kezdődött. Az úrvacsoraosztás után Türi Aranka magyarbecei származású
egyházmegyei segédlelkész részleteket olvasott fel a falu monográfiájából: a
gyülekezet tagjai megismerhették településük és templomuk történetének néhány,
nem mindig szívderítő eseményét is. Az előadó bevezetőjében hangsúlyozta, hogy
„múltunkat ismernünk, vállalnunk kell bármilyen is volt az”. A nagyenyedi
egyházmegye levéltárában végzett alapos kutatómunkája nyomán sok érdekes,
jórészt ismeretlen esemény, adat került felszínre, amelyek eddig az egykori
lelkészek jelentéseiben lappangtak.
szolgáltak, közülük kiemelte Léczfalvi Bitai Mihályt, a templom
építőjét, Solymosi Lajost, aki 54 évig volt becei pap és Gruzda János
lelkész-festőművészt, aki egy évtizedes becei szolgálata idején (1914–1924)
tizennégy hadba vonult és elesett magyarbecei nevét örökítette meg. Ezek emlékét
megőrzendő, az előadás után fehér márványtáblát lepleztek le a templom belső
falán, egykori lelkészük emléktáblája mellett. Koszorúzott a magyarbecei és a
Fehér megyei RMDSZ.
a Lovász Istvánné tiszteletes asszony által betanított három mesejelenetet
mutatta be a kisiskolások Csipkerózsika nevű színjátszó csoportja a
kultúrotthonban, majd felléptek a magyarbecei táncos lábú fiatalok,
táncmesterük, Türi Zsolt tanár, községi tanácsos, az ősi becei néptáncok és
népdalok jó ismerője. Ezután a vendégek, a Köble Hajnal óvónő vezette csombordi
Pipacsomgyermek-néptánccsoport lépett a színre. Valamennyi műsorszámot nagy
tapssal jutalmazta a lelkes közönség.
bál zárta, amelyen a zenét a Kéknefelejcs együttes szolgáltatta.
felesége, Türi Aranka és számos helybeli lakos volt; az emlékezetes rendezvény
sikerét tanácsaival segítette Lovász István helybeli lelkipásztor, aki már több
mint három évtizede hirdeti Isten igéjét Gruzda János templomában.
gazdag, boldogabb jövőt kívánunk! Őrizzék egykori hazájukat életük árán védő
őseik emlékét, legyenek büszkék magyarságukra, hűségesek nemzetükhöz.



















