Nyolc éves múltra tekint vissza a nagyvakáció idején működő foglalkozás Nagyenyeden, idén is azonnal beindult a program, mihelyt az utolsó iskolai  csengőszó szabadjára bocsátotta a diákokat. Az utóbbi években egyre gazdagabb programokkal igyekeznek tartalmassá, a gyerekek számára fejlesztővé és feledhetetlenné tenni a nyarat, idén az úszás és a lovaglás tűnik a legvonzóbbnak

Rengeteg odaadással és önfeláldozó munkával sikerül megvalósítani minden évben az enyedi nyári iskolát, amely megnyugvást jelent azon szülők számára, akik nem tudják megoldani a gyerekek felügyeletét a vakáció idején, ugyanakkor a kicsik számára biztosítja azt a környezetet, ahol értelmesen és unalommentesen tölthetik el a nyarat. A program kiváló lehetőség a vegyes családokból származó gyerekek számára is, hogy gyakorolhassák a magyar nyelvet és ízelítőt kapjanak népi hagyományainkból. Van néhány olyan résztvevő is, aki román iskolába jár vagy külföldről érkezett haza, számukra kiemelten fontos, hogy legalább a nyár folyamán magyarul beszélhetnek. Továbbá, a nyári iskolának „iskolatoborzó” szerepe is van, hiszen a gyerekek szemmel láthatóan nagyon jól érzik magukat és otthon is elmondják, hogy szívesen választanák iskolájuknak a Bethlen-kollégiumot. Összesen 50, bölcsődés és alsó tagozatos gyerek látogatja a nyári iskolát.

A szervezők, a Dr. Brendus Gyula Egyesület illetve a Dr. Szász Pál Egyesület, még a tanév idején végeztek egy előzetes felmérést arra vonatkozóan, hogy hányan igényelnék a programot és ennek alapján írták meg a pályázataikat (előzőt a Bethlen Gábor Alap, utóbbit a Communitas Alapítvány támogatta) és vonták be a tevékenységbe a Bethlen Gábor Kollégium pedagógusait. Mint kiderült, a nagy gyereklétszám miatt délelőtt három oktatóra van szükség. A program egyébként reggel 8 órától délután 4-ig tart és az étkeztetést is biztosítják a résztvevőknek. A pedagógusok (Alexa Mária, Csíki Tímea, Gilyén Izabella, Kis Amália, Mester Ágnes, Prodan Delia, Szabó Katalin, Szakács Ildikó) egy jól beosztott időbeosztás szerint váltják egymást, de mindig közösen egyeztetik a javasolt tevékenységeket, így egységes koncepciója és folyamatossága van a foglalkozásoknak. Ottjártunkkor a heti téma az Örömvárhoz vezető út volt, a gyerekek minden nap egy-egy kedves manócskával (Mosolymanó, Köszönő manócska, Derűlátó manó, Boldogságmanó stb.) ismerkedtek meg, akiktől sok szépet és jót tanulhattak. Feltűnt, hogy a gyerekek nagyon fegyelmezettek voltak, boldogan bekapcsolódtak a tevékenységekbe, a pedagógusoknak nem is kellett egyszer sem felemelni a hangjukat vagy fegyelmezni őket. A titok az érdekes foglalkozásokban rejlik és abban, hogy nem erőltetik a feladatokat, időt hagynak a közös játszásra is, mert ez az, ami a hosszas online oktatás után a legjobban hiányzik nekik- vélték Mester Ágnes és Gilyén Izabella tanítónők. Megtudtuk, hogy minden nap van tanulás is: a Nyári böngészőből oldanak anyanyelvi, román és matematika feladatokat, amelyek játékosak, érdekesek és sokat segítenek abban, hogy a gyerekek a vakáció idején ne zökkenjenek ki a tanulásból.

A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban megszervezett nyári iskola egyébként minden reggel tornával kezdődik, minden napra jut egy mese, egy népdal vagy gyerekdal, egy kézműves tevékenység és persze sok játék. Sok mondókát, versikét is tanulnak, amelyek az érzelmi intelligencia fejlesztését célozzák meg. A környezetvédelmi nevelés sem hiányzik, hiszen gyakran készítenek dísztárgyakat, apró ajándékokat újrahasznosítható anyagokból, továbbá a kreatívitásfejlesztő foglalkozások gazdag tárházát is megtalájuk a nyári iskolában, a közösségi szellemre való nevelést csoportjátékokkal valósítják meg, de van bibliaismereti foglalkozás és gyermekjóga is.

Nem utolsósorban pedig létezik egy sor olyan vonzó tevékenység, ami az iskolától eltérővé és feledhetetlenné teszi a 2021-es nagyvakációt, szinte minden napra jut egy-egy különleges élmény. Csoportokra osztva, minden héten úszótanfolyamon vesznek részt Gyulafehérváron, ahol egy szakképzett edző foglalkozik velük, továbbá Lőrincrévére mennek lovagolni, a Hip-Tep Egyesület jóvoltából. Érdekes programajánlónak bizonyul továbbá az intenzív egy hetes kosárlabdázás, az íjászkodás és a néptáncoktatás is, a tervek szerint ellátogatnak a július 18-25 között megrendezésre kerülő magyarlapádi néptánctáborba, fellépnek az Augusztus 20-i ünnepségen és az augusztus 28-án megrendezett Duna Napon is Torockón.

A program kezdeményezője, Lőrincz Helga alpolgármester így nyilatkozott a nagyenyedi nyári iskoláról: „Közösségi tevékenységeim közül, ha valamire nagyon büszke vagyok, az biztosan a délutáni oktatás és a nyári iskola! Évek óta sok száz gyerek mosolya mutatja, mennyire jó nekik nálunk tanulni, játszani, szórakozni…”

Basa Emese

Támogatók: BETHLEN GÁBOR ALAP

COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY

Harmadik alkalommal szervezte meg, 2021. július 2-4 között, az Aranyosszéki és Alsó –Fehér Vármegyei  Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület és a marosújvári Sóváros Egyesület azt a sokszínű rendezvényt, amely minden korosztályhoz szólt és ahol a legapróbb részletek is hazaszeretetre, nemzetszeretetre nevelték a résztvevőket

Az idei tábor teljesen megújult formában igyekezett megszólítani az érdeklődőket: míg az előző két alkalommal Harasztoson szervezték meg, vadkemping jelleggel, ezúttal a választás a fugadi Bánffy kastély tágas, árnyékos parkjára esett, ahol kényelmesen elfért a jurta és a sátrak, a gyenge térerő pedig nem csábított senkit „telefonközelbe”, így önfeledten adták át magukat a játéknak és a sportnak. Az íjászat népszerűsítése érdekében a szervezők felvállaltak minden költséget, amelyet Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően tudtak fedezni.

A tábor természetesen az íjászatra összpontosított, a szervezők igyekeztek átadni e remek sport minden szépségét és fortélyát. A lövéstechnikák bemutatása mellett ismertetőt tartottak az ősmagyarság íjászatáról, életmódjáról, viseletéről és megmutatták, hogyan kell felállítani a jurtát, amelyben aztán a gyerekek éjszakáztak. A nagyenyedi származású Járai Lóránd lelkipásztor, aki mindvégig részt vett a táborban, nagyban hozzájárult a rendezvény sikeréhez, hiszen olyan élménypedagógiai játékokat valósított meg, amelybe a felnőttek is szívesen bekapcsolódtak. Az egyik anyuka így fogalmazott: „a legnagyobb élmény számomra néhány órára újra gyereknek lenni”. A tábortüzek is hozzájárultak a hangulatteremtéshez, már csak azért is, mert mindkét este egy-egy különleges programot szerveztek köréje. Elsőként a marosvásárhelyi Tűzvarázs Együttes lépett fel, amelyik régizenét és népdalfeldolgozásokat adott elő úgy, hogy előzőleg a dalok nyomtatott szövegét kiosztották a résztvevőknek, így mindenki együtt énekelhetett. A második este Regös Sziránszki József lépett fel egy különleges, a táltosok világát idéző produkcióval. Emlékezetes marad mindenki számára az a rendhagyó, fiatalokhoz szóló vasárnapi istentisztelet is, amelyet a szomszédos falu, Magyarlapád lelkésze, Borbándi András tartott a helyszínen, sátorponyva alatt, az ottani református templom teljes külső-belső felújítás alatt lévén.

Mivel az íjásztáborra rászerveztek egy honfoglaló hagyományőrző találkozót is, a 35 táborozó gyerek mellé sok tapasztalt íjász is érkezett, így a létszám egy adott ponton meghaladta a száz főt. Résztvevők érkeztek Nagyvázsonyból, Szászvárosból, Gyulafehérvárról, Torockóról és természetesen jelen voltak a lapádi gyerekek is. Az íjásztalálkozó keretében, amelyet a Communitas Alapítvány támogatott, ún. „örömíjászversenyt” tartottak, amelynek az volt a lényege, hogy elsősorban a hangulatra és nem kimondottan a sportteljesítményre koncentrált és a gyerekek számára is szervezett vetélkedőt.

Ladányi Árpád Csaba főszervezőtől megtudtuk, hogy a találkozón a hagyományőrző egyesületi tagok tanácsot ültek és eldöntötték, hogy ezentúl évente egy honfoglaló hagyományőrző fesztivált szerveznek. Az első lebonyolítását elvállalta a Bihar megyei Pusztai Farkasok Ordas nemzetsége, jövőre pedig  az Aranyosszéki és Alsó –Fehér Vármegyei  Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület lesz a házigazda. A három naposra tervezett fesztivál a nagy, országos szintű íjászversenyeknél is sokkal színesebb eseménynek ígérkezik, hiszen ezen összegyűlnek majd az összes erdélyi honfoglaló hagyományőrző egyesületek, jurtafalut építenek és változatos kulturális programokkal, koncertekkel gazdagítják a programot.

Basa Emese

Támogatók: BETHLEN GÁBOR ALAP

COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY

A kezdeményezés a nagyvázsonyi székhelyű Pontes Közhasznú Alapítvány a Fiatalok Társadalmi Szerepvállalásáért ötlete alapján született meg, a kenyérmezői csata közelgő, 542. évfordulója alkalmából. A magyarországi szervezet elsődleges célja, hogy az Európai Unió Ifjúsági Fehér Könyvének mentén segítse az ifjúsági közösségek szerepvállalását, részvételét a döntéshozatali folyamatokban. Az alapítvány Kinizsi Pál emlékének ápolása révén került kapcsolatba az erdélyi településsel, hiszen a híres törökverő vezér sírja Nagyvázsonyban található.

Mint ismeretes, az Alkenyér (Șibot) és Bokajalfalu (Băcăinț) melletti kenyérmezei csatára  1479. október 13-án került sor. A csata az addigi legjelentősebb győzelem volt a Magyarországot támadó portyázó törökök felett, akik vereségük után már nem próbálkoztak hasonló betöréssel. A diadal I. Mátyás magyar király egyik leghíresebb vezérének, Kinizsi Pálnak volt köszönhető, aki állítólag mindkét kezében kardot tartva vívott közelharcot az ellenséggel. A helyszín a Királyföld nyugati oldalán, Fehér és Hunyad megye határánál, a Maros déli partján található. A helyet pontosan fel lehet mérni, mert az ütközet helyszínén az erdélyi vajda kápolnát építtetett, s ennek maradványai egészen a 20. századig megmaradtak.

Az alapítvány képviselői a hétvégén átvették a területet, meglátogatták a térség látnivalóit valamint a magyarlapádi Pirospántlikás Zenekar segítségével megünnepelték a dél-erdélyi projekt indulását, amelyről a következő közleményt adták ki: „Alapítványunk nagy fába vágta fejszéjét, hiszen a Bethlen Gábor Alap segítségével, Böjte Csaba ferences szerzetes, Gudor Botond és Zsargó János református esperesek (Botond esetében egy történészdoktor is) segítségével, dr. Ladányi Árpád gyulafehérvári ügyvéd ügyintézése és szervező munkája, Zólya Levente régész közreműködése után Kenyérmező mellett (Dél-Erdély), Bokajalfaluban egy 2000 négyzetméteres területet vásárolt meg. A telek különlegessége az a feltehetően tatárjárás-kor előtti templomrom és kora-középkori templomtorony, amely látta Kinizsi 1479-es diadalát. A magyarok a tatár- és török betörések valamint a Horea- és az Avram Iancu-féle felkelések tömeges mészárlásai miatt szinte elfogytak a Maros-völgyének azon területeiről, ahol a törökverő hadvezér Európában is egyedülálló diadalt aratott a muzulmán betolakodók felett. Alapítványunk célja, hogy ne csak megmentsük a mementóként ott maradt templomromot, hanem olyan emlékparkot, táborozó helyet alakítsunk ki, amely a maroknyi, de élettel teli szórványmagyarság illetve a turisták számára hangulatos találkozóhely valamint a Kenyérmezei csatának méltó emlékpark is lehet.”

Októberben, a csata napján, az alapítvány tagjai ismét ellátogatnak az emlékműhöz, a tervek szerint emléktáblát lepleznek majd le. Ladányi Árpád Csaba ügyvéd kezdeményezésére, a Fehér megyei fiatalok, érdeklődök egy biciklitúra által fognak bekapcsolódni a programba, amely a mintegy 20 kilométerre található Gyulafehérvárról fog indulni.

Basa Emese

Támogató: Bethlen Gábor Alap 

2021. június 23-án kettős avatóra került sor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban: az új óvoda épületének átadását és az iskola tornakertjének felújítását ünnepelhette a helyi közösség. Mindkét beruházás az Erdélyi Református Egyházkerület és Magyarország kormányának Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával valósult meg

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Grezsa István, az óvodafejlesztésért felelős miniszteri biztos, Magyarország miniszterelnökségének  Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága részéről Potápi Árpád János államtitkár és Brendus Réka főosztályvezető, Oana Badea, Nagyenyed polgármestere és Lőrincz Helga alpolgármester, Szőcs Ildikó igazgató, Vincze András, Fehér megye alprefektusa, Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, Nagy Timea Fehér megyei kisebbségi tanfelügyelő, Szabó Csilla Erzsébet, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Fehér megyei elnöke valamint számos pedagógus és lelkész.

Az egybegyűlteket Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója köszöntötte: „ A közel négy évszázados Bethlen Gábor Kollégium történetében egyedülálló az a fejlődés, ami az elmúlt évtizedben megvalósult. A 2004-es visszaszolgáltatást követően elindulhatott egy olyan folyamat, ami a Nagyenyed és a kollégiuma és úgy gondolom, hogy teljes erdélyi magyar közösségünk számára nagyon fontos, jelzésértékű. A megvalósult fejlesztések a minőségi oktatáshoz minőségi körülményeket teremtettek. A főépületek, a tornacsarnok, az étkezde és a tankonyha felújitása után ma kettős örömünnepet ülhetünk. Az Erdélyi Református Egyházkerület vezetőségének valamint Magyarország Kormányának döntését és cselekvését követően ma egy új, korszerű óvoda és felújított tornakert ünnepélyes átadására kerül sor. Köszönet azért, hogy a kollégium szívébe bekebelezhetjük ezt a gyönyörű épületet, melyben reményeink szerint hamarosan bölcsődei és óvodai oktatásban féltőn szerető gonddal és odafigyeléssel nevelhetjük a ránk bízott gyermekeket és átvezethetjük majd őket a Bethlen Gábor Kollégium alsó és felső tagozatára majd a szakiskolai, illetve a gimnáziumi osztályközösségeibe. A testben, tudásban, lélekben való gyarapodás körülményei adottak itt ezen a helyen és mindez azt a célt is szolgálja, hogy bátorítsa a szűkebb és tágabb környezetünket, hogy érdemes magyar oktatási intézményt választani és van jövő a dél – erdélyi szórványban is”.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, kiemelte: Isten szeretete tartotta meg 400 éven át a kollégiumot, az új óvoda avatása pedig egy fontos stációja a jövőépítésnek, hiszen ebben benne van az elkövetkező 400 esztendő gondolata is. „Tápláljatok, erősítsetek és neveljetek benne boldog embereket”, akik majd itthon találják meg helyüket a világban – hangzott a bíztatás.

 Köszöntőbeszédében Oana Badea, Nagyenyed polgármestere, a magyar közösség példaértékű összetartását és a magyar intézmények kiváló együttműködését hangsúlyozta ki és megköszönte a püspökség támogatását.

Potápi Árpád János, Magyarország miniszterelnökségének  nemzetpolitikáért felelős államtitkára röviden bemutatta az általa vezetett intézmény célkitűzéseit, megemlítve, hogy a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében eddig 713 óvodát újítottak fel és 179 újat építettek, ebből Erdélyben 376-ot újítottak fel, az újonnan építettek száma pedig 103.

Grezsa István, az óvodafejlesztésért felelős miniszteri biztos szerint a magyar megmaradás és a magyar önazonosság érdekében épült az óvoda, hiszen „követnünk kell az évszázadok útmutatásait”.

A köszöntők után az óvodások rövid, népi gyermekjátékokat tartalmazó műsora következett, Szakács Mária óvónő irányításával, a jelenlevők megtekinthették a felavatott épületet, majd a tornakertbe vonultak fel, ahol a kollégium diákjai látványos tornagyakorlatokat, versenyszámokat mutattak be. A vendégek megtekintették a felújítás alatt álló Bethlen utcát is, az ünnepség pedig a kollégium tankonyhájában megszervezett állófogadással ért véget.

Az új óvoda épülete egy kétszintes, 445 négyzetméteres, ízlésesen létrehozott épület, széles közösségi terekkel, amely teljes mértékben teljesíti a korszerű oktatási követelményeket. Használt felülete összesen 770 méter, ahol  kényelmesen elférnek a  bölcsődei és óvodás csoportok (jelenleg 56 gyerek látogatja az óvodát). Mindenik csoportnak saját fürdőszobája van, továbbá kialakították az óvónők termét, egy étel melegítésére alkalmas konyhát, mosódát, tárolóhelyiségeket, sőt az épületben helyet kaphat majd egy orvosi rendelő is, amely az egész tanintézetet elláthatja. A bútorzat egy része is megérkezett már, a hiányzó darabokat az iskola alapítványa pályázás által igyekszik majd pótolni. Az épület mellé egy barátságos játszóteret is kiépítettek, így az épülettel és az udvarral együtt 6693 négyzetméter áll a kisgyerekek rendelkezésére. Az intézmény vezetősége a humán erőforrások biztosítására is gondol az infrastrukturális beruházásokkal egyidőben: ősztől a pedagógiai szakirányban bölcsődei pedagógusképzés  indul, az ún. „kisdedóvó”.

Történetének során a szerdán felavatott óvoda a harmadik nagyobb épület Nagyenyeden, melyben az intézmény működött. Az első óvodát 1865. április 24-én nyitották meg, egy közös helyi összefogás eredményeként. Az enyedi főrangú nemes asszonyok, például Bánffy Miklósné, Kemény Simonné, Kemény Istvánné, kézimunkákat készítettek, amelyeket majd az általuk szervezett jótékonysági bálokon licitáltak, továbbá közadakozásokat, műkedvelő előadásokat szerveztek, a befolyt összegeket pedig az óvoda javára ajánlották fel. 1846 decemberében Liszt Ferenc is jótékonysági koncertet szervezett erre  a célra. Sajnos, nem tudni pontosan, hol helyezkedett el az első óvodai épület, viszont fennmaradt, hogy az első óvóbácsi Grohmann Károly volt.

Az enyedi óvoda második fontosabb helyszíne az az épület, ahol jelenleg is zajlik a tevékenység. Egy 19. századi épületről van szó, egy magánházról, amelyik Scheidel József és Graef Zsuzsanna tulajdona volt, tőlük került át a kollégiumhoz. Az idők folyamán tanári és pedellusi lakásként is szolgált, de működött benne kocsma és üzlet is, majd a kollégium asztalosműhelyeként illetve pionírraktárjaként működött. Érthetően, nehezen tudta betölteni didaktikai funkcióját. Legutoljára 2009-ben újították fel és bővítették, azonban a helyszűke és az időközben felbukkanó penészesedés indokolttá tette egy új épület létrehozását.

Kevés iskola rendelkezik olyan szép és nagy tornakerttel, mint a Bethlen Gábor Kollégium. Ráadásul ez az egyetlen olyan református kollégium, ahol mind a mai megmaradt a tornavizsga hagyománya, sőt mintájára a környék  magyar iskolái is bevezették ezt a látványos sporteseményt.

Története során a nagymúltú iskola a sportéletben is kiváló eredményeket ért el és több szempontból is úttörő szerepet játszott. A szellemi oktatás mellett, a lelkes és tisztánlátó professzorok hangsúlyt fektettek az ifjúság testnevelésére is. Hogy mikor kezdték el a testnevelést tanítani, arra nincsenek pontos adataink, az eddig ismert legrégebbi írásos adat l847-ből származik. A 19. században „gimnasztikát”, úszást, majd 1886-tól kardvívást tanítottak, majd elsők között vezették be a futbalt is. Az úszást a kollégium saját uszodájában gyakorolták (meg kell jegyezni, hogy az úszást, mint a testnevelés külön, kötelező ágát a nyugati országokban csak a II. világháború után kezdték bevezetni a középiskolákban és az egyetemeken. Az is enyedi kuriózum, hogy az  1882-ben létrehozott városi strand az Osztrák-Magyar Monarchia idejében Magyarország területén az első szabadtéri fürdő volt).

Magáról a tornakertről elég kevés adat maradt fenn. Ismeretes, hogy Fogarasi Albert rektorprofesszor az 1891-1892-es tanévzáró beszédében sürgeti a téli sportcsarnok megépítését és megemlíti, hogy a kollégium „felső kertjében” megkezdődtek a 3000 m területű játék- és versenytér munkálatai, amelyek szerinte a „legfokozottabb igényeket is kielégítik majd”. Ebben az időszakban az enyedi diákok sorra nyerik az erdélyi versenyeket, az 1894-95-ös tanévben tornakört alapítanak. A milleniumi országos tornaversenyen 50 tagú diákcsapat utazott Budapestre, ahol a megjelent 125 tanintézet közül a legjobb 12 közé választották be őket, a katonai gyakorlatok bemutatására. A tornacsarnok 1897 tavaszán épült fel.

A kollégium legismertebb testnevelés tanára Bakó Árpád volt, aki 1936-1949 között  oktatott az intézményben. Tanítványai számos rangos versenyt megnyertek, sőt országos bajnoki címeket is szereztek és szépen szerepeltek a nemzetközi versenyeken is.

Az l948-as államosítási folyamat, ami a vagyoni javak elkobzásával járt, a Bethlen-kollégiumot is érzékenyen érintette. Múzeumával, könyvtárával együtt elveszítette az állomás utcájában lévő kollégiumi sportpályáját is (épült 1922-ben, a későbbi “Metalul” Stadion), ahol labdarúgópálya, futópálya, magas-, távolugró- és teniszpálya, kuglizó volt kialakítva, és fából készült tribünnel ellátva.

A tornakert területe jelenleg a református püspökség tulajdona, hiszen a 2004-es visszaszolgáltatáskor az ingatlannal együtt az udvart is és a pályákat is visszakapta az egyház. 2009-ben létrejött egy haszonkölcsön szerződés a helyi önkormányzattal, az egyházkerület azonban nem mondott le a tornakert sorsáról és támogatta a felújítást.

A mostani beavatkozásnak köszönhetően, a tornakert látványosan megszépült és változatosabb infrastruktúrával rendelkezik. Megvalósult a szerpentin térkövezése, elkészült a multifunkcionális kispálya (kosár, kézilabda, tenisz), átalakították és újrafüvesítették a focipályát, öntözőfelszereléssel látták el és  tartános (gumiszőnyeges) futópályával fogják körbevenni. Bővítették és felújították a lelátókat, víz-, villany- és csatornahálózatot hoztak létre, ami eddig egyáltalán nem létezett. Újdonságnak számít a szerpentin kivilágítása is, akárcsak a focipálya éjjeli reflektoros megvilágítása. A tornakertet új kerítéssel vették körbe.

Nagyenyed magyar közössége abban bízik, hogy a mostani infrastrukturális beruházások új lendületet fognak hozni az érintett oktatási területeken, hiszen a múltbeli példák ezt sugallják számára.

BASA EMESE