Admin bejegyzései

BETHLEN BÁL A GEORGIA SZALONBAN

Közzétéve Szerző:

(2014 márc. 8.)

            Az iskolalapító fejedelem valahonnan rámosolygott az enyedi iskolaszerető báli közönségre, a végzős diákokra, szülőkre, nagyszülőkre, tanárokra, vezetőkre, akik ezen a napon, mind az alma-matert dicsérték. A Bethlen bál, az 1990 után kialakult, – mára meggyökeresedett, csaknem két évtizedes új hagyomány, a végzősök egyik elmaradhatatlan ünnepnapja. Ezúttal, a tizenkilencedik alkalommal – most először a Georgia szalonban, kb. 350 vendég gyűlt össze. Köztük, a helyi vezetők és egy kedves odaadó budapesti vendég, aki rendszerint jó hírekkel érkezik, és akinek neve falakon belül és kívül is egyre ismerősebben cseng. Mindenki, aki ott volt, igen jó hangulatban, bizakodva bálozott.

Gazdag szellemi tartalom. Karöltve osztályvezetőikkel, bevonultak a három végzős osztály diákjai. Osztályvezetőik: Kerekes Ferenc, Dvorácsek Ágoston és Ferenc Sándor. Különösen a lányok voltak szépek báli öltözékükben. Turzai Melán aligazgató találó szavakkal köszöntötte, a bálozókat, hiszen az idén is személyesen szervezte és hangolta egybe az eseményeket. A végzősökhöz fordulva mondta „Ez a nap a tiétek! Ti vagytok az ünnepeltek, majd egy Márai idézettel folytatta: „(…) ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre” (…) A felkért köszöntőket ezúttal megszállta az ihlet, mert szinte a ballagáshoz illő szellemi tartalommal adták elő gondolataikat.

            Mihai Horatiu Josan, enyedi polgármester, aki minden évben jelen van a bálon az iskola fő támogatói közé, tartozik. Szavaival nemcsak hazai, hanem határon túli dimenzióba helyezte ezt az ünnepet. A rehabilitáció egy nagy összefogás eredménye és ez igazán csak együtt valósulhatott meg. Természetes, tehát, hogy együtt is ünnepelünk. Krecsák Albertre közvetlen munkatársára emlékezve a bál közönsége egy rövid néma csenddel adózott a magyar alpolgármesternek. Gudor Botond az iskola fejlődését figyelemmel kísérő református esperes arról beszélt, hogy, aki ebben az iskolában tanul az akaratlanul is megváltozik, majd a hit és a bölcsesség fontosságát, valamint az un. Bethlen szellemet elemezte. Lőrincz Helga tanfelügyelő azt kívánta a végzősöknek, hogy legyenek becsületes magyar emberek és állják meg a helyüket az életben. Ladányi Árpád megyei RMDSz. elnök a magyar iskoláztatás jelentőségéről beszélt, a Bethlen szellemről pedig megjegyezte, hogy csak saját tapasztalat útján lehet megszerezni. A kollégium nagy támogatója Szőcs Gyula Budapestről, rendszerint megjelenik a nagy kollégiumi eseményeken. Ő már szinte hazajön, amikor Enyedre érkezik, ahol hajdanán nagyapja is tanult. Ő volt az, aki megálmodta, majd segítette a keresztszülő program kibontakozását. Most, amikor végéhez közeledik a rehabilitáció, egy olyan újabb álomról beszélt, ami a Bethlen utca más épületeit is érintené. Korai még beszélni róla de reménykedjünk, hogy ez is megvalósul majd az enyedi szórványszigeten. Arra bíztatta a felnőtté vált nagydiákokat, hogy felnőttként térjenek vissza és támogassák a keresztszülő programot, amelyre még nagyon sokáig szükség lesz.

            Szőcs Ildikó igazgató nagy örömnek nevezte, a mai seregszemlét és azt kívánta a végzősöknek, hogy kellő optimizmussal vágjanak neki az életnek. Végül megköszönte Turzai Melán aligazgatónak a szervezést, Horváth Enikőnek és Szilágyi Hajnalnak a rendkívüli odafigyelést igénylő adminisztratív munkát, a Georgia Szalon vezetőinek a hozzáállását, együttműködő készségüket.

Végzős tanulók táncbemutatója. A három végzős osztály tanulói a csaknem két évtizedes hagyomány egyik leglátványosabb báli produkcióját adta elő. Három csoportban társasági táncbemutatót tartottak, amit ezúttal is Lőrincz Zoltán ny. lelkész és felesége Gertrud (Trudi néni) előkészítésével és vezényletével adtak elő. A közönség az idén is nagy figyelemmel és elismeréssel követte a fellépést, ami vélemények szerint, egy fokkal még jobban sikerült, mint máskor. Angolvalcert és tangót mutattak be a párok, igen nagy pontossággal és odaadással. A diákok, Bakó Boglárka XII. B. o. végzős diák szavaival köszönték meg, a házaspár áldozatos munkáját. A jutalom a sokáig tartó vastaps és egy csokor virág volt.

A szülők között. Nagy távolságról is eljöttek a gyimesi és a székelyföldi szülők, akik az enyediekkel együtt ünnepeltek. Egyöntetű vélemény szerint gyermekeik jól érezték magukat az iskolában. Reménykednek a sikeres érettségi vizsgában. A további utat tekintve még kissé bizonytalanok. Vannak már elképzelések, de jellemző, hogy a diákok többen csak az utolsó percben döntenek. Pedig az idejében hozott döntés fél siker. A tombolasorsolás március 8. révén főleg virágokból állt. Sokan nyertek és a hölgyek szép virágok birtokában távozhattak. Addig pedig, sokan hajnali négyig ritka jó táncmulatsággal ünnepelték kedvenceiket, iskolájukat. Mert az a bál a jó, ahol hamar felpereg a hangulat. És ez most éppen így történt.

 

2014-03-09                                                                               Bakó Botond

EGY IGAZ EMBER TÁVOZÁSA

Közzétéve Szerző:

(Krecsák Albert 1951 március 30. – 2014 március 7.)

            2014. március 7-én, hajnali két órakor, életének 63. évében elhunyt, Krecsák Albert vegyészmérnök, Nagyenyed volt magyar alpolgármestere (2008-2012) A Fehér megyei RMDSz és a Máltai Segélyszolgálat alapító és hűséges tagjai közzé tartozott. Mindenkihez jóindulattal forduló, pozitív emberi kapcsolatokat ápoló, családját és közösségét igazán szerető, segítőkész ember volt. Azoknak is megbocsátott, akik megbántották. Nem maradt a lelkében harag vagy bosszúállás.

            A szerény, csendes emberben belülről fakadó rendkívüli munkabírás lakozott, ami ugyanilyen aktivitással párosult. Szinte nem volt olyan jelentős városi vagy magyar kulturális összejövetel, ahol ne vett volna részt. Az Áprily-esteket rendszeres és aktív részvételével tisztelte meg. Az utóbbi időben súlyos betegen is eljött. Önzetlenül dolgozott, nem volt ügyeskedő típus. Lépésről-lépésre végrehajtott építőmunkájával igazi értékteremtő munkát hagyott maga után. Az enyedi magyar nyelvű sajtómunka, őszinte nagy támogatóját veszítette el benne. Éveken át ő volt az, aki bármikor, rendszeresen átadott friss információival látta el, főleg az Enyeden is olvasott kolozsvári napilapot, a Szabadságot.

            Az alpolgármesteri jelölést, majd a kinevezést, utolsó percben, vállalta el, akkor amikor, más jelentkező, pillanatnyilag már nem volt. Sohasem akart másokat előzni, főleg a pozíciókban. A négy éves alpolgármesteri mandátuma alatt úgy érezte, hogy munkáját becsületesen, közösségi szempontok szerint végezte. Nem akart mellveregetéssel előbbre jutni. Csak azt sajnálta, hogy nem minden álma változott át valósággá. Hozzájárult a Bethlen Kollégium teljes rehabilitációjáért folytatott küzdelemhez. Azonosult a város turisztikai jövőképével és segítette népszerűsítését. Vásárokon és kiállításokon az ő munkája eredménye is volt az, hogy mindig megjelent az enyedi középkori vár, a Kollégium, a panziók kínálata, a csombordi rózsatermesztők eredményei, borászok és sajttermelők, méhészek kínálata. A csombordi park rehabilitációját is ő javasolta. Nála jobb támogatót nem lehetett találni. Nem szerette a kampányszövegeket, de észrevette azt, hogy hogyan lehet kiaknázni a város turisztikai adottságait. Ehhez sok türelmet igénylő, de eredményes aprómunkával járult hozzá.

            Fiatal mérnökként műszaki laboratóriumot vezetett, majd minőségbiztosítással foglalkozott. Már az önkormányzati munkában és később alpolgármesterként is gyakorolta a pontosságot és ezt munkatársaitól is megkövetelte. Mandátuma alatt több mint tizennyolc esküvői szertartást vezetett le magyar nyelven. 2010-ben az RMDSz ezüstfenyő díjával tüntették ki.

            Mindig örömmel fogadott, amikor betegsége alatt megérkeztem hozzá és beszélgettünk. Utolsó percig segítőkész volt, hiszen nyugdíjasként is tele volt információval. Tegnap délben látogattam meg utoljára. Többször érzékeltem természetszeretetét, gólyák vonulását, más madarakat figyelt meg és örömmel mutatta meg a felvételeket.  Felesége Julika és Katika leánya, aki hazaköltözött hűségesen ápolták. Mára várta a fiát. A nehéz pillanatok ellenére sokan a városból, magyarok és románok tudjuk, hogy egy igaz ember távozott az életből.

 

2014-03-07                                                                               Bakó Botond

APA ÉS FIA KIÁLLÍTÁSA AZ ENYEDI KULTURÁLIS KÖZPONTBAN

Közzétéve Szerző:

(2014. febr. 28.)

            Ritka jelenség, főleg művészeknél, hogy apa és fia, – két nemzedék – jelen esetben Horháth Miklós és H. Kund Lehel együtt és egyszerre állítanak ki. Amint belépünk az Enyedi Kulturális Központ kiállítótermébe, jobbra a fiú tíz és balra az apa tizenkilenc festménye látható. Mintha két művészi világ lenne! Hădărig Ioan igazgató megnyitójával és elemzésével valamint saját tapasztalatainkkal, közelebb kerülünk a titok megértéshez, a kapcsolódási pontokhoz a két művész lelki világában. A kiállítás a Kulturális Központ, az Inter-Art és a Polgármesteri Hivatal közreműködésével valósult meg.

            Mindkettőjük képei a kiállításon új alkotások. H. Miklós lőrincrévei református lelkipásztor első kiállítása 38 évvel ezelőtt 1976-ban volt. Festményeivel utoljára múlt év őszén találkoztunk, a Magyar Közösségi Házban, ahol a barát és kollega Lőrincz Konrád jó megközelítésű elemzésében kifejti, hogy új kifejezési formában hogyan mélyíti el a művész saját impresszióit. Érzésekben, víziókban kódolva viszi magával a benyomásokat haza a műtermébe, ahol zene mellett születnek meg a festmények. („Él és élményben részesít” 2013. szept.28. B.B.) Tegyük hozzá elég bőségesen, hiszen ősztől, alig egy félév múlva újabb kiállításon találkozhatunk.

            A jelenlegi kiállításra sokan jöttek el megtekinteni a népszerű művészek legújabb alkotásait. Hadarig Ioan, Kömíves Andort idézte, amikor H. Miklós művészetében egy – egy univerzumot vélt felfedezni. A képek véleménye szerint egy paradicsomi állapotot tükröznek, amelyben jelentős szerepet tölt be a fény. Festményeiben 23% fehér, 16% zöld és 13% kék árnyalatok tükröződnek.

            A kultúrigazgató szerint a két kiállítás, így egymás mellett igen eltérőnek tűnik. Nehéz a két stílust közelíteni egymáshoz. H. Kund Lehel munkáiban egységbe kerülnek a belső és külső érzelmi állapotok. Ezt pontos szabályos kontúrokkal fejezi ki. Elmondása szerint, édesapja hatására kezdett el foglalkozni festőművészettel. Eddig 5-6 kiállítása volt. Véleménye szerint, ha első tekintésre elütőek is, a festmények, gondolatiságban az impressziók szintjén közel állnak egymáshoz az apjával. Egyébként 2007-ben a Sapientia társadalmi kommunikációs szakját végezte el. Tavaly Winkler Gyula támogatásával Brüsszelben ő is kiállította a képeit. Májusban újabb külföldi tárlatra készül.

            Sokan csodálták, fényképezték a képeket és az értékelő beszélgetések is, elhúzódtak.  Horháth Ildikó a feleség és anya szerint két művész a családban egyáltalán nem sok. Sőt!

 

2014-03-03                                                                          Bakó Botond

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FARSANGTEMETÉS TOROCKÓN

Közzétéve Szerző:

A nevezetes farsangbúcsúztató menet az idén, március elsején vonult át a falun. A sok helyről érkező kíváncsi, szórakozni vágyó közönség, ha kisebb számban, is, de szintén jelen volt. A szép idő sem vonzott több látogatót az eseményre, mint máskor, sőt mintha jóval kevesebben jöttek volna. Pedig hó vagy sár sem volt. Jelen volt a Duna Tv. stábja. Sok felvételt és riportokat készítettek. A szervezők, felvonulók, muzsikusok részben cserélődtek, de ezt csak a bennfentesek vették észre. A főszereplők kimondottan a torockói fiatalemberek, hiszen a maskarák alatt legények rejtőznek. Ők a legtöbbet tették azért, hogy ez a régi időkből való szokás fennmaradjon és még sokáig éljen.

             Régi szokás mai köntösben

 

            Hantz Lám Irén rendhagyó útikalauzában, megtaláljuk Kun Kríza Ilona hiteles leírását erről, a mai napig évente visszatérő, a régi időkből ismert népszerű szokásról. A farsangtemetést húshagyó kedd utáni első vasárnapon kéne tartani, de ezt most már, jó ideje szombati napon teszik. Az sem divatos már, mint régen, hogy a fiúk farsang idején végigjárják a leányos házakat és megtáncoltatják őket. A helybeliek elbeszélése alapján, az 1960-as 70-es években Torockószentgyörgyön is volt farsangtemetés, sőt délelőtt itt kezdődött, majd délután Torockón folytatódott. 1990 után Szentgyörgyön külön farsangi ünneppel is próbálkoztak. Később aztán, csak Torockón maradt meg a régi szokás. Kosarasok is együtt jártak a csoporttal és gyűjtöttek a kolbászt, szalonnát, tojást, amiből este nagy vacsorát készítettek.

            A menet az idén is a Kríza János kultúrház előtti térről indult, feltért az első igazán emelkedő utcácskába, ami a „fenyesdomb” nevet viseli. Itt egy pillanatra a menetelők félkörben megálltak és rövid rigmussal közölték a helybéliekkel és a követőkkel, hogy az igazi mondanivaló majd a vajornál lesz. A menet tehát a piros mellényes, fehér gatyás „betyárok” hangos ostorpattogtatásaival kísérve továbbhaladt és bejárta az egész falut. A pattogtatóktól jó tisztes távolságot tartani. Hagyományosan a muzsikusok járnak elől (hegedűs és tangóharmonikás) mögöttük az álpap és az álkántor halad, fekete kalapos sötét színű öltönyben. A kántornak sötét szemüvege is van és kezében énekeskönyv. Következnek a vőlegény és a menyasszony karonfogva – persze utóbbi is fiú -, de nagyon jól maszkírozták, úgyhogy észre sem lehetett venni. A népi, ünnepi viseletbe öltözött párok igen szépen mutattak az idén is. Az úrfi és a kisasszony régi múltszázadi városi ruhába öltöztek és szép sikert arattak. A vitézkötéses huszárok már jó ideje nincsenek a menetben, valószínű a ruhák beszerzése a gond. Eleinte „Farsangi Döme” koporsóját gyermekek vontatták, ma már ezt egy szamár sikeresebben végzi. A menet vége felé egy kisebb fatuskót húzó „vénleánypár” sorsát bánva, keservesen sírdogál.

            A menetelés egyetlen utcát sem hagy ki. A vajor körül várakozó vendégek a távoli ostorpattogtatások hangjára tudják, hogy közelednek. Az utcákban a torockóiak kiállnak a portájuk elé és üdvözlik, megbámulják a menetet. Akadnak fiatalok, turisták, aki végig követik a rendhagyó felvonulást. Közben ördögök és bohócók kerülgetik a beleegyezésre hajlamos nézőket, vendégeket és piros vagy fekete festékkel jelölik meg a mosolygó arcokat. Ez az a „farsangi védjegy,” a másságot hírdető sztigma, jó hangulatokat fakaszt és idén március elsején is sokan viselték. Ahogy, egyik múlt évekbeli tudósító- kolleganő írta, „ilyenkor bele kell menni a játékba.” Igaza volt, hiszen sokan tették az idén is. Régebben volt „gólya” és „kaszás” is, előbbiek végigcsipkedték a lányokat és babát ígértek a következő évre.

            A vajornál

 

            A templomtér megkerülésével kb. kétórai vonulás után ér a menet a vajorhoz, ahol a várakozó közönség körbeállja a cementvályút. Az állpap felmászik a cementpadkára, a kántor elébe telepszik és elmondják, illetve felolvassák mindig megújuló mondókájukat. A kántor inkább csak rábólint és rövid beleegyező megjegyzésekkel, megerősíti azokat. „ A farsangnak lejárt az ideje, utolsó útjára most őt, íme elkísérte / (…) farsangtemetéskor nem kicsi dolog, hogy az egész falu körülöttünk forog.” A szöveg mindig változik, és az idén sem kerülték el a csípős megjegyzéseket. Arról pl. hogy a választások után a falu elöljárósága, mindenről megfeledkezik, nem jól működik a csatornázás, a vízellátásnak is vannak hiányosságai, dívik a kocsmázás, de a  bevétel mégis csökken, a közszállítás hiányos, a tűzoltók megjelennek a facebookon, de tűzet oltani, nem tudnak. Dicséret egyedül az egyházi élet szereplőit illette, hiszen a templom vasárnaponként újra megtelik Torockón és gazdag közösségi életet élnek. Bejelentették az esti farsangi bált. Mindent feljegyezni sem lehetett a hosszú felsorolásból csak a leglényegesebbeket említettük meg.

            Epilógus és jövőkép

           

            Polgárainak áldozatos munkája révén a világörökségre pályázó, Európa Nostra díjas község sokat fejlődött az utóbbi időben A Duna Tv. jelenleg javítás alatt levő háza új kommunikációs központ és egy jó lehetőség lesz az itt lakók, és a környék számára.

            Dicséret illeti a farsangtemetésért a falu fiataljait, akik sokat tevékenykedtek, hogy az idén is meglegyen a farsangtemetés. Sajnos, mint mondják egyre kevesebben, vállalják a szereplést. Másik probléma, hogy a közönség nem tudja kihasználni a kétórás felvonulás előtti és utáni időt. Folyik a nagy beszélgetés, de alkalmas programokkal lehetne gazdagítani, kitölteni a várakozás óráit. Igaz este ott volt a jó bál. Más lehetőségek is kellenének pl. a kultúrházban vagy éppen a szabadban. Meg kéne oldani az autók biztonságos parkolását, hiszen zavarják a mozgást és magát a felvonulást. Azoknak az étkezésével is kéne törődni, akik ebben az időben nem a panziókban laknak. Ezúttal a sátrasok főleg művészeti dolgokat és népművészeti tárgyakat ajánlottak. Jó volna, hogyha állandó civil támogatókra számíthatna a szervező gárda pl. pályázatokkal.

            Minden szokás, együtt fejlődik a korral, akkor igazán reményteljes a hosszú távú fennmaradása, ahogy a vajornál is elhangzott: „a hagyományt tovább is kell vinni.”

                  2014-03-02                                                                        Bakó Botond