Március 15-i ünnepi megemlékezések

Gál László igazgató köszöntője után az I–IV. osztályos tanulók tanítónőik irányításával, az V–VIII. osztályosok pedig Szabó Márta magyartanár vezetésével jelenetek formájában mutattak be ünnepi műsort a forradalom eseményeiről. Sipos Ibolya történelem szakos tanárnő előadásában a nap jelentőségét méltatta a tanárokból, szülőkből és diákokból álló közönség előtt. Vasárnap a Teológiai Líceum osztályai szavalóverseny keretében emlékeztek a 48-as eseményekre. A vetélkedőre 14-en jelentkeztek, a diákoknak kötelező versként Szilágyi Domokos Héjjasfalva felé című költeményét kellett előadniuk. A győztesek könyvjutalmat kaptak. Kovács Mihály XII. osztályos tanuló ismertetésében megvilágította a forradalmi események történelmi hátterét, Szabó Márta magyar szakos tanár pedig vetítettképes előadást tartott. Az összejövetelen néhány család is megjelent.
Torockón ugyancsak pénteken a Sebes Pál általános iskolában Varró Imola történelem szakos és Bok Júlia magyar szakos, valamint Szabó Zsombor zenetanár irányításával szép műsorral kedveskedtek a közönségnek, köztük a megjelenő szülőknek. Kiemelkedett a tanulók furulya műsora, amit a debreceni önkormányzattól kapott kitűnő hangszerekkel mutattak be.
Vasárnap az unitárius templomban Ferenc Gábor lelkész vezetésével a prédikáció után mutattak be ünnepi műsort az ünneplő gyülekezetnek. Simándi Teréz és Demény Ágnes forradalmi verseket szavalt, fellépett a torockói fúvószenekar is. Az ünnepség végén megkoszorúzták a templom udvarán a millenniumi kopjafát.
Marosújváron a katolikus templomban mintegy 170-en gyűltek össze az ünnepi ökumenikus megemlékezésre.
Balázsfalván a református templomban emlékeztek a hősi forradalomra. Műsort adtak a balázsfalvi I–IV. és V–VIII. osztályos diákok, Türi Zsolt és Trunchi Péter pedagógusok vezetésével.
Nagyenyeden, a megye magyar központjában kétnapos rendezvénnyel emlékeztek a forradalom évfordulójára. Mindkét napot a Fehér megyei RMDSZ és a Bethlen Gábor Kollégium közösen rendezte a kollégium dísztermében. Március 14-én kedves vendégekkel, a Pápai Református Kollégium diákjaival és tanáraival együtt ünnepelt az enyedi kollégium ifjúsága, tantestülete és az érdeklődők. Jelen volt Ladányi Árpád alprefektus, Krecsák Albert alpolgármester, Kerekes Hajnal, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Turzai Melán kulturális igazgató Ady Endre A tűz márciusa című versének részletével köszöntötte az ünnepi közönséget. A református gimnázium kórusa Fórika Éva zenetanár vezetésével forradalmi dalokat énekelt. Az aligazgató külön köszöntötte dr. Szőcs Gyulát és feleségét, aki megálmodója volt és a mai napig lelkes anyagi támogatója az iskolánkban meghirdetett Pápai Páriz Ferenc pályázatnak, és harmadik alkalommal vett részt az ünnepségen. Dr. Demény Piroska tanárnő ismertette a pályázat történetét és az idei résztvevőket. Dr. Szőcs Gyula értékelte az idei pályázatokat, majd felolvasta a győztesek nevét, akik röviden bemutatták dolgozataikat. I díj: Bárocz Álmos XI. A, II. díj: Maxim Orsolya XII. B. III. díj Horváth Enikő X. A, IV. Ambrus Szilárd IX. A. A nyertes tanulók pénzjutalmat kaptak munkájukért. Felkészítő tanáraik, Sándor Előd, Krizbai Jenő és Dvorácsek Ágoston kitüntető oklevélben részesültek csakúgy, mint az értékelési munkában résztvevők.
Az ünnepnap tiszteletére ugyancsak harmadik alkalommal osztották ki a Simon László ösztöndíjat, amit ifj. Simon László alapított, néhai édesapja, kollégiumi pedagógiai tanár emlékére. Az ösztöndíj bizottság a következő tanulókat tüntette ki e díjjal: Maxim Orsolya XII. B, Kónya Mónika XII. A, Kovács Kinga XI. C és Szigeti Rozália XII. C.
A vendégeket Szőcs Ildikó igazgató köszöntötte, felelevenítve a Kőrösi Csoma Sándor szobra mellett mindig ott díszelgő háromszínű lobogó szimbolikus jelentését (a piros az erő, a fehér a hűség, a zöld a remény), majd a Pápai Református Kollégium diákjai ünnepi műsora következett Somori István osztályfőnök irányításával.
Március 15-én a három történelmi egyház ökumenikus istentiszteletével, illetve a misével indult a megemlékezés, majd a kollégium dísztermében folytatódott, az összes résztvevővel. Jelen volt Ladányi Árpád alprefektus, Mihai Horaţiu Josan polgármester, Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető elnökségének tagja. A jelenlegi prefektus és a megyei tanácselnök a meghívás ellenére sem tisztelte meg jelenlétével az ünnepséget.
Ezen a napon Rácz Levente megyei RMDSZ-elnök vezette az ülést. Kiemelte, hogy a három történelmi felekezet gyülekezetei idén is együtt ünnepelnek. Hozzátette: 161 éve szomorú idő volt, ma viszont szép, derűs napra ébredt a magyarság. A megyei elnök elsőnek dr. Csávossy Györgyöt üdvözölte, akit március 6-án a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Lovag Keresztjével tüntettek ki, sokoldalú tanári, irodalmi, írói és mezőgazdaság-tudományi munkásságáért.
 
Sándor Előd, a kollégium történelem szakos tanára szabadon elmondott rövid ünnepi beszédében méltatta ’48 jelentőségét, kiemelve elsősorban az erdélyi és enyedi vonatkozásokat.
 
Az enyedi polgármester üdvözletét tolmácsolta az egybegyűlteknek az ünnep alkalmából. Befejezésképpen Vereckétől–Doberdóig címmel a kolozsvári Tarisznyás Együttes ünnepi műsort adott, amelyben dalokkal követték végig szinte az egész magyar történelmet.

 

Fellépett Boér Ferenc kolozsvári színművész is, aki gyönyörű forradalmi versekkel és szövegekkel elevenítette fel a forradalom eseményeit.
Mindezek után az ünneplő közönség átvonult a református vártemplom udvarára, ahol az RMDSZ, a Polgármesteri Hivatal, a Bethlen Gábor Kollégium és az Unitárius Egyház nevében megkoszorúzták Széchenyi István domborművét.
 
Délután az RMDSZ egy szűkebb küldöttsége Rácz Levente vezetésével (Ladányi Árpád, Krecsák Albert, Józsa Miklós és László István) megkoszorúzta a szászsebesi katolikus temetőben található, valamikor a központból ide mentett ’48-as emlékművet, amelyre a Gudor család hívta fel a figyelmüket. A következő feliratot olvashatták az emlékművön: „Itt pihennek a Bem tábornok vezérlete alatt 1849 febr. 4-én Vízaknán vívott csatában megsebesült, sebesülten ide szállított, s itt gyászos véget ért honvédek a másnapi szászsebesi csatában elesettekkel együtt.” Emléküket a nemzeti kegyelet hálásan őrzi.