket, amelyet most mutattak be először. Őket jó barátaik, a Szarkaláb követte magyarózdi táncokkal. A vastaps egy kicsit haza is szólt, hiszen a kolozsvári néptánccsoportba közel egy éve négy miriszlói ifjú is rendszeresen „betáncol”.

   A fellépők mindenike kivívta a nagyszámú közönség elismerését: a Csallóközi Táncegyüttes (Szlovákia-Felvidék), az észtországi tartui egyetem néptáncosai (Folk Dance Ensemble of Tartu University), a Gruppo Folkloristico Castelraimondo (Olaszország), a Villányi Német Tánccsoport és a Józsa Gergely Néptánc Egyesület (Magyarország), a Nádas Ifjúsági Néptáncegyüttes (Szlovákia-Felvidék), a pélmonostori Talicska Néptáncegyüttes (Horvátország), a magyarországi románokat képviselő Nyisztor György Hagyományőrző Néptáncegyüttes, Szőttes Kamara Néptáncegyüttes (Szlovákia-Felvidék), a Ioakim Loulias Folk-dance Group (Görögország),  a Puces Folk-dance Group (Lettország), a BurusnyánNéptáncegyüttes (Gelence-Kovászna megye), a Lemko Song and dance-Group (Lengyelország), Misina Néptáncegyüttes (Magyarország), és nem utolsó sorban Kárpátaljáról (Ukrajna) idén is eljött a Ritmus Néptáncegyüttes.

   A gelencei néptánccsoport egyébként Kovászna megye székely-szórvány programjának  köszönhetően lehetett jelen a rendezvényen. A velük való kapcsolat már tavaly kialakult, amikor a miriszlói gyerekek a perkői fesztiválon léptek fel. A falunapok úgynevezett  nemzetközi táncházzal végződtek, amelyen legfőképp a temperamentumos görögök voltak a tánc- és hangulatmesterek.

   A rendezvény sikeréhez természetesen hozzájárultak a finom falatok is. Első nap a többszörösen díjazott Mesterhármas ( Csép Tamás, Keresztesi István és Székely János)  készítették a páratlan disznó- és berbécspörköltet, vasárnap pedig olyan finom töltött káposztát szolgáltak fel a szakácsnők, hogy több külföldi vendég is a receptjéért érdeklődött. Az már csak ráadás, hogy a remek ízvilág mellé egy nem mindennapi bravúr is társult: a  közel 2800 tölteléket rekord idő, mindössze 3 és fél óra alatt tekerte fel a tucatnyi ügyes háziasszony, mondogatták is nekik viccesen, hogy a Guiness-rekordok közé nevezhetnének ezzel a teljesítménnyel.

   Nem utolsó sorban a magyar napoknak óriási közösségépítő hatása volt: míg pár évvel ezelőtt alig volt közös tevékenység a két szomszédos település között, a néptáncoktatásnak és a falunapoknak köszönhetően egy életképes, aktív társaság kovácsolódott össze, amelyik további tettekre is képes Miriszló és Marosdécse magyarságáért. Ezt az összefogást és a kitűnő szervezést a tömbből érkező vendégek is kiemelték és be is vallották: annak ellenére, hogy sokkal nagyobbak a falvaik, ekkora fesztivált nem tudnának megszervezni. Döbbenetes volt számukra, hogy itt a szórványban, mégha akadnak is nézeteltérések, mégis nagyobb az összetartás!

 BASA EMESE

TÁMOGATÓK:  BETHLEN GÁBOR ALAPKEZELŐ ZRT.

COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY.