A nevezetes farsangbúcsúztató menet az idén, március elsején vonult át a falun. A sok helyről érkező kíváncsi, szórakozni vágyó közönség, ha kisebb számban, is, de szintén jelen volt. A szép idő sem vonzott több látogatót az eseményre, mint máskor, sőt mintha jóval kevesebben jöttek volna. Pedig hó vagy sár sem volt. Jelen volt a Duna Tv. stábja. Sok felvételt és riportokat készítettek. A szervezők, felvonulók, muzsikusok részben cserélődtek, de ezt csak a bennfentesek vették észre. A főszereplők kimondottan a torockói fiatalemberek, hiszen a maskarák alatt legények rejtőznek. Ők a legtöbbet tették azért, hogy ez a régi időkből való szokás fennmaradjon és még sokáig éljen.
Régi szokás mai köntösben
Hantz Lám Irén rendhagyó útikalauzában, megtaláljuk Kun Kríza Ilona hiteles leírását erről, a mai napig évente visszatérő, a régi időkből ismert népszerű szokásról. A farsangtemetést húshagyó kedd utáni első vasárnapon kéne tartani, de ezt most már, jó ideje szombati napon teszik. Az sem divatos már, mint régen, hogy a fiúk farsang idején végigjárják a leányos házakat és megtáncoltatják őket. A helybeliek elbeszélése alapján, az 1960-as 70-es években Torockószentgyörgyön is volt farsangtemetés, sőt délelőtt itt kezdődött, majd délután Torockón folytatódott. 1990 után Szentgyörgyön külön farsangi ünneppel is próbálkoztak. Később aztán, csak Torockón maradt meg a régi szokás. Kosarasok is együtt jártak a csoporttal és gyűjtöttek a kolbászt, szalonnát, tojást, amiből este nagy vacsorát készítettek.
A menet az idén is a Kríza János kultúrház előtti térről indult, feltért az első igazán emelkedő utcácskába, ami a „fenyesdomb” nevet viseli. Itt egy pillanatra a menetelők félkörben megálltak és rövid rigmussal közölték a helybéliekkel és a követőkkel, hogy az igazi mondanivaló majd a vajornál lesz. A menet tehát a piros mellényes, fehér gatyás „betyárok” hangos ostorpattogtatásaival kísérve továbbhaladt és bejárta az egész falut. A pattogtatóktól jó tisztes távolságot tartani. Hagyományosan a muzsikusok járnak elől (hegedűs és tangóharmonikás) mögöttük az álpap és az álkántor halad, fekete kalapos sötét színű öltönyben. A kántornak sötét szemüvege is van és kezében énekeskönyv. Következnek a vőlegény és a menyasszony karonfogva – persze utóbbi is fiú -, de nagyon jól maszkírozták, úgyhogy észre sem lehetett venni. A népi, ünnepi viseletbe öltözött párok igen szépen mutattak az idén is. Az úrfi és a kisasszony régi múltszázadi városi ruhába öltöztek és szép sikert arattak. A vitézkötéses huszárok már jó ideje nincsenek a menetben, valószínű a ruhák beszerzése a gond. Eleinte „Farsangi Döme” koporsóját gyermekek vontatták, ma már ezt egy szamár sikeresebben végzi. A menet vége felé egy kisebb fatuskót húzó „vénleánypár” sorsát bánva, keservesen sírdogál.
A menetelés egyetlen utcát sem hagy ki. A vajor körül várakozó vendégek a távoli ostorpattogtatások hangjára tudják, hogy közelednek. Az utcákban a torockóiak kiállnak a portájuk elé és üdvözlik, megbámulják a menetet. Akadnak fiatalok, turisták, aki végig követik a rendhagyó felvonulást. Közben ördögök és bohócók kerülgetik a beleegyezésre hajlamos nézőket, vendégeket és piros vagy fekete festékkel jelölik meg a mosolygó arcokat. Ez az a „farsangi védjegy,” a másságot hírdető sztigma, jó hangulatokat fakaszt és idén március elsején is sokan viselték. Ahogy, egyik múlt évekbeli tudósító- kolleganő írta, „ilyenkor bele kell menni a játékba.” Igaza volt, hiszen sokan tették az idén is. Régebben volt „gólya” és „kaszás” is, előbbiek végigcsipkedték a lányokat és babát ígértek a következő évre.
A vajornál
A templomtér megkerülésével kb. kétórai vonulás után ér a menet a vajorhoz, ahol a várakozó közönség körbeállja a cementvályút. Az állpap felmászik a cementpadkára, a kántor elébe telepszik és elmondják, illetve felolvassák mindig megújuló mondókájukat. A kántor inkább csak rábólint és rövid beleegyező megjegyzésekkel, megerősíti azokat. „ A farsangnak lejárt az ideje, utolsó útjára most őt, íme elkísérte / (…) farsangtemetéskor nem kicsi dolog, hogy az egész falu körülöttünk forog.” A szöveg mindig változik, és az idén sem kerülték el a csípős megjegyzéseket. Arról pl. hogy a választások után a falu elöljárósága, mindenről megfeledkezik, nem jól működik a csatornázás, a vízellátásnak is vannak hiányosságai, dívik a kocsmázás, de a bevétel mégis csökken, a közszállítás hiányos, a tűzoltók megjelennek a facebookon, de tűzet oltani, nem tudnak. Dicséret egyedül az egyházi élet szereplőit illette, hiszen a templom vasárnaponként újra megtelik Torockón és gazdag közösségi életet élnek. Bejelentették az esti farsangi bált. Mindent feljegyezni sem lehetett a hosszú felsorolásból csak a leglényegesebbeket említettük meg.
Epilógus és jövőkép
Polgárainak áldozatos munkája révén a világörökségre pályázó, Európa Nostra díjas község sokat fejlődött az utóbbi időben A Duna Tv. jelenleg javítás alatt levő háza új kommunikációs központ és egy jó lehetőség lesz az itt lakók, és a környék számára.
Dicséret illeti a farsangtemetésért a falu fiataljait, akik sokat tevékenykedtek, hogy az idén is meglegyen a farsangtemetés. Sajnos, mint mondják egyre kevesebben, vállalják a szereplést. Másik probléma, hogy a közönség nem tudja kihasználni a kétórás felvonulás előtti és utáni időt. Folyik a nagy beszélgetés, de alkalmas programokkal lehetne gazdagítani, kitölteni a várakozás óráit. Igaz este ott volt a jó bál. Más lehetőségek is kellenének pl. a kultúrházban vagy éppen a szabadban. Meg kéne oldani az autók biztonságos parkolását, hiszen zavarják a mozgást és magát a felvonulást. Azoknak az étkezésével is kéne törődni, akik ebben az időben nem a panziókban laknak. Ezúttal a sátrasok főleg művészeti dolgokat és népművészeti tárgyakat ajánlottak. Jó volna, hogyha állandó civil támogatókra számíthatna a szervező gárda pl. pályázatokkal.
Minden szokás, együtt fejlődik a korral, akkor igazán reményteljes a hosszú távú fennmaradása, ahogy a vajornál is elhangzott: „a hagyományt tovább is kell vinni.”
2014-03-02 Bakó Botond
