A felenyedi református gyülekezet alig 350 lelket számlál, a tettek nagyságát azonban sohasem az alkotó közösség nagyságával mérik. Korábban felújították és rendbe tették a templomot, majd ezt követte a vadonatúj kapu és kőkerítés, amelyet vasárnap délelőtt avattak fel, ünnepség keretében, amelyen részt vett a testvérgyülekezetek küldöttsége, a kolozsvári magyar konzul és a helyi vezetők.
Lőrincz Konrád, a felenyedi és torockószentgyörgyi gyülekezet református lelkésze felelevenítette: hosszas munkával 2010-re javították meg a templomot, ami után kiderült, hogy az 1968-ban épült, düledező kapu és kerítés nincs összhangban a felújított istenházával. Olyan kerítést kellett tervezni, amely megnyitja a teret, hogy láthatóvá váljon a zöldövezet és az ott található emlékek. Az egyéves munkát a megyei tanács, valamint a gyülekezet támogatta, ez utóbbi nem csak adományokkal, hanem önkéntes munkával is.
A gyülekezet lelkésze elmondta, hogy nem kimondottan székely kapunak készült, bár arra emlékeztet: a faragott kapu díszítéséhez alkotója a turáni magyar motívumokból használt fel elemeket. A felfelé táguló kapufélfák – a faragó mester magyarázata szerint – az ég felé történő nyitásra és az isteni áldás fogadására szolgálnak. Felirata: „Szolgáljátok az Úrat.” A magyaros kapu szakmunkáját Albert Ferenc székelykocsárdi fafaragó mester végezete, sokat segített Szilágyi György a tervkészítéssel, Tűri Attila a kivitelezésben, valamint a gondnokok és a presbiterek.
Az ünnepi avatás napján a felenyedi magyar tanulók egy kis dallal köszöntötték a zsúfolásig megtelt templom közönségét. Szebb és bensőségesebb ünnepet elképzelni sem lehetett. A prédikációt, a beszédeket lépten-nyomon áthatotta a kapumotívum. A pócsmegyeri és leányfalusi testvérgyülekezet lelkésze, Kovách Tamás hirdette az igét, aki a gyönyörködtető kapuról beszélt, hangsúlyozva, hogy a kerítés helyi kövekből készült: „Erdélyországot” jelképezi, hozzátartozik történetéhez, a múlthoz. „Tehát megérkeztünk, itthon vagyunk. Aki bejár, kijár, életre talál, legelőre talál” – idézett a vendéglelkész. Ajándékot is hozott a testvérgyülekezetnek, olyan „habán kerámiát”, ami magyaros motívumaival történelmünket idézi. Már a 16. századtól foglalkoznak fehér ónmázas edények gyártásával, a leányfalusiak a „marozsán kerámiát” készítik. Ezenkívül táj- és népköltészetünket tartalmazó szép könyvet, díszcsomagolású helyi borokat is hoztak. A vendégfogadó helyi gyülekezet a Heidelbergi Káté 450. évfordulójára készült zászlót, valamint egy DVD-t ajándékozott, a felenyedi egyházkör és a templom 200 éves történetéről.
A vendégfogadó gyülekezet néhány tagja rövid műsorral kedveskedett az ünnepi közönségnek.
A 90 éves Bálint Erzsébet kívülről mondta el a hazaszeretetről szóló szép versét. Ugyancsak verset mondott még Balika Ida és Kerekes Hajnal, aki elszavalta az Én miatyánkom című Kányádi-verset.
Felszólaltak a meghívottak is. Gudor Botond esperes idézete volt talán a legtalálóbb: „Nyissátok ki az igazak kapuját.” És a kapuk tényleg megnyíltak a gyülekezet, a testvérgyülekezet tagjai és a vendégek előtt. Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök az összetartozást, az összefogás erejét emelte ki. Bitai Levente kolozsvári magyar konzul üdvözlő szavaival azt kívánta, hogy a kitartó munka eredményét hosszú ideig használják. M. Horaţiu Josan, Enyed polgármestere a felekezettől független, „a ház iránti kötelezettségről” beszélt, megemlítve, hogy az enyedi tanács faanyaggal járult hozzá a kapu elkészítéshez.
Lőrincz Konrád tiszteletes nem felejtette el a volt magyar alpolgármester, Krecsák Albert támogató hozzájárulását sem, aki nem tudott eljönni az avató ünnepségre. A hálaadó istentisztelet és az ünnepi pillanatok után a felenyedi magyar óvodában a templom történetéről szóló kiállítás várta a sokadalmat, valamint gyönyörűen megterített asztal, amire nemsokára felkerültek a bográcsgulyás ízletes falatjai.
A testvérgyülekezetek küldöttsége délután Torockószentgyörgyre látogatott, ahol a Kovách Tamás vendéglelkész által tartott ünnepi istentisztelet után ajándékokkal kedveskedtek egymásnak a gyülekezetek. A szentgyörgyiek 1910-ből származó, templomukat ábrázoló képeslapot kaptak, amit a vendég presbiter adott át, valamint ugyancsak habán kerámiát (boröntő kancsót). A fogadók szép torockói mintákkal festett dobozt adtak viszonzásképpen, amit Popa Magda készített. A szép kis templomban – ahol az udvaron Gáspár János, az enyedi tanítóképző alapítójának kopjafája áll – a vendégekkel együtt sokan összegyűltek, jól látszott a nemrég felújított kőfal a templom körül.
Örömmel telítődött gyülekezeteket láthattunk ezen a szép vasárnapon. A felenyediek többször átvonultak a nyitott, új kapun. Elégtétellel vették tudomásul, hogy a jó pásztor vezetésével, kitartó munkából eredmény született. Vendégként pedig tanúi lehettünk két kis magyar református közösség erejének, sikerének és élni akarásának.
A redezvényről keszült fotók megtekinthetők itt.
Bakó Botond
Szabadság, 2013. augusztus 17.