Ikrek havában született

– Az Ikrek havában* születtem. Bár semmi bizonyíték nincs arra, hogy a csillagok állása befolyásolná az ember hajlamait, s ezáltal munkásságát, az én esetemben ez a kettősség fennáll. Szerettem és eredményesen műveltem a szakmámat, tanítottam a középiskolától az egyetemig, szakkönyvek szerzője vagy társszerzője lettem, de ugyanakkor vonzott a művészet, a szépirodalom, közelebbről a vers és a színműírás. Öt szakkönyv megvalósulásában volt tevékeny részem, megjelent a Jó boroknak szép hazája, Erdély című monográfiám, amely közel harminc év munkája és kutatásai nyomán készült el, és amely Budapesten, a mezőgazdasági irodalom keretén belül „Az év szerzője” kitüntetést nyerte el 2002-ben. Öt verseskötetemet adták ki az évek során, az utolsó, a Hervadás havában, 2006-ban jelent meg, és van két színműveket tartalmazó kötetem. Tíz színdarabot írtam, nincs Erdélyben olyan magyar nyelvű színház, ahol ősbemutatóm ne lett volna, sőt fordításban a bukaresti Giuleşti Színház is előadta egyik darabomat. A tízediknek, egy zenés mesejátéknak, amelyet 2007-ben írtam, a próbái folyamatban vannak.

– Bár én, mint a reáltudományok művelője kevésbé hiszek a csillagok befolyásában, mégis megállapíthatom, hogy a te esetedben látszólag az Ikrek hatása érvényesült. Nem beszéltél viszont arról, hogy nemcsak szak- és szépirodalommal foglalkoztál, hanem, mint nemesítő, tehát a biológia törvényeinek ismerője, értékes szőlőfajtákat állítottál elő.

– Valóban az Ikrek sorsa beteljesedni látszik az én esetemben, de legalább annyira büszke vagyok két általam előállított új borfajtára, a Herkulesre, amellyel sikerült létrehoznom Közép-Erdély vörösborát, és a Nauszikára, amely bodzaillatával a Magyar Bor Akadémia elnöke szerint Közép-Európa legillatosabb bora.

A költészethez múzsa kell, lehet az szőke, barna, kék- vagy feketeszemű, de a leghűségesebb és a legihletőbb múzsa az esztétikai értékekkel és szépségével elbűvölő bor.

– Milyen érzésekkel fogadtad a magas magyar állami kitüntetést?

– A magyar művelődési élet egységes, nem ismer határokat. Erdély több jeles alkotója munkássága révén gazdagította a magyar kultúrát. Gondoljunk csak a Holnaposokra, akikre ezekben a napokban emlékezünk. Az anyaország a mostani érdemrendek átadásával az Erdélyben tevékenykedő alkotókat tünteti ki. Hálásan fogadjuk a ránk háruló figyelmet és viszonzásul azt ígérhetjük, hogy a továbbiakban is, amíg Isten éltet, minden tehetségünkkel a magyar művelődés gazdagítását fogjuk szolgálni.

A kitüntetésért járó köszönetem kifejezéséül következzen az alábbi vers, melyet az érdemrend átvételekor mondtam el.

Maradj itt: ősszel a magot
elszórhatod.
Maradj, kéri a kegyelet,
legyen ki szülőt eltemet.
Maradj, öleld e gyermeked
térdeden, ősi neveket
taníts neki, s ha egyebet
nem tudsz, légy nyíl,
mely utat
híven mutat
a cél felé,
bár villám hasíthat belé.
Maradj, nézd néped néma száját,
a költészet úrvacsoráját
ki osztja szét?
Maradj, mert eljön az a reggel,
mikor kikotrod a hamut,
huzathoz nyitod a zsalut,
mosdáshoz hordasz szűz vizet
és meggyújtod az új tüzet.

 

*Rákérdeztem Csávossy Györgyre, szerinte mi jellemzi az Ikreket: Kettősség, jó férjek és odaadó szeretők. Tudományos alkat és művészeteknek hódoló bohém. Optimisták, jó humoruk van, sokszor csipkelődő nyelvűek, a párbeszédeket főleg férfi és nő között, egy bizonyos fokig párbajnak is fogják fel, amelyben egy jó poén az ellenfél mellényén ütő találat.

Szabadság,

2009. március 18.