Nagyenyediek Bruszelben

Hosszú út vezetett a brüsszeli Concert Noble díszterméig Gyomaendrődről. A történethez legyen elég annyi, hogy hóesés, a 4-es főúton baleset, egy órát késő repülőgép, megbetegedő újságíró, dugó a belgiumi autópályán nehezítette a megérkezést, de hát szívós ember a magyar. Ráadásul, ha egy olyan díjról van szó, amit csak négy város és négy projekt kaphatott idén Európában, akkor akadályok sincsenek.
Néhány mondatot, azért más előzményekről is kell írni, nevezetesen, hogy miért Gyomaendrőd kaphatott az olasz Monza, a horvát Rijeka és a máltai Hamrun mellett Aranycsillag-díjat. A város idén is megrendezte a Nemzetközi Sajt és Túrófesztivált, a rendezvényhez kapcsolódóan egy konferenciát is szerveztek a településen „Nők a politikai életben – határon innen és túl” címmel. Az esemény megrendezésére 1,3 millió forint támogatást kaptak az uniótól, a finanszírozás révén Gyomaendrőd testvérvárosai (Nagyenyed-Románia, Schöneck-Németország, Pilzno-Lengyelország, Vrútky-Szlovákia) is képviselhették magukat az eseményen, bemutathatták városukat, kultúrájukat, illetve nem utolsósorban elmondhatták, hogy az országukban, milyen szerepet töltenek be a nők a politikában, a közéletben. Szóval, ez a kimondottan sikeres program szolgáltatta az apropót, hogy az Európai Unióban felfigyeltek a Békés megyei város teljesítményére. Az estébe nyúló ünnepségen Gyomaendrőd polgármestere vehette át az Aranycsillag-díjat. Várfi András rövid, de csattanós beszédében a „gyengébbik nem” – legyen az anya, feleség – szerepére hívta fel a figyelmet. Kérdésünkre elmondta: „igaz, hogy a város polgármestereként vettem át ezt a díjat, de a testvérvárosi kapcsolatok ápolásánál nem az a fontos, hogy ki vezeti a várost. Az igazi kapcsolatokat a polgárok alakítják ki egymás között, legyen szó sportról, kultúráról és hangsúlyozom, csak ezek után, akár gazdasági kérdések is szóba jöhetnek”. Az eseményen Schöneck városát Barbara Neuer-Markmann képviselte, illetve Gyomaendrőddel már több mint másfél évtizedes kapcsolatot ápoló Nagyenyed polgármestere, Mihai Horatio Josan és a település alpolgármestere Krecsák Albert is részt vett az átadón. A romániai vezetők nem érkeztek üres kézzel, díszes metszettel emlékeztek meg a jeles napról. A díjátadón amellett, hogy az „európai vérkeringésbe” is bekerült Gyomaendrőd neve, kitűnő lehetőség adódott a város népszerűsítésére.

Egyébként, az Aranycsillag-díjat minden évben a szervezett civil társadalom felé forduló, ugyanakkor a szélesebb, helyi közönséget is megszólítani kívánó „Európa a polgárokért” program égisze alatt ítélik oda. Természetesen a díjak átadása volt a nap fénypontja, de előtte vitaindító beszédek, különböző fórumok adtak lehetőséget az eszmecserére.

 
 

 

Jó bornak nem kell cégér. Vagy mégis?


 
Egységes cégtáblák egyengetik az enyedi bor útját
A csodálatos italhoz egy legenda is kapcsolódik, miszerint Mátyás király menyegzői kupájába celnai bort töltögettek, amit az ifjú király minden más borral szemben előnyben részesített.
Miközben a híres királyi bor megjelent Szebenben, egy sikeres év után az enyedi borászok is összegyűltek, ezúttal utoljára ebben az évben. Úgy tűnik, hogy megcáfolják azt a közismert mondást, miszerint jó bornak nem kell cégér, hiszen egységesen készített, de egyedi cégtáblákat kaptak ajándékba a Megyei Borút Egyesülettől. A cégtáblákat László László matematika tanár, egyben faragó mester készítette. Az első még a Tamás testvérek pincéjén jelent meg, néhány hónappal ezelőtt. A jelenlévő megyei tanácselnök elmondta: egy felállítandó bor laboratóriummal kívánja támogatni a jövőben a bor ügyét. Krecsák Albert alpolgármester javasolta, hogy a borlaboratóriumot egy borkiállító teremmel együtt a felújításra váró enyedi Vár egyik bástyájában rendezzék be.
Mindkét esemény, a celnai és az enyedi is a valamikor híres hegyaljai borvidék magára találását, a „bor útját” egyengeti a megyében.

Szabadság, 2009. december 22.

225 éve született Kőrösi Csoma Sándor

A diákok gyertyát gyújtottak a szobornál
A SZERZŐ FELVÉTELE

A gyertyaláng ezen az estén még sokáig világított. Turzai Melán aligazgató üdvözölte a vendégeket, Bartha Zoltánt, a Tinivár könyvkiadó igazgatóját, aki magával hozta Solymár László 81 éves budapesti író legújabb könyvét, amit Gyalog a halhatatlanságba (Tinivár, 2009–Kolozsvár) címen Kőrösi Csoma életéről írt. Az író a kollégium közösségének küldött levelében bevallja, hogy érdekes módon honvágya van, pedig sohasem járt Nagyenyeden, és egészségi állapota miatt most sem tudott eljönni. Bartha Zoltán idézett a könyvből, amelynek szövege közérthető stílusban vezeti az olvasót a kalandos élet útvesztőiben. Hegedűs Sámuel mit mesélne róla? „Egy búcsúzó évszázad vége felé, 1799 őszén édesapjától kísérve egy harisnyás fiúcska Szent Péter lovain, azaz gyalog érkezett, hogy megkezdje tanulmányait a kollégiumban.”
Józsa Miklós, az Áprily-estek szervezője és irányítója vezette tovább az emlékülést, de közben ő maga is megemlékezett Újfalusi Sándorról, Csoma osztálytársáról a kollégiumban, aki sok érdekeset leírt a nagy útra készülő ifjúról. Az előadást Krizbai Jenő történelem tanár tartotta a nagy tudós elődről, és feltette a kérdést: lehet-e még ma ismeretlen adatokat közölni Csoma életéről? Ha nem lett volna Bethlen-kollégium, Kőrösi Csoma Sándor sem lett volna. Többek között neves tanára, Herepei Ádám is felmérte kedvenc tanítványának különleges adottságait. Sok érdekes részletet hallottunk, pl. az indulásáról. Hegedűs Sámuel, legjobb barátja és tanára, utolsó beszélgetésükkor is marasztalni akarta, hiszen Erdélynek szüksége van rá. Máramarosszigeten már várta a papi állás. „Azt mondta volna, hogy enyedi professzortársként érvényesíti különleges tehetségét. Úgy véltem, tartozik ezzel a magyar tudománynak, Erdély hírnevének, az őt felkészítő nagyenyedi kollégiumnak és székely falujainak is…” Csomát azonban már nem lehetett megállítani, és elindult gyalog, ahogy szokott a Kakasdomb felé, elhagyva Enyedet, az ismeretlen világba. A nagytekintélyű német professzoroknak, tanárainak Göttingában, a történész Johann Gottfried Eichhornnak és a nyelvtudós Herrennek először mesélt nyíltan merész szándékáról. A könyvben azt is olvashatjuk, hogy Borbátai Szabó József, egyike a Göttingában tanuló magyar diákoknak, a saját kalapját ajándékozta a nagy vándorútra készülőnek. 1842-ben, utolsó útján is eredeti célja, az őshaza kutatása vezérelte, amikor az ujgurok nyomait kereste.
Az érdekes előadást irodalmi szemelvények, versek tették még vonzóbbá. Kitűntek fellépésükkel a IX. C. óvóképzős tanulói, Szilágyi Márta, Zilahi Réka, Hermán Angéla, valamint a XI-es Vass Renáta. Elhangzott többek között Áprily Lajos Zarándok című verse vagy részletek Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című írásából. Turzai Melán a Dardzsilingi sír Széchenyi idézetét elemezte. Arthur Schopenhauer 19. századi filozófus összegzése igen találó: „ólmot keresett és aranyat talált”. Nemzete nyomában indult el a Himalája felé, és a fénylő aranynál is nagyszerűbb, eredetibb értéket alkotott a tibeti-angol szótárral, annak 22 ezer szócikkével és a nyelvtannal, amit ma is használnak Kínában és Indiában.
Az előadás végén nagy keletje volt a szép kivitelezésű könyvnek, különösen a diákok körében. A tanári szobában még sokáig folytatódott a beszélgetés a híres véndiákról, a magyar történelem viszontagságairól, az ázsiai és a finnugor eredetről. Szó volt Jakabos Ödönről, aki végigjárta a nagy előd útját, majd erdélyi ismertető körútján a kollégium könyvtárában is megfordult, mert az iskolában nem fogadhatták. Visszaemlékeztünk a 200 éves (1984) évfordulóra, amikor az iskola bejárati folyósolyán ma is látható Kőrösi emlék készült, amit az akkori „szervek” nyomására el kellett távolítani. Vajon mikor kerülhet majd egy Kőrösi Csoma Sándor szobor Nagyenyed központjába, a Vár tövébe, a város nagy vándoráról a nemzetközi hírű tudósról?!

 

Szabadság, 2009. november 17.