A kreatív előadásokat nagy tapssal nyugtázta a közönség
Egy évtized története
Vita Zsigmond enyedi író szerint már 1676-ban (Apafi fejedelem korában) színi előadást tartottak a Bethlen Gábor Kollégiumban. 1999-ben, főleg Fehér megyéből érkezett, kis létszámú, játékos kedvű tanulókból álló csapatok felújították az ősi hagyományt. 2004-ben két lelkes és hozzáértő anyaországi drámapedagógus Fótról, Kovács Éva és Kiss Tibor személyében komoly szakmai támogatókra talált az enyedi diákszínjátszás. 2005-ben már tizenegy résztvevő csapat mutatkozott be. 2006-ban megjelent egy másik kedves támogató, Szabó Anikó, régizene-szakértő Kolozsvárról. Ekkor tizenegy iskola tizenhat csoportja lépett a kollégiumi színpadra, köztük első ízben a kiemelkedő testvériskolai kapcsolat képviselői Soltvadkertről. Ugyanebben az évben Kötő József enyedi véndiák, akkori államtitkár az erdélyi színjátszás jeles ismerője ezekkel a szavakkal lépett be az ünnepélyes megnyitóra: „A magyar színjátszás otthonába jöttem.” 2008-tól az enyedi szórványszínjátszást a Tanügyminisztérium hivatalosan is elismert rendezvényei sorába emelte.
A jubileum éve
2009. május 8–10. Tíz éve együtt éljük át a gyermeki játszókedv és anyanyelvünk varázslatos pillanatait. Egy évtized alatt több mint 2000 gyermek (65 település diákjai) látogatta meg iskolánkat – mondja Demény Piroska. A 16 jelentkezőből 15 csapat jött el, mintegy 300 fellépővel, pl. Fótról is, akik két vezetőjükkel a szakmai fejlődés lehetőségeit, mintáit mutatták be. A statisztika önmagáért beszél, de van itt valami, amit nem lehet számokkal kifejezni. A törekvések! Főleg a felkészítő tanárok következetes munkája révén az utóbbi időben sokat fejlődött, tisztult a beszéd, alakult a játék, a stílus.
Valaki „egyszemélyes motornak” nevezte az enyedi diákszínjátszó mozgalom XXI. századi reneszánszát, de Piroska ezt finoman elhárítja. Többszemélyes vállalkozás ez, amelyben nagyon sokan segítettek, támogattak, bíztattak a nehéz pillanatokban is, pl. Szőcs Ildikó igazgató, aki most nem lehetett jelen soltvadkerti látogatása miatt, áldásos tevékenységnek nevezte a szórványszínjátszást. Fájdalommal vesszük tudomásul, hogy Piroska tanárként elhagy bennünket, de ezentúl is számítunk részvételére, akár aktív szervezőként is. A csapattársak, Kónya Mária és Turzai Melán aligazgatók, Gáspár Katalin, Szabó Márta magyar tanárok, Sándor Előd, Krizbai Jenő történészek és sokan mások rendszeresen segítettek. Az ő feladatuk, hogy jövőre folytassák a már kitaposott úton a régi hagyományt, mert ezt nagyon sokan elvárják.
Ma még azonban tart a jubileumi bemutatkozás, amelyen ott vannak a hűségesek, pl. a magyarlapádiak hagyományőrző műsorukkal (felkészítő tanár: Szilágyi Erzsébet), a szebeniek, Kőmíves Kelemenné balladájukkal (f. t. Benedek Edit), az igazfalviak, Igaz Anna lakodalmával, (f. t. Jantó Ibolya), a medgyesiek az Önző óriással (f. t. Kórodi Ildikó, Iszlai László), de mellettük megjelentek az újabbak, a messzebbről jöttek, bihariak, beszterceiek, szászrégeniek, velük jelentősen bővült a kör és színesedett a bemutató paletta.
Befejezés sok tapssal
A vasárnap reggeli záró találkozás méltó volt a jubileumhoz. Demény Piroska szerint „a játszó emberek országában egyedüli fizetőeszköz a taps”. A tiszta szívből jövő tapstól és nevetéstől zengett az Őrhegy alja, és beleremegtek az üveghegyek is, a sok csoda a hitetleneket is meggyőzte, és a bizakodóknak újabb erőt adott. A csapatok a kialakult hagyománynak megfelelően mind díjazottak lettek, oklevelet és szerény ajándékot kaptak. Éltek az alternatív lehetőségekkel, történelmi sétát tettek a városban (Kónya Mária vezetésével), megnézték a Természettudományi Múzeumot és ismerkedtek az iskolával. A kézműves foglalkozásokon és a személyiségfejlesztő játékokban a kolozsvári és a nagyenyedi tanítóképzős főiskolai hallgatók aktívan segítettek. A tornakertben a tábortűz mellett hangulatos énekszó hangzott.
Nem feledkezhetünk meg a támogatókról sem, akik nélkül nem valósulhatott volna meg a jubileum. A Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alapítvány, a Budapesti Dráma társaság és a Nemzeti Civil Alapprogram, a dévai Corvin nyomda, a torockószentgyörgyi (Szakács Márta és Nimród) és a magyarlapádi (Sipos Ferenc) tejfeldolgozó üzem értékes adományai, a nagyenyediek V–VIII. osztályos közössége.
Szabadság,
2009. május 13.