Erdélyben csak a Szent István-i örökség továbbvitelével, összefogással és megújulni tudással lehet magyar jövőt építeni – hangsúlyozta kedden Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a közép-erdélyi Szásznagyvesszősön, ahol részt vett a Fehér megyei RMDSZ-szervezet hagyományos Szent István-napi szórványzarándoklatán.

A politikus rámutatott: a magyar nemzet államalapító szent királya cselekvő, előre tekintő döntéseinek köszönheti, hogy ezer éven át, a csodával határos módon megmaradt egy szláv és latin tenger közepén, és jogot formálhatott a történelmi létre.

„A mi döntéseinktől függ, hogy lesz-e a Kárpát-medencében újabb 33 nemzedék múlva magyar szó, magyar ének, magyar család, magyar közösség, magyar tánc” – figyelmeztetett az RMDSZ elnöke. Hozzátette: Szent István össze tudta fogni a magyarságot, ugyanígy a Kárpát-medencei, az erdélyi magyarság is képes kell hogy legyen az egyetértésre, mikor alapvető érdekeiről van szó.

Kelemen Hunor kifejtette: azért akart a szórványmagyarsággal együtt ünnepelni, mert az RMDSZ számára minden egyes család, minden kisközösség számít.

Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke az MTI-nek elmondta, hogy a megyében élő szórványmagyarság körében egy évtizede hagyománnyá vált, hogy Szent István napján elzarándokolnak egy-egy olyan faluba, ahol már csak néhány magyar él. Az idei ünnep helyszínéül választott Szásznagyvesszős református gyülekezete alig 38 lelket számlál. A közösség élni akarását és magyarságához való ragaszkodását azonban az is jelzi, hogy a szórványgyülekezet a kommunizmus idején, 1968-ban kezdett templomépítésbe, amelyet idén újítottak fel, és házait piros-fehér-zöld festéssel díszíti.

A Szent István-napi ünnepségen több száz magyar népesítette be a dombtetőn álló kis templomot és környékét. Fehér megye tucatnyi településéről buszokkal és kisautókkal érkeztek az ünneplők, de a kalotaszegi Magyarlóna református kórusa is együtt ünnepelt a szásznagyvesszősiekkel.

A nyolcvanadik évéhez közeledő szásznagyvesszősi Szilágyi Ágnes, az MTI-nek elmondta: nem emlékszik arra, volt-e valaha ekkora magyar ünnep a faluban.

Szabadság, 2013. augusztus 21.

/p

Erdélyben csak a Szent István-i örökség továbbvitelével, összefogással és megújulni tudással lehet magyar jövőt építeni – hangsúlyozta kedden Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Szásznagyvesszősön, ahol részt vett a Fehér megyei RMDSZ-szervezet hagyományos Szent István-napi szórványzarándoklatán.

A politikus rámutatott: a magyar nemzet államalapító szent királya cselekvő, előre tekintő döntéseinek köszönheti, hogy ezer éven át, a csodával határos módon megmaradt egy szláv és latin tenger közepén, és jogot formálhatott a történelmi létre. “A mi döntéseinktől függ, hogy lesz-e a Kárpát-medencében újabb 33 nemzedék múlva magyar szó, magyar ének, magyar család, magyar közösség, magyar tánc” – figyelmeztetett az RMDSZ elnöke. Hozzátette: Szent István össze tudta fogni a magyarságot, ugyanígy a Kárpát-medencei, az erdélyi magyarság is képes kell legyen az egyetértésre, mikor alapvető érdekeiről van szó.

Kelemen Hunor kifejtette: azért akart a szórványmagyarsággal együtt ünnepelni, mert az RMDSZ számára minden egyes család, minden kisközösség számít. Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke az MTI-nek elmondta, hogy a megyében élő szórványmagyarság körében egy évtizede hagyománnyá vált, hogy Szent István napján elzarándokolnak egy-egy olyan faluba, ahol már csak néhány magyar él. Az idei ünnep helyszínéül választott Szásznagyvesszős református gyülekezete alig 38 lelket számlál. A közösség élni akarását és magyarságához való ragaszkodását azonban az is jelzi, hogy a szórványgyülekezet a kommunizmus idején, 1968-ban kezdett templomépítésbe, amelyet idén újítottak fel, és házait piros-fehér-zöld festéssel díszíti.

A Szent István-napi ünnepségen több száz magyar népesítette be a dombtetőn álló kis templomot és környékét. Fehér megye tucatnyi településéről buszokkal és kisautókkal érkeztek az ünneplők, de a kalotaszegi Magyarlóna református kórusa is együtt ünnepelt a szásznagyvesszősiekkel. A nyolcvanadik évéhez közeledő szásznagyvesszősi Szilágyi Ágnes, az MTI-nek elmondta: nem emlékszik arra, volt-e valaha ekkora magyar ünnep a faluban.

Új Magyar Szó, 2013. augusztus 20. kedd

Fotók: RMDSZ

A felenyedi református gyülekezet alig 350 lelket számlál, a tettek nagyságát azonban sohasem az alkotó közösség nagyságával mérik. Korábban felújították és rendbe tették a templomot, majd ezt követte a vadonatúj kapu és kőkerítés, amelyet vasárnap délelőtt avattak fel, ünnepség keretében, amelyen részt vett a testvérgyülekezetek küldöttsége, a kolozsvári magyar konzul és a helyi vezetők.

Lőrincz Konrád, a felenyedi és torockószentgyörgyi gyülekezet református lelkésze felelevenítette: hosszas munkával 2010-re javították meg a templomot, ami után kiderült, hogy az 1968-ban épült, düledező kapu és kerítés nincs összhangban a felújított istenházával. Olyan kerítést kellett tervezni, amely megnyitja a teret, hogy láthatóvá váljon a zöldövezet és az ott található emlékek. Az egyéves munkát a megyei tanács, valamint a gyülekezet támogatta, ez utóbbi nem csak adományokkal, hanem önkéntes munkával is.

A gyülekezet lelkésze elmondta, hogy nem kimondottan székely kapunak készült, bár arra emlékeztet: a faragott kapu díszítéséhez alkotója a turáni magyar motívumokból használt fel elemeket. A felfelé táguló kapufélfák – a faragó mester magyarázata szerint – az ég felé történő nyitásra és az isteni áldás fogadására szolgálnak. Felirata: „Szolgáljátok az Úrat.” A magyaros kapu szakmunkáját Albert Ferenc székelykocsárdi fafaragó mester végezete, sokat segített Szilágyi György a tervkészítéssel, Tűri Attila a kivitelezésben, valamint a gondnokok és a presbiterek.

Az ünnepi avatás napján a felenyedi magyar tanulók egy kis dallal köszöntötték a zsúfolásig megtelt templom közönségét. Szebb és bensőségesebb ünnepet elképzelni sem lehetett. A prédikációt, a beszédeket lépten-nyomon áthatotta a kapumotívum. A pócsmegyeri és leányfalusi testvérgyülekezet lelkésze, Kovách Tamás hirdette az igét, aki a gyönyörködtető kapuról beszélt, hangsúlyozva, hogy a kerítés helyi kövekből készült: „Erdélyországot” jelképezi, hozzátartozik történetéhez, a múlthoz. „Tehát megérkeztünk, itthon vagyunk. Aki bejár, kijár, életre talál, legelőre talál” – idézett a vendéglelkész. Ajándékot is hozott a testvérgyülekezetnek, olyan „habán kerámiát”, ami magyaros motívumaival történelmünket idézi. Már a 16. századtól foglalkoznak fehér ónmázas edények gyártásával, a leányfalusiak a „marozsán kerámiát” készítik. Ezenkívül táj- és népköltészetünket tartalmazó szép könyvet, díszcsomagolású helyi borokat is hoztak. A vendégfogadó helyi gyülekezet a Heidelbergi Káté 450. évfordulójára készült zászlót, valamint egy DVD-t ajándékozott, a felenyedi egyházkör és a templom 200 éves történetéről.

A vendégfogadó gyülekezet néhány tagja rövid műsorral kedveskedett az ünnepi közönségnek.

A 90 éves Bálint Erzsébet kívülről mondta el a hazaszeretetről szóló szép versét. Ugyancsak verset mondott még Balika Ida és Kerekes Hajnal, aki elszavalta az Én miatyánkom című Kányádi-verset.

Felszólaltak a meghívottak is. Gudor Botond esperes idézete volt talán a legtalálóbb: „Nyissátok ki az igazak kapuját.” És a kapuk tényleg megnyíltak a gyülekezet, a testvérgyülekezet tagjai és a vendégek előtt. Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök az összetartozást, az összefogás erejét emelte ki. Bitai Levente kolozsvári magyar konzul üdvözlő szavaival azt kívánta, hogy a kitartó munka eredményét hosszú ideig használják. M. Horaţiu Josan, Enyed polgármestere a felekezettől független, „a ház iránti kötelezettségről” beszélt, megemlítve, hogy az enyedi tanács faanyaggal járult hozzá a kapu elkészítéshez.

Lőrincz Konrád tiszteletes nem felejtette el a volt magyar alpolgármester, Krecsák Albert támogató hozzájárulását sem, aki nem tudott eljönni az avató ünnepségre. A hálaadó istentisztelet és az ünnepi pillanatok után a felenyedi magyar óvodában a templom történetéről szóló kiállítás várta a sokadalmat, valamint gyönyörűen megterített asztal, amire nemsokára felkerültek a bográcsgulyás ízletes falatjai.

A testvérgyülekezetek küldöttsége délután Torockószentgyörgyre látogatott, ahol a Kovách Tamás vendéglelkész által tartott ünnepi istentisztelet után ajándékokkal kedveskedtek egymásnak a gyülekezetek. A szentgyörgyiek 1910-ből származó, templomukat ábrázoló képeslapot kaptak, amit a vendég presbiter adott át, valamint ugyancsak habán kerámiát (boröntő kancsót). A fogadók szép torockói mintákkal festett dobozt adtak viszonzásképpen, amit Popa Magda készített. A szép kis templomban – ahol az udvaron Gáspár János, az enyedi tanítóképző alapítójának kopjafája áll – a vendégekkel együtt sokan összegyűltek, jól látszott a nemrég felújított kőfal a templom körül.

Örömmel telítődött gyülekezeteket láthattunk ezen a szép vasárnapon. A felenyediek többször átvonultak a nyitott, új kapun. Elégtétellel vették tudomásul, hogy a jó pásztor vezetésével, kitartó munkából eredmény született. Vendégként pedig tanúi lehettünk két kis magyar református közösség erejének, sikerének és élni akarásának.

A redezvényről keszült fotók megtekinthetők itt.

 Bakó Botond

Szabadság, 2013. augusztus 17.